ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEK A LEENDŐ ŰRFLOTTÁNK SZÁMÁRA

1. ELŐSZÓ

   A Star trek sci-fi tv sorozatot nézve - és a forgatókönyvírók által elkövetett szertelenségeket látva -  felmerült bennem az ötlet, hogy össze kellene írni mindazon szabályokat, irányelveket, amik alapján az űrhajósainkat kiképezhetjük és a saját űrflottánkat megszervezhetjük. Az alábbiakban témakörök szerint csoportosítva felvázolom az eddigi ötleteimet, amikhez várom mindenki észrevételeit, javaslatait.
   A célunk, hogy később - amikor eljön az ideje, és valóban meg kell alkotnunk az űrflottánk működési szabályzatát és törvényeit - már legyen mire támaszkodnunk. Legyen egy alapmű, ahonnan a szabályok megalkotói ötleteket meríthetnek.
   Elég széles témakörről van szó. A kiképzés módozataitól a legénység összeválogatásán, a viselkedési protokollon, szervezésen, irányításon, belbiztonságon keresztül, a veszélyhelyzetek és katasztrófahelyzetek kezelésén át az űrhajókon való közösségi együttélésig sok minden ide tartozik. A felderítő expedíciók tagjainak viselkedése, az idegen lényekkel való kapcsolatfelvétel, továbbá az emberiség űrbeli tevékenységeinek általános stratégiai alapelvei, valamint bizonyos technikai problémák az űrhajók tervezése kapcsán. A lista később biztosan bővülni fog.
   Az irányelv csupán javaslat, ajánlás, tehát nem kötelező érvényű senkire nézve. Célszerű lenne csak akkor törvényt csinálni bármely irányelvből, ha kiállta a gyakorlat próbáját több esetben. Később valószínűleg több önálló szakmunka (tankönyv, törvénykönyv, szabályzat, lista, stb.) fogja tárgyalni mindezen témákat, teljes részletességgel. Az űrhajózással kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudásunkat folyamatosan bővítenünk, frissítenünk, korszerűsítenünk kell majd, mindig az aktuális helyzetnek megfelelően. Fontosnak tartom, hogy az elméleti alapelveket majdan gyakorlati példákkal kiegészítve tárgyalják ezen szakkönyvekben.

2. AZ ŰRHAJÓK SZEMÉLYZETE

   Az űrhajós szakmára való alkalmassági vizsgákon az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie a válogató bizottságnak.:
1. Életkor.
2. Testi és lelki egészség.
3. Testi és lelki teherbírás.
4. Szaktudás, elméleti és gyakorlati felkészültség.
5. Problémamegoldó képesség.
6. Toleranciaszint tartós összezártság esetén.
7. Válsághelyzetek kezelése.
8. Telepatikus képességek.
9. Amennyiben az űrhajósnak gyermekei vannak otthon, csak akkor helyezhető aktív szolgálatba, ha a legfiatalabb gyermekének életkora meghaladta a hat esztendőt. Így elkerülhető, hogy a gyerekek túl korán elveszítsék a szülőjüket, amennyiben az odaveszne a munkája során.
   Az űrhajók személyzetének összeválogatásakor a következők ajánlottak.:
1. Lehetőleg azonos számú férfi és nő kerüljön egy űrhajóra. Ha nem így van, a kapitány feltétlenül azon nembe tartozzon, amelyik többségben van. Egyféle nemű legénységet vagy leányságot nem szabad összeállítani, kivéve a hadihajók személyzeténél.
2. A személyzeten belül az együtt dolgozó emberek asztrológiailag és a pszichológiai profiljuk szerint egyaránt összeillőek legyenek a zökkenőmentes munka érdekében. 12 főnél kevesebb létszámú személyzet esetén mindenki összeillő legyen a fedélzeten, e fölött a közös munkacsoportban dolgozó emberek legyenek összeillőek. Ezzel sok emberi konfliktus előzhető meg, amik veszélyeztethetik az űrhajót, a küldetést és főként az emberek életét.
3. Az űrhajók személyzete csak egységesen földi (solariai) fajú emberekből állhat. Nem szolgálhatnak rajtuk idegen lények, az eltérő fiziológia, gondolkodásmód, viselkedés, szokások és nyelv miatt. Idegen lények csak utasként tartózkodhatnak földi (solariai) űrhajó fedélzetén.
   A hosszú utakon lehetőséget kell adni a személyzetnek a munkarotációra. Minden űrhajósnak legalább két munkakör betöltésére kell alkalmasnak lennie, illetve minden olyan posztra, amely az űrhajó működtetéséhez szükséges, legalább két embernek kell a személyzetből rendelkezésre állnia.
   A hosszú utakon a személyzetnek szüksége van pihenőnapokra. Célszerű heti egy pihenőnapot biztosítani az emberek számára, de a kapitány a körülményektől függően eltérhet ettől. A pihenőnapon is szolgálatban kell lennie legalább egy embernek a fedélzeten vagy minimálisan annyinak, ahány az űrhajó irányításához szükséges (ügyeletes személyzet a hídon).
   A személyzet egyetlen tagja sem lehet folyamatosan szolgálatban 16 óránál tovább. A napi normális munkaidő a fedélzeten 8-12 óra között legyen, a helyzettől függően. Két szolgálat között minimum 8 óra pihenő jár mindenkinek, kivéve a rendkívüli helyzeteket.
   Az űrhajót nem lehet üresen hagyni, személyzet nélkül. Sem út közben, sem bármely megállónál, ha támaszponton, űrkikötőben vagy űrállomáson dokkolt, netán más űrhajóval kapcsolódott össze. A fedélzeten mindig legalább egy embernek kell tartózkodnia vagy minimálisan annyi főnek, ahány az űrhajó irányításához, vezetéséhez szükséges, hogy indokolt esetben azonnal elindulhasson (ügyeletes személyzet a hídon). Kivételek ez alól.: 1. Ha katasztrófa miatt vagy más okból az űrhajó működésképtelenné vált vagy menthetetlenül pusztulásra van ítélve, és a parancsnok a jármű elhagyására szólítja fel a személyzetet. 2. Ha az űrhajó szárazdokkban áll javítás miatt, és ezért működésképtelen.
   A személyzet minden tagjának értenie kell a következő feladatokhoz.:
1. Elsősegély nyújtás.
2. A komp (átkelőhajó, leszállóhajó) vezetése.
3. A mentőcsónak vezetése.
4. A kétféle szkafander (null gravitációs és felszíni) önálló felvétele, valamint az abban való biztonságos mozgás egy idegen bolygó felszínén, zéró gravitáción vagy kint a világűrben.
5. Önvédelmi kézifegyverek kezelése.
   A személyzetet rendszeresen tréningezni kell a megszokott munkája mellett a következőkre is.:
1. Katasztrófahelyzetek és balesetek kezelése.
2. Haláleset és sérülés elviselése, megfelelő kezelése lélekben akár önmagával, akár bármely társával történik meg.
3. A hajó elhagyása különféle vészhelyzetek közben.
4. Túlélés idegen környezetben minimális felszereléssel.
5. Karantént igénylő fertőzések felismerése önmagán és a társain.
6. Közelharc a személyzet számára rendszeresített fegyverekkel, a fedélzeten lévő használati tárgyakkal és puszta kézzel.
7. Tűzharc háborús helyzetben a fedélzeten vagy nyílt terepen.
8. Különféle pszichikai (para) támadások kivédése, halucinációk és mentális zavarok felismerése és elhárítása.
9. Idegen lényekkel való kontaktus megfelelő kezelése (ezt részletesen lásd az idegen lények témakörénél).
   Az űrhajók fedélzetén bizonyos kérdésekben a személyzet vagy az általa választott bizottság dönthet, ebben vétójoga egyedül a kapitánynak van. Ezen kérdésekről külön listát kell összeállítani.
   Az űrhajó kapitányának nem lehet intim kapcsolata a személyzet egyetlen tagjával sem, hogy ne legyen elfogult és részrehajló bármilyen konfliktus esetén a többiekkel szemben.
   Úton lévő űrhajó fedélzetén gyermeket nemzeni tilos, gyermeket szülni pedig nem ajánlott. A személyzet köteles gondoskodni a fogamzásgátlásról amennyiben szexuális életet kívánnak élni a hosszú út során.
   Ha űrutazás közben bárki elhalálozna a fedélzeten, a holttestét nem szabad az űrbe temetni, hanem lefagyasztva, lehetőleg sértetlenül kell tartani a célállomásig, ahol döntenek a boncolásáról és temetéséről vagy hazaszállításáról az illetékes szervek.
   A kapitánynak anyakönyvvezetői (esketői, elválasztói), bírói és gyóntatói jogköre van a hajója fedélzetén, két állomáshely között az úton, amennyiben nincs a fedélzeten pap vagy bíró. Űrállomáson, űrkikötőben vagy támaszponton a helyi közalkalmazottaknak kell átengednie ezen feladatokat, amennyiben saját felségterületen tartózkodnak. Tehát külföldön, idegen lényeknél nem kell átengednie ezen feladatokat.
   Ha az űrhajósok közül bárki (emberi vagy idegen) fogságba esik háború során vagy elrabolják, semmilyen információt ne adjon a fogvatartóinak. Ha lehetősége van rá, próbáljon üzenni vagy megszökni. Az ellenséggel csupán annyi együttműködést tanúsítson a fogoly, amennyi az életbenmaradásához szükséges.
   Mindig a kapitány (vagy ügyeletes parancsnok) dolga mérlegelni, hogy érdemes-e a személyzet és az űrhajó biztonságát kockáztatni, illetve az expedíció sikerét vagy a rakomány célbajutását kockára tenni a bajba jutott (saját vagy idegen) űrhajósért. Alapelv, hogy törekedni kell a legveszélytelenebb megoldásra. Így előfordulhat, hogy fel kell áldozni a menthetetlen embereket, az ostoba és kockázatos hősködés helyett. Utólag a kapitány felel a főparancsnokság előtt a döntéseiért.
   Minden űrhajós köteles az életét kockáztatni, ha olyan helyzetbe kerül, hogy azzal megmentheti civilek vagy akár az egész emberiség életét, elháríthatja a civilizációnk biztonságát veszélyeztető helyzetet.
   A flotta személyi hierarchiája katonai típusú és kevés fokozatból álló legyen.:
1. A közlegények rangja: matróz.
2. Az altisztek rangja: zászlós.
3. A tisztek rangja: hadnagy.
4. A főtisztek rangja: kapitány.
5. A flottaparancsnokok rangja: admirális.
   A flotta irányítását az admirálisokból és vezérkari főtisztekből (hajóval nem rendelkező kapitányok) álló flottaparancsnokság végzi. Minden kitüntetés rangtól függetlenül adandó bárkinek a megfelelő cselekedetek jutalmaként.
   Az űrhajók fedélzetén a személyzet minden tagja tegeződjön, a megszólítás keresztnév vagy rang alapján történjen. Ez a közvetlenség főként a kisebb létszámú személyzet esetén hasznos. Nagyobb létszám esetén célszerű inkább áttérni a magázódásra.
   Az űrhajón kívül tevékenykedő személyzettel, legyenek akár egy bolygón, támaszponton, űrállomáson, másik űrhajón, kompon vagy szkafanderben az űrben, rendszeres időközönként a hajó ügyeletes tisztjének kommunikációs kapcsolatba kell lépnie. Ennek célja, hogy meggyőződjön róla, minden rendben van velük. A kapcsolat történhet a feladattól függően kb. 1-2 óránként vagy sűrűbben, ritkábban. Így ha a kint lévők bajba kerülnek és nem jelentkeznek, azonnal (rövid időn belül) a segítségükre lehet indulni.
   Ha a személyzet tagjai közti kapcsolat időszálas fluidkomon zajlik, az adatforgalmazás az űrhajón keresztül történjen, hogy az ügyeletes tiszt bármikor belehallgathasson az adásba.

3. A FELDERÍTŐ EXPEDÍCIÓK

   A nagy távolságba indítandó, hosszú idejű űrexpedíciókra sosem szabad egyetlen űrhajót küldeni, hanem mindig legalább kettőt vagy négyet (páros számú hajót). Az űrhajók mindig mindenhová párban menjenek, és ne távolodjanak el egymástól annál messzebb, mint ahonnan vészhelyzet esetén egy órán belül segítséget tudnak a másiknak nyújtani. A nagy távolság az űrhajók aktuális technikai képességeitől függ, tehát relatív dolog, de alapelvként meghatározható, hogy a teljes sebességgel egy-két óra alatt megtehető útnál nagyobb távolság számít nagynak.
   Az űrhajó kapitánya (normál körülmények között) nem hagyhatja el a fedélzetet a felderítőút során, illetve amikor bárhová úton vannak. Az első és másodtisztje sem hagyhatja el a hajót együtt (egyidőben), csak külön-külön. Tehát a hajó három rangidős tisztjéből kettőnek mindig a fedélzeten kell tartózkodnia, kivéve a vészhelyzeteket.
   Minden felderítő űrhajó személyzetében legalább egy vagy két képzett telepata sámánnak kell szolgálnia, hogy az idegen civilizációkkal, otthoni parafelderítő sámánokkal technikai berendezések nélkül is lehessen kommunikálni. Ezeket a sámánokat alaposan ki kell képezni és tesztelni a távolbalátásra, telepatikus metakommunikációra, paratámadások észlelésére és kivédésére, illetve tehetségtől függően mágikus technikák alkalmazására a gyógyítás és speciális emberi problémák megoldása terén.
   A flotta irányító központjában minden úton lévő felderítő űrhajó mellé egy ügyeletes eseménykövető szakembert kell rendelni, aki folyamatosan, szünet nélkül, mindig figyeli az űrhajót az időszálas kommunikátoron keresztül. Azt, hogy a személyzet mit csinál, hol vannak éppen és mire készülnek. Az eseménykövető feladata tanácsot adni az űrhajósoknak, továbbá minden szükséges információval ellátni őket, amire csak szükségük van. Ennek érdekében közvetlen hozzáféréssel kell rendelkeznie a flotta és az egész otthoni civilizáció teljes információs bázisához, valamint legyen egy (videotelefon) híváslistája mindazon személyekről, akiktől további segítséget kérhet az űrhajósok számára a nap 24 órájában bármikor (fejlesztőmérnökök, orvosok, űrkutatók, xenológusok, stb.). Ezen személyeknek pedig kötelessége legyen a nap 24 órájában elérhetőnek lenni ha szükség lenne a szaktudásukra.
   A személyzet közvetlenül csak az eseménykövetővel léphet kapcsolatba, mint otthoni összekötő tiszttel, bármiféle okból. A hajó és az otthoni környezet közötti (parancsnokság, hozzátartozók, kutató intézetek, média, stb.) kapcsolat csak az ügyeletes eseménykövetőn, mint cenzoron keresztül folytatható. Ezzel megakadályozható, hogy fontos információk ellenőrizetlenül kerüljenek nyilvánosságra. Az eseménykövetői munkakörbe lehetőleg gyakorlati tapasztalattal rendelkező tiszteket és kapitányokat kell fölvenni, akik szolgáltak már felderítő űrhajón (nyugalmazottak, aktív szolgálatra fizikailag nem alkalmasak, stb.).
   Az idegen bolygók felderítésének főbb lépései, az ajánlott sorrendben.:
1. Passzív műszeres távoli felmérés az orbitális pályán túlról.
2. Aktív és passzív műszeres közeli feltérképezés orbitális pályáról.
3. Felderítőszondák kiküldése a légkörbe, az érdekes helyek fölötti elrepüléssel.
4. A kapott adatok elemzése és feladategyeztetés a flottaparancsnoksággal.
5. Kapcsolatfölvételi próbálkozás a helybeliekkel minden lehetséges módon.
6. Robotos vagy emberes felderítőcsapatok leküldése a felszínre, biztonságosnak tűnő helyekre.
   Az idegen bolygó felszínére, egy helyre küldött kutatócsoport létszáma minimum négy fő legyen vagy ennél több, de csak páros létszámban. Az emberek mindenhová csak kettesével mehetnek, tehát senki nem kóborolhat el egyedül, legyen bármilyen biztonságosnak és barátságosnak tűnő is az idegen égitest.
   A kutatócsoportot a komp köteles megvárni a landolási helyen, nem maradhatnak űrhajó nélkül a felszínen. Idegen bolygón leszálló kompot vagy ha másik, idegen űrhajón dokkol a komp, tilos üresen hagyni. Minimum 1-2 ember maradjon rajta.
   Több naposra tervezett felderítőút esetén alaptábort kell kiépíteni a landolási helyen vagy ahhoz közel, megfelelő terepen, gyalogosan elérhető távolságban (maximum 1 kilométeren belül). A tábor legyen saját akadállyal vagy helyi anyagokból épített fallal, sánccal elkerített. A fal magassága legalább fél méter legyen, saját anyagú (fedélzetről hozott) akadály esetén egy méter. A falon körben érzékelőket kell elhelyezni, valamint riasztó és önvédelmi fegyvereket. Ennek oka, hogy jól védhető legyen támadástól (idegen állatok, növények, értelmes lények). Az emberek számára megfelelő menedékhelyeket kell a táborban felállítani az időjárás viszontagságaival szemben és a felszerelés védelmére. Elegendő készletet kell a táborban felhalmozni ahhoz, hogy az expedíció tagjai az űrhajó segítsége (utánpótlás) nélkül is kihúzhassák ott a tervezett kutatási ciklus végéig vagy minimum négy napig.
   Felszíni kutatóexpedícióknál a csapat fele őrökből álljon, önvédelmi fegyverekkel felszerelve. Tehát minden párosban legyen egy őr és egy tudós, akik csak együtt mozoghatnak a tábor területén kívül a felszínen.
   A kapitány feladata a személyzet és az űrhajó védelme, biztonsága, akár a küldetés kudarca esetén is. Az embereket feláldozni vagy az űrhajót kockára tenni, elveszteni csak rendkívüli helyzetben szabad, a flottaparancsnoksággal való egyeztetés után.
   Az expedíció számára a dolgok fontossági sorrendje a következő legyen.:
1. Az emberek (saját és társűrhajók személyzetének) épsége.
2. Az űrhajó (saját és társűrhajók) épsége.
3. A felszerelés épsége.
4. Az idegen organizmusok, lények épsége.
5. A megszerezhető információk és a küldetés célkitűzései.
   A felderítő űrhajók és kutatócsoportok ajánlott reakciója ellenséges fogadtatás esetén a következő legyen.:
1. Menekülés, visszavonulás a támadás vagy fenyegető szándék elöl, a konfliktus elkerülése.
2. Kapcsolatfölvételi próbálkozás és a békés szándék kinyilvánítása.
3. Maximális óvatosság, körültekintés, gyanakvás az ellenséggel szemben ha sikerül kapcsolatot kiépíteni a támadókkal.
4. Önvédelem, ha a menekülés nem elegendő vagy csapdába kerül az expedíció.
   Az önvédelem fokozatai:
1. Passzív védelem, a támadás elhárítása.
2. Aktív védelem, az ellenség fegyvereinek, technikájának tönkretételével, kiiktatásával.
3. Az ellenség megbénítása, megsebesítése, harcképtelenné tevése.
4. Az ellenség megölése.
5. Foglyokat ejteni csak információ szerzés és közlés (közvetítés) céljából szabad, a feltétlenül szükséges időre. Gondoskodni kell a foglyok megfelelő ellátásáról, illetve szabadon engedéséről, amint ez lehetségessé válik. A részletekről a kapitány a flottaparancsnoksággal közösen döntsön.
   A felderítő űrhajók létfenntartó rendszerét úgy kell méretezni, hogy el tudjon látni a teljes személyzet kétszeresének megfelelő számú embert is. Azért, ha a társűrhajó személyzetét bármi okból át kellene venni a fedélzetre, gondoskodhassanak róluk és haza tudják őket vinni.
   A párban repülő felderítőhajók személyzete a pihenőnapok alatt átmehet egymáshoz látogatóba, kirándulásképpen.

4. KAPCSOLAT IDEGEN LÉNYEKKEL

   Az idegen lényekkel való kontaktus a legkülönfélébb reakciókat válthatja ki az emberekből, épp ezért az űrhajósokat fel kell készíteni a megfelelő viselkedésre. Képesnek kell lenniük leküzdeni a saját félelmeiket, fóbiáikat, elviselni a visszataszító és ellenszenves dolgokat, a furcsa és bizarr lények látványát, szagát, érintését, viselkedését, stb. Uralniuk kell a saját megszokásaikat, gesztusaikat, tudniuk kell megfelelően kezelni a telepatikus kapcsolatot, a gondolatolvasást. Kellő türelemmel és nyitottsággal kell viszonyulniuk az idegen dolgokhoz. Törekedniük kell a békés szándék kinyilvánítására és a konfliktusok elkerülésére. Óvatosnak és körültekintőnek kell lenniük az idegen technikákkal és szokásokkal szemben, stb.
   Az ismeretlen biológiai veszélyek miatt folyamatosan maximális óvatossággal kell eljárni. Bármilyen idegen bolygón hermetikus védőszkafander nélkül dolgozni, a helybeli élőlényekkel közvetlen fizikai kontaktusba kerülni szigorúan tilos. Tilos tehát puszta kézzel, szabad bőrfelülettel bármit megérinteni, a levegőt belélegezni (akkor is, ha az belélegezhető és elvileg tiszta, az időszálas átfűződés problémái miatt). Tilos továbbá a helyi vízből inni, bármilyen ottani ételt elfogyasztani, egyszóval teljes hermetizációt kell tartani az ismeretlen biológiai kockázatok elkerülése érdekében.
   Az élettel rendelkező idegen bolygóra küldött expedíció és az űrhajó személyzete között karantént kell elrendelni, ha a kutatócsoport vagy annak bármely tagja mégis fizikai érintkezésbe került valamely helyi életformával. A bolygóról visszatérni csak megfelelő fertőtlenítés és csírátlanítás után szabad. Az emberek csak részletes orvosi vizsgálat után engedhetők át a karantén részlegből a fedélzetre.
   Ha fennáll a veszélye annak, hogy a biztonsági eljárások ellenére mégis idegen organizmussal fertőződött meg az űrhajó, teljes karantént kell elrendelni. A hajóról nem kerülhet át a társ kutatóűrhajóra a fertőzés. Minden információt folyamatosan jelenteni kell a társűrhajónak és az eseménykövetőnek.
   A karanténba zárt űrhajó a visszatérésekor két hónapra egy külön aszteroidán felállított karantén állomásra kerüljön, szakértő orvoscsoport felügyelete alá. A karantén megszegése szigorú büntetést (szükség esetén azonnali halálbüntetést) vonjon maga után.
   Idegen értelmes lényt vagy bármilyen élőlényt (növény, állat, stb.) az űrhajó fedélzetére hozni vagy oda beengedni szigorúan tilos. Rendkívüli helyzetben behozhatók, de csak a karantén részlegbe. Idegen technológiát, berendezést, gépet, robotot, műtárgyat, ajándékot, szuvenírt, egyszóval akármit, ami idegen és mesterséges eredetűnek látszik, közvetlenül a fedélzetre hozni szigorúan tilos. Ezek vizsgálata lehetőleg eredeti környezetükben történjen vagy egy űrhajón kívül felállított alaptáborban, kitelepített kutatóbázison, maximális óvatossággal. Ha egyértelműen bebizonyosodott, hogy veszélytelen, akkor lehet csak sterilizálás után a fedélzetre hozni vagy a karantén részlegbe bevinni hazaszállítás céljából.
   Tilos a felderítőútról idegen lényt, bármilyen organizmust, technológiát vagy űrhajót hazahozni a saját csillagrendszerünkbe a flottaparancsnokság tudta és engedélye nélkül. A hazahozott idegen dolgokat a karantén állomáson kell hagyni, további vizsgálatukra csak ott kerülhet sor. Innen leghamarább két hónap múlva lehet kihozni, kiengedni őket a bolygónkra, a közönség elé, ha egyérteműen bebizonyosodott, hogy veszélytelenek.
   A felderítő űrhajónak bármilyen idegen űrhajóval, űrállomással szigorúan tilos összekapcsolódnia, pláne dokkolni rá, még akkor is, ha ez fizikailag és technikailag lehetséges, és az idegenek egyértelműen barátságosak és veszélytelenek. Fizikai összeköttetést tartani az idegen járművel csak a kompok segítségével szabad vagy szkafanderes űrsétával, a karantén eljárás szigorú betartásával.
   Idegen űrhajó fedélzetére első alkalommal csak robot szállhat át, függetlenül attól, hogy az rendesen működni látszik személyzettel vagy elhagyott roncs, netán segítségre szoruló jármű. A robotnak legyenek érzékelői a helyi viszonyok vizsgálatára (légkör, sugárzás, biológia, stb.) és távirányítással is tudja kezelni valaki az űrhajóról, VIRO-n keresztül. (VIRO=Virtuális Interfész Robotokhoz)
   Az idegen civilizációkkal való kapcsolatfölvétel fő szabálya az óvatosság, a tartózkodó udvariasság, a békés szándék egyértelmű hangsúlyozása és a kölcsönös be nem avatkozás elve. Ők se szóljanak bele a mi dolgainkba és mi se akarjunk beleszólni az idegenek politikai, gazdasági, jogi, kulturális, háborús, stb. életébe. Ennek megfelelően a felderítők feladata csupán a megfigyelés és az adatgyűjtés az otthoni tudósok, politikusok, a közönség számára.
   Idegen értelmes lényeknek tilos elárulni az anyabolygó (Solaria) helyzetét, illetve tilos az emberiségről bármilyen adatot kiadni.: A technológiai fejlettségünkről, a fegyvereinkről, a lakosság létszámáról és földrajzi eloszlásáról, a támaszpontjainkról, az űrhajóinkról, stb. Csak a kapcsolatfölvételi szabályzatban pontosan meghatározott (könyvben leírt, filmen rögzített), előre gondosan összeállított információk adhatók át első körben az idegeneknek. A második körről már a flottaparancsnokság és a politikusok döntenek, közösen.
   Idegen civilizáció észlelésekor az expedíciónak nem szabad felhívnia magára a figyelmet. Ha nem vesznek észre bennünket, rejtve kell maradni előttük, mivel valószínűsíthető, hogy fejletlenebbek nálunk.
   A mienkénél jól láthatóan fejletlenebb civilizációkkal, és ezeken belül is azokkal, amik még nem rendelkeznek űrhajókkal, azaz a bolygójukat elhagyni képes technológiával, kerülni kell a nyílt, közvetlen kontaktust. A felderítésüket lehetőleg előlük rejtve kell végezni, hogy ne okozzunk nekik civilizációs sokkot.
   A mienkénél fejlettebb civilizációkkal - kellő óvatossággal - meg kell próbálni felvenni a nyílt kapcsolatot. Amennyiben nem elutasítóak - ugyanazon okból, amiért mi is kerüljük a nálunk fejletlenebbeket - tudományos és technológiai információkat kell tőlük kérni, amik gyorsíthatják a saját fejlődésünket. Információt lopni, rabolni szigorúan tilos, a lebukással járó negatív következmények miatt. A kölcsönös információcsere részleteiről ugyancsak a flottaparancsnokság és a politikusok döntenek.
   Az űrexpedíciók törekedjenek rá, hogy minél kevésbé károsítsák a megvizsgálni kívánt környezetet, tehát kerüljék az oktalan rombolást, a dolgok alapos indok nélküli megváltoztatását és főként a környezetszennyezést. A felszíni kutatócsapat alaptáborát távozáskor le kell bontani. A hulladékot vissza kell szállítani az űrhajóra vagy ha ez nem lehetséges, gondosan becsomagolva el kell ásni egy olyan helyen, ahol nem okoz később kárt a természetben, tehát nem kerül a felszíni vizekbe, nem szóródik szét, stb. A mérgező vegyi anyagokat mindenképpen ártalmatlanítani kell vagy visszaszállítani az űrhajóra és hazahozni.
   Eme alapelvnek megfelelően az űrtechnológiai fejlesztőknek törekedniük kell rá, hogy minden, az űrhajósok által használt gép, berendezés, eszköz, alapanyag, segédanyag, stb. a felhasználásakor ne károsítsa a környezetet. Amennyiben hulladékká válik, a bomlásakor ne képződjenek mérgek, veszélyes sugárzások, stb. Az alapelvünk a következő legyen.: "Nagy ugyan az univerzum, de ahhoz nem elég nagy, hogy az emberiség minden szemete elférjen benne."
   Ha mégis hulladéklerakó helyet kell létesítenie egy idegen bolygón vagy naprendszerben az ott dolgozó expedíciónak, a terület kijelölése alapos vizsgálatok után történjen. Gondoskodni kell róla, hogy belátható időn belül az oda elhelyezett anyagok ne juthassanak ki a környezetbe. Célszerűnek látszik egy naprendszerben valamelyik légkörtelen, élettelen kisbolygót vagy holdat, netán plometet kijelölni hulladéktárolónak és az egész rendszerből oda hordani mindent, a felszín alatt kialakított üregekbe. A betelt tárolókat hermetikusan le kell zárni és helyüket figyelmeztető táblával kell megjelölni.
   A további vizsgálatokra érdemes bolygókon megfigyelő szondákat kell hátrahagyni a visszatérés előtt, a felszínen és/vagy orbitális pályán, a hosszabb távú felderítések céljából. A működésképtelenné vagy fölöslegessé vált szondákat a későbbi expedícióknak feladata legyen összegyűjteni és hazaszállítani vagy hulladéktárolóba helyezni.

5. TECHNOLÓGIAI JAVASLATOK

   A közelkörzeteken kívül minden űrhajó állandóan tartsa kint, maga körül a kisérő szondáit (legalább kettőt, maximum tizenkettőt). Az ugrásvezető szondát nem szükséges folyton a hajón kívül tartani, csak ha térugrásra kerül sor.
   Minden űrhajót fel kell szerelni legalább egy külső (a burkolat mögé behúzható) lézerágyúval, amivel a kisebb űrbeli törmelékek felapríthatók vagy egy támadás esetén védekezni lehet vele.
   Minden űrhajó fedélzetén legalább annyi kézifegyvert kell tárolni páncélszekrényben, amennyi a személyzet létszáma, és a kezelésükre mindenkit ki kell képezni. A kézifegyvereknek alkalmasnak kell lenniük kábításra, sebesítésre és ölésre, egyes lövésre és sorozatlövésre. Működniük kell normál légkörben és vákuumban, alacsony hőmérsékleten egyaránt. Markolatukat úgy kell kialakítani, hogy puszta kézzel és szkafanderkesztyűben egyaránt könnyen használhatók legyenek. A fegyverek lehetnek hagyományos lövedéket kilövők vagy lézert, illetve másfajta sugárzást kibocsátóak, az aktuális technológiai fejlettségtől függően.
   Az űrhajó kommunikációs rendszerének legyen üzenetrögzítője a bejövő adások fogadására, hogy ha bármi okból nincs a helyén a rádiós, vagy akadályoztatva van, akkor is megkapja a személyzet az üzeneteket. A rögzítőnek automatikusan válaszolnia kell az üzenet küldőjének a vételről és arról, hogy az üzenet a rögzítőre került.
   Az űrhajókat úgy kell tervezni, hogy a fedélzetükön legalább két kompot tudjanak magukkal vinni vagy egyszerre legalább két komp tudjon dokkolni rajtuk. A kompok közül mindig legalább egynek az űrhajó fedélzetén kell tartózkodnia, működőképes állapotban, hogy szükség esetén azonnal indulhasson. Ha a kompok javításra szorulnak, egynek akkor is menetkésznek kell lennie.
   Minden olyan űrhajón, amelynek személyzete 12 főnél nagyobb, kötelező megfelelő számú és ülőhelyű mentőcsónakot elhelyezni. A kompok férőhelyei nem számítanak bele a mentőcsónakok helyeibe. A mentőcsónaknak képesnek kell lennie egy héten át életben tartani az utasokat és biztonságban leszállítani őket egy bolygó felszínére vagy stabil pályára állni bármely égitest körül, amíg a mentőhajó megérkezik.
   A személyzet minden tagjának legyen a fedélzeten egy saját nullgravitációs szkafandere, amit az űrhajón kívüli tevékenységekhez, dekompressziós balesetnél vagy a levegőellátás leállásakor, tűz, füst, bioveszély esetén fölvehet. A felderítő űrhajókon emellett mindenkinek legyen egy felszínszkafandere is, amit légkörtelen bolygókon vagy idegen élettel rendelkező bolygókon viselhet. Az orvosi személyzetnek pedig legyen egy fedélzeti bioveszély esetén viselhető vegyvédelmi ruhája is.
   A felderítő űrhajókon úgy kell kialakítani a dokkokat, az összekapcsolódást biztosító berendezéseket más űrhajókkal, űrállomással, kompokkal, valamint az összes kijáratokat, személyi és teher zsilipeket, hogy fertőzött személy vagy tárgy érkezésekor egyenesen az elkülönítő részlegbe lehessen azt juttatni, a hajó személyzetével és légterével való érintkezés nélkül. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben biztosítani, ha minden zsilipkamrának három ajtaja van: egy a külvilágba, egy hajó légterébe, egy pedig a karanténrészlegbe. Ha ez technológiai okokból nem oldható meg, akkor a légtérbe nyíló ajtó egy másodlagos, belső zsiliptérbe vezessen, ahonnan a karanténrészlegbe vagy a fedélzetre lehet jutni.
   A karanténrészlegnek külön zsilipes kapcsolata kell, hogy legyen az orvosi részleggel a segítségnyújtás miatt. A karanténrészleget úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén az elkülönítettek hetekig (az út hátralévő részéig) élhessenek ott, összkomfortos körülmények között. Így elkerülhető, hogy az egész személyzet lebetegedjen, meghaljon, stb.
   A zsilipkamrák belső terét úgy kell kialakítani, mint az űrhajó külső burkolatát. Tehát a kamra falainak és a belső ajtóknak pontosan ugyanolyan erősnek és ellenállónak kell lenniük, mint a burkolatnak. Így a nyitott zsilip nem csökkenti a hajó biztonságát, nem veszélyezteti integritását.
   A külső (hajóról kivezető) és belső (rekeszek közti) zsilipeken tilos ablaknak, kémlelő nyílásnak lennie, mert az gyengíti a fal szilárdságát. Az űrhajó burkolatán lévő ablakok kívülről és belülről egyaránt légmentesen zárható védőlemezekkel legyenek ellátva, amik meteorzáportól, ütéstől, bármilyen sérüléstől védik az egyébként törésálló üveget.
   A 12 főnél nagyobb személyzetű űrhajók belső légterét több hermetikusan lezárható rekeszre kell osztani, melyek mind egymástól független levegő és víz ellátó rendszerekkel legyenek felszerelve, hogy dekompresszió, tűzvész, mérgesgázok, bioveszély esetén tartósan elkülöníthetők legyenek. Meg kell oldani a rekeszek közti zsilipelést is, valamint az összekötő szervízalagutak, csövek, vezetékcsatornák lezárhatóságát.
   Elkülönítés esetén a szakaszolóajtóknak automatikusan kell záródniuk, még áramszünet esetén is, tehát saját szünetmentes táppal legyenek fölszerelve. A fedélzeti biztonsági rendszernek észlelnie kell, ha ember rekedt a veszélyeztetett rekeszben (a személyzet folyamatos nyomonkövetésével), és nyitva kell tartania előtte a szakaszolózsilip felé eső ajtaját, hogy biztonságba juthasson pl. légritka tér vagy füst esetén is, amikor minden másodperc számít. A szekcionálás után hatvan másodperccel ennek a belső ajtónak automatikusan záródnia kell, ha addig a bajba jutott nem érte el a zsilipet és nem zárta be. Bioveszély esetén a lezárt rekeszből senki és semmi nem juthat ki, de a kombinált veszélyhelyzet lehetősége miatt (pl.: bioveszély és tűz egyszerre) a zsilipbe akkor is be lehessen jutni. A rekeszek közti zsilipben legalább négy embernek kell elférnie szorosan. Az ajtók mindkét oldalán és a zsilipben legyen kamera és képernyő, ami a túloldalt mutatja.
  Az űrhajó fedélzetén kitörő tűz oltása az űrbeli körülmények miatt (súlytalanság, hermetizáció) speciális eszközöket és eljárásokat igényel, amivel a személyzet minden tagjának pontosan tisztában kell lennie. Egyrészt az elektromos berendezések miatt a tűz oltására csak elektromosan szigetelő oltóanyag használható (víz nem). Másrészt az oltóanyag nem lehet veszélyes az emberekre, tehát nem lehet mérgező (szén-dioxid) vagy a súlytalanságban fulladást okozó (por, víz).
   A fő feladat a tűz észlelésekor az oxigén megvonása a tűzfészektől, valamint az égő anyag hűtése és elszigetelése, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. A legalkalmasabbnak erre a halogéngáz vagy a száraz könnyű hab tűnik. Ha a tűz a rendelkezésre álló eszközökkel nem oltható el, a lezárt rekeszt mielőbb légteleníteni kell, a zsilipen vagy szellőzőrendszeren keresztül kieresztve a levegőt az űrbe. Inkább vesszen el a hajó levegőkészletének egy része, minthogy létfontosságú berendezések égjenek szét. Az űrhajó raktárában ilyen helyzetekre tartalékolni kell nagy nyomású tartályokban annyi levegőt, ami a hajó teljes dehermetizációja esetén elegendő a fedélzet újra feltöltéséhez, miután a veszélyhelyzetet sikerült elhárítani. Ha a hajó bármilyen sűrű légkörben tartózkodik, ahol a levegő kieresztése nem oldható meg, a tüzet be kell fojtani, megfosztva az oxigén utánpótlástól. Minden további teendőt az aktuális helyzet határoz meg.
   Az űrhajó fedélzetén minden rekeszben legalább egy tűzoltó készüléket kell tárolni, feltűnő és bárki számára könnyen hozzáférhető helyen, pl. folyosón vagy a tűzveszélyes anyagok közelében. A tárolóban lennie kell emellett egy oxigénpalackos, ütésálló védősisaknak is, ami az egész fejet takarja, valamint egy pár tűzálló védőkesztyűnek.
   Az űrhajók fedélzeti számítógépének (legyen akár a fedélzeten, akár a flottaparancsnokságon fizikailag) minimum olyan intelligenciával és hatalmi jogkörrel, illetve észlelési képességekkel kell rendelkeznie, hogy tudja mi történik az űrben a jármű körül és a hajó belsejében. Képesnek kell lennie a műszaki hibákat észlelni és a személyzet számára jelenteni, illetve önállóan kiiktatni a rossz rendszereket, helyettesíteni vagy robotokkal kijavíttatni. Önvédőnek is kell lennie, hogy (bolondbiztosan) megakadályozhassa a legénység hülyeségeit, a hibás döntéseket és a belső szabotázst. Figyelmeztessen a mulasztásokra, hiányokra. Ugyanakkor ennek a biztonsági rendszernek kellően rugalmasnak és áthidalhatónak kell lennie rendkívüli helyzet esetén. Az áthidalásra (mesterjelszó megadásával) legyen lehetősége a kapitányon és ügyeletes tiszten kívül a flottaparancsnokságnak is.
   Az űrhajók fedélzetén legalább két független, teljes értékű energiatermelő rendszerre van szükség, hogy soha ne maradjon a jármű áram nélkül. A rövid idejű kieséseket szünetmentes táppal kell áthidalni, hogy egyetlen másodpercre se maradjon az űrhajó világítás, számítógép, létfenntartás (levegő, fűtés) nélkül, balesetnél sem. Az elsődleges áramforrás leállásakor a szünetmentes tápnak kétszer annyi ideig ki kell tartania normál fogyasztás esetén, mint ameddig a másodlagos áramforrás manuális felélesztése tart. Ha a rendszerek szünetmentes tápról mennek, a számítógépnek automatikusan csökkentett módba kell kapcsolnia mindent a fedélzeten, tehát csak a létfontosságú rendszerek maradnak üzemben. Ezzel további idő nyerhető a vészhelyzet elhárításáig.
   A létfontosságú rendszerek: számítógép, rádió, navigáció, hajtómű, belső hírközlő, belső érzékelők, zsilipmotorok, készenléti világítás, levegőellátás, embert tartalmazó hibernátorok. Minden más leállítandó.: védőpajzsok, fűtés, világítás, külső fények, víznyomás, vízmelegítés, konyha (hűtőszekrények, főzőlapok, elektromos berendezések), liftek, konnektorok a külső fogyasztókhoz, hulladékfeldolgozó, egyéb berendezések.
   A létfontosságú rendszereknek kézzel működtethetőeknek kell lenniük: áramforrás beindítása, ajtók és zsilipek zárjai (ha a saját szünetmentes tápjuk is kimerül).
   Minden fedélzeti berendezést könnyen hozzáférhetőre, szerelhetőre, cserélhető alkatrészekből állóra kell tervezni és építeni, mert baj esetén sokszor nincs idő hosszas hibakeresésre és bonyolult javításra. Minden létfontosságú berendezés alkatrészeiből legyen elegendő számú tartalék a fedélzeten. Az alapelv.: egy kisgyereknek is képesnek kell lennie egyedül, puszta kézzel kicserélni bármilyen alkatrészt a fedélzeten.
   A belső berendezési tárgyaknak lekerekítettnek kell lenniük. Ne legyenek balesetveszélyesen éles, hegyes szögletek, kiálló dolgok sehol. Ezzel együtt az összes dolog a fedélzeten legyen ütés, törés, rázkódás, gyorsulás, dekompresszió és vízálló, a létfontosságú rendszerek pedig tűzállók is (számítógép, rádió, rekeszfalak és szakaszolóajtók). Minden berendezési tárgy, a padló, a falak legyenek könnyen és egyszerűen tisztíthatók, pl.: felmoshatók, letörölhetők tisztítószeres szivaccsal, porszívózhatók, stb.
   A belső tereket optimális megvilágítással kell ellátni, ami nem zavarja a szemet, nem vakít el, mégis elegendő fényt ad. A helyiségekben a fali kapcsolótáblákat az ajtók mellett kell elhelyezni, oly módon, hogy a világítás kikapcsolásakor (vagy készenléti világításra kapcsoláskor) jelzőfény világítsa meg őket. Minden tárgyat tisztán, logikailag könnyen elkülöníthető, egyedi, vidám és kellemes színűre kell festeni. Színkódolást kell használni a tájékozódás megkönnyítésére. Pl.: minden szint vagy rekesz más alapszínű, a veszélyes dolgok pirossal vannak jelölve, míg a határolócsíkok fekete-sárgával, stb.
   A kapcsolótáblák és műszerfalak legyenek egyszerűek és könnyen átláthatóak, kezelhetőek. Semmi fölösleges gomb és kapcsoló ne legyen rajtuk. Mindenhol legyenek tömör, egyértelmű tájékoztató feliratok vagy piktogramok, amikből tudni lehet, mi hol van, mi micsoda, mire való, mire vigyázz, mi miért veszélyes, stb. Minden fontos kapcsológomb legyen védett a véletlen megnyomással szemben, pl.: mechanikus védőburok, blokkoló legyen rajta vagy billentyűzár kioldó kombinációval (megerősítés kérése).
   Általános alapelv, hogy ne legyenek a fedélzeten balesetveszélyes dolgok, amik az embereket veszélyeztetik, pl. gőz és gázvezetékek nagy nyomás alatt, rázós áramvezetékek, robbanóanyag, olyan hely ahonnan könnyű leesni, beszorulni, stb. Az egész hajót baleset és bolondbiztosra kell építeni.

6. A FLOTTA FŐPARANCSNOKSÁGA

   Az Űrflotta Főparancsnoksága, másnéven flottaparancsnokság irányító központjában minden eseményt (hangot és képet) rögzíteni kell egy végtelenített tárolójú fekete dobozban, ha később szükség lenne rá, pl. kivizsgálás, ellenőrzés miatt. A tárolónak egy évre visszamenőleg kell megőriznie az adatokat, amiket rendszeres időközönként ki kell menteni az archívum számára, mielőtt felülírásra kerülne a fekete doboz tartalma.
   A felderítő expedíciók kötelessége minden begyűjtött információt azonnal továbbítani az otthoni eseménykövetőjüknek, hogy ha bármi baj érné a csapatot vagy megszakadna a komkapcsolat, a parancsnokság tudja, mi történt velük.
   A flottaparancsnokságnak a rendszervédelmi erőket idegen támadás esetén az anyabolygó védelmére kell összepontosítania. A külső támaszpontok, állomások, bázisok védelme másodlagos. Bármilyen háborús konfliktus esetén a teljes flotta mozgását konvojokba kell szervezni és minden konvoj mellé megfelelő katonai kiséretet kell biztosítani (vadászgépeket, cirkálókat, kozmogyalogosokat).
   A stratégiai fontosságú döntések meghozatalához a flottaparancsnokság vezérkarában kétharmados többség (67%) szükséges, minden egyéb döntéshez 50% plusz egy fő. A stratégiai fontosságúnak minősülő események listáját és a velük kapcsolatos teendőket szabályzatban kell rögzíteni.

7. FORGALOMIRÁNYÍTÁS

   A közelkörzet a térnek az a része, ami egy bolygó esetén a stacionárius pályamagasságon belül van, de minimum egy bolygóátmérőnyire esik a felszíntől. Űrállomás és 1000 kilométernél kisebb átmérőjű holdra, aszteroidára telepített támaszpont esetén a közelkörzet 1000 kilométeren belül van. A közelkörzet egy gömb alakú térrész, ami az adott égitestet vagy állomást körülveszi. A közelkörzetben minden űrhajó mozgását a forgalomirányításnak kell összehangolnia. Az űrhajók kapitánya és pilótája köteles engedelmeskedni az irányítótisztnek, a balesetek elkerülése érdekében. A közelkörzeten kívül a kapitány önállóan dönt a hajója mozgásáról, illetve az eseménykövetőjével egyetértésben.
   Az űrflotta a lakott bolygók és fontos támaszpontok körül a közelkörzet határán, egymástól meghatározott távolságokra megfigyelőbójákat vagy védelmi alállomásokat, robotfegyvereket helyezzen ki. Ezek révén hamarább észlelheti a térugrással közeledő hajókat. Célszerűnek látszik egy ikozaéder csúcspontjain elhelyezni a bójákat, tehát 12 darabot a gömbfelületen. Ezek így szabályos háromszögek csúcspontjain elhelyezkedve alig vannak messzebb egymástól, mint a körzet közepéhez (ha 0,95 a körzet sugara, akkor 1 a bóják közti távolság, az ikozaéder élhossza).
   Az űrflotta a Naprendszer határán mindenhová, fénymásodperces távolságra egymástól pixelsat bójákat helyezzen ki, amikkel a térbúrába belépő és kilépő űrhajók valósidőben megfigyelhetők fluidkomon át. Ezeket ha nagyon elsodródnak a helyükről vagy meghibásodnak, külön bójarakó hajókkal kell pótolni, rendbe rakni. A későbbiek során ezek leválthatók olyan bójákra, melyek saját hajtóművel rendelkeznek és így képesek egy helyben maradni vagy bárhová áthelyezhetők. Célszerű volna ilyenekkel az egész térbúrát egyenletesen megtűzdelni, vagy legalább minden bolygó környékét 1-2 millió kilométeres körzetben. Ez a rendszerünk (Solaria) külső észlelő vonala, hogy támadás esetén legyen időnk felkészülni.
   Egy csúcstechnikát használó, és 27.000-szeres fénysebességgel ugráló idegen hajó kb. 1 másodperc alatt juthat el bárhová a térbúrán belül. Fontos, hogy a flottáparancsnokságunk reakcióideje is ugyanennyi legyen, tehát bárhová ugrik be az érkező, a központ 1 másodpercen belül tudjon róla. Csak így van esélyünk riadóztatni a védelmi erőket. A védelmi erők reakcióidejét támadás esetén 10 másodperc alá kell szorítani.

8. VÉSZHELYZETEK KEZELÉSE

   A honi támaszponttal (eseménykövetővel) való időszálas komkapcsolat megszakadásakor a teendők a következők.:
1. Megjavítani a rádiót vagy üzembe helyezni a tartalékot.
2. Ha nincs más mód, a mentőcsónakok rádióját kell használni.
3. Ha nincs más mód, telepatikusan kapcsolatba kell lépni az otthoni űrfelderítő sámánokkal.
4. Ha minden más módszer csődöt mondott, minél előbb el kell menni a legközelebbi űrállomásra vagy saját űrhajóhoz új időszálas átjátszóért.
   Szerencsétlenül járt saját űrhajó vagy űrállomás, támaszpont mentése esetén elsődleges a személyzet túlélőinek kimentése, másodlagosak az űrhajó és a rakomány, a felszerelés.
   Idegen űrhajó mentésére csak akkor szabad vállalkozni, ha közvetlenül tőlünk kérnek segítséget, nincs más aki segíthetne és a flottaparancsnokság engedélyt ad rá. A személyzet legyen nagyon óvatos az idegen technológiájú űrhajó fedélzetén. Az idegen lényeket a karantén részlegbe kell vinni, amit nem hagyhatnak el. Tilos az idegen technológia mentésével foglalkozni, hacsak nem létszükséglet a túlélők számára, illetve a flottaparancsnokság nem ad rá engedélyt.
   Idegen űrhajóroncs vagy bármilyen gazdátlan, működésképtelen berendezés, űrszonda csak a flottaparancsnokság engedélyével vehető birtokba. Alapszabály, hogy amíg a tulajdonosa nem jelentkezik érte, a roncs a megtalálóját illeti.
   Hajótörés, súlyos baleset, katasztrófahelyzet esetén a személyzet teendői.:
1. Értesíteni kell az eseménykövetőt vagy a flottaparancsnokságot a történtekről és rendszeres helyzetjelentést kell adni, amíg a vészhelyzet el nem múlik vagy a kapcsolat meg nem szakad.
2. Első és legfontosabb feladat a személyzet és az utasok életének megmentése, a sérültek ellátása.
3. Az űrhajón lévő, életbenmaradáshoz szükséges felszerelések megmentése, az elszenvedett károk, sérülések felmérése.
4. Az űrhajó megmentése. Sérült, működésképtelen űrhajót célszerű stabil parkolópályára állítani vagy letenni egy bolygó felszínére, szilárd talajra. A mozgásképtelen űrhajót csak akkor szabad elhagynia a személyzetnek, ha a fedélzeten maradva közvetlen életveszélynek vannak kitéve.
5. A rakomány és a felszerelés megmentése és biztonságba helyezése. Csak akkor, ha ezzel nem kerül veszélybe a személyzet egyetlen tagja sem.
6. A túlélők, amennyiben tehetik, maradjanak a katasztrófa helyszíne közelében (csak ha bolygó felszínén vannak), biztonságos helyen és rakjanak ki segélykérő jelzést.
   A segélykérő jelzés egy legalább 3 méter nagyságú, maximum 10 méteres, a felszíntől elütő színű szabályos alakzat, amit jól látható helyre kell kitenni a légi mentés számára. Az alakzatot a rendelkezésre álló anyagokból kell elkészíteni (bója, szonda, hulladékok, helyben talált anyagok: kő, fa, stb.). A hajótöröttek segélykérő jele egyszerű és feltűnő alakzat legyen: négyzet, benne a két átlóval. Ezt könnyű elkészíteni az egyenes vonalak miatt és feltűnőbb, mint a SOS morzejelek kirakása. Ha a roncstól távolabb találnak menedéket a túlélők, rakjanak a roncs mellé nyíl alakú jelet, hogy merre találhatók. Ellenséges területen jelek kirakása nem ajánlott.

Készült: 2005.01.-03.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz