SZERZŐDÉS AZ ÉGIEKKELA vallásos, misztikus tárgyú irodalomban gyakran előforduló téma a különféle égi lényekkel, jó és rossz szellemekkel, istenekkel történő üzletelés, szerződés kötés (Mózes a Sínai-hegyen, Doktor Faustus, Parisz királyfi és a három istennő, stb.). Mivel elég népszerű témáról van szó, érdemes alaposabban megvizsgálnunk az ilyen fajta üzletelgetés előnyeit és hátrányait - az emberek és az égiek szemszögéből egyaránt.
Ahhoz, hogy üzletelhessünk a túlvilág lényeivel, először kapcsolatba kell lépnünk velük. Sokak számára már ez is komoly nehézségekbe ütközik. Többnyire médiumokat, spiritiszta szeánszokat, halott és szellemidézést szoktak erre a célra használni az amatőr próbálkozók. A profibbak testen kívüli élményeik során vagy a lelki látásuk (szellemek érzékelése) révén lépnek kapcsolatba a nem anyagi testben élő különféle lényekkel. Mindezen módszerek mindegyikének vannak (természetesen) kellemes és káros mellékhatásai egyaránt, amiről a Szellemi hatások című írásunkban már értekeztünk. Most vizsgáljuk meg inkább a létrejött (valamiféle) kapcsolat következményeit.
Az emberek imádnak kérni és kapni. Előnyökhöz jutni, könnyen és gyorsan, tisztán, lehetőleg befektetett munka nélkül. Ez a kisértés, ami egész iparágakat tart fenn (bankrendszer, szélhámosok, sikerkalauzok, varázslók, jósok, stb.). Ha tehát valaki felajánlja a nagy lehetőséget, a csábítást, nehéz neki ellenállni, jöjjön az jó vagy rossz szándékkal irányunkban.
Aki szerződést akar kötni az ördöggel, Sátánnal, gonosz vagy egyéb rossz szándékú démonokkal, az azért teszi ezt, mert önző vágyak hajtják. Magának akar jót, tudást, hatalmat, gazdagságot, egészséget, hírnevet, boldogságot, stb. Ritka eset, hogy valaki már eleve, tudatosan rosszat kérne, bár ez is előfordul természetesen (bosszúvágy, gyűlölet, stb.). A lista sokáig folytatható. Ezzel önmagában még nincsen semmi gond, csupán a megvalósítás mikéntjével és következményeivel.
Feltétlenül tudnunk kell, hogy a másik oldalon álló szellemek, akik ebbe az üzletbe belemennek, szintén önzőek és csak a saját pecsenyéjüket sütögetik. A három dimenziós anyagi világban élő földi embert (egyébként teljesen jogosan) csupán buta eszköznek tekintik, aki föl és kihasználható. Sőt, nyugodtan csőbe húzandó (nem húzható!) azzal, hogy rövid távú előnyökért cserébe hosszú távú kihasználásra lehet rávenni valamiféle szerződéssel.
Hülye ember, aki azt hiszi, átverheti a gondolataiba is belelátó, róla gyakorlatilag mindent tudó, a gyengéit ismerő, a tudatát manipulálni képes szellemeket. És hülye szellem, aki azt hiszi, nem próbálják meg az emberek kicselezni őt valahogy, megszegendő a szerződés rájuk nézve kellemetlen kötelezettségeit. Jellemző a célok és értékrendek feltűnő különbségére, az eltérő világlátási módra, hogy a túlvilági intelligenciák mindig "csak" a lelkét, a szolgálatát kérik az embernek, vagyis uralkodni vágynak, irányítani. Hasznosítani a másik intelligens lény erejét, tudását, megkötve a szabad akaratát. Nekik a hatalom a lényeg, az irányítás, a nyáj gyűjtés, (lásd: sátánisták, szcientológusok). Mert tudják, mi az igazi érték az univerzumban: az információ és a cselekvőképes lélek, akit gyártani (teremteni) csak az Isten tud.
Cserébe persze (majdnem) mindent megígérnek, rájátszva az emberek feltudatában látott félelmekre és vágyakra. Mivel pedig az emberek elsöprő többsége nem rendelkezik (kellő szintű) önismerettel, nincs tiszta világlátása és messze van a megvilágosodástól, könnyű csőbe húzni. Ennek legegyszerűbb módja a szerződés végén az "apróbetűs rész", ahol a legfontosabb dolgok vannak rögzítve. Nem sok ember van, aki tüzetesen végigolvasna egy szerződést, és átgondolná annak következményeit, illetve utána járna a különféle törvényekre való hivatkozásoknak.
A hétköznapi életünkben is általános, hogy egy szerződés megkötését inkább bizalmi alapon határozzuk el, semmint maximális gyanakvásból indíttatva. És ezen ellentmondás az, ami az egész tranzakciót kérdésessé teszi. Mert a szellemeket egyáltalán nem ismerjük, hisz nem látjuk a világukat, a gondolataikat. Akit pedig nem ismerünk, abban hogyan bízhatnánk meg?
Tudni és látni kell, ha az ember szerződést köt velük, akkor két lehetősége van. Vagy betartja amit ígért, és akkor kevés előnyért sok hátránya lesz (rabszolgaság) vagy lázad, szerződést szeg, harcol, ravaszkodik, ellenszegül, és akkor kicsinálják. Úgy, hogy a legnagyobb nyomorba jutva ezerszer is megbánja ostoba tettét. És nem lesz ember (pszichológus, varázsló) a Földön, aki megvédhetné. Az Istenhez persze mindig lehet imádkozni, hogy avatkozzon be, de akkor szellemi bíróság elé kerül az ügy, és jogi huzavona lesz belőle, ami megint oda vezethet (egy jól kitalált szerződés esetén), hogy az illető a rövidebbet húzza.
Ráadásul a céljai érdekében különféle - elkerülhetetlennek feltüntetett - bűnökbe is beleviszik (csábítják) a démonok, vagyis még ezek visszahatásait is le kell szenvednie később. Szóval összességében nem éri meg belemenni ilyesmibe.Kiegészítés: Az univerzumban - a vezető intelligenciáktól kapott információk szerint - nem egyszer előfordul, hogy egyes istenségek (csillagdémonok, sátánok) lelkeket rabolnak más fenntartási rendszerekből, ha másképp nem tudnak hozzájutni a tudásukhoz. Egyszerűen elhozzák őket a saját csillagrendszerükbe és átfűzik az időszálaikat a helyi Életfa ágra, majd gondoskodnak róla, hogy reinkarnálódjanak és bizonyos feladatokon kezdjenek dolgozni. Általában egy populáció információs feljavítása céljából csinálnak ilyesmit, ha egy bolygón nagyon lepusztult, lehanyatlott a népesség tudásszintje.
Utána már csak azon kell igyekezniük, hogy tartósan oda kössék őket, hogy később se tudjanak elmenni. Ígérgetéssel, csábítással vagy megfélemlítéssel, erőszakkal tartják vissza a lopott lelkeket saját céljaik érdekében. Ezt a módszert főleg akkor szokták alkalmazni, ha tárgyalásos úton nem tudnak maguknak megfelelő tudású lelkeket szerezni más fenntartóktól, kölcsönbe, segélyakció keretében vagy tartós áttelepítés céljából.
A Földön jelenleg meglehetősen vegyes származású lelkek tartózkodnak testben. Még a mi galaxisunkon, sőt univerzumunkon kívülről is vannak itt néhányan. Ezek sokszor nem képesek megfelelően együtt dolgozni egymással. A következményt háborúk és mindenféle társadalmi konfliktusok formájában láthatjuk és elszenvedjük. Azt nem tudni, hányan lehetnek "lopott lelkek" közülük.Mivel minden érmének két oldala van, érdemes megnéznünk a jó oldallal, az Istennel, Buddhával, Megváltóval, prófétákkal és angyalokkal kapcsolatos fogadalmak, ígéretek és szerződések tulajdonságait is.
Az első és legfontosabb jellemzőjük, hogy ők nem ígérnek felelőtlenül, sőt általában egyáltalán nem szoktak megígérni semmit. Ha mégis sor kerül ilyesmire, akkor is jóval kevesebb előnnyel kecsegtetnek, pláne rövid távon (amíg testben él az ember). Ugyanakkor nem rabszolgaságot várnak el, hanem az egyetemes (és helybeli) törvények betartását. Okosságot, szorgalmas munkát, jóra törekvést, amit például odaadó szolgálatnak, bhaktinak hívnak a Krisnások. Ez találó meghatározás, mert a jó erőket is csak szolgálni lehet, s nem pedig uralni. A farok sem képes csóválni a kutyát, mint tudjuk.
Mindettől függetlenül persze nehéz ezen az úton járni, és ha bajba kerül az ember - ami természetes a létezés ellentmondásai miatt - akkor csak magára számíthat. A vezetők vagy segítenek vagy nem, ez a jóindulatuktól, képességeiktől stb. függ. Tudnunk kell, hogy a jónak és rossznak nevezett hatalmak összességében pontosan egyforma erősek az univerzumban, így egyik sem tudja legyőzni a másikat. A teremtésben egyensúly van, csupán lokálisan figyelhetők meg aszimmetriák, melyek folyton a kiegyenlítődésre törekszenek. Tehát van igazság a világban - minden más híresztelés ellenére - csak éppen ennek az igazságnak nem sok köze van ahhoz, amit az emberek általában érteni szoktak alatta. Nincs értelme hát az égieket (s főleg nem az Istent) szidni az életünk apró gondjai és nehézségei miatt. Akkor sem, ha azok maximálisan drámaiak és halálosan szörnyűek a számunkra.
Van viszont egy fontos különbség a jó és rossz erők között. Ha megszegi valaki pl. a keresztségben tett fogadalmakat, esküt, ígéretet, törvényt, nem fogják (többnyire) bosszúból kicsinálni, hisz lesz így is elég baja a fickónak. Mivel minden hatás ellenhatást szül, mi pedig a létezésnek ezen a szintjén még nem vagyunk képesek a karma törvénye fölé emelkedni. Sőt, nagyon messze vagyunk ennek még a lehetőségétől is...
Tehát látnunk kell, hogy mint minden szerződés, úgy ez is kompromisszumokkal és kockázatokkal jár és ezért nem tekinthető a legjobb megoldásnak. Ráadásul a jó erőktől hiába is kérnénk hatalmat, gazdagságot, rosszra használható (anyagi) dolgokat, nem fognak adni. Ők a lélek (transzcendens) érdekét nézik, ami nem mindig jó és vonzó a testben élő ember egyéni vágyai és illúziói számára. Kivételek persze mindig vannak, de csak a szabályok erősítése céljából.
Mindezen tények ismeretében világosan belátható, hogy sem a rossz, sem a jó erők nem tudnak a tudatlanság csapdájában - és a teremtés illúziójában - vergődő emberek számára kedvező és ideális szerződési feltételeket kínálni. Mert a döntés azzal jár, hogy amikor valamit választunk, akkor a többi lehetőséget nem választjuk, lemondunk róluk. Az ember pedig önző és mohó lény. Mindent akar, de azonnal, mert a vágy és a szükség hajtja, de nem tud egyszerre két vagy több urat szolgálni bajok nélkül. Marad tehát az önállóságra törekvés, a függetlenség, szabadság, annak minden rizikójával együtt.
Sajnálatos, de ez van. Nincs királyi út gyerekek...Készült: 2003.01.07. - 2004.12.08.