TEENDŐK KATASZTRÓFAHELYZETBEN
A mai világban sokféle olyan helyzet adódhat, amikor az ember meglepetésszerűen rendkívüli helyzetbe vagy életveszélybe kerül. Mivel Magyarországon jelenleg sem az iskolákban, sem más helyeken nem foglalkoznak a lakosság elfogadható szintű felkészítésével, mindannyian felkészületlenek és nagyon védtelenek vagyunk. Régen legalább volt honvédelmi oktatás, ma csak akciófilmek és híradójelentések vannak arról, hogy mások mit csinálnak ha bajba kerülnek. Ez pedig nagyon kevés.
Az alábbiakban összefoglaltam azokat a rendkívüli helyzeteket, amelyek bekövetkezése a közeljövőben a legvalószínűbbnek tűnik. Ezt követően ismertetek néhány megelőzési módot, amik segíthetnek a túlélésben. Veszélyes korban élünk, s a tudatlanságunk csak még veszélyesebbé teszi számunkra a nehéz helyzetek megoldását.
A magam tapasztalatából mondhatom, hogy mit jelent még az elméleti tudás is baj esetén. Gyerekkoromban történt, hogy egy nyári délutánon belecsapott a villám a házunkba és az antennakábelen keresztül felrobbantotta a televíziót. Előttem játszódott le az egész, egyedül voltam a házban a húgommal. Az első, ami eszembe jutott az volt, mit is mondott a fizika tanárom az elektromos tüzekkel kapcsolatban, amikor a hivatalos tananyag helyett a tűz oltásának módszereiről beszélt nekünk. Azt hiszem, csak ennek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj, és egy percen belül áramtalanítottam a házat, elhúztam minden éghetőt a közelből, majd egy benedvesített törlőrongyot a tévére terítve lefolytottam a lobogó tüzet, aztán kiszellőztettem a mérgező bakelitfüstöt.
Ha még elméleti tudásom sem lett volna a teendőkről, nem ússzuk meg ilyen könnyen. Ezért készítettem ezt az írást.1. A FŐBB KATASZTRÓFAHELYZETEK FELSOROLÁSA
1. FÖLDRENGÉS
Hazánk területére nem kimondottan jellemző, inkább kisebb földmozgások történhetnek a Kárpát-medencében. A 90-es években volt Aradon egy komolyabb rengés, amit nálunk is lehetett érezni. Ekkor egyszerűen kiszaladtam a házból, mert megijesztett, hogy mozogtak a függönyök, a csillár és zörögtek az üvegek a vitrines szekrényben. Ha valaki külföldön járva él át ilyesmit, a legfontosabb, hogy ne az ablakon keresztül meneküljön, mert az összetörő üveg súlyosan megsebesítheti. Ha nem tudja könnyen és gyorsan elhagyni az épületet, húzódjon be egy asztal alá vagy álljon egy sarokba, ajtóba, hogy védve legyen a lehulló törmeléktől. A földrengésveszélyes területeken a lakosság többsége fel van készülve ilyen helyzetekre, ezért célszerű tanácsot kérni tőlük vagy követni az utasításaikat.
Ha ránk omlott az épület, és a törmelék alatt rekedtünk, a legfontosabb, hogy nyugodtan lélegezzünk, takarékoskodva a levegővel. Kezdetben rendszerint sok por is van a zárt térben, ezért célszerű a fulladás elkerülésére ruházatunk szövetein keresztül lélegezni, hogy kiszűrjük azt. A legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. Akár megsérültünk, akár nem, igyekezzünk minél kényelmesebb testhelyzetbe kerülni, hiszen nem tudni, meddig kell várnunk, amíg kiszabadítanak. Ezután próbáljuk meg a sérüléseinket ellátni, amennyire lehetséges, majd hallgatózzunk. A mentőosztagok munkája nagy zajjal jár, ráadásul jelzéseket adnak, amikre kiabálással vagy kopogással válaszolhatunk. A jelzéseink üteme legyen a következő: 2 ütés, 1 másodperc szünet, 2 ütés, 3 másodperc szünet, 2 ütés, 1 másodperc szünet, 2 ütés, 15 másodperc szünet. A hosszú szünet alatt füleljünk, érkezik-e válasz kintről. Élelem és víz nélkül 2-3 napig maradhatunk életben betemetve, kivéve ha komolyabb sérüléseket szenvedtünk. Ezalatt szinte teljesen biztos, hogy megtalálnak minket.2. ÁRVÍZ
A Tisza és mellékfolyói majdnem minden évben szolgálnak némi izgalommal a közelében lakóknak. Főként azért, mert Romániában és Ukrajnában kiírtották azokat az erdőket, amik eddig megfogták a hegyekből lezúduló olvadékvizet, s így az egész napok alatt ideér, próbára téve a gátakat. Sajátos emberi bolondság, hogy a veszélyben lévő települések lakói inkább kockára teszik az életüket, mintsem elköltözzenek biztonságosabb vidékre. A víz alattomos veszélyforrás. Nem tűnik olyan fenyegetőnek, mint pl. a tűz. Lassan mozog, ráadásul úszni lehet benne, fennmaradni a tetején. Amivel az emberek többnyire nem számolnak, az a hideg és a sodrás ereje.
A folyók vize még nyáron is kellően hűvös ahhoz, hogy pár órás úszkálás után kihűljön tőle az emberi test, ami lényegesen csökkenti a fizikai erőnlétet. A téli, tavaszi árvizek pedig kimondottan jegesek tudnak lenni. Órákig vagy napokig kucorogni egy fa vagy elöntött ház tetején, várva a mentőcsapatokra, netán vizesen, éhesen, sérülten, nem éppen jó megoldás.
Ha valaki folyó közelében lakik, a legbiztonságosabb helyek egyike gátszakadás esetén maga a töltés, mint a környék legmagasabb pontja. Ha már bekövetkezett a baj, és minden úszik körülöttünk, a legokosabb, ha felmenekülünk a gátra. Ott biztosan hamarább megtalálnak minket, mint egy összedőléssel fenyegető ház tetején vagy a faágak között.3. SZÉLVIHAR
Aki próbált már száz kilométeres szélben gyalogolni az utcán, az tudja, milyen nehéz talpon maradni ilyenkor. Ha még ráadásul eső, por vagy hó is érkezik a viharral, szinte elvakítva az embert, csak a fedezékbe bújás segíthet. Ha mégis ilyen időben kell a szabadba merészkednünk, legyen nálunk védőszemüveg, de az is jó, ha van a kabátunknak kapucnija, elöl összehúzható zsinórral. A levegőben szálldosó falevelek, ágak, kisebb tárgyak elsősorban az arcunkra és a szemünkre jelentenek veszélyt. A legegyszerűbb ha fal vagy más kiálló tárgy mellé kuporodunk, karunkkal takarva a fejünket. A sík vidéken előforduló forgószelek, légtölcsérek általában csak kis területre koncentrálódnak és gyorsan tovább haladnak.
Lakott területen elsősorban arra kell ügyelnünk, nehogy ránk essen valami. A tetőcseréptől kezdve az ereszcsatornán, antennán, villamos és telefonkábelen át a faágakig, erkélyen tartott cserepes növényekig minden potyoghat az égből, télen pedig a lejtős háztetőkön meginduló hólavinák jelentenek nehezen észrevehető veszélyt. Ilyenkor vagy húzódjunk szorosan egy házfal mellé vagy próbáljunk meg az út közepén haladni.4. VILLÁMCSAPÁS
Elsősorban hegytetőn, háztetőn és más kiemelkedő pontokon, sík, szabad terepen vagy nagyobb vízfelület közepén vagyunk kitéve neki. Ezeket és a nedves talajt célszerű elkerülni, akárcsak az egyedülálló fákat, oszlopokat, tornyokat, azok villámhárító tulajdonsága miatt. A gépkocsi belseje Faraday-kalitkaként működik, tehát védelmet nyújt sűrű és közeli villámcsapások esetén. Ilyenkor az ablakokat, ajtókat csukjuk be és ne érjünk a fém alkatrészekhez.
Mélyedésbe, barlangba, gödörbe csak akkor bújjunk, ha az legalább másfél méter mély, mert a talajon végigfutó villám átugrik ezek fölött. A falak, függőleges meredélyek védőzónát jelentenek a villámokkal szemben. Ilyenkor a fal magassága legyen legalább a testhosszunk nyolcszorosa (guggolva ez csökkenthető a felére!) és a faltól legyünk legalább egy testhossznyira (kb. 1,5-2 méterre). A fal melletti védett terület szélessége egyenlő a fal magasságával, tehát egy 10 méter magas faltól célszerű 2-5 méterre elhelyezkedni. Lehetőleg csak egy ponton érintkezzünk a környezettel (összezárt lábakkal állva vagy guggolva) és legyen a talpunk alatt szigetelőréteg (ruha, esőköpeny, száraz kő, gumitalp).5. TŰZVÉSZ
Általában két lehetőségünk van, ha a közelünkben kigyulladt valami. Vagy megpróbáljuk eloltani vagy elmenekülünk előle. Az oltáshoz tisztában kell lennünk a különféle anyagok égési tulajdonságaival és azzal, hogy mivel olthatók.
Gyúlékonyságuk szerint négy fő tűzosztályba soroljuk az éghető anyagokat.
A osztály: A gyúlékony szilárd anyagok, amelyek normálisan parázs és lángképződés mellett égnek el. Ezek a fa, szén, koksz, tőzeg, papír, széna, szalma, műanyagok. Vízzel és porral hatékonyan olthatók.
B osztály: A gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok, mint pl.: tüzelőanyagok (benzin, dízelolaj, petróleum), oldószerek (éter, aceton, spiritusz), mázolóanyagok (festékek, lakkok, gyanta, kátrány, egyéb kencék) és élelmiszerek (olaj, zsiradék, alkohol). Ezek sosem e formájukban égnek, hanem előbb gázokká alakulnak egy bizonyos hőmérsékletnél, így vízzel nem olthatók. Ellenük a legjobb oltóanyag a por és a hab (tűzoltókészülék).
C osztály: A gyúlékony gázok, mint a metán, propán-bután, hidrogén, acetilén, vezetékes gáz. Csak halogéngázzal olthatók vagy szén-dioxiddal, ami befolytja a tüzet.
D osztály: A gyúlékony fémek és ezek ötvözetei, mint a nátrium, kálium, aluminium, magnézium. Ezek porral, habbal és halogéngázzal is olthatók.
A tűzoltás lényege, hogy az égés feltételeinek valamelyikét ki kell iktatni. Ezek: a gyúlékony anyag, az oxigén és a meleg. A leggyakoribb módszer az elfolytás, ami végezhető az égő anyag felhígításával, a hőfok csökkentésével vagy az égő anyag levegőtől való elválasztásával.
Oltáskor a vízen, habon, poron és szén-dioxidon kívül használhatunk még homokot, földet, hamut vagy havat is. Fontos segédeszköz lehet kisebb tűzfészkek elfolytásához egy megnedvesített takaró, nagyobb kendő, amit a tűzre boríthatunk vagy a lángokon való átkeléskor magunk köré tekerhetünk. A piszkavas, illetve a különféle kerti szerszámok (gereblye, vasvilla, kapa) jól használhatók a tűz szétkotrására, az égő függöny leszakítására.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte minden nagyobb tűzvész olyan kis tüzekből keletkezik, amelyeket az intézkedések hiányossága miatt nem oltottak el időben. A főbb veszélyek a kialakulásuk sorrendjében a következők: füstmérgezés (fulladás), pánik (átgondolatlan cselekedetek, pl. ablakon kiugrás emeletes házból), hőhatás (megégés).
A túlélés legfontosabb szabályai épülettűz esetén a következők: Az első a megelőző tűzvédelem alkalmazása. Gyúlékony anyagokat (hulladék, papír, üzemanyag) ne tároljunk folyosókon, lépcsőházban, padláson, kályhák, fűtőtestek, kémények közelében. Ne javítsuk és módosítgassuk szakszerűtlenül az elektromos berendezéseket, illetve kapcsoljuk ki őket, ha már nincs rájuk szükség. Ne torlaszoljuk el a ki és bejáratokat, menekülési útvonalakat. Ne dohányozzunk ágyban vagy tűzveszélyes anyagok közelében.
Ha már bekövetkezett a baj, ne várjunk a tűzvédelmi berendezések hatására vagy a tűzoltók kiérkezésére. Azonnal lássunk neki az oltásnak vagy meneküljünk. Ha lehetséges, kerüljük az embertömeget a pánik miatt, ahol halálra taposhatnak. Ne szaladgáljunk értelmetlenül összevissza ha nem tudunk tájékozódni (ismeretlen helyen vagyunk). Ne nyissuk ki az ablakokat és ajtókat, hanem csukjuk be, hogy akadályozzuk a füst terjedését és azt, hogy oxigénhez jusson a tűz. Ne használjuk a liftet, mert potenciális csapdává válhat.6. BALESETEK
Közúti, munkahelyi és otthoni balesetekre lehet osztani az ilyen sérüléssel járó eseményeket. Munkahelyen általában azonnal ott a segítség, míg a szabadban vagy országúton lehetünk egyedül is, akárcsak otthonunkban. Ha nekünk kell a bajbajutotton segítenünk, célszerű az alábbi egyszerű (eszköz nélküli) módszereket használni a sérült állapotának felméréséhez, különsen ha eszméletlen vagy képtelen a kommunikációra.:
A légzés ellenőrzése. A ki és belégzés jól látható a mellkason és a hason. 10-15 másodpercig tartó hiánya azonnali mesterséges lélegeztetést tesz szükségessé.
A vérkeringés meglétéhez tapintsuk meg a sérült nyaki fő ütőerét. Ha van szívműködése, akkor érezhetően lüktet az ütőér.
Eszméletlen sérültnél az elsősegély sorrendje a következő legyen: Nézzük meg, hogy tiszták-e a légútjai (száj és garatüreg) és ha szükséges, tisztítsuk ki (a mutatóujjra csavart textíliával belekotorva a szájába). Ezután ellenőrizzük a légzését, ha szükséges lélegeztessük és helyezzük stabil oldalfekvésbe.
A stabil oldalfektetés azt a célt szolgálja, hogy a mentők megérkezéséig a lehető legbiztonságosabb testhelyzetben legyen a sérült. Így könnyen tud lélegezni, az esetleges váladékok pedig kicsorognak a száján, nem fullad meg tőlük. Nem végezhető el az oldalfektetés combcsont, medence-, gerinctörés gyanúja esetén, sorozat-bordatörésnél és nyílt hasi sérülésnél. Erre a baleset formája is adhat gyanút, de célszerű végigtapogatni az illető törzsét, gerincét, óvatosan, alig mozgatva a beteget.
A stabil oldalfektetés kivitelezése igen egyszerű. A sérült mellé térdelünk, a dereka magasságában, a térdeket felhúzva behajlítjuk, majd magunk felé húzzuk, hogy a medencéje és a törzse felénk billenjen. Ezután a túloldali karját becsúsztatjuk az elfordított törzs alá, majd a felénk eső kezét a túloldali vállra helyezzük. A felénk eső vállánál és a térdhajlatnál fogva egy határozott mozdulattal (de nem gyorsan) átbillentjük a törzsét a tengelye körül, hogy nekünk háttal legyen. Végül eligazgatjuk a végtagjait, hogy az alul lévő láb behajlítva maradjon, a felső kinyújtva, a kéz az arc alatt legyen és a fejét hátraszegjük a szabad légút biztosítása érdekében.
A vérzés csillapítása különösen fontos, mivel 1-1,5 liter vér elvesztése már sokkot vagy halált okozhat. Az ideiglenes ellátás történhet fedőkötéssel, nyomókötéssel vagy artériás nyomókötéssel. Célszerű erre a feladatra steril gézlapot vagy ha más nincs, tiszta ruhát használni. A láthatatlan, belső vérzések a következő szimptómákkal járnak: fájdalom, bágyadtság, nyirkos és hűvös bőr, fokozódó fulladásérzés, eszméletvesztés.
A sokkveszély elhárításának, megelőzésének módjai: a sérült nyugalomba helyezése, kíméletes vizsgálata és vetkőztetése az ellátáshoz, vérzéscsillapítás, megfelelő fektetési mód, ha szomjazik meg kell itatni (alkoholmentes itallal!) és ha fázik, be kell takarni.
Mivel a szívmasszázs, ha kellő indok nélkül végzik, alapos felkészültség nélkül, önmagában a beteg halálát okozhatja, ezért itt nem ismertetem a folyamatát.7. JÁRVÁNYOK
Rengeteg olyan kórokozó van a Földön, amelyik a fertőzőképessége folytán alkalmas járvány kirobbantására egy adott területen. A leggyakoribbak ezek közül az influenza, TBC malária, himlő, herpesz, agyhártyagyulladás és a hepatitisz, továbbá az alábbiakban ismertetett azon kórokozók, melyeket előszeretettel használnak a hadseregek biofegyver előállítására.
Lépfene (bacillus anthracis). Lappangás: 6-7 nap. Tünetek: láz és fáradtság, amit gyakran enyhe javulás követ, majd súlyos légzési zavarok, sokk, tüdőgyulladás. Halálozási arány: rendkívül magas. Kezelés: korán beadott antibiotikumokkal. Megelőzés: oltás.
Fekete himlő (variola major). Lappangás: átlagosan 12 nap. Tünetek: először rosszullét, láz, hányás, fejfájás, két-három nappal később kiütések, erősen fertőző. Halálozási arány: 30 százalékos. Kezelés: a fertőzés után 4 napon belül beadott oltással. Megelőzés: oltás.
Botulizmus (clostridium botulinum). Lappangás: 1-1,5 nap. Tünetek: gyengeség, szédülés, száj- és torokszárazság, látási zavarok, izomgyengeség, majd bénulás. Halálozási arány: 65 százalékos. Kezelés: korán beadott ellenméreggel. Megelőzés: oltás.
Tularémia (francisella tularensis). Lappangás: 1-10 nap. Tünetek: láz, fejfájás, rosszullét, erős köhögés, súlyveszteség. Halálozási arány: 30 százalékos. Kezelés: korán beadott antibiotikummal. Megelőzés: oltás.
Pestis (yersinia pestis). Lappangás: 2-10 nap. Tünetek: rosszullét, magas láz, bőrsérülések, esetleges vérzés, keringési zavarok. Halálozási arány: változó. Kezelés: a tünetek jelentkezése után 24 órán belül beadott antibiotikumokkal. Megelőzés: oltás.
Ebola és Marburg vírus (filovírusok). Lappangás: 3-14 nap. Tünetek: influenzaszerű, magas láz, fej és torokfájás, hányás, hasmenés, bőrkiütések, belső vérzések, végül külső vérzések a testnyílásokon, bőrhólyagok. Halálozási arány: 90 százalékos. Kezelés: nincs. Megelőzés: nemsokára talán lesz ellene védőoltás.
A fő veszélyt az emberi társadalomra a közlekedés és kereskedelem szabadsága jelenti. Az emberek és árúk tömeges mozgása az országok, kontinensek között kedvez a nagy lappangási idejű betegségek terjedésének. A vámvizsgálatnál ugyanis csak a papírokat és csomagokat nézik, meg a körözési listát. Senki sem törődik az emberi testbe befészkelődött apró potyautasokkal.
Egy halálos járvány kitörésekor a legokosabb, amit tehetünk, hogy tartós élelmiszereket és vizet halmozunk fel odahaza, s hosszú időre bezárkózunk, megszakítva minden kapcsolatot a környezettel. Ilyenkor nem szabad szellőztetni, rokont látogatni, lemenni a közértbe vásárolni vagy kivinni a szemetet. A betegség terjedési ütemétől függően 2-3 hónapba is beletelhet, mire lecseng a környezetünkben a fertőzés és megkockáztathatjuk a friss levegőt. Ez természetesen kemény próbatétel és maximálisan igénybe veszi az összezárva élő emberek lelki erejét. Különösen, ha a társadalom működésében bekövetkező súlyos zavarok miatt megszűnik az áramszolgáltatás, a gáz és víz ellátás is.
Járvány esetén mindenképpen előnyben vannak azok, akik ritkán lakott vidéken élnek, falun vagy tanyán, távol a zsúfolt nagyvárosoktól. Az orvosi ellátásról vagy holmi gyors védőoltásról nyugodtan feledkezzünk meg, mivel ilyen esetekben a vakcinákból meglévő készleteket az ország vezetői és a kórházak egészségügyi személyzete kapja, illetve a hadsereg és más rendvédelmi szervek. Egyszerű civileknek egészen biztosan nem fog jutni belőle, bár az előfordulhat, hogy ügyes szélhámosok jó pénzért placebót vagy valami titkos csodaszert sóznak rá a rémült emberekre. Az egyetlen hatékony védekezési mód tehát az elszigetelődés, a totális karantén alkalmazása.8. TERRORTÁMADÁS
A társadalmunk működésének tökéletlenségei mára odáig fajultak, hogy az elnyomott és kisemmizett embercsoportok, végső kétségbeesésükben terrorista módszerekhez folyamodnak a céljaik elérése érdekében. Az ilyen emberek mindig a fennálló hatalom ellen lázadnak és lopva, meglepetésszerűen hajtanak végre merényleteket különféle hivatali, katonai és civil célpontok ellen. A leggyakoribb eszközük a robbantás és lövöldözés, elrettentő és megtorló célzattal.
Magyarországon ugyan jelenleg (2001-2002) kicsi a valószínűsége, hogy valaki terrorista merénylet szemtanúja vagy áldozata legyen, de nem lehet teljesen kizárni sem azt. A terrorizmus nem olyan, mint a szervezett bűnözés (maffia), bár a kettő sokszor szoros kapcsolatokat ápol, véd és dacszövetségben egymással. Nem kell valakinek okot szolgáltatnia rá, hogy a célkeresztbe kerüljön. A terroristának minden ember potenciális célpont és ez alól nincs kivétel.
A legfontosabb teendőnk, ha ilyen helyzetbe keveredünk, hogy próbáljunk életben maradni és figyeljünk meg mindent alaposan magunk körül. Robbantás vagy lövöldözés esetén a legfontosabb teendőnk ezért az legyen, hogy hasra vágódunk és kúszva fedezékbe húzódunk. Amennyiben nem mi vagyunk a célpont, kellő bátorsággal és óvatossággal akár körül is nézhetünk, hogy később pontos leírást tudjunk adni a helyszínen történtekről, az esetleges elkövetőkről, stb.
Ha más lehetőségünk is van, ne próbáljunk meg fedezéknek használni gépkocsit, szemeteskukát, aljnövényzetet, mivel ezek nem elég masszívak ahhoz, hogy útját állják az arra tartó lövedékeknek, repeszdaraboknak. Kerüljük továbbá a kirakatokat és nagy üvegtáblákat, mert ezek összetörésekor szilánkesőben fogunk fürödni. Hősködni és harcba keveredni a támadókkal csak a filmeken szokás, a valóságban az ilyesmivel próbálkozókat általában hordágyon vagy hullazsákban szállítják el később a helyszínről. Ha lehetőségünk van rá, másokat is igyekezzünk fedezékbe rántani vagy húzni, az esetleges sérülteket helyben ellátni.
Nagy erejű robbantásnál a legfontosabb, hogy az arcunkat, szemünket védjük a szerterepülő szilánkokkal szemben. Ne bámuljuk tehát hosszan a detonáció látványos láng és füstözönét, hanem azonnal bukjunk le, forduljunk el. A helyszínre érkező rendőri és mentő alakulatokat igyekezzünk gyorsan és pontosan tájékoztatni a történtekről és ne hagyjuk el a helyszínt addig, míg a kihallgatásunk meg nem történt. A sajtó munkatársainak, pláne ha fényképezni vagy filmezni akarnak minket, ne adjunk interjút. Ha mi voltunk a célpont, ezzel csak értesítjük a támadókat a kudarcukról.
Lehetőleg kerüljük az olyan országokat, ahol rendszeresek a lakosság vagy a külföldiek elleni merényletek. Ezek listája meglehetősen bőséges, de főleg az afrikai, közép- és dél-amerikai és egyes ázsiai országok tartoznak ide. Európában Írország és Anglia, Spanyolország és a volt Jugoszlávia területe számít terroristaveszélyes területnek.9. TÚSZEJTÉS
A terrorizmushoz kapcsolódik az emberrablás és túszejtés problémaköre. Váltságdíjért, politikai követelésekért vagy élő pajzsnak szoktak embereket elrabolni. Ebből következően fokozott veszélynek vannak kitéve a gazdag és híres emberek, közéleti személyiségek, vezető beosztásúak és mindezek családtagjai. Ugyanakkor nem kell feltétlenül testőröket fogadnunk ahhoz, hogy biztonságunk növekedjék. Az is sokat segít, ha betartunk bizonyos óvatossági rendszabályokat az otthonunk védelme terén, illetve a közlekedésben.
A pénzért vagy más követelésekért végrehajtott emberrablásokat általában gondos tervezés és a célpont előzetes megfigyelése után hajtják végre. Ha éberen közlekedünk, észrevehetjük, hogy egy ideje követnek minket vagy figyelik a házunkat, a szokásainkat.
Minden emberre a legfőbb veszélyt elsősorban a saját személyes szokásainak kiismerhetősége jelenti. A támadó a vadász, aki meglesi a vadat ott és akkor, ahol és amikor számítani lehet rá. Ez ellen a legjobb védekezés a kiszámíthatatlanság, a logikátlan viselkedés. Veszélyhelyzetben az ellentmondásos stratégia általában összezavarja a támadót és növeli reakcióidejét. Aki pedig időt nyer, életet nyer.
Ha már megtörtént a baj és elraboltak minket, igyekezzünk mindent megjegyezni magunk körül, amit csak lehet. Hányan voltak a támadók, hogy néztek ki, hová vittek és milyen útvonalon, hol tarthatnak fogságban, hogy tudnánk jelt adni magunkrról. Figyeljünk továbbá az ellátásunkra és az őrségünk létszámára, időbeosztására is. Hacsak nincs lehetőségünk a sikeres szökésre, ne álljunk ellent a fogvatartóinknak, inkább próbáljunk velük együttműködni. Tájékoztassuk őket a szükségleteinkről (rendszeresen szedünk-e gyógyszert, mire vagyunk allergiásak, stb.) és követeljük meg az emberséges bánásmódot. Semmi esetre se mutassuk ki, hogy félünk vagy pánikba estünk. Ilyen helyzetekben a pókerarc és a türelem a legjobb megoldás.
Ha valamely hozzátartozónkat rabolták el, és nekünk kellene intézkedni, a legfontosabb, hogy a rendőrséget értesítsük. A legjobb ezt titokban megtenni, hogy a túszejtők azt higgyék, csak velünk tárgyalnak, s nem az erre a feladatra kiképzett speciális ügynökökkel. Semmi esetre se siessünk teljesíteni az emberrablók kívánságait, sőt késleltessük a teljesítésüket ameddig csak lehet, mert az idő nekünk dolgozik. Ne fizessünk előleget és mindig próbáljunk meg minél többet lealkudni a követelt pénzösszegből.
A túszejtés az idegek harca, tehát nem izomagyú hősöket kíván, hanem ravasz és nyugodt embereket. Így van ez akkor is, ha élő pajzsnak akarnak felhasználni minket, például bankrablásnál vagy repülőgép eltérítésnél. A támadók ilyenkor előszeretettel választanak ki célpontnak nőket és gyerekeket, mert ők kevésbé tudnak ellenállni és rosszabbul mutat a haláluk a médiában egy esetleges balul sikerült ellenakció után.10. HÁBORÚ
Amióta csak létezik az emberiség, mindig háborúztunk egymással. A fajtársak közti agresszió okai főként a területszerzés és a bosszú, valamint a rablás, a gátlástalan haszonszerzés. Általános tendencia lett az utóbbi évszázadokban, hogy a civil lakosság mindig sokkal súlyosabb veszteségeket kénytelen elszenvedni, mint az egymással ténylegesen harcban álló hadseregek és militáns csoportok. Mert aki nem tud visszalőni, azt könnyebb megtámadni és valamilyen ürüggyel végezni vele.
A legokosabb amit tehetünk, ha háború tör ki azon a vidéken, ahol élünk, hogy összecsomagolunk és mielőbb elhagyjuk a környéket. A korábbi rossz tapasztalatok miatt manapság százezrek és milliók kelnek útra egy-egy újabb konfliktus kirobbanásakor, hogy a szomszédos országokban keressenek menedéket. Az ilyen útra elsősorban meleg ruhát, takarót, tisztálkodó szereket, iratokat és fontos használati tárgyakat vigyünk magunkkal. A pénzünket, ékszereinket rejtsük el jól, mert a menekülteket előszeretettel szokták kirabolni az útonálló fegyveresek. A hátrahagyott otthonunkat és egyéb holmijainkat jól zárjuk vagy rejtsük el, bár valószínűleg úgyis a fosztogatók és az ellenség zsákmánya lesz, illetve megsemmisül. Ha tehetjük, menjünk rokonokhoz vagy barátokhoz, és kerüljük a katonaság felvonulási útvonalait és a közlekedési csomópontokat, mert ezek mindig kiemelt célpontok az ellenség számára.
A férfiaknak elsősorban arra kell ügyelniük, nehogy katonaszökevénynek vagy ellenséges kémnek nézzék őket. A nők rejtsék el bő ruhával a testüket, és csúfítsák el az arcukat megfelelő "kikozmetikázással", hogy elkerülhessék a megerőszakolást. A gyerekeknek pedig feltétlenül és pontosan magyarázzuk el, hogy milyen veszélyes helyzetbe kerültünk. Nekik is muszáj tudniuk, mit szabad tenniük és mit nem. Háborús helyzetben nem érvényesülnek a megszokott törvények, udvariassági szabályok, szokások és gátlások. Sok emberből az ilyenkor elharapódzó anarchia a legrosszabb tulajdonságokat hozza elő, tehát lehetőleg ne bízzunk senkiben és csak magunkkal törődjünk. Mindig figyeljük a hivatalos hírek (rádió és tv adások) mellett a pletykákat és a semleges hírforrásokat is, mert ezekből könnyebben összerakhatjuk a valós helyzet képét.
Amennyiben a lakóhelyünkön maradunk, halmozzunk fel még a háború kitörésekor készleteket minden szükséges holmiból. Ezek úgyis rövidesen eltűnnek a boltokból, a fekete piacon pedig megszerezhetetlenül drágán fogják árulni. Ha valamiből fölösleget tudunk szerezni, az sem baj, mert később lehet vele csereberélni. Tájékozódjunk a legközelebbi óvóhelyekről, amennyiben pedig nincs ilyen, igyekezzünk létrehozni egyet magunknak.
A legtöbb háznak van pincéje vagy alagsora. Ezeket általában úgy méretezik, hogy a födém az épület összedőlése esetén is megtartsa a ráomló súlyt, tehát nagy biztonsággal berendezkedhetünk ott bomba és rakéta támadások, ágyúzás és ostrom idején. Az óvóhelyen halmozunk fel előre minden szükséges holmit, ami ahhoz kell, hogy akár több hétig is meghúzhassuk ott magunkat. Erősítsük meg homokzsákokkal és deszkázással, téglafallal az ablakokat, a bejáratot, ugyanakkor ügyeljünk a szellőzésre. A túlélésre nagyobb esélyünk van, ha nem egyedül, hanem egy 7-12 fős csoport tagjaként vészeljük át a legkritikusabb napokat. Ezek lehetőleg legyenek a rokonaink, barátaink, szomszédaink. Ilyenkor feltétlenül ki kell alakítani egy munkamegosztást, őrséget kell állítani a bejárathoz és gondoskodni kell minden mozgásképes ember számára valami értelmes tevékenységről, amivel hasznossá teheti magát.
Az is célszerű, ha biztonságba helyezzük az újjáépítéshez szükséges szerszámokat, eszközöket, mert egyetlen háború sem tart örökké és utána nagy szükség lesz mindezekre.11. GLOBÁLIS KATASZTRÓFÁK
Ide tartoznak mindazok a veszélyhelyzetek, melyek egész kontinenseket vagy az egész bolygó lakosságát érintik és nagy pusztítással járnak. Ez lehet nukleáris háború, vegyi és biológiai háború, világjárvány, meteorbecsapódás, esetleg más kozmikus katasztrófa. A háborúkról és járványokról már volt szó, ezért most a meteorok következnek.
Bármikor megtörténhet, hogy az égből hirtelen a fejünkre esik egy üstökös vagy aszteroida. Annak ellenére, hogy rengeteg távcső fürkészi a csillagos eget, egy részük pedig kimondottan a Földsúroló kisbolygókra vadászik, melyek a Hold pályájánál közelebb haladhatnak el mellettünk, mégsem vagyunk biztonságban. A népszerű fantasztikus filmekben bemutatott aszeroida romboló eszközök egyáltalán nem olyan jó hatásfokúak és megbízhatók, mint azt bárki gondolná, s a bolygónk felszíne gyakorlatilag védtelenül áll egy esetleges égi bombázás előtt.
Amennyiben a Nap irányából közeledik a meteor, a legjobb esetben is csak 3-4 napunk van rá, hogy felkészüljünk, mire becsapódik. Más irányok esetén ez akár 1-2 hónap is lehet, sőt az előzetes pályaszámítások akár évekre előre tudathatják a veszély közeledtét. Legjobb tudomásom szerint a Föld kollektív akashájában, jövőtervében 2016 augusztusára van előre jelezve egy nagy erejű becsapódás, ami Észak-Amerikát vagy Ausztráliát fogja súlytani. De attól még, hogy tudunk róla, nem fog elmúlni vagy csökkenni ez a veszély.
Amennyiben nem a mi fejünkre esik egy óriási kőhegy, többszörös hangsebességgel berobbanva a légkörbe és megrázva az egész bolygót, úgy a következő hatásokkal kell feltétlenül számolnunk.:
Globális földrengések söpörnek végig mindenhol a becsapódás nyomán, a legnagyobb pusztítást a felszínbe vágott kráter pár ezer kilométeres körzetén belül és a földgolyó túloldalán végezve. Célszerű tehát időben elhagyni az épületeket, városokat, omlásveszélyes hegyoldalakat, hidakat, alagutakat. Ezt követően tornádó erejű tüzes, perzselő léglökés söpör el mindent a felszínen, akár tízezer kilométeres távolságokig, nyomában sok millió tonna repülő törmelékkel, porral és hamuval, valamint gőzzel és mérgező gázokkal (égéstermékek). Az atmoszférába kerülő szennyezés pár hét alatt szétterjed az egész bolygó felszínén és sűrű, piszkos felhőzónaként elzárja a Nap sugarait, legalább 2-3 évre a felszíntől. Ez általános jégkorszakhoz vezet majd, ami valószínűleg évszázadokra megváltoztatja az éghajlatot, kipusztítva a növények és állatok java részét. De még előtte mindent elmos a becsapódás nyomán támadó vízözön.
Senki sem gondolná, milyen hatalmas ereje van az ócaánoknak, tengereknek. Ha ez a csaknem másfél milliárd köbkilométernyi víztömeg hirtelen megmozdul, semmi sem állhat az útjába. Valószínűleg száz méteresnél is magasabb szökőárakkal, a szárazföldek belsejébe mélyen befutó árvizekkel kell számolni az alacsonyabban fekvő területeken. Senki ne higgye azt, hogy csak azért, mert több száz kilométerre lakik a tengerparttól, biztonságban érezheti magát. Az árhullám gyakorlatilag hangsebességgel száguldja körbe a bolygót, méghozzá nem egyszer, de legalább 4-5 alkalommal, mire a hegyláncokon megtörve erejét veszti és lassan lecsillapodik, visszafolyva a medrébe. A nyomában sok méter vastag mocskos iszaptenger marad és temetetlen holtak milliói.
Azok a szerencsétlenek pedig, akik mindeme csapásokat túlélték, atombunkerekben vagy a legmagasabb hegyek kopár csúcsain, egy totálisan megsemmisült és a felismerhetetlenségig megváltozott, halott tájon kell boldogulniuk a következő években, folyamatos téli időjárás közepette. Ilyen körülmények között nyugodtan elfelejthetjük a külföldre vándorlást, a segítségben reménykedést, a mentőcsapatokat. Nagyon hamar ki fog derülni, mennyire nem készültünk fel ilyen globális pusztítás túlélésére. Nem lesz élelem, gyógyszer, tiszta ivóvíz, energia, telekommunikáció, fűtött szállás, közlekedési eszközök, ipar és mezőgazdaság, rend és törvény.
Nem folytatom a borzalmak ecsetelését, mert az meghaladná ennek az írásnak a kereteit. Folytassuk inkább azzal, hogy mit tehet egy átlagember a különféle potenciális katasztrófahelyzetekre való személyes felkészülése érdekében.2. MEGELŐZÉS HÁZILAG
Gyakran hallok olyan pesszimista véleményeket, hogy ha valami nagy katasztrófa történne, akkor már úgyis mindegy, tehát teljesen fölösleges felkészülni rá. Egy komoly vészhelyzet bekövetkezésének valószínűsége azonban mindig alacsonyabb a kisebb csapásokénál. Éppen ezért mindenki számára ajánlatos önállóan megtenni bizonyos óvintézkedéseket, például tartalék készleteket (élelem, ivóvíz, gyertyák) felhalmozni otthon.
Az alábbiakban felsorolom egy hátizsákra való túlélőcsomag tartalmát. Csupa olyan holmit, ami vészhelyzetben jó ha van, a beszerzése egyszerű és olcsó, bárki számára hozzáférhető. Ezt a megpakolt hátizsákot célszerű a lakásban a bejárati ajtó közelében elhelyezni, és a tartalmát folyamatosan frissíteni, ellenőrizni. Így ha bekövetkezik a nagy pillanat, elég ezt megragadni és az ember bármikor másodpercek alatt elhagyhatja a házát. Különösen földrengésnél és tűzvésznél jöhet jól egy ilyen menekülőcsomag.A legfontosabb holmik:
- hátizsák (nem bőrönd, kézitáska vagy szatyor!): oldalzsebes, vázas vagy anélküli, nagy teherbírású, növelhető felületű fedéllel (változtatható űrtartalom).
- ruházat (két teljes öltözék, lehetőleg meleg és hideg időjáráshoz való, kényelmes és strapabíró, könnyen mosható, sapkával és cipővel).
- műanyag esőköpeny.
- kulacs vagy műanyag flakon (1 literes).
- kés bőrtokkal (jó minőségű, rozsdamentes, 12-15 cm hosszú pengével, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas, fa vagy műanyag markolatú, keresztvassal ellátott, egyélű és esetleg fűrészhátú).
- svájci bicska (jó ha van rajta konzervnyitó, ár és csavarhúzó is).
- tükrös turista tájoló beépített vonalzóval.
- elsősegély csomag (mull-lap, pólya, sebtapasz, jód vagy Betadine, ragtapasz, fontosabb gyógyszereink).
- Neomagnol tabletta (egy dobozzal a víz fertőtlenítéséhez).
- evőeszközök (kanál, villa).
- tisztálkodószerek (szappan, fogkefe, borotvapenge, fésű, műanyag szivacs).
- gázöngyújtó és több doboz gyufa (vízmentesen, külön becsomagolva).
- 10 méter kötél (spárga vagy műanyag zsineg).
- eszközök a ruházat karbantartásához (varrócérna, varrótű, gombok, biztosítótűk, olló).
- különféle méretű műanyag zacskók (élelem, ivóvíz tárolásához, vízmentes csomagoláshoz).
- gyertyák (6-8 db).További kiegészítők lehetnek még a körülményektől függően.:
- horgászhorgok és damil.
- síp (jeladáshoz).
- zseblámpa (elemekkel).
- távcső (tokban).
- orvosi arcvédő maszk vagy gázálarc.
- lőfegyver (pisztoly, csúzli, íj).
- fontos iratok vagy az ezekről készült fénymásolatok.
- részletes helyi térkép (város, megye, ország).
- íróeszköz (papír, toll, ceruza vízhatlan csomagolásban).
- könnyen beváltható értékek (készpénz, valuta, arany ékszer).
- fenőkő a késpengék élezéséhez.
- kötöződrót.
- hálózsák.
- könnyű sátor (1-2 személyes).
- tartós élelmiszerek (kukoricadara, tejpor, keksz, csokoládé, szőlőcukor, zacskósleves, stb.). Konzerv nem, mert túl nehéz!
- főzőedény (zománcozott fémlábos).
- túlélési kézikönyv.A túlélőfelszerelés összetételében nagyon hasonló a természetjárók holmijához, mivel a szabadban való életbenmaradást segíti. A tartalmát célszerű a helyi viszonyoknak, az egyéni igényeknek és a lehetséges veszélyforrásoknak megfelelően összeállítani. A csomag összsúlya és térfogata akkora legyen, hogy különösebb nehézség nélkül szállíthassuk.
3. A KÖRNYEZETÜNK REAKCIÓI
A környezet, amelyben élünk, katasztrófa esetén általában drasztikusan megváltozik. Megromlanak az életkörülményeink, veszélybe kerül a fennmaradásunk, a megszokott szabályok és törvények többé nem alkalmazhatók. Rögtönzésre, kreativitásra, fokozott erőfeszítésekre van szükség ilyenkor, ami nagy lelki megterhelést jelent mindenki számára.
Azt mindig a helyzet dönti el, melyik stratégia az előnyösebb. A döntéshez információkra van szükségünk, ezt pedig a környezet szolgáltatja, általában rosszul és eltorzítva. Minél több kézen megy át egy információ, annál inkább veszít az értékéből, fokozatosan eltorzul és végül megbízhatatlanná válik. A hírközlő szervek által kiadott tájékoztatások többnyire ilyenek, míg a közvetlen szemtanúk beszámolói vagy a személyes utánajárás a legpontosabb adatokhoz juttathat minket.
Ha azt látjuk, hogy egy katasztrófahelyzetben a rádióban, tévében csak rövid, semmitmondó hírműsorokat közölnek az eseményekről, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagy baj van és valószínűleg magunkra maradtunk. Különféle okokból a világon minden kommunikációs rendszert cenzúráznak, ellenőriznek a hatalmi szervek. Ebből a szempontból sehol sincs demokrácia a Földön. Épp ezért fontos megtanulnunk olvasni a hírek között, s kellő gyanakvással, bizalmatlansággal hallgatni a megnyugtatónak szánt közleményeket. Ezeket azzal az indokkal sugározzák, hogy ne törjön ki a pánik, de tudvalevő, hogy növeli a bajt aki elfedi. Soha ne bízzunk abban, hogy az illetékes szervek emberei mindig a helyükön vannak, tudják a dolgukat és minden erőforrás a rendelkezésükre áll a cselekvéshez. Ez csak nagyon optimális körülmények között lesz így, de ebben reménykedni és ezért kockára tenni az életünket..? Bizony a naívság, tapasztalatlanság életveszélyes dolog.
Befejezésül még néhány célszerű tanács tömeges vészhelyzet (világvége) esetére. Ha lehet, elsősorban a fiatalokat, erős és egészséges, életképes embereket mentsük. Akiknek a legtöbb esélyük van a túlélésre. Ilyenkor bizony veszni kell hagyni a betegeket, nyomorékokat, öregeket, de a csecsemőket is. Mindenkit, aki a bizonytalan ideig elhúzódó katasztrófahelyzetben később úgyis meghalna vagy csak terhére lenne a csoportnak. Ez áldozat, amit kíméletlenül meg kell hozni a többiek érdekében, habozás nélkül. Ilyenkor nincsenek emberi jogok, demokrácia, nem lehet szavazásra vinni a dolgot és nem dönthetnek érzelmi szálak és kötődések. Ehhez pedig erős és felkészült ember kell, egy olyan vezető, akinek van bátorsága dönteni. Ha lehetőség van rá, a tudást és az okosságot is menteni kell, a szakképzett és művelt embereket, mert később sokkal nehezebb lesz elkezdeni az újjáépítést nélkülük.
A katasztrófák emberiségre gyakorolt legfontosabb hatása egy szóban foglalható össze.: szelekció. Az erősek és okosak életben maradnak, a gyengék elhullanak. Ez független az erkölcsi kérdésektől és az igazságtól, igazságosságtól. A természet törvényei nem az emberi értékrend szerint bánnak velünk, s ezt muszáj tudomásul vennünk, ha túl akarjuk élni a csapásukat.4. AJÁNLOTT IRODALOM
1. dr. Andics László - Alapfokú és közúti elsősegély. SubRosa Kiadó. 1994.
2. Gerhard Buzek - A túlélés kézikönyve. SubRosa Kiadó. 1995.
3. Peter Darman - Túlélés kézikönyv. Hajja és Fiai Kiadó. 1994.
4. Raymond Darieni - Túszok (tan)-könyve. Alexandra Kiadó. 2000.
5. Donald Goldsmith - Nemezis - A halálcsillag. Háttér Lap- és Könyvkiadó. 1990.Készült: 2001. október. - 2002. január.