HELLÁSZ FÖLDRAJZA ÉS AZ IDŐFIZIKA

Ebben az írásunkban folytatjuk a görög kultúra ezoterikus titkainak megfejtését a földrajzi nevek és városnevek jelentésének időfizikai elemzésével. Ezek között feltűnően sok szónak magyarul van igazán értelme, időnként közérthetően, máskor csak az ezoterikus tudás segítségével visszafejthetően. A témával kapcsolatban érdemes elolvasni a korábbi publikációkat az Eseményhorizonton.: Az alvilági folyók titka (2008), A hellén mítoszok időfizikai jelentése (2008).
A hellén szó jelentése magyarul: él-én, vagyis élő én, amit ma inkább élőlény-nek mondunk. Az ókori hellének az univerzumról szerzett tudásuk okán nyilván büszkén nevezték a hazájukat Hellásznak, magyarul Él-ásznak, azaz Élő Istennek vagy élő kiválóságnak, hisz az Ász szót elsősorban a Mindenhatóra használjuk. A kártyalapok között pont ezért ér 11-et az ász, mert a Mindenható a 11. létező az őskáoszban, vagyis az első élőlény (angolul a tizenegy: eleven). Még az Attika (Atyácska) félszigeten álló fővárosukat is az Istenről nevezték el a hellének Athénnek: Atya-énnek, Atyánknak, akit valamiért istennőnek tekintettek (Athéné, magyarul Atyá-né), pedig a neve alapján inkább annak női fele, felesége lehetett.
A görög istenek lakhelye persze nem itt volt, az emberek között, hanem az Olümposz (Olympos) hegyén, amit magyarul ma inkább Ó-lomposnak, azaz öreg farkúnak (öreg csúcsú tachion) kellene mondani. A Thessalia (Tesz-ál-ia azaz cselekvésben álló, pontosabban időmegállást jelentő) északi részén fekvő 2911 méteres hegy környékén található fontosabb települések: Dion (kettőst jelent, de egyben az időforrást is, a Bindut), Hérakleion (Éra-kellőn azaz a kellő időben), Phalanna (Fal-anya azaz az anya felé vezető úton) és Oloosson (Alá oson vagy Alásan, azaz a hegy alatt). Ennyi logikai összefüggést látva az az érzése támad az embernek, mintha valakik szándékosan úgy nevezték volna el a környék főbb földrajzi pontjait, hogy azzal időfizikai információt jelenítsenek meg. Ami még évezredek múlva is felismerhető lesz a térképeken, de csak magyarul gondolkodva. Ez a jelenség persze nem csak itt figyelhető meg, hanem még több helyen Görögországban.
A görög félsziget déli részén található Peloponnészoszi-félsziget (Peloponnésos) neve magyarul Fel-ó-pont-nép-es, azaz a Felső Öreg Pont Népe (esetleg Felsőbb Pont Népe, azaz az Isten népe) által lakott terület volt. Ennek déli részén állt Spárta, ami a történelem során valóban Pártában maradt páratlan szigorával Lakóniában. Tőle északabbra Mükénai (Mükéné: Miká-né) valószínűleg Mikáél arkangyal követőinek városa lehetett. A félszigetet Attikával összekötő földsávon állt Korintosz (Körön-tesz), mivel a város az azonos nevű öböl végében fekszik, ami félig körülveszi a Peloponnészoszi-félszigetet.
Az Égei-tenger (az Égi-tenger földi változata) északkeleti csücskében, Helléspontosnál (ami földrajzilag tényleg Éles-pontos helyen van) álló nagyvárosban, Trójában, amit hívtak Ilion-nak is (Éli-on azaz Élin) állt Héliosz (Éli-usz: a Napisten) Trónja, melynek építésében Apollón, másik nevén Phoibosz: Ragyogó (pontosabban: Főbb-usz) isten is segédkezett. Apollón egyébként a nevének megfelelő Délosz (Dél-usz, magyarul Délies azaz Fényes) szigetén született az Égei-tenger közepén, míg fő temploma természetesen a szárazföldön, Delphoi-ban (Dél-fi) állt, nyilván egy délre néző hegyoldalon, délre néző homlokzattal.
További beszédes városnevek, amik hun eredetűnek tűnnek: Lepreon (Lépre jön), Kylléné (Küllő-né), Messéné (Messzi-né), Koróné (Koros-né, jelentése egyben varjú is), Oitylos (Őrtilos), Gytheion (Gideon), Zarax (Zár-as), Kythéra (Kitérő), Halieis (Halas), Salamis (Szalámis vagy Szellemes), Karystos (Karistos), Marathón (Maradón), Koróneia (Koronája), Chalkis (Halkis vagy Kalkis), Óreos (Erős vagy Oros), Halos (Halos vagy Hálós), Pharsalos (Fa sallós), Spartólos (Pártolós), Mendé (Mende), Akanthos (A kanos vagy Akarós), Toróné, Skióné, Maróneia (Maró-né), Samothraké (Számot rakó), Kardia (Kard városa), Gargara, Pyrrha (Piros), Phókaia (Fókája), Lebedos (Lebegős vagy Levegős), Samos (Szamos vagy Számos), Milétos (Mi-lét-es, a mi létünknek helyet adó), Dydima (Di-di-ma), Jasos (Jászos), Kós (Kos), Telos (Telős), Amorgos (A morgós), Anaphé (Anya fő), Karpathos (Kárpátos), Kasos (Kasos vagy Kásás).

Készült: 2008.01.20.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz