AZ INFORMÁCIÓS ELZAJOSODÁS
 

1. Az információ geometria alapjai.

   Ez az írás az információ geometria matematikai alapjairól és annak gyakorlati következményeiről szól. A teremtés működésének informatikai oldalát még csak most kezdjük megismerni, törvényeit rendszerbe foglalni, pedig elsőrendű fontosságú területről van szó, amely nélkül nem lehet teljes a mindenség megismeréséről szerzett tudásunk. Épp ezért kezdjük mindjárt az információ különböző definícióival.

1. A számítástechnikában az információ ismeretnyereséget, az ismeretanyag növekedését, illetve a bizonytalanság csökkenését jelenti, amely független egy konkrét üzenet tartalmának jelentésétől.
2. A fizikában az információ a negatív entrópia, a rendezetlenség ellentéte.
3. A létfilozófiában az információ a bizonytalanság csökkenését, az általánosság szűkülését jelenti.

   A minden létezőben, összességében nincs információ, mivel nincs rajta kívül semmi, ahonnan bármiféle ismerethez juthatna, vagy amit magáról információval láthatna el. Információval tehát csak a Létező egyes részei rendelkeznek, melyet a többi résszel való kölcsönhatásuk, vagyis fejlődésük során szereznek meg.
   Az időfizikai világmodellben az információ a jelenforrások által kibocsátott időhullámok modulációjaként nyilvánul meg. Ez longitudinális sűrűségváltozást jelent, amelynek oka a múltszférák terjedési sebességének állandósága. Részletesen lásd: a Kezdetben vala a létezés, A létezés alapjai és az Aszimmetria tétel című írásokat a 2001. év anyagai közt.
   Az információnak formája, szerkezete, meghatározható struktúrája van. Ez geometriailag a források által keltett egyenidejű gömbfelületek képében ábrázolható. Az ilyen felületekből létrejövő tömör szerkezetben a forráspont minden elmozdulása irányfüggő sűrűségváltozásokat eredményez. Ez pedig az összes elért más időforrásra gyakorolt hatása miatt mérhető, csak nem könnyen. A moduláció komplexitása és az időhullámok transzcendens jellege megnehezíti számunkra, hogy kiértékelhető információkat nyerjünk belőle a jelenlegi technikai eszközeinkkel.
   A teremtés lényege az idő visszacsatolása, ami egyben energiaként és információként is jelentkezik, mint öngerjesztő és önfenntartó folyamat. Az információ mennyiségének nincs egysége (mint a számítástechnikában a bit), mivel a hordozó közege, az idő folytonos (analóg) megnyilvánulás. A matematikai és fizikai kezelhetőség érdekében leképezhető egy diszkrét modellben, viszont ez korlátozott pontossággal, s így statisztikai módszerekkel leírható hibákkal jár. Ennek oka az, hogy az analóg valóság végtelenjével szemben a diszkrét modell információmennyisége véges, vagyis elenyésző.
   Az időhullámok sűrűségváltozásainak komplexitását, frekvenciáját (és finomodását) a létezés transzcendens volta miatt semmi sem korlátozza, tehát az információtartalmuk gyakorlatilag nem szaturálódik (telítődik). Csupán a rendszerből kinyerhető, kezelhető és felhasználható (értelmezhető) információ mennyiségének vannak gyakorlati korlátai, a felhasznált technológia véges érzékenysége miatt. Az érzékenység ebben az esetben annak a mértéke (információja) lesz, hogy az alkalmazott rendszer jellemzői milyen mértékben változnak meg a külső behatások eredményeképpen.
   A kölcsönhatások (az információ tartalom változásai) a teremtésben mindig (véges) időben történnek, éppen ezért a reakcióidő késedelmét tekintjük szeparációnak, elkülönülésnek. A teremtésben minden időbeli folyamat erre az alapelvre épül: a kölcsönhatásra, amikor már van kapcsolat két rendszer között, és a szeparációra, amikor még nincs kapcsolat (hatás) köztük.
   Időbelisége és ciklikus visszacsatoltsága okán a teremtés egy minden elemében dinamikus, rugalmasan változó rendszer, amelyben az információs folyamatok egyirányúsága figyelhető meg. Bármely rendszer információ tartalma az idő előrehaladtával állandóan nő, és tart a végtelenségig. Ezt nevezzük elzajosodásnak.
 

2. Az információs elzajosodás.

   A zaj a számítástechnikában az információt ábrázoló közeg leképzésében jelentkező pontatlanság, hiba. A teremtésben eme meghatározás szerint egyáltalán nincs zaj, mivel a hordozó közeg hullámai a kibocsátást követően nem változnak meg, a terjedésük során nem gyengülnek, vagyis örökké fennmaradnak, a végtelenségig megőrizve információ tartalmukat. Ezzel szemben létezik egy olyan jelenség, amit elzajosodásnak neveztünk el. Bármely rendszer információ készlete akkor zajosodik el, ha az általa kibocsátott hordozó közegből, a moduláció komplexitásának növekedése miatt, egy változatlan érzékenységű módszerrel egyre pontatlanabbul lehet kinyerni, értelmezni ugyanazt az információt. Tehát a jelátvitel a közegben gyakorlatilag tökéletes, csak a számunkra kaotikus jelből lesz egyre több és több.
   Mivel az időhullámok mindenen áthatoló és leárnyékolhatatlan tulajdonságúak, folyamatosan elérnek minden útjukba eső jelenforrást és hatást gyakorolnak rá. Ezen hatás hozzáadódik a forrás által kibocsátott időhullámokban észlelhető sűrűségváltozásokhoz, tehát növeli azok információ mennyiségét. Adott érzékenység mellett egy ilyen analóg rendszerből folyamatosan csökken a kinyert információ tisztasága, mert a diszkrét szűrés átengedi az összes érzékenysége alá eső, nem kívánatos rezgést, információt is. Ez eredményezi a felejtés, az információ csökkenés (eltűnés) hamis látszatát is, illetve a híradástechnikában háttérzajként ismert hatás erősödését és tökéletes mértékben kizárhatatlan voltát. Csak ha pontosan ismernénk ennek a zajnak a spektrális eloszlását, akkor tudnánk átlagolással (nagyjából) kiszűrni a beérkező jelhamazból.
   Az időben visszacsatolt, dinamikus rendszerek a folyamatosan halmozódó és újraíródó információs készletük következtében mutatnak intelligens viselkedést. Az intelligencia tehát az információ visszacsatolásának és a külső zajnak köszönhető reakció. A számítógépeink azért nem intelligensek, mert csak az információt csatolják vissza, ugyanakkor a szerkezeti felépítésük minimálisra csökkenti a külső zaj perturbáló, sodró hatását.
   Az emberi léleknek azt a képességét, hogy képes új dolgok alkotására, bizonyos helyzetek megérzésére, és a tapasztalatokban értelmezett belső ellentmondások kezelésére, nevezzük intuíciónak. Ez a bejövő zaj hatásának és a gondolatok egyfajta célirányos (evolúciós) kiválogatódásának köszönhető. A lelkünk tehát nem számítógép, hanem valami sokkal bonyolultabb és kifinomultabb informatikai rendszer, amely önépítő, önfejlesztő és önvédő. Nem valami elektronikus vagy fényalapú szerkezet, s nem a matematika nyelvét (pl.: Boole-algebra) használja. A lélek működése az időhullámokon alapul, s a benne, mint védő és hordozó közegben tárolódó információk összességét nevezzük szellemnek. Lásd: A lélek szerkezeti felépítése és működése című írást.
   Az élet, mint dinamikus jelenség lényegében olyan rendszer, amely intuitív módon igyekszik minimalizálni a benne keletkező és halmozódó háttérzajt, a számára fontos és kedvező információk folytonos újraírásával, módosításával és megőrzésével. Ebből következően minden ciklikus rendszer élőnek és intelligensnek tekinthető a létezésben, a fénykvantumtól az egész univerzumig. Fennmaradásának legfőbb akadálya a saját maga által kitermelt információs hulladék, vagyis az a háttérzaj, amely intelligenssé teszi őt és egyben le is butítja az állandó visszacsatolódáson keresztül.
   Az ember számára például háttérzajnak minősülnek a felesleges emlékek, illetve a test idegrendszerének nem kellően megszűrt jelzései (fájdalom és egyéb érzetek). Mert a lelkünkben minden tapasztalatunk megőrződik, legyen az fontos vagy lényegtelen, okosság vagy hülyeség, kellemetlen vagy kellemes. Válogatunk persze belőlük, de a szűréssel igazából csak a zaj kategóriájába soroljuk a fölöslegesnek ítélt emlékeinket, s nem töröljük azokat, amik így idővel visszakereshetetlenné válnak.
   Az információ, a hordozó közegének geometriai szerkezete miatt mindig egy térbeli hullámképként (hologramként) jelentkezik az észlelő számára. A hullámkép minden irányba kiáradó teljessége gömbszerű és a forrásrendszerre jellemző szerkezete van. Ennek a felületi görbültsége a távolság növekedésével fordított arányban csökken, míg végül mérhetetlenül parányivá válik, de a nullát soha sem éri el. A hullámtér belső sűrűségváltozásai az elért ciklikus forrásrendszerek elemeinek (forrásainak) egymáshoz viszonyított helyzetét úgy változtatják meg, hogy ez a szerkezeti paramétereinek módosulását eredményezi, vagyis a rendszer stabilis attraktorának jellemzőit változtatja meg.
   A teremtett világot alkotó dolgok viszont mind rengeteg jelenpontból épülnek fel, melyek egyszerre árasztják felénk a teljes, aktuális információ készletüket, a belső szerkezetük képét. Ezért a hullámtér szerkezeti hasonlóságát vagy azonosságát, az érzékenységtől függően változatlanságnak vagy változásnak észleljük. A hullámkép holografikus szerkezete azt is jelenti, hogy a kibocsátó rendszer minden eleme tartalmazza az egész rendszer képét. Ezen önkép a belső és külső időbeli késedelemnek megfelelő időbeli elcsúszottsággal, széthúzottsággal jelentkezik az észlelő számára.
   Érthetőbben megfogalmazva: a gyakorlatban egy tárgyat sosem a létezésének egy adott időpillanatában (a jelenében) észleljük, hanem mindig valamekkora késedelemmel, a tőle való távolsággal arányosan látjuk (a múltját). A múltbeli kép ráadásul időben eltolva érkezik meg a megfigyelőhöz. Ez az eltolódás a tárgy méretével arányos időhullám futási késedelemnek felel meg. Vagyis a tárgy felém eső részének fiatalabb múltját látom, a távolabbi részének pedig a régebbi múltját. Ez az idő relativitás elméletének lényege, amit pontosan modellezni még a jövő feladata.
 

3. Az emberre gyakorolt hatások következményei.

   Az információ geometria ismeretében nyomban értelmet nyernek az olyan jelenségek, mint a telepátia, együttérzés, médiumitás, távolbalátás, jövőbelátás, de magyarázhatóvá válnak a különböző lelki betegségek, az amnézia, skizofrénia, megszállottság, és végsősoron minden lelki folyamat is.
   Az ember nincs bezárva a fizikai testébe. Az egész univerzum hallja minden gondolatunkat, értesül minden érzésünkről, a lelkünk összes rezdüléséről. Sőt, a maga módján reagál is rá, bár ez általában mérhetetlenül csekély változással jár, mégsem hanyagolható el. A szellemi világgal való állandó kapcsolatunk befolyásol minket jó és rossz irányban egyaránt, s erről tudomást sem venni bizony nagyfokú könnyelműség. Attól, hogy kizárjuk a lelkünkből a külső zajt, a többi intelligens lény kommunikációjának háttérzaját, még nem szűnik meg annak ránk gyakorolt hatása. Innen ered a kisértés, a kreativitás (eszembe jut - valahonnan), a boldogság és a szomorúság is, a depresszió (mi nyomja a lelkedet?) és az ihlet, vagyis minden reakciónk.
   A civilizációnk információ kezelő képessége sajnos sok kívánnivalót hagy maga után. Legfőképp az oktatási rendszereink primitívsége, és az átadott tudásanyagnak a valósággal, a gyakorlattal való csekély kapcsolata miatt. Divatossá vált népszerűsíteni a hülyeséget, mintha ez erény és helyes dolog lenne, elzajosítva a kommunikációs rendszereinket és lebutítva az egyéneket. Megnehezítjük a használható, értékes tudáshoz való szabad hozzátjutást, pénzért adva azt. Ezzel mintegy kisajátítjuk az információt, hogy felhasználhassuk a saját hatalmunk érdekében. A fajunk és a bolygónk kollektív intelligenciájának lebutulása a következmény, a Föld általános morfogenetikai terének elzajosodása.
   Hagyjuk, hogy a fiataljaink a zene üvöltő erejű hallgatásába és más devianciákba meneküljenek (a diszkókban és a koncerteken) a szellemi kiszolgáltatottság és elutasítás miatt, ami még jobban felülírja a tudatukat, fokozatosan visszakereshetetlenné téve a nehezen megszerzett tudást a lelkükben. Így aztán nehezen tanulnak és gyorsan felejtenek. Világunk a zajba menekül a gondok és problémák elöl, s a vakságot választja, a tisztánlátás és az éberség helyett. Az alkalmazott tudati technológiáink főként önös érdekeket szolgálnak és az egymás elleni harcra használjuk őket. A reklámokon ezt régóta jól látni. A hírdetések célirányosan felépített mágikus támadások és szuggesztív sugallatok formájában erőszakolják be üzenetüket az emberek fejébe. Alattomos háború folyik a gondolkodás szabadsága ellen is, több fronton, gátlástalanul, ahol a legfőbb fegyver a másik elbizonytalanítása és nevetségessé, hiteltelenné tétele.
   A zaj elöl sokan a csendbe és az egyedüllétbe menekülnek, a nyugalom tisztaságába (meditáció). Megfelelő mágia technikák alkalmazásával persze megőrizhető, fenntartható a lélek csendje és belső békéje akkor is, ha kívül tombol a zaj. Nem csak a testünket, a ruházatunkat és az otthonunkat kell tisztán tartanunk az egészségünk megőrzéséhez, hanem a gondolatainkat, az érzelmeinket, a testünket vezérlő finom energiamezőket (aurát) és a tágabb környezetünket is, amellyel állandó kölcsönhatásban vagyunk. A külső visszacsatolások, amelyek révén beilleszkedünk a világba, a társadalomba, segíthetnek, de akadályoznak is ebben.
   Az embert az egyedi információs készlete teszi értékessé a világban. Mindenki olyat tud, amit mások nem vagy csak késve fognak megtudni. Ez kivétel nélkül mindenkire érvényes, mégha a másik előnye nem is minden téren írigylendő a számunkra. Sok olyan dolog van, amiről jobb lenne, ha sosem szereznénk tudomást. És sok olyan dolog van, amiről nagyon kár, hogy sosem fogunk tudomást szerezni (belátható időn belül). A tapasztalás tulajdonképpen információkkal való megfertőződés, melynek jó és rossz hatásai egyaránt vannak. A szellemünk immunrendszerének védekező képessége akadályoz meg abban, hogy a világ becsapjon, csőbe húzzon, lépre csaljon minket az ellentmondásaival.
A teremtésben minden folyamat lényegében az információ felvétele és leadása, átvitele és felhasználása körül forog, erre vezethető vissza. Az információ az érték és a hulladék is a számunkra, amit a végtelenségig szaporítunk a létezésben. Nem élhetünk nélküle, mert általa élünk és halunk, most és mindörökké. És ennek nincs ámen (vége)!

Készült: 2002. január 12-22.

Vissza a tartalomhoz

Következő írás