TÉRSZENNYEZÉS
Amikor egy térugrást végző űrhajó kilép a nemtér-nemidőbe, a magával vitt saját, fedélzeti térforrásával tartja fenn a létezését az univerzum téridején kívül. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy amíg az őskáosz ürességében tartózkodik, a hajó maga is egy mini univerzumnak tekinthető, amely önálló monászteret generál a központi térkvantumával. Ez a fedélzeti téridő a szerkezetét, tulajdonságait tekintve ugyanolyan, mint a nagy világbuborék, tehát emanációs sebességgel tágul bele a végtelenbe a forrásának elhagyása után.
Az űrhajó azonban csak rövid időre, másodpercekre tartózkodik általában a nemtér-nemidőben, tehát amint visszaugrik valamely téresszenciába, megszűnik különálló teret kelteni a káoszban. Így egy táguló, hagymahéjszerű térstruktúra marad vissza minden esetben az idősemmiben, melynek vastagsága arányos az űrhajó ott tartózkodásának szubjektív idejével. Ez a térszennyezés az őskáoszban.
Egy másik űrhajó számára a térszennyezés általában röpke felvillanásnak látszik csak a gravitációs vizoron, amennyiben a nemtér-nemidőben való egzisztálásakor átrohan rajta egy ilyen térszakasz. Kétségtelen, hogy ennek sodró, forgató hatása, miként az univerzum központi térszeránjánál is, befolyásolja az űrhajó saját forrásrendszerét. Információsan és fizikailag egyszerre. Részletesen lásd még az: Információs szennyezés a teremtésben című írásban.
A hatás mértéke természetesen függ az időhullámok milyenségétől, azaz sűrűségváltozásaitól, és a görbültségétől, azaz a nemtér-nemidőben való relatív időbeli távolságtól is. Bár a földi emberiség még nem tart ott, hogy a térszennyezés komoly technikai problémát jelentsen, hisz még nem rendelkezünk saját gyártású térugró hajókkal, de a fejlettebb fajok, űrjáró civilizációk minden bizonnyal ismerik a fellépő problémákat.
A vektoron történő térugrás pontosságát és a nemtér-nemidőben való navigációt egyaránt befolyásolja a térszennyezés. Egy olyan csillagrendszerben, ahol ezerszám röpködnek a különféle méretű és típusú térhajók, főleg a forgalmasabb bolygók közelében, a túl sok ugrás keltette térzavarás miatt alighanem lecsökken a biztonságosan megvalósítható térugrások távolsága. Egyben megnő az egymás után megtehető ugrások közti relaxációs, pályaszámítási idő. Tehát korlátozni kell valamiféle űrtéri forgalomirányítás révén ezeket a dimenzióátlépéseket.
A földönkívüliekkel folytatott metakommunikáció révén tudjuk, hogy lehetséges két űrhajó számára az összeütközés a nemtér-nemidőben is, bár ennek nagyon kicsi a valószínűsége, főleg a felvezető kameraszondák használata miatt. Ha mégis bekövetkezik, azt általában nem éli túl a személyzet. Érdekes tapasztalata a régóta térhajózó fajoknak, hogy az univerzum egyes képződményei, főleg a csillagok és fekete lyukak részben kilógnak a téridőből, s észlelhető módon megnyilvánulnak a nemtér-nemidőben. Egy átlagos csillag magja például közelről vörösen derengő foltnak látszik szabad szemmel nézve az űrhajóból. Ehhez nem tanácsos túl közel menni, mert kárt tehet a járműben, sőt el is pusztíthatja azt. Egyelőre nem tudjuk, milyen okokból következik be a csillagok anyagának önkeltési ritmusában az a fáziskésés, ami miatt kilógnak az őskáoszba, és hogyan befolyásolja ez az égitest működését, a benne zajló fúziós folyamatokat, továbbá az anyag, a fény áramlását.
A térszennyezés az egész univerzumban általános jelenség, még kint a galaxisok közti üres tartományokban járva is, mert átlépve az ősmagyarok által ahunnak vagy balfenéknek nevezett létszünetbe, mindenhol észlelhetünk távoli felvillanásokat, roppant távolságokból és a régmúlt időkből is. A térréteg hullámok az őskáoszban is csak emanációs sebességgel terjednek, s valószínűleg túljutnak az univerzum buborékának határán is, messzire juttatva a magukon hordozott információs moduláltságot.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy minél idősebb lesz az univerzum, annál több intelligens faj jut el a nagy távolságú űrhajózás megvalósításáig és annál nagyobb lesz a nyüzsgés a nemtér-nemidőben. Persze gyakorlati okokból sosem jut el a rendszer arra a telítettségi fokra, hogy teljesen elszennyeződjön az ahun az űrhajók másolati téridejével, de nyilván zavarni fogja a közlekedést valamekkora mértékben. Erre pedig fel kell készülnünk, ha mi is be akarunk majd sorolni a saját gyártású járgányainkkal a csillagközi forgalomba.Készült: 2002.06.08.