A VALLÁSOK, A PRÓFÉTÁK ÉS AZ ISTEN1. A VALLÁSOK
A Földön ma minden vallási csoport tanításai hit alapúak, s nem tudás alapúak. Kinyilatkoztatnak valamely dogmát, többnyire ősi és bizonytalan eredetű, szentnek titulált iratokra hivatkozva, amit a hívőknek kritika és gondolkodás nélkül el kell fogadniuk. Ezen dogmákat (az Istenről, a teremtésről, jóról és rosszról, a világ szellemi részéről és az ember által követendő helyes viselkedésről) kétségbevonni eretnekség, vitatkozni róluk pedig szentségtörés. A lényeg a hit, valódi tudás és megértés nélkül, azzal az indokkal, hogy úgysem lehet biztos tudásra szert tenni eme témákban. De vajon valóban így van ez? Tényleg soha, semmikor nem tudhatunk meg semmilyen módon, semmi biztosat a világegyetem leglényegesebb kérdéseiről?
Sem ezen egyházak követői, sem legfelsőbb vezetői nem rendelkeznek a saját dogmáik eredetének és mélyebb igazságtartalmának tényleges tudásával. Ők csak őrzik az ősi tudás romjait, az évezredek alatt eltorzult tanok hiányos maradványait, mint szent orákulumot és eszükben sincs utána járni a valódi igazságnak. Még a végén kiderülne, hogy esetleg tévedtek valamiben (ők vagy az ősi bölcsek), és az ilyen blamázst egyetlen, önmagát tévedhetetlennek tartó szentszék sem engedheti meg magának.
A különböző keresztény vallási csoportok közös jellemzője - legyen szó katolikusról, ortodoxról, reformátusról, evangélikusról, a hit gyülekezetéről vagy bármely másikról - az, hogy mind a saját csoportjukat tartják az egyedül üdvözítőnek. Csak ők járnak a helyes úton, ők értelmezik pontosan a tanokat és mindenki más téved. Az Istent férfi jellegű lénynek tekintik, Atyának hívják, akinek mindössze egyetlen fia van összesen. Érdekes módon az Atyának nincs felesége, hiányzik a tanításokból az Anya és esetleg a többi gyermek, beleértve a leányokat is. Valamikor régen ez még megvolt, mára valahogy kikoptatták a tanok közül a férfi központú hozzáállásnak köszönhetően.
Az Atya fia Jézus, aki érdekes módon mindössze egyszer járt hivatalosan a Földön - eddig. Valamikor ugyan vissza fog térni, ahogy megígérte, de ez a várva várt esemény - ami köré mostanra egész felekezetek épültek - mindig csak a távoli jövőben lesz lehetséges. Sohasem a jelenben, az éppen most élő emberek idejében. Tehát a hívők és a papok semmikor, sehol, soha nem mondhatják azt, hogy ő, a Megváltó éppen most van itt. Nem mutathatnak rá konkrétan, hogy íme, ő az személyesen. Még akkor sem, ha tényleg eljön és kétséget kizáróan kinyilvánítja hatalmát csodatételein keresztül. Ha ilyen történne, az csakis a gonosz félrevezető akciója lehet, mert a második eljövetel egyszerűen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Tehát mindenki aki mást mond, legyen bármilyen más vallás követője, az biztosan téved.
A muszlimok, az iszlám követői Allahot tartják az egyetlen igazi Istennek. Ő is férfi típusú lény, szintén Anya nélkül. Neki még fia sincs, de leküldött prófétákat valamikor régen az emberekhez, akik közül az utolsó nagy próféta a muszlimoké volt, Mohamed. Éppen ezért csak az a helyes, amit az ő tanításai és a neki diktált Korán szerint cselekszenek az emberek. Nyilván abból a meggondolásból, hogy mindig az Isten utolsó szava az érvényes, a korábbiakat tehát figyelmen kívül lehet hagyni. Mindenki más rossz úton jár, akiket akár fegyverrel is a jó útra kell téríteni vagy meg kell ölni. Mohamed óta tehát nem jött újabb nagy próféta és már nem is fog jönni, csak a rosszak, a kisértők, meg a démonok jönnek. Kérdezni, gondolkodni ebben a vallásban sem kimondott életbiztosítás. Ezt erősen tiltják is a vallástudósok. A lényeg az engedelmesség a törvényeknek és a közösség vezetőinek, miközben egy féltékeny és bosszúra hajlamos Isten árnya áll lesben, hogy megtoroljon minden kilengést a kijelölt útról.
A zsidóság Jehovája hasonlóan szigorú Isten, aki kiválasztotta őket, hogy mindenki más fölé emelje csoportjukat. Azóta is ezen világuralmi törekvés bódulatában igyekeznek szaporítani a hatalmukat és persze a pénzüket. Ha pedig valaki ezért megszólja a zsidókat, rögtön antiszemitizmust kiáltanak, és keservesen sírnak már jó 60 éve az őket ért részleges genocídium miatt. Rendszeresen megünneplik a holokausztjukat, folyton emlékeznek rá, de nem tanulnak belőle, és állandóan kárpótlást akarnak miatta, kamatos kamattal, ahogy a jó kereskedőhöz illik. Erőszakkal foglaltak el maguknak egy országot, annak lakosságát elűzve és kiírtva, rabszolgasorba taszítva. A palesztin holokausztról nem szokás köreikben rendszeresen megemlékezni. Mindezen viselkedést nyugodtan nevezhetjük zsidó fasizmusnak, túlzás nélkül.
Valamikor régen a zsidóknak is voltak prófétáik, de megölték vagy elűzték őket, így ma már nincsenek köztük olyanok, akik úgymond az Isten üzenetével jönnének. Nyilván a próféták tanultak elődeik sorsából és azóta messze elkerülik ezt a népet. Megváltójuk is volt, de nem ismerték el annak és egyszerűen megölték, mint a vallásuk ellenségét. Azóta is várják az úgymond igazi Messiást, aki minden szempontból megfelel majd sajátos igényeiknek, vele szemben támasztott elvárásaiknak.
A hinduk és krisnások szerint az Isten Krisna, aki legutóbb 5000 éve járt a Földön. Azóta csak a próféták jártak itt, de minden okoskodástól függetlenül a helyes egyedül az, ami az ő könyveikben van leírva. Itt is több szakadár csoport van és ők is mind magukat tartják az egyedül helyes úton járóknak. Krisna még sok ezer évig nem fog újra errefelé látogatni (állítólag), de küld időnként prófétákat, akik arról ismerhetők fel, hogy a régi tanokat tanítják. Aki tehát új tant hoz, bármit módosítani, javítani akar, az automatikusan nem tekintendő prófétának.
A buddhisták szerint Gautama Buddha volt a legnagyobb próféta és azóta csak kisebb buddhák (másodosztályú megvilágosodottak?) jártak a Földön. Vannak most is egy páran inkarnációk, akik tanítanak, de jobbára csak a régi tanokat. Új eszméket ők sem hírdethetnek. Ha igen, azok valószínűleg nem buddhák.
Összességében tehát elég elkeserítő a helyzet vallási téren a Földön. Minden egyház (szellemi csoport) a távoli múltban igyekszik gyökeret ereszteni és mereven elzárkózik a reformoktól, újításoktól, változásoktól. Régen holt prófétáknak régen holt tanait porolgatják és kínálják az élő embereknek lelki táplálék gyanánt. Aztán csodálkoznak az eredményen, hogy sokaknak nem ízlik mindez és inkább a materialista vallás anyagimádó tudományához menekülnek, ami bonyolult tanítások misztikus leple mögé rejti igazi arcát. Mert tévedés ne essék, az úgynevezett empírikus tudomány is csak egy vallás, minden vonásában (dogmák, rituálék, litániák, hierarchia), amit teljes egészében senki sem ért, de tanait kénytelen elhinni, hisz szinte minden iskolában manapság ezt oktatják.2. A PRÓFÉTÁK
Megfigyelhető közös vonása minden vallásnak és hitrendszernek, hogy az Isten küldöttének földi megjelenését igyekszik a távoli múltba tolni, ahol minden misztikus homályba vész és ködös bizonytalanságba. Aki régen élt, annak már minden tanítását és tettét ismerjük vagy elfelejtettük. Kedvünkre magyarázhatjuk a vele kapcsolatos dolgokat, mert nem tud ellentmondani, és már senki sincs, aki személyesen emlékezne rá (hogy elmondhassa az igazságot).
Minél dogmatikusabb és merevebben bebetonozott egy vallás, annál elutasítóbb a jelenbeli prófétákkal szemben, pláne ha azok újat szeretnének hozni a rendszerbe. Reformokat, javításokat, módosításokat, kiegészítéseket, hogy az aktuális körülményekhez igazítsák a rendszert. Egy vallás számára a halott próféta a jó próféta, mert már nem mondhat újat, tanait nem módosíthatja. Minden írásban van lerögzítve és főként: nem lehet vele vitatkozni, kérdezni tőle, rámutatni a hibáira, gyengeségeire. A hitrendszer nyilvánvaló ellentmondásaira.
Az élő prófáta fő veszélye az, hogy ha nem ő a vallási rendszer vezetője, akkor bármikor ezen vezetők ellen fordulhat, politizálhat, rámutathat a hibákra és ezzel széthúzást szíthat, megbontva az egységet, amit mindenképpen meg kell akadályozni. A legkönnyebb ezt úgy megtenni, ha nincs próféta, csak egy lázadó és eretnek okostojás, aki nyilván (csakis) a gonosz erőkkel szűri össze a levet.
A másik fő motívum a külső ellenségektől való állandó félelem szítása. Az élő próféta bemocskolható, elrabolható, kényszeríthető, zsarolható, csapdába csalható, mivel ő is csak ember, tele hibákkal és gyarlóságokkal. Sebezhető, a tanaival együtt. A holtak viszont nem kényszeríthetők semmire, mert túl vannak a földi hatalmak hatókörén, relatíve biztonságban.
Minden vallás tanai közt előkelő helyet foglalnak el az Isten és az ő híveinek ellenségei, a kisértők, gonoszok, hitetlenek, más istenekben hívők, démonok, eretnekek, sátánok, romlott lelkű emberek, stb. A dogma lényege tehát mindig az, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol téged, az egyszerű embert számtalan alattomos veszély fenyeget mások részéről. Ha meg akarod úszni mindezen bajokat, és főként jót akarsz magadnak, akkor csatlakozz hozzánk. Mi megvédünk téged, nálunk jó sorod lesz, csak hidd el amit mondunk és dolgozz, fizess a közösségünknek, a többit bízd ránk. Mi vagyunk a jók, a többiek a rosszak.
Amikor a nyáj pásztora érzi, hogy szép szavakkal, ígéretekkel, kerítéssel meg terelő pulikutyákkal már nem képes egyben tartani a birkáit, akkor fordul az ellenséghez, a farkashoz. Ha más nem, hát a megidézett, falra festett veszély majd összetartja a nyájat. Talán ezért szeretnek előszeretettel prédikálni a papok a körülöttünk ólálkodó gonoszról, az ördögről és a pokolról? Néhol bizony több szót ejtenek a gonoszról az Isten házában (templom) mint magáról az Istenről és a jóról. Az aggodalom és fenyegetés állandó keverékével igyekeznek az általuk helyesnek vélt irányba terelni a hozzájuk sereglőket.3. KÖVETKEZMÉNYEK
A Földön az emberi populáció létszáma minden pillanatban véges. Legyünk bármilyen sokan is mostanában, az összes működő vallásnak, amely téríteni és tagokat toborozni akar, ebből a tömegből kell magához hódítania az újoncokat. Tehát az utánpótlás véges. Mindenki, aki embereket akar összegyűjteni kizárólagos használatra, csak a többi rovására, kárára terjeszkedhet. Ezért minden vallás egymás ellen harcol, jobbára burkoltan. Magát felmagasztalja, a többieket leszólja, kritizálja, ellenségévé teszi.
Aki nincs velünk az ellenünk van. Az ilyen kizáró magatartás általánosan elterjedt szinte minden emberi csoportban, mondhatni szerves részét képezi a viselkedésünknek. Ezért az így működő vallások lényegében kirekesztő jellegű szervezetek, amelyek az emberi széthúzást, vallási kasztrendszert valósítják meg. Tényleges világi hatalmat igyekszenek gyakorolni az emberek élete, gondolkodása, lelke felett. Öltözz úgy, ahogy mondom. Edd azt, amit mondok. Szólj úgy, ahogy mondom. Csináld azt, amit mondok.
Ha az Isten tényleg Egy valami vagy valaki, ahogy azt tanítják, akkor minden hozzá és belé tartozik. Nincs tehát semmi, ami kimaradna belőle, még a rosszak, gonoszak, pusztítók, kisértők sem. A kirekesztő vallások ezért kiragadnak az Istenből egy kis, nekik tetsző darabot, amit a magukénak hírdetnek. A többit, a nagyobb részt pedig elutasítják.
Az univerzum elég nagy képződmény, még úgy is, ha csupán akkora, ameddig ellátunk benne. Bármekkora legyen is a Földön egy vallás tábora, a világegyetem összlakosságához képest csak porszemnyi mennyiség. Majdhogynem elhanyagolható tétel. A vallások tehát lényegében elutasítóak az Istennel és a világ sokszínűségével, teljességével szemben. A tanításaik rejtett mondandója így az, hogy hiába élhet oly sok trillió lény még rajtunk kívül az univerzumban, mivel ők nem velünk vannak, nem is fognak üdvözülni. Lehet ugyan, hogy rendesek, jószívűek, törvénytisztelőek, de mivel nem tartoznak a mi egyházunkhoz, biztosan a pokolra fognak jutni. Nem számít, hogy mit tettek vagy nem tettek, ha nem követik betű pontosan a mi dogmáinkat, akkor lényegében nem juthatnak a mennyországba. Oda csak mi megyünk. A többségnek meg marad a pokol.
Vajon a keresztények elárasztanák missziós papokkal az univerzumot ha megtehetnék? Vezetnének keresztes hadjáratot a különféle pogány idegen lények ellen, hogy megtérítsék őket? Vajon a muszlimok szent háborúval dúlnák fel az univerzum minden szegletét ha eljuthatnának oda, ahol valószínűleg még sosem hallottak Allahról és Mohamedről? És úgy általában, a hittérítők tűzre hánynák más fajok könyveit, azok eretnek tartalma miatt, ahogy azt korábban más földi népcsoportok (aztékok, maják, inkák, afrikaiak, stb.) leigázása esetén már megtették?
Minden földi vallás, amely önmagát tartja az egyedül üdvözítőnek és helyesnek, a világhoz való hozzáállása miatt lényegében Isten ellenes rendszer, ami nem segíti, hanem akadályozza a lelkeket az Isten megismerésében és a hozzá való eljutásban. Forrása az emberi tudatlanságnak, boldogtalanságnak és szenvedésnek, s fő megvalósítója a földi pokolnak, ami elkerülésére lenne eredetileg hivatott. Tehát a gonosz eszköze, függetlenül attól, hogyan kozmetikázza magát.4. A HELYES VALLÁS
A bűnöket és betegségeket nem elég feltárni, gyógyírt is kell találni rájuk, ha szeretnénk végre kiutat lelni ebből a reménytelennek tetsző csapdából. Rossz példákat ezerszám láttunk már a történelmünk folyamán, jót alig. Itt az ideje, hogy tanuljunk belőlük és kijelöljük az új, helyesebb utat, ami talán közelebb vihet minket a megoldáshoz, de legalábbis jobb lesz annál, mint ami most van.
Tökéleteset alkotni szinte lehetetlen, pláne elsőre. Sokkal könnyebb valamit rosszul csinálni, aztán felismerni a hibákat és javítani rajtuk. Ennek megfelelően a vallási tanokat is állandóan reformálni és módosítgatni kellene, megszabadítva őket a múlt hibáitól és kiegészítve őket az újonnan feltárt jó megoldásokkal. Az alábbiakban tömören felvázoltam, milyennek kellene lennie a helyes vallásnak, ami a jelenlegiek helyébe léphetne az egész Földön. Ezek persze csak irányelvek, amik alkalmazása körülményfüggő, tehát nem dogmatikusan kell őket értelmezni.
A helyes vallás nem kirekesztő, hanem befogadó. Nem térít, nem akar senkit meggyőzni arról, hogy neki van igaza. De beenged mindenkit a közösségébe, aki nem rombolni és pusztítani jön. Éppen ezért megengedi a többvallásúságot. Más vallást gyakorlók is lehetnek egyszerre a tagjai, nem kell ezért a korábbi hitükről, csoportjukról lemondaniuk. Ahogy egy magyar ember külföldön (pl. Németországban) járva nem válik automatikusan és csakis német állampolgárságúvá, hanem megmarad magyarnak.
A helyes vallás nem állítja magáról, hogy nála és csak nála az igazság és mindenki más rossz úton jár. Mert a vallási csoport emberekből áll, akik mind tévedhetnek. A hibák azért vannak, hogy kijavítsuk őket egy nyilvánvalóan ellentmondásos univerzumban. Toleránsaknak kell lennünk egymás hibáival szemben, s belátni, hogy nincsenek tökéletes döntések, sem tökéletes cselekedetek. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz lehet.
A helyes vallás megengedi, hogy a jelenben legyenek élő, igazi, elfogadott prófétái és szentjei. Mert az élő próféta és szent a jó próféta és szent. A helyes vallás még arra is hajlandó, hogy elfogadjon leendő szenteket és prófétákat, akik még meg sem születtek. Vagy megszülettek, de még gyerekek, nem kezdték el a munkájukat. Ezeket fokozottan segíti, támogatja és hagyja kibontakozni. Mert lelki vezetőkre holnap is szükség lesz a holnap gondjaival való megküzdéshez.
A helyes vallás a tanításokra helyezi a hangsúlyt és nem a dogmatikus hitre. Nem kell elhinni amit tanítunk, inkább gondolkozz el rajta és döntsd el, hogy szerinted is jó-e? Lehet vitatkozni ha úgy érzed, te jobban tudod! A helyes vallás nem kényszerít rá semmit az emberekre, tehát minden tana megváltoztatható, ha az újonnan felmerült tények ismeretében az szükségessé vált, a többség jóváhagyásával. Nem betonozta be saját magát, nincs lezárt tanrendszere. Fogékony az újra. Nem elnyom és tagad, hanem felszabadít és elfogad. Nem fenyeget senkit ördöggel, pokollal, kárhozattal, de tájékoztat a felismert veszélyekről az életben. Az élet minden kérdésével kapcsolatban van kidolgozott válasza, ami az életkörülmények változásával együtt módosul.
A helyes vallás hierarchiájának minden szintje nyitva áll mindenki előtt, tehát próféta, pap, szent, vezető lehet férfi és nő is, bármilyen népcsoportból, ha megfelel a tudás és képességbeli alkalmassági teszten. Mivel pedig az univerzumban máshol is élnek az Istennek teremtményei, nekik is meg kell engedni a csatlakozást, ha erre van igényük. A helyes vallásnak tehát földönkívüliek is tagjai lehetnek, ugyanolyan feltételekkel, mint a földiek.
A helyes vallás nem akadályozhatja a tudományos kutatást semmilyen irányban, mert bármit is kutassanak a tudósok, az mind az Isten teremtménye és része. Tehát egyetlen tudós sem mondhatja azt, hogy ő nem az Istent kutatja, mert nincs más rajta kívül. A világ megismerésének nem szabad korlátokat szabni, de a megszerzett tudás alkalmazásának már igen, hogy senki ne használhassa azt rossz szándékkal az embertársai és a világ különféle lényei ellen. Tehát minden tudományos felfedezést etikai bizottságnak kell elbírálnia.
És legvégül - de nem utolsósorban - a helyes vallásnak van bátorsága közvetlenül megkérdezni magát az Istent, ha valamely kérdésben az emberek nem képesek megoldást találni. Ez történhet közös imádkozással, médiumokon keresztül vagy jelek kérésével, a lényeg, hogy szóba állunk az Istennel és meghallgatjuk a válaszát, amit bármely módon eljuttathat hozzánk. Nincs értelme az Isten természetéről hosszú és eredménytelen teológiai vitákat folytatni egymás közt, inkább őt magát kell megkérni, hogy jöjjön el és tanítson közvetlenül önmagáról. Hogy tényleges tudásunk legyen a világ dolgairól, s ne elhinni kelljen azt, amit mások kiokoskodtak a maguk feje után menve.Készült: 2005.03.30.
Következő írás