LÉTFILOZÓFIA A TITÁN SZIRÉNJEI CÍMŰ KÖNYVBEN
"Ebben a könyvben minden személy, hely és esemény valóságos.
Bizonyos szövegek és gondolatok szükségszerűen a szerzőtől származnak.
Egyetlen nevet sem változtattam meg az ártatlanok védelmében,
hiszen a mindenható Isten merő mennyei rutinból
úgyis védelmezi az ártatlanokat."
Kurt Vonnegut, Jr. - A Titán szirénjei című szatírikus sci-fi regénye 1959-ben íródott és 1988-ban jelent meg magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. A fenti idézet a könyv ajánlásához fűzött megjegyzés, ami első pillantásra nyilvánvaló élcelődésnek tűnik az olvasóval szemben.
A történet azonban jóval több, mint egyszerű szatíra a tudományról, vallásról, társadalomról és a végzetről, ami sorsunkat irányítja. Tele van fontos létfilozófiai megállapításokkal, utalásokkal, amik alapján két lehetséges magyarázat adódik a regény születésével kapcsolatban. Vagy Vonnegut írta ezt a művet, és akkor ő egy nagy beavatottja az emberiségnek (megvilágosodott) vagy nem ő írta, csupán átadta a közönségnek. Ismervén Vonnegut ateista hozzáállását, valószínű, hogy csupán médiumként szolgált valaki számára, hogy eljuttassa hozzánk üzenetét.
Az alábbiakban szeretném tömören (a teljesség igénye nélkül) megmutatni a párhuzamokat a könyv tartalma és a teremtésfilozófia tanításai között, melyekből olyan sok van, hogy teljességgel kizárható, mindez csupán a véletlen műve lenne.
Winston Niles Rumfoord (egy amerikai milliomos) a magánűrhajóján, kutyája társaságában belerohant az űrben egy krono-szinklasztikus infundibulum (rossz fordítással: idő-egyszerre törmelékes alapjaiban) nevű jelenségbe, úton a Marsra. Ebből kifolyólag hullámjelenséggé változott, amely egy eltorzult spirálisban lüktet a Naptól a Kaszás-csillagig terjedő űrben.
A krono-szinklasztikus infundibulumban a különféle igazságok egymásba illeszkednek, pl. két okos apuka véleménye a világról. A Naprendszer telis-tele van ezekkel. Aki belekerül, térben és időben hányódik, mozog és így mindent lát, mindenről tud a múlt-jelen-jövőn belül, de nem végtelen, hanem véges tartományban. Tehát csak addig lát pl. előre a jövőbe, amíg ő maga eme hullámjelenségként oda-vissza mozog a rendszerben. A rendszer hasonló egy minden irányban ugyanarra hajló időhöz, időgörbülethez, mint a narancs héja (gömbszféra), és ez ugyanakkor egy tölcsér is (kúpos valami). Tehát a spirálgömbi időtér (csavarodó kúp) szerkezetét magyarázza a szerző, mindjárt az első fejezetben, aminek címe: Idomvas és idus között. A cím Rumfoord feleségének verseskötetére utal. A cím abból a tényből fakad, hogy az igen kicsiny szótárakban idomvas és idus között valamennyi címszó az idő-re vonatkozik.
A Winston Niles Rumfoord fordítható: Győztes kő vagy gyümölcsmag Nulla rum (ital) gázlóként. A birtoka Newportban van (Új Kikötő), egy kastéy, az udvarán kúp alakú szökőkúttal, amely számos, csökkenő átmérőjű kőtálból áll, gallérokból a 12 méter magas, hengeres tengelyen (a teremtő tachion geometriai modellje).
Ide hívja meg az időnként megtestesülő, az otthonában teleportálódó Rumfoord Malachi Constant-ot (Malasztos Állandó), egy fiatal, jóképű milliárdost, aki örökölte vagyonát, playboy és a nevének jelentése a könyv szerint: hűséges hírvivő.
Constant megérkezésekor az udvaron felmászik a szökőkút tetejére (a jelenpontba), ahonnan az egész várost és a tengeröbölt belátja. Constant címerének felirata: A hírvivő vár. Ezért ő hírvivői minőségében Istennek ajánlotta szolgálatait. Rumfoord elmond neki néhány dolgot a személyes jövőjéről, ami teljesen hihetetlennek tűnik a számára. Ettől függetlenül a regény során végzetszerűen sorra beteljesedik minden, bárhogyan kapálózik is ellene ő és mindenki más is. Rumfoord beceneve gyerekként Kófic volt (Kóborló Gyerek).
A regény erős és precízen kidolgozott politikai, társadalmi lélektani szatíra, sci-fi köntösben. Aprólékosan kidolgozott, igényes stílusú művészmunka. Egyben vallási paródia. Constant megerőszakolja Rumfoord feleségét, Beatricét (Ütős rizs?), és születik egy fiuk a Marson, Chrono (Idő), akinek meglehetősen mostoha sorsa lesz.
Noel Constant, Malachi apja (Noé!) teherbe ejtette a szállodában (ahol lakott) Florence Whitehill (Fehérdombi Virág) szobalányt, majd feleségül vette, és megkérte: ha a gyerek fiú lesz, a neve legyen Malachi (Malachiás próféta és jós), ha lány: Prudence (Előrelátás, bölcsesség). Noel a Biblia (Élet könyve!) segítségével gazdagodott meg, kódkönyvként használva azt a Magnum Opus (Nagy Mű, azaz a Teremtés) létrehozásához, ami egy óriási vagyon volt, sok cég tulajdonjogával. Florence 2 éven át, 10 naponként együtt hált Noellel a 223-as számú szobában (2+2+3=7), vagyis 73 alkalommal. A 73. alkalommal más más is bejött a lakásba, egy ember az adóhivataltól, Ransom K. Fern (Váltságdíj vagy Random azaz véletlenszerűség Páfrány azaz fraktális képződmény). Így tehát 72 db együtthálás után megjelent a világukban a teremtés fraktális mintája.
A Magnum Opusról, ami egy Részvénytársaság volt, két könyvet írtak: Lavina Waters (Ömlő Víz?) - Merész álom című regényes mű. Crowther Gomburg - (Zsúfolt vagy Előrehaladott Dugó vagy Város?) Alapvető értékrend című keményebb munka. Gomburg központi tétele: a Magnum Opus a szeretetképtelenség komplexusának a terméke.
A Magnum Opus Rt. befektetései 8212 dollárral indultak és 1 év alatt 1250.000 dollárra növekedtek (152,2-szeresére). A Gideon-féle Bibliában Mózes 1. könyvét elkezdte használni: minden betű után pontot tett és párossával használta. Olyan társaságokat keresett a tőzsdén, a részvénypiacon, amelyek neve a fenti betűkkel kezdődik és vett belőlük. Egyszerre csak 1 társaságban voltak részvényei eleinte, és mindig túladott rajtuk, amikor megkétszereződött az értékük. Harmadízben (magyarul a 19. párosnál) az egész céget megvette, aminek neve: Egyetemes Távirányítás. Fern (a véletlenszerűség) azért állt Noel szolgálatába, mert megértette, hogy hiába eszes és alapos, nem szerencsés. Ezért keresett az adóhivatal nyilvántartásában valakit, aki szerencsés, hogy ő is gazdag lehessen (felkapaszkodik vele együtt). Mert Noelnek meg fogalma sincs a jogról, törvényről, üzletről. Ha lenne, kb. megnégyszerezhetné a vagyonát. A 2. év végére 59 milliárdja volt (47,2-szeresére nőtt a vagyon), de Fern segítségével lehetett volna 200 milliárd is (160-szorosa).
Malachi Constant később olyan üzleti ballépéseket követett el, hogy gyorsan semmivé lett az egész mesés vagyona: 5 év alatt tönkrement. Noel levélben, Fernen keresztül azt üzeni Malachinak, hogy amíg valaki szerencsés, nem vesz észre semmit, de senki sem tudja, miért szerencsés valaki, más meg nem. Ha tönkremész, és valaki előáll egy őrült ajánlattal, tanácsolja a fiának, hogy fogadja el. Talán még tanulhat is valamit, ha rá van hangolódva a dologra.
Rumfoord a Titánon találkozik egy öreg földönkívülivel, Salo-val (sale, salt, salve), aki a Kis-Magellán-felhőről származott és 137 centiméter magas volt, mandarin színű bőrrel, 3 őzlábbal és 3 szemmel. Egy robotlény volt. A Tralfamador bolygóról jött, ami azt jelenti: "mi valamennyien", illetve az 541-es számot jelenti. Ez a numerológiában 5+4+1=10=1. Mint a Tralfamador képviselőjének, az a dolga, hogy elvigyen egy lepecsételt üzenetet "a világmindenség egyik peremétől a másikig". Menet közben - egy 18 millió fényévre lévő galaxisba igyekezve - semmilyen körülmények között nem szabad felnyitnia az üzenetet. Mégis felnyitja és elmondja Malachinak, Beatricének és Chronónak, hogy egy pont az üzenet, ami Tralfamador nyelven azt jelenti: szevasztok!
Hosszú kalandok, bűnökkel terhelt élet, szenvedés, száműzetés, bűnhődés, megaláztatás, háború, stb. után a Titánon ér véget a sztori, ahol addig él a család, míg meghalnak. Rumfoord végül örökre eltűnik, felszívódik az ismeretlenben. Ő volt a mindenható megtestesülése a történetben, míg a család az emberek?
A 258. oldalon kiderült a Föld sorsa: az egész emberiséget egy 150.000 fényévre lévő bolygó teremtményei irányították, miközben Salóval kommunikáltak a pótalkatrészről, ami az űrhajójához kellett.
A 263. oldalon: a világmindenség a tippelő testet öltött vágyálma. Az űrhajó irányító mechanizmusa, 273 gombbal és kapcsolóval (2+7+3=12=3), ami a világmindenségben készült, amit egy trilliomod rész anyagból és egy decillió rész fekete bársony hiábavalóságból alkottak.
Chrono 17 évesen a Titánon megszökött az otthonából és kék madárrá vált, csatlakozott a hold madaraihoz, velük élt tovább boldogan. A Titánon a Tadzs Mahalban laktak Malachiék. A Tadzs egy szép hagymakupolás sírbolt, amit Mumtáz Mahal mogul császárné emlékére épített Agra mellett a férje, Sáh Dzsahán. A Tadzs Mahal a nő nevének torzítottja, aminek jelentése: a palota ékessége, választottja. A tádzs jelent iszlám fejfedőt is, amit férfiak és nők is viselnek, kúpos vagy ívelt tetejű, karima nélküli sapka. Neve a perzsa-arab koronából származik, formája a sumer tiarából alakult ki. Rangot és tekintélyt fejez ki.
Beatrice a Titánon halt meg, Constant összerakta Salot, aki korábban szétszedte saját magát és elvitette vele magát a Földre, ahol meghalt egy buszmegállóban, és a halálakor azt képzelte, hogy egy napsugáron gyémántokkal kirakott arany űrhajó jön le hozzá, benne egy régi barátjával, és mennek föl a Paradicsomba, mert Constantot odafent valaki kedveli (szerencséje volt). Constant elméjét a Marson többször kitörölték és újraprogramozták (reinkarnációs felejtés?), de mindig visszaszivárogtak az emlékei, és kínlódott az önmaga utáni kutatás során. Közben hívták Unk-nak és űrvándornak. Az unk lehet unkempt = ápolatlan, fésületlen, unkind = nem kedves, mostoha, unknown = ismeretlen.
Rumfoord a Földön megalapította a Merőben Közönyös Isten Egyházát, amely tanai szerint mindenki legyen egyenlő, egyenlő esélyű, uniformizált és nem szerencsés. Az Isten senkivel sem törődik, hisz az ember csak porszem. Constant lesz az áldozati báránya, példázata az egyház tanításának, mikor száműzik a Földről.
Rumfoord embereket rabol a Földről, a Marson hadsereget csinál belőlük, agymanipulált, ostoba biorobotokat, akikkel azért támadtatja meg a Földet, hogy legyőzzék őket (a marsiakat) és ez felélessze az emberekben a lelkiismeret szavát, a szánalmat és végre összefogjon az emberiség a külső veszély ellen. A hadseregben Unk társa Boaz (boast azaz henceg, dicsekszik).Mindezek alapján egyértelmű, hogy magát a teremtést (filozófiáját, időfizikáját, pszichológiáját) mondja el a könyv mennyei humorba pácolva. Felmerül a kérdés, hogy vajon hány olyan szépirodalmi mű lehet még a világon, ami az Isten üzeneteit tartalmazza a számunkra, de egyszerűen nem vettük észre?
Érdemes lenne Kurt Vonnegut összes többi munkáját is kielemezni (főként ezeket: Éj anyánk, 1961. Macskabölcső, 1963. Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater, 1965. Második Édenkert. Egymillió éves időutazás, 1985. Hókusz-pókusz, 1990. Időrengés, 1997.). Aki szeretné elvégezni ezt a feladatot vagy találkozott már olyan irodalmi művel, amin egyértelműen látszik a felsőbb tudás (médiumi üzenetként), kérjük jelentkezzen!Készült: 2003.04.25.