Mivel egész életünk során a téridőben tájékozódunk, célszerűnek tűnik, hogy egy eszközt használjunk az idő (mikor) és a hely (merre) meghatározására. Mert az idő és a tér nem egymástól külön, elszigetelten létező jelenségek a természetben, hanem elválaszthatatlanul egymásba ágyazódnak. A sikeres navigációhoz azt kell tudnunk, hol vagyunk, mikor vagyunk, milyen irányba megyünk és milyen szöget zár be az útvonalunk a vonatkoztatási pontokkal.
Ennek megfelelően a hajósok és pilóták a mai napig az óra számlapját használják tájolóként, a szubjektív (önmagamhoz képesti) irányok meghatározására, ahol a 12 óra mindig a velem szemben lévő iránynak felel meg (amerre haladok). A tájékozódásnak ez a módja annyira ősi és természetes a hun-magyar kultúrájú népek számára, immár évezredek óta, hogy a nyelvünkben tisztán megjelenik az irány (égtáj) és időpont (napszak) közti szoros összefüggés. Az alábbi képen ez látható.
Számunkra természetes, hogy a napkelte keleten van, délben a Nap déli irányból tűz az égen, napnyugtakor a fény eltűnik nyugaton, éjszaka pedig az északi sarkcsillag a fő navigációs pont az égen. Más, fiatalabb és kaotikusabb szerkezetű nyelvekben azonban ez egyáltalán nem így van. Ez az aprócska tény egyben arra is rámutat, hogy a különféle nyelvek használhatósága, logikai színvonala és belső felépítettsége, átgondoltsága viszonylag könnyen vizsgálható a téridővel kapcsolatos szavak segítségével.
Mivel a nyelv a szavaival és szabályaival a teremtés szerkezetét és működését írja le, a belső logikai összefüggések feltérképezésével megállapítható, mennyire régi (jól bevált) a nyelv, illetve mekkora ősi tudást (életbölcsességet) hordoz, őrizve a lényeget a következő generációk számára. Ha megnézzük ugyanezt a napszak-égtáj rendszert a világ különféle nyelveiben, több helyen is fellelhetjük a nyomait, de korántsem olyan pontossággal és egyértelműen, mint a hun-magyarban.
Ez nem csoda, hisz jóval fiatalabb nyelvekről van szó, amik az ősnyelvből leszármazva számos változáson (torzuláson) mentek keresztül az évezredek alatt. Ennek során pedig sokat vesztettek az eredeti mögöttes információ tartalmukból. Mintegy pontatlanná váltak, elszakadva a valóságtól, aminek a leírására hivatottak (bábeli nyelvzavar).
Az alábbi oldalon a következő nyelvek idővel és iránnyal kapcsolatos szavai szerepelnek egy közös óra-tájoló körlapra írva: angol, finn, francia, hindi, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, portugál, svéd. A legtöbb logikai egyezés a lengyelben figyelhető meg, talán nem véletlenül, hisz az egyik testvérnépünkről van szó.
A nyelv fontossága a tudás újbóli megszerzésekor válik kulcsfontosságúvá. Amilyen nyelven beszél az ember, olyan logikai rendszerben gondolkodik, hisz abban nőtt fel. Ha rossz ez a logika, nem tükrözi pontosan a teremtés törvényeit, a tudós embernek lényegesen nehezebb a feladata, hogy rájöjjön az összefüggésekre. Hisz nem adott a számára már eleve készen a megoldás, nem áll rá az elméje, a szája (szójátékok) a valóság kifejezésére. Egy angol, német vagy orosz természettudósnak ezért láthatóan lényegesen nehezebb feladata van, ha valódi tudásra kíván szert tenni, mint egy magyarnak. Talán ezért sem született meg a mai napig a hivatalos tudomány hőn áhított célja, a Nagy Egyesítés, mert a tudomány nyelve régen a latin volt, mostanában pedig főként az angol. Mindkettő alkalmatlan a természet megismerésére, hisz nélkülözik a szerves (élő) műveltséget és tele vannak összefüggéstelen kifejezésekkel.
A megoldást tehát csak tőlünk, magyaroktól remélheti a világ, és mindazon kis népektől, akik nyelvükben őrzik még a megoldásokat, továbbá fiaik és lányaik veszik maguknak a fáradtságot, hogy keressék a magyarázatokat. A tudomány igazi nyelvei ezek lesznek a jövőben, függetlenül attól, mit erőltetnek pénzzel és fegyverrel, mert a gondolkodás módja a lényeg a megismerésben.
Egyszóval joggal lehetünk büszkék a saját nyelvünkre, sok ezer éves írásbeliségünkre és kultúránkra, ami valódi és időtálló érték, s fölötte áll a kicsinyes emberi önzésnek. Nem pusztíthatják el még a belekerülő idegen vagy új szavak sem, mert azokat is csak ugyanabban a logikai szerkezetben használjuk gondolkodás és beszéd közben. Hisz másként nem is lehet...
Házi feladatnak épp ezért ajánlom a szorgalmasabb olvasóknak, hogy készítsék el más idegen nyelveken is az óra-tájoló rendszert és küldjék el az Eseményhorizontnak. Közzé fogjuk tenni mindegyiket. Ha valaki hozzáfér egzotikus szótárakhoz (afrikai, ázsiai, indián, óceániai), különösen örülnénk a segítségének a nyelvészeti kutatásainknál.
Készült: 2003.05. Frissítve: 2009.11.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz