A SZENTSÉG FIZIKÁJA


A szent olyan ember, akiről egy adott vallásban azt tartják, hogy különleges kapcsolatban áll a szakrális valósággal. Az Istennel vagy istenekkel, a túlvilági hatalmakkal, a mitikus birodalmakkal és a mitikus idővel képes kapcsolatba lépni. Szentnek ismerhet el valakit a tettei alapján a népi vallásos közeg vagy a hivatalos papi szervezet egyaránt.
A kereszténységben hivatalosan elismert szent lehet az, aki szenthez méltóan erkölcsös és tiszta életet élt az egyház tanaival összhangban és életében legalább két csodát tett. Az iszlámban a karizmatikus képességű csodatévő emberek, Isten barátai (valí) azok, akik közvetítőként lépnek fel az emberek és Allah között. A hinduizmusban az aszkéták (szádhu, jógi) testesítik meg a szentség fogalmát, ami az isteni lény emberi megtestesülésének (avatára) tekinthető. A buddhizmusban a szent megfelelője az olyan ember (arhat), aki felismerte a létezés igazi természetét és elérte a nirvánát. De szentnek tartják a bóddhiszattvákat és a megtestesüléseket is (korábbi szentek reinkarnációit). A konfucianizmusban az erkölcsileg tökéletes ember a szent. A taoizmus szerint szent az, aki szenvedélymentesen elfogadja a taót (az utat), az örök, teremtő abszolútumot és harmóniában él vele.
Ebben a cikkemben szeretném bemutatni a szentség, mint lelki állapot mögött rejtőző fizikai valóságot, amivel a világ vallásai már nagyon régóta nincsenek tisztában. Talán azért, mert a papi szervezetek jobb szeretik csak a haláluk után szentté avatni a szent életű embereket, amikor már nem fenyeget az a veszély, hogy bármely tettükkel összeütközésbe kerülnek a vallási hatalommal. Élő szentek hiányában pedig maga az erkölcs és vallási eszménykép válik holt ideává, s elveszíti kapcsolatát az élő emberek közösségével. Publikációm folytatása és kiegészítése A glória, mint beavatási szimbólum titkai (2007) című írásomnak.
Az istenek lélek részecskéjében, középen található szerinó térszerkezete hatos szimmetriájú, miként a gyémánt kristályrácsa vagy a hópihék. Mivel a forma és a rezgés egymást idézik, az olyan formációk, amik megfelelnek ennek a szerkezetnek, egyben az isteni rezgést, szentséget is kisugározzák magukból, behangolt adóvevő módjára. Ezért olyan fontos megfelelő geometriájú templomokat építeni és szakrális szimbólumokkal díszíteni őket kívül-belül. A leggyakoribb, közismert rezonátorok síkban (2D-ben) a Dávid-csillag és a mahad (hat szirmú virág), térben (3D-ben) pedig az oktaéder.
Az emberek lélek részecskéjében azonban fotinó található, ami nyolcas szimmetriájú, a 4D-s téridőben hiperoktaéder alakú, de a 3D-s téridőben kockává nyomódik össze. Ez a formáció pedig nem rezonáns az Istennel, vagyis nem képes a szentség alaprezgését árasztani magából. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy az emberek bűnbe esett lények, hanem szó szerint a lelki alkatukból kifolyólag nem hajlamosak megtestesíteni a szent életet. Mivel nem arra a célra lettek teremtve.
Ahhoz, hogy valakiből mégis szent ember legyen, azaz „istenemberi” rezgésképet sugározzon a lelkéből, aminek egyik mellékhatása a glória megjelenése a fej körül, hasonlatossá kell válnia az Istenhez. Nem csupán szellemében (gondolatiságában, értékrendjében, tudásában, érzéseiben), hanem tetteiben és egyben a saját transzcendentális fizikai szerkezetében is. Ez megfelelő szintű tudás (beavatottság) nélkül nem valósítható meg, így minden korban a Földön csak nagyon kevesek kiváltsága marad, mivel elérése és fenntartása egyáltalán nem könnyű feladat. A buddhista jóslatok szerint például ebben a teremtési korszakban összesen ezer buddha nyilvánul meg a Földön, testbe reinkarnálódva, hogy a többi teremtmények üdvére legyen.
A lélek hatos szimmetriarendszerré alakításának módja a következő.:
1. Az emberi lélek időhurok rendszerének, de főként a centrumában egzisztáló fotinónak olyan harmadlagos csavarodásokat kell végeznie, amik eredményeképpen kifordul a 3D-s téridőből. Ekkor a hullámtere (fényideje) 4D-s lesz. Ezzel kitüremkedést hoz létre a 3D-ből, amiben sokkal szabadabban mozoghat, mintegy kifejezésre juttatva a képességei nyújtotta szellemi szabadságot.
2. A fotinó torz kockára emlékeztető formájú időhurkának úgy kell fordulnia a saját lokális 4D-s hullámterében, hogy időhurka kitáguljon, azaz kinyíljon egy 4D-s hiperoktaéderré. Aminek ekkor egy része természetesen kilóg a 3D-s beágyazási környezetből (az alvilágból) két oldalra (ana és kata irányba). Vagy két tachion forrása, vagy egy forrása és a nemfény-nemidő rétege fog kitüremkedni a 3D-ből. Ami pedig visszamarad a 3D-ben, az a hiperoktaéder 3D-s metszete lesz, vagyis egy oktaéder.
Mindaddig, amíg a fotinó ebben a pózban (szent lelki tartásban) marad, 90 fokkal kifordulva ebből a világból, addig a szerinóra hasonlító szerkezete miatt istenemberként működhet. Vagyis képes az Isten szent rezgését kiárasztani magából a hatos szimmetriarendszere segítségével. Erre mondjuk azt, hogy az illető kilóg a sorból, kifordult önmagából, kicsavarodott gondolkodása van, illetve karizmatikus személy, tiszta tudatú. Az arhat (magyarul: ár-hat, azaz hat áradatú) és avatár (magyarul: tava-tér) szavak jelentése pontosan ez.
3. A szent elfordulása a világi vágyaktól és bűnöktől egyben azzal is jár, hogy a glóriája utána fordul 90 fokkal. Így a 3D-ben egy körlap lesz a síkmetszete, illetve üres karika a tachion belső szerkezetétől függően. Ez pedig a megfelelő ütemben rezegve (szitálva) elkezdi fény lesugárzására késztetni a belekerülő atomokat, elemi részecskéket. Vagyis a glória világítani kezd. A sugárkorona színe a gerjesztettség mértékétől függ, ami pedig a lélek emelkedettségének a függvénye. Vagyis, hogy mennyire emelkedik ki szó szerint a 3D-ből (a környezete szellemi szín-vonalából).
Mindez természetesen együtt jár azzal is, hogy az illetőnek rálátása van az alsóbb világra, és így lehetősége nyílik igazlátóként keresztül látni másokon és könnyedén átlátni a helyzetet. Ez a tudás hatalommal és felelősséggel jár, aminek megfelelő használata eredményezi a különféle csodákat, mai nevükön a parajelenségeket.

Készült: 2009.04.21. - 09.24.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz