Valószínűleg mindenki fel tudna sorolni olyan eseteket az életéből, amikor különös módon megismétlődtek bizonyos dolgok. Kísérteties pontossággal egymás után, valamekkora időintervallummal, de mindig csak kétszer. Sohasem háromszor, sőt az is megfigyelhető, hogy harmadjára pont az ellenkezője történt annak, ami az első két esetben előfordult. A jelenséget már évekkel ezelőtt elneveztük ismétlődési effektusnak, s feltártuk működésének időfizikai okait, de csak most jutott időnk rá, hogy publikáljuk az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket.
Először íme néhány hétköznapi példa az ismétlődésre, hogy világos legyen, mire gondolunk.: Az utcán egy adott helyen találkozunk valakivel. Visszafelé jövet vagy másnap amikor újra arra megyünk, megint találkozunk vele, szinte pontosan ugyanazon a helyen keresztezve egymás útját. Kétszer egymás után sikerül odaégetnünk ugyanazt a fajta ételt a konyhában. Két egymás utáni évben ugyanolyan jó vagy rossz a termés a kertben egy adott gyümölcsből. Kétszer egymás után kísértetiesen hasonló ember iránt esünk szerelembe és mindkét kapcsolat lényegében ugyanúgy végződik. A két ember nem csak kinézetében és viselkedésében hasonló, de életkörülményeiben, sőt még akár nevében is, mintha az Isten sorozatban gyártaná az embereket, egyfajta futószalagon és nem törődne a változatossággal.
Vajon mi lehet az oka, a rejtett, fizikai oka ennek a sok, rendszeresen előforduló ismétlődésnek? És miért nem történnek (vagy rendkívül ritkák) a hármas ismétlődések? Ha felnézünk az égre, kettőscsillagból is sokkal többet találhatunk, mint hármascsillagból. A választ mélyen a teremtés alapjainál kell keresnünk, mivel teljesen általános, és az élet minden területén, a természet minden zónájában megfigyelhető jelenségről van szó.
A teremtés legalapvetőbb önfenntartó struktúrája az időhurok, az önmagába visszacsatolt, ciklikusan önismétlő időrendszer. Ebben a saját múltjába (múltterébe) belépő, állandóan abban haladó tachion forrása önmagát látja maga előtt haladni a múltban. Ez a múlt (létének korábbi pillanata) majdnem pontosan azonos információ tartalmát illetően, mint a jelen (a szemlélő). Tehát kívülről nézve két hasonló dolog létezik nagyon közel egymáshoz térben és időben egyaránt. A szemlélő és a szemlélt, akik egymást tartják létezésben. Ezek sohasem azonosak egymással, hanem csak nagyon hasonlók, s ez által különböztethetők meg, mintha nem egy forrást látnánk két helyen, hanem kettőt két helyen.
Makroszinten ez a káprázat analóg azzal, hogy történik egy esemény, ami kísérteties hasonlósággal megismétlődik valamivel később. Sosem teljesen ugyanaz, de egyértelműen felismerhető módon hasonló. És sosem történik meg háromszor vagy többször, mert a káprázat mikroszinten, az időhurokban sem ismétlődik meg. Mivel a szemlélő időpontja rendre kiszalad a hurokból és ekkor eltűnik előle a látott kép. Az ismétlődést tehát az okozza, hogy a forrás maga előtt meglátja önmagát.
A harmadik lépés pedig, amikor nem ismétlődik meg a dolog, hanem az ellenkezője történik az lesz, amikor a következő forráslátomás a hurokban testátlót ugorva jelenik meg a szemlélt szemszögéből nézve. A kép számára felvillan egy újabb kép, ami nem előtte, hanem a hurok túloldalán realizálódik. Ez látszólag nem előtte fog haladni, hanem utána, majdnem pontosan mögötte. Makroszinten ez annak felel meg, hogy harmadjára pont az ellenkezője (ellenirányú folyamat) történik.
Ha kétszer egymás után szerencsénk volt, harmadjára biztosan balszerencsések leszünk. Ha két éven át meleg és száraz idő volt, a harmadik évben hideg és nedves lesz az éghajlat. Ha egy ország kétszer elveszít egy háborút, a harmadikat meg fogja nyerni. Nem csupán azért, mert tanult a hibáiból és jobban felkészül rá, hanem mert az általános természeti törvény erre kényszeríti.
Készült: 2006.09.20.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz