AZ EMBERI AURA VISELKEDÉSE A VILÁGŰRBEN

Mivel senki sem végzett még ilyen irányú kutatásokat és kísérleteket, gyakorlatilag fogalmunk sincs, milyen hatással van az emberi aurára a tartós súlytalanság vagy a mikrogravitáció. De a földi környezetben szerzett tapasztalataink alapján valószínűsíthető, hogy az aurát kitöltő szubanyag mozgása és elhelyezkedése megváltozik ilyen körülmények között. Például más alakba rendeződik a test körül, illetve megváltozik a sűrűsége a fizikai test egyes pontjai közelében és attól távolodva.
Azt biztosan tudjuk, hogy vannak olyan sugárzások a természetben, amik szinte akadálytalanul átmennek a jelenleg használatos űrhajó és űrállomás burkolatokon, védőpáncélzatokon (neutrinók, müonok, stb.). A Föld felszínén bennünket véd a bolygó aurája (szintén korlátozott mértékben), ami több ezer kilométerre kiterjed az űrbe, jóval túl a légkör határán, így az alacsony pályán (400-800 km között) keringő űrhajók és űrállomások személyzete szintén benne van, védve a mélyűri kozmikus sugárzásoktól. Ha viszont emberes expedíciókat indítunk a Holdra vagy a Naprendszer bolygóira, komolyan számolnunk kell azzal, hogy veszélyes mértékű sugárzás érheti az asztronautákat.
Eddig csupán 9 emberes expedíció járt a Holdon 26 emberrel az űrhajók fedélzetén (mivel James Lovell kétszer repült) és viszonylag kevés időt (6-12 napot) töltöttek az űrben, a bolygónk auráján kívül, így nem sok tapasztalatunk van a témában. Egy hónapokig vagy évekig tartó űrrepülés során tehát nem tudjuk, mi történik majd az emberekkel odakint.
Az ember aurájának transzcendens része egy 4D-s gravitációs hologram (élő gravízió). Ez az időhullámtér akadálytalanul áthatol gyakorlatilag mindenen (tárgyakon, falakon), így nem lehet leárnyékolni, beszorítani például egy szűk helyre, amilyen egy kis űrkabin. Egy nagy méretű űrhajóban vagy űrállomáson ez nem jelenthet gondot, amennyiben az ember tartósan távol marad a burkolattól, hogy ne lógjon ki rajta keresztül az űrbe, viszont az űrséták során mindenképpen kiteszi magát a környezet hatásainak. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha testre szabott szkafander helyett gömbszerű űrkabint használnánk (lásd a 2001 Űrodisszeia c. filmet) vagy virtuális távirányítással vezérelt robotokkal oldanánk meg a külső szerelési munkákat.
További gond, hogy az űrruhák jelentős részben fémekből készülnek, tehát olyan anyagokból, amik a saját erőteljes gravitációs hullámtereikkel szintén rongálják, zavarják (hosszabb időn keresztül) az ember finomabb hullámterét (és benne a csakrákat). Ráadásul a szkafander fedélzeti rendszerei és életfenntartó berendezései a mágneses és elektromos sugárzásukkal (rádióhullámok, elektroszmog) szintén nem tesznek jót az embernek. A 4D-s aura így szinte teljesen védtelen a 3D-s anyagból készült űrruhában, amin jóval túlnyúlik. A szubanyagnak érdekes tulajdonsága, hogy könnyen átdiffundál a normál anyagokon, ahogy a hidrogén is megszökik rajtuk keresztül (ezért kell speciális tartályokban tárolni). Így az ember folyamatosan veszít belőle, amit a szervezetünk képes valamilyen mértékben újra termelni (erről még nem sokat tudunk). Ha túl sok szubanyagot veszít az aura (például a közegellenállás miatt), akkor az úgymond legyengíti az aurát, ami különféle betegségeket okozhat a fizikai testben (pl. megfázásszerű tüneteket).
Mindezek miatt célszerű lenne kifejleszteni olyan 4D-s erőtérpajzsokat, amik generátora elég kicsi és könnyű ahhoz, hogy fölszerelhető legyen egy szkafanderre (a hátizsákba építve), és aminek hullámtere képes megvédeni az embert az űrbeli munkák során. Ennek nagyobb változatát természetesen minden űrhajón és űrállomáson használni lehetne elsődleges sugárvédő pajzsként. Az erőtérpajzsok fontos tulajdonsága, hogy csak az időhurkokat (anyagi részecskéket, fotinókat, szerinókat, lelkeket) képesek eltaszítani maguktól, tehát a transzcendens időhullámok, rádióhullámok akadálytalanul átmennek rajtuk. Így nem helyettesíthetik a hagyományos anyagi védőpajzsokat, de hatékonyan kiegészítik őket. Az erőtérpajzsok működésével és fizikai tulajdonságaival a következő években még több írásban foglalkozunk majd részletesen.

Készült: 2004.08.30.

Vissza a tartalomhoz