A Kocka című fantasztikus horror filmet 1997-ben készítették kanadai filmesek. A siker nyomán még két folytatása készült, a Kocka 2. Hiperkocka 2002-ben és a Kocka 3. Zérókocka 2004-ben. Mindhárom film ugyanarra a témára mutat be variációkat, az izolált környezetbe került, egymás számára idegen emberek szabadulási kisérletét és konfliktusait szemléltetve hátborzongató stílusban. A trilógia mögöttes mondanivalója azonban a létfilozófia alapkérdéseit feszegeti - a beavatottak szemében. Ezért döntöttem úgy, hogy időfizikai szemszögből vizsgálom meg a filmek tartalmát. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném ismertetni az Eseményhorizont olvasóival.
KOCKA 1.
A filmnek hét szereplője van: öt férfi és két nő. A kockák közti átjárást biztosító ajtókon 360 fokot kell fordítani a nyitókarokon. Egy kocka oldalfalai belül szerkezetileg 3x3-as négyzetekre vannak osztva. Egy oldalfal élhossza kb. 4,5x4,5 méter lehet (becslésem alapján).
Miután a legelső ember meghalt a film elején (egy csapdát rejtő kockába átmászva), öt ember sorra összetalálkozott a kockában. Senki nem ismeri a többieket és nem tudja, hogy került ide, illetve hol lehetnek. Mindannyian egyforma rabruhában vannak, rajta a nevükkel és nincs személyes holmijuk. Az ország különböző részeiből származnak (mindenki amerikai) és különböző a munkájuk, érdeklődési körük, tudásuk. Megpróbálnak közös erővel kijutni. Az ajtóknál, a küszöbön számok találhatók: három darab háromjegyű szám egymás után. Ezek minden ajtónál különbözőek. Először úgy vélik, ahol prímszám szerepel, ott van csapda. Aztán ez a sorozat véget ér, vagyis az elképzelés rossznak bizonyul.
"A kocka léte céltalan", mondja ki az egyik szereplő az alapigazságot. Ugyanígy az önmagába zárt létezés is céltalan megnyilvánulás, a benne lévő szemlélők (a létezők) számára nincs belőle kiút és senki sem kényszeríti őket semmire. Azt csinálnak, amit akarnak. Viszont mivel nincs ennivalójuk, sem vizük, muszáj kijutniuk, mielőtt szomjan halnak vagy elfogy a levegőjük, szellőzés híján. Így mégis kénytelenek az életükért futni és keresni a kiutat a sajátos csapdából. A teremtésben ugyanígy keresik a felmerülő problémákra a megoldásokat a teremtmények, állandóan bővítve a tudásukat a látott és megismert világról. Végül mégis sorra elhullanak, mert halandóak és a nehézségek idővel meghaladják a képességeiket.
A szereplők ezután úgy becsülik, hogy a kockarendszer mérete 26x26x26-os térmátrix lehet, tehát 17576 kockából kell állnia, aminek 145 méter az élhosszúsága (mint a Kheopsz piramis magassága). Ebből visszaszámolva egy kocka élhossza: 5,57 méternek adódik, a fala tehát kb. 1 méter vastag lehet. Két kocka közt az átjáró alagút így 2 méter hosszú, ami jól egybevág a filmen látottakkal.
Az egyik nő, aki korábban matematikát tanult, úgy véli, hogy az átjárókban lévő háromszor háromjegyű számok karteziánus (Descartes-féle XYZ) koordináták, amik az adott kocka helyét adják meg a térben a többihez képest. Aztán ez az elmélet is megdől, mert a kockák adott időközönként elmozdulnak a mátrixban, helyet cserélve.
Fontos tényező, hogy senki sem ismeri korábbról, a kinti életéből a másikat, személyesen legalábbis, és mindenkinek más a foglalkozása. Így bárki bármit állíthat magáról, nem lehet ellenőrizni. Ennek köszönhető, hogy idővel szinte mindenkiről kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát. Miután többen meghalnak közülük, azon kezdenek el agyalni, hogy permutációval lehet megadni egy kocka mozgását a térben, amennyiben nem ismerjük a mozgás szabályait. A prímszám hatványai kódolják a csapdákat, de ez már csillagászati méretű számítás lenne, ami fejben képtelenség. Vagyis az egyetlen módszerük (amit használhatnak), a matematika is csődöt mond a különleges körülmények között. Ugyanez érvényes a létezés matematikai modellezésére, ami szintén olyan bonyolult, hogy gyakorlatilag lehetetlen megoldani.
Végül kiderül, hogy van egy olyan kocka, amelyiken át ki lehet jutni, mert hidat képez a mátrix és a külső fal között, ami határolja. Ez a kocka azonban mozog, valószínűleg körbe a rendszerben. Ez volt az, ahonnan elindultak, tehát lényegében nem kellett volna menniük sehová, hatalmas erőfeszítéssel, az életüket "kockáztatva". Mert "a bölcs nem indul sehová, mégis célba érkezik". A külső fal az univerzumunk határát jelképezi. A Nagy Vonzót, amin nem látunk át, mert épp oly fekete, mint a filmben a külső fal. El lehet ugyan jutni hozzá, és a rajta időszakosan nyíló átjáró is elérhető, de ehhez pontosan ismerni kell a rendszer működését, ami azért nem megy, mert nem látják át az egészet.
Az egyik szereplő megjegyzi, hogy: "parttalan emberi ostobaság van odakint." A kétségbeejtő helyzetben végül egymás ellen fordulnak és így csak a bolond (szellemi fogyatékos férfi) jut ki a kockából, besétálva egy vakító fehér fénybe, és itt van vége a filmnek. Nem tudjuk meg, mi lesz vele, hová kerül (ennek nincs is igazán jelentősége a mondanivaló szempontjából, hisz a szereplők célja pusztán a kijutás, a túlélés érdekében). A többiek meghaltak, megölték egymást menekülés közben, mert senki nem bízott a másikban.
KOCKA 2. HIPERKOCKA
Ebben a filmben már tíz szereplő van, öt férfi és öt nő, akik egy négy dimenziósnak mondott hiperkockában térnek magukhoz. Nem tudják, hogy kerültek ide és senki nem ismeri a másikat közvetlenül. Az ajtók itt fotocellásak, szögletesek, a kéz közelítésére vagy érintésre nyílnak, kétfelé válva, függőlegesen. Az átjárók hossza alig 1 méter. Minden kocka egyforma, fehéres színű, világosszürke fémvázzal, 4x4-es osztatú, és minden negyedlap is 4-es osztatú. A vázon mindenhol ott látható a hiperkocka síkrajza.
Ez a film azzal kezdődik, hogy emberek fekszenek egy helyiségben ágyakon, eszméletlenül, lekötve és átlátszó műanyag fóliába csomagolva, de csak öten. Van egy hatodik, üres ágy is. Ez egyértelműen a szerinó (térforrás) forráshelyeire utal (5 forrás 6 helyen), melyek mindegyike egy-egy önálló, négy dimenziós univerzumot léteztet, egymással párhuzamosan. A második részben minden szereplő egyedi, hétköznapi utcai ruhában van, amiben éppen elveszítette az eszméletét, amikor elrabolták. Mindenkinek van valami személyes holmija is: kés, táska, öv, szemüveg, kabát, toll, nyaklánc, kitűzőjelvény.
A hiperkockában négy dimenziós fizikai hatások uralkodnak, amit a filmesek többféle verzióban is igyekeznek bemutatni. Főként a topológiában használt tóruszkocka működését szemléltetik számos alkalommal, melynél a szemközti vagy szomszédos oldalak össze vannak csatolva egymással a negyedik térkiteljesedésen keresztül. Ahogy a szereplők mozognak a rendszerben, az is folyton változik körülöttük. Sok tucat kockán végigmászva is megtörténhet, hogy valaki mindig csak ugyanabban a 3-4 kockában bolyong állandóan.
Hetedik szereplőként egy bolond (de nem fogyatékos!) öregasszony csatlakozik a menekülőkhöz, aki (mikor megkérdik tőle, hogy került ide) azt mondja: "sose voltam jó filozófiából". Tehát az a kérdés, hogy kerültek a szereplők (szemlélők) a rendszerbe (létezés), alapvetően egy filozófiai kérdés. Lehet róla elmélkedni, de biztosat nem tudhatunk.
Időnként a kocka belsején fénylő síkhullámréteg szalad át, és ezzel átdimenzionálja, átkonfigurálja a kockát, illetve kockákat. Aztán az oldalfal hullámzani kezd a térben, érdekes optikai hatást keltve, és mindenféle vizuális anomáliák keletkeznek. Az egyik szereplő testének múltbeli, vízszerűen átlátszó lenyomata jelenik meg és tűnik el a térben, mint valami látomás.
A kockák száma, miközben bennük mozogva megszámozzák őket, éppen 10-re nő, amikor az egyik férfi elmondja, hogy vele terveztették a kocka nyílás záróit és egy titkos katonai kisérlethez készült az egész, ami a kvantumteleportálásról szól elvileg. Az öregasszony veszi észre, hogy a falakon ott a hiperkocka rajza (halványan), amit ő tesseract-nak (ejtsd: teszarakt) nevez (a latin tessera - kocka szóból). Az öregasszony szerint: "Az idő mindent megold." Ő képviseli a filmben a Nagy Anyát, az intelligencia csúcsát a minden létezésben.
A 10-es számú kockában végül találnak egy másik számot is: 60659. Nem tudni mi lehet ez. Közben találkoznak olyan kockával is, amiben a gravitáció iránya 90 fokot elfordul ha átlépnek bele vagy akár 180 fokot is fordulhat. Ezután megtalálják az egyik fickó karóráját, ami teljesen azonos (karcolásra) a már a kezén lévővel (duplikáció). Valószínűleg egy párhuzamos valóságból származik. Ezt követően találják meg a kilencedik embert, aki halottnak látszik, de valójában épp akkor hal meg előttük. A mellkasára tollal számításokat firkált. Az öregasszony felismeri, hogy Phil Rozenzweig az, a kvantumkáosz híres kutatója, aki a külvilágban vezető fizikus volt. Végre kiderül, hogy szinte mindenkinek van valami kapcsolata az IZON fegyvergyárral, tehát valószínűleg ez csinálta a hiperkockát. Az öregasszony például elméleti matematikus volt az IZON-nál, tehát mégsem lehetett bolond korábban.
Itt szóba kerül egy Alex Trask nevű hacker, talán ő találta ki a kockát. Később kiderül, hogy nem ő volt. Aztán egy szomszédos kockába ajtót nyitva az öregasszony szembenéz önmagával, de nem a tükörképével vagy másik időpillanatból származó lényével, hanem egy másik valóságból származó énjével. Majd látják, amint megöli az egyik fickó a késével és aztán ő is meghal. Ez az esemény elvileg történhetett a jövőben is, de itt inkább a párhuzamos valóságra céloztak a filmesek. Persze a jövőbelátásra is látunk példát a későbbiekben, az első férfi halálakor.
Ezután megjelenik a kocka levegőjében középen egy csúcsára állított négyzet. Egy fémes vázszerű, lebegő valami, amiből oktaéder lesz, majd kocka, hiperkocka, aztán egyre növekvő és bonyolódó, forgó geometriai vázszerkezet, ami késszerűen vagdalkozó, forgó, pattogó aprítógéppé változik és alig tudnak elmenekülni előle. Az egyik fickót fel is aprítja kis cafatokra, mint a daráló. Mivel mozgásérzékelővel működik, mikor végre nyugton maradnak, lecsillapul és visszafejlődve eltűnik középen, úgy ahogy keletkezett. Ez a gyilkológép félelmetes stílusban ábrázolja az univerzum ragadozó természetét. Az oktaéder téridőből (benne) keletkezik a fény kockája, majd a dimenziószám növekedésével bonyolult struktúra (az anyagi részecske) jön létre, aminek fala, határa áthatolhatatlan (az időtükör rendszer). Amit az időtükör elmetsz, azt szét is vágja azonnal és semmi nem képes ellenállni neki, az univerzum falát (a kocka falát) kivéve.
A csapat ezen kaland után két, majd három részre szakad. Bejutnak olyan kockába, ahol az idő lassítva telik és mindenki több időpillanatban látszik egyszerre, mintha több filmkockát látnánk egymás mellett. A korábban meghalt (felaprítódott) férfinak ezután felbukkan egy párhuzamos valóságból származó énje, de a késes pasas megöli, később még többször is, újra és újra, egyre eszelősebb dühhel a tehetetlenség miatt, és mindig elszedi az óráit, amik mind egy időpontot mutatnak. Aztán találnak hat mumifikálódott hullát egy kockában, amik már nagyon régóta hevernek ott és akik ők voltak egy másik valóságban.
Fontos információ, hogy mindenkinek van valamiféle kapcsolata a kocka üggyel. Egy Cybertrill nevű felperes cég neve is felmerül a beszélgetésben, ami az IZON tulajdona valójában. A vak lányról kiderül, hogy ő Alex Trask, a hacker. Odakint megtudta, hogy létezik a kocka, amibe embereket tesznek be. Figyelmeztetni akarta az embereket, de az IZON emberei keresni kezdték, erre bemenekült a hiperkockába, ahová úgy véli, nem mernek utána jönni. Ez persze öngyilkos lépés volt a részéről, ami rejtett módon utal rá, hogy odakint ugyanolyan életveszélyes dolog élni, mint idebent.
Két fiatal az egyik kockában beszélgetve végül úgy véli, biztos csak álmodják, hogy ide kerültek, ezért szexelni kezdenek, átadván magukat a helyzetnek. Közben azonban gyorsítva megöregszenek és végül mumifikálódnak, meghalnak. Később a múmiájukat lebegve látják még az élő szereplők. Ez sajátos figyelmeztetés mindenkinek, hogy aki nem veszi komolyan a környező valóságot (a teremtés törvényeit), az belehal ebbe a hozzáállásába. Senki nem dughatja fejét a homokba, elpazarolva az értékes idejét, ami a meneküléshez még a rendelkezésére áll. Mert a teremtés nem kér és nem kegyelmez, csupán megszabja törvényeivel a szemlélők lehetőségeit.
Ezután feltűnik a tizedik ember is, egy nő az IZON-tól, de a késes fickó, aki valójában magánnyomozó, és arra bérelték fel, hogy őt megtalálja, hamar megöli, a nőt okolva azért, hogy ide került. Majd kiderül, hogy Alex Trask tervezte a hiperkockát, a hadsereg pedig megcsinálta. A szereplők teleportációt is látnak: több helyen, több példányban megjelenik az elsőnek meghalt férfi akasztott, mumifikálódott hullája különféle párhuzamos valóságokból. Trask szerint minden valóság egyetlen térbe sűrűsödik össze. Ha minden egybe sűrűsödik, az egész összeroppan. A logika itt csődöt mond. A doktornő ezt úgy értelmezi, hogy az összeomlás valójában felrobbanás lesz. Ez tipikus jellemzője az amerikai gondolkodásmódnak, hogy robbanás nélkül már nem is tudnak elképzelni egy jó filmet. A teremtés működésében egyébként ez a folyamat az univerzum elöregedésének és kollapszusának folyamatát modellezi. A téridő buborék egy idő után zsugorodni kezd, majd egyetlen ponttá omlik össze és végül teljesen eltűnik. Megszűnik a káprázata az okforrások számára, amikor túlságosan messzire távolodott tőlük az őskáosz feneketlen mélységében.
Mivel az egyes szereplők többször is meghalni látszanak a filmben, így tíznél is több halálesetet látunk, különféle variációkban. Végül kiderül az utolsó pillanatban, hogy a mindenhol látott 60659 szám nem más, mint 6 óra 06 perc, 59 másodperc, a hiperkocka összeomlási időpontja az egyik férfi karóráján. Ezúttal csak a pszichoterapeuta doktornő jut ki a hiperkockából, mert egyedül ő marad életben, a kölcsönös öldöklés végén. A megölt Trask nyakában láncon lógó mikrochipet magával viszi.
Amikor lejár a hiperkocka működési ideje, a kocka fala lebomlik, darabokra szakadva szanaszét repül az egész. Kívül kékesen örvénylő üres, ködszerű tér van, ami magába nyeli a kocka alkatrészeit. A nő a lefelé vezető ajtót kinyitva ennek ellenére mégis csak korom sötétet lát, az őskáosz feneketlen mélységét, ami a szó szerint a semmibe vezet. Ide ugrik be végül, hogy meneküljön, mert a kocka megsemmisül. Ez jól példázza, hogy az összeomló univerzumból közvetlenül, a falat áttörve nem lehet kijutni (a kékes örvénylésbe, ami itt a neutronfal lesz), hanem csak térugrással lehet megszökni a nemtér-nemidőn keresztül.
Ezután a nőt feküdni látjuk egy sekély, hullámzó, vízfelszínre emlékeztető valamin, amiben a kocka sík képe látható, majd lassan elenyészik és csak a hullámzó felület marad vissza. Ez arra utal, hogy a rendszer összeomlása pontosan fordítottja a keletkezésének. Ahogy a téridő dimenziói is az egyszerűbbtől haladva keletkeznek a bonyolultabb felé, úgy az univerzum lebomlása is dimenziócsökkenéssel jár: a 4D előbb 3D-vé redukálódik, majd 2D-vé, végül lenullázódik (az 1D-s száluniverzumot nem mutatják a filmben).
Két neylonszkafanderes katona lép a nőhöz és feltámogatva kikisérik a pocsojából. A víz egy nagy hangárszerű csarnokban borítja a padlót nagy területen. Ez azonban száraz víz (az idő vize), mert a nő jól láthatóan nem lesz nedves benne feküdve. Odakint, a vízen kívül tíz fegyveres katona és egy civilruhás parancsnok várja a nőt. Miután a nő leadja a chipet, aminek megszerzése érdekében beküldték a hiperkockába Trask után, azonnal fejbelövik.
Erre a megoldásra mondjuk azt frappánsan, hogy "most aztán jól kint vagyunk a vízből!" Vagyis akinek a tudása és szerencséje révén sikerül kimenekülnie a téridő univerzumból, és véletlenül elhagyja az őskáosz vizeit is, nem ússza meg az akciót, hanem még nagyobb bajba kerül: belehal a sikeres menekülésbe. Viszont aki kijutott az őskáoszba, onnan gyakorlatilag már nincs hová mennie, mert az univerzum megszűnt mögötte. Tehát csak időt lehet nyerni a meneküléssel, életet nem. A chipről mindösze annyit tudunk meg, hogy valószínűleg a hiperkockáról tartalmaz fontos információkat.
KOCKA 3. ZÉRÓKOCKA
A harmadik részben kissé bonyolódik a helyzet, mert hét szereplő van bent a kockában (öt férfi és két nő), kívül pedig, a kocka működését ellenőrző teremben két további férfi, akiknek hiányzik a munkából két társuk. Ezek valamiért szintén bekerültek a kockába, de őket csak rövid időre látjuk később és nem is találkoznak élve a másik héttel. A kockában bolyongó emberek létszáma menet közben megszaporodik, mert az egyik ellenőrző technikus önként bemegy a kockába, segíteni az ott lévőknek. A filmben van még három öltönyös ember is, akik valahonnan a külvilágból jöttek, ellenőrizni a két ellenőrt. Ez egy tipikus Nagy Testvér szituáció, ahol a figyelőket is megfigyelik.
A harmadik kocka ismét csak három dimenziós. Az egyes kockák oldalai kb. 4,5x4,5 méteresek, de más belső dekorációval és az átkelő ajtók ezúttal nem szögletesek, hanem kör keresztmetszetűek (csövek). Az ajtók zárjai 180 fokos elfordítás után nyílnak. Itt a kockába került emberek ismét egyforma ruhában vannak, személyes tárgyak nélkül.
A két szerelő műszereken át figyeli, mi történik odabent. Egyikük sakkozik, de rosszul, a másik távolról, oda sem nézve mondja a lépéseit és folyton megveri társát a sakkban. Az okos fickó neve Wynn (ami kiejtve: win, azaz győztes magyarul!). A társa Dodd, a két eltűnt fickó: Chickless és Owen. A technikusok liften kapnak ételt, ami nem más, mint két átlátszó, piros és zöld kapszula, benne folyadékkal (étel koncentrátum). Mielőtt lenyelnék, imádkoznak az Úrhoz, megköszönve az ételt. Tipikus utalás ez az agyonszabályozott, életidegen világra.
Telefonon utasítják a két technikust fentről, hogy az álomfázist rögzítsék a 061221-ről áthelyezve a 172409-re, aminek nem sok racionális értelme van, de ők végrehajtják. A kockában lévő minden emberről van a technikusoknál egy akta, benne fényképekkel és személyes adatokkal. Odabent mindenki amnéziás, mert agymosásnak vetették alá őket, mielőtt bekerültek volna, és mindenki fejében van egy implantátum, valamilyen tudatbefolyásoló és nyomkövető chip. Hamar kiderül, hogy a két szerelő is fogoly ebben az embertelen rendszerben, és ők is szeretnének a szabadba szökni, fel a felszínre, de nem mernek. Nem is emlékeznek már, mikor voltak utoljára odafönt a szabadban.
Ezeket a kockákat az átjárók küszöbére írt három betű azonosítja, vesszővel elválasztva, de a foglyok nem jönnek rá ezek jelentésére. Az első ilyen számhármas, amit észrevesznek: CIA. Alig feltűnő célzás a kocka alkotóira. Az ABC-t itt 26 betűsként határozzák meg, ami azért érdekes, mert az angol ABC nem ennyi.
Ha a megfelelő szoba visszaáll a kiindulási állapotba, azaz nyitott lesz a kijárat, a kocka automatikusan megsemmisíti a bentlévőket, gyilkos erejű sugárzással elégetve mindent odabent. Mindössze három másodpercük van elvileg kijutni ez előtt, ami lehetetlenül kevésnek tűnik.
Owen, az egyik volt technikus valahogy eljutott a kijárathoz, sebesülten és elcsigázva, az amnézia ellenére. Ott előbb vakító fehérségben tántorgott, majd hirtelen korom feketeségben, aztán láncok fogták el (nem látni hogyan) és kifeszítették a testét a lábainál, nyakánál és kezénél fogva. Leláncolták, mint Prométeuszt. Így a teste egyértelműen tachion alakú pózba feszül ki, és alatta egy acélrács van. Dodd mikrofonon át megkérdezte tőle, hogy hívják. Utána ezt kérdezte: Hisz Istenben? Owen végső elkeseredésében azt válaszolta: nem, mire gombnyomásra elégették a fickót. A lába alatti acélrácson át lángok csaptak fel és a tisztítótűz szó szerint elemésztette őt. Dodd szerint senki nem mond ilyenkor igent azok közül, akik kijutnak. Tehát még senkinek sem sikerült megszabadulnia a csapdából. Ez a jelenet egyértelműen azt példázza, hogy akinek sikerül kijutnia az univerzum téridejéből, azt még mindig fenyegeti az őskáosz időhullámtere, amit a vallásokban tisztítótűznek is hívnak.
Wynn végül úgy dönt, a történtek dacára, hogy bemegy a kockába a liften át, hogy segítsen az egyik nőnek, akit szerinte ártatlanul vagy adminisztrációs hibából tettek be oda. A nő nem halálra ítélt bűnöző, hanem politikai aktivista, akit a kormány így akar eltüntetni. A bűnözőket felhasználják a halálos emberkisérletekhez. Mivel nincs Wynn testében beültetett implantátum, nem olyan könnyű kintről műszeresen nyomon követni a mozgását, ami megnehezíti a felvilági ellenőrök munkáját, akik elkapni próbálják a férfit.
Wynn végül megtalálja a bent lévő, még élő két embert és a nővel ketten eljutnak a kijárathoz. Ez csak azért sikerül, mert Dodd elszabotálja a kockarendszer energia ellátását, így leáll a vezérlés. Az ellenőrök vezetője ezért gátlástalanul megöli Doddot. A rendszer újraindulásáig alig tíz percük van, hogy elérjék a vészkijáratot, mielőtt a belső tisztítótűz elemésztené őket. A vészkijárat ismét egy víz, ezúttal azonban valódi víz, amin át kiúsznak egy szabadban lévő tóba. Kimásznak a partra, de hiába futnak, a helikopteren érkező katonák kábító lövedékekkel elkapják Wynnt. A nő eltűnik, nem tudjuk mi történik vele végül (sikerült-e megszöknie vagy őt is elkapták).
A film végén gyakorlatilag megismétlik a kulcsfontosságú létfilozófiai, időfizikai alapigazságokat. A kockából (az univerzum téridejéből) a vízbe (őskáoszba) kell kimenekülni a túlélés érdekében. Ráadásul ha ezt nem teszik meg időben, akkor a tisztítótűz odabent is utoléri őket. Ez a téridő keltésében beálló átmeneti szünet, amit létszünetnek hívunk, és az a dolga, hogy letakarítson az univerzumból minden nem kellően fejlett civilizációt, teremtményt. Ezen a módon tisztogatja univerzumát a Mindenható.
Wynn ezután egy orvosi szobában tér magához, egy székbe kötözve, rögzített fejjel. Büntetésül a tette miatt beültetnek a fejébe egy implantot, amitől amnéziás bolonddá válik, és a film záró jelenetében visszakerül a kockába, ahol csatlakozhat egy újabb csoport elítélthez. Most ő viselkedik pontosan úgy, mint az első részben a bolond, és ezzel a trilógia logikailag bezárul.
ÖSSZEFOGLALÁS
A kocka trilógia gyakorlatilag ontológiai sci-fi, tele elgondolkodtató alapigazságokkal. Meglehetősen ritka az ilyen film, ami mély teremtésfilozófiát súg meg a nézőknek képszerűen, kevés szóbeli magyarázattal.
Az első rész DVD kiadásához csatolt extrák közt van egy, a rendezővel készült interjú, amiből kiderül, hogy a rendező igazából nem tudta, miről szól a filmje. Ő egészen mást mondd el a történetről, ami nem rossz, csak éppen sokkal több is van a sztoriban. Szerinte ez az embertelen civilizációról szól, a kockába zártságról, és arról, hogy az életünket egyre jobban a matematika irányítja, ezért próbálnak matematikai módszerekkel kiutat találni a szereplők, de persze hiába.
Mindhárom részben van egy vagy több olyan ember a kockába került emberek között, aki tud valamit a kockáról, tehát kapcsolatban volt valamilyen formában az azt működtető szervezettel (IZON fegyvergyár). Az első filmben ez az ember meghal, a másodikban kijut, majd a felettese odakint megöli, a harmadikban végre megszökik, de elkapják és visszaviszik. Ebbe beleőrül. A három film így egy ciklust alkot, sokat sejtetve a történet mögötti eseményekről, de nagyon kevés tényleges részletet árulva el a nézőknek.
A trilógia megtekintését elsősorban erős idegzetű embereknek ajánlom, a gondosan kivitelezett, látványos gyilkosságok miatt.
Készült: 2005.11.30.