Az Oroszlánkirály című rajzfilmet 1994-ben mutatta be a Walt Disney filmstúdió, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy rövidesen két folytatás is készült belőle. 1998-ban a Szimba büszkesége, 2004-ben pedig a Hakuna matata. A másfél órát sem kitevő történetek az afrikai szavannán játszódnak, ahol az oroszlánok vezetője egyben az állatok királya is. Első pillantásra úgy tűnik a néző számára, hogy gyerekmesét lát, másodikra politikai, hatalmi harcról szól a történet, ha pedig elmélyedünk a mondanivaló ezoterikus titkaiban, a teremtés működésével kapcsolatos alapvető információkra bukkanhatunk. Az alábbiakban ezeket a rejtett utalásokat szeretném bemutatni röviden.
1. RÉSZ: AZ OROSZLÁNKIRÁLY
Kezdjük azzal, hogy az oroszlánkirály neve: Mufasza. Magyarul: Mű-Fasz-A, vagyis szabad fordításban: a Teremtő Atya Alkotása. A terület, ahol uralkodik a szavannán: Büszkefölde. Ez egy utalás a boldogságtól duzzadó földre, vagyis a kiáradó hullámterű anyagi részecskére (neutronra). A síkság közepén magasodik a trónszirt, ami két nagy sziklából áll. Az egyik egy hegyes, majdnem függőleges, piramisra emlékeztető szögletes hegycsúcs, a másik egy kőpárkány, ami ennek oldalából kiáll, alulról megtámasztva és enyhén felfelé emelkedik. Erre a párkányra áll ki az oroszlánkirály, megszemlélni a vidéket és a trónszirt körül gyülekező állatokat, vagyis a népet (az Isten állatkertjét).
A tachion forma hegycsúcs egyértelmű utalás a Teremtőre, aminek kőpárkánya az időhurok elágazást (virtuális felhasadást), tehát az Isten helyét jelzi. Ott trónol, azaz ott van a székhelye az uralkodónak. A párkány tövében van a hegycsúcs oldalában az oroszlánok barlangja, ahol alszanak, miként az Isten is a Teremtő tachionkúpja alatt tartózkodik, és „alszik” az univerzum teremtése során. Az alvás valójában álmodást jelent, egy belső, virtuális valóság létrehozását, amiről a hindu szent iratok is beszámolnak (Krisna alszik az Okozati óceánon egy lótusz levélen).
Hogy a gyerekek számára is egészen egyértelmű legyen a Teremtés hegyének jelentősége a filmben, a történet végén belecsap egy villám a környező kiszáradt, elpusztult növényzetbe, és hatalmas tűzvész tör ki, elemésztve mindent a vidéken. Lényegében a Teremtés hegyét körbenyaldosó tüzet látjuk, azaz a Tűz hegyét.
Mufasza felesége Szarabi királynő, magyarul: szár-ab-i, azaz istentől származó. Vagyis mindkét szülő az Isten leszármazottja, tehát az uralmuk egy szakrális királyság (nem demokrácia, amerikai módra). A fiuk Szimba, akiről a történet lényegében szól. Magyarul: szín-ban, azaz színben élőnek kellene inkább nevezni. A szín ez esetben a téresszenciát jelenti, amiben a leszármazott tartózkodik (a szülei hullámterében). Körülötte az oroszlánok az angyalok vagy istenek, míg a hiénák az ördögök vagy démonok szerepét testesítik meg. A két csoport harca adja az események hátterét, melyek lényege a hatalom megszerzése a világ felett.
Mufasza a következőket mondja Szimbának a film elején: „Ameddig a napfény elér, az a mi birodalmunk.” A napfény alatt ez esetben a téridő hullámterét kell érteni, amiben a fénykvantumok (fotinók) szaladgálnak. „A királyok az idő mértékegységei. Úgy követik egymást, ahogy a nappalok.” A királyok, azaz a térszeránok azért az idő mértékegységei, mert a hullámterük frekvenciája szolgál alaprezgésként minden benne lévő teremtmény számára. Ennél pontosabb és megbízhatóbb órajel nem mérhető gyakorlatilag a teremtésben. „Minden ami él, egymáshoz kötődik, egyensúlyban áll.” Ezen kötődést nevezzük Életfának. Az egyensúly esetünkben azt jelenti, hogy a teremtésben a stabilan önfenntartó időhurkok vannak többségben, mert ami nem ilyen, az gyorsan lebomlik, megszűnik létezni. „A király dolga, hogy érezze az egyensúlyt, vigyázzon a teremtményekre a szorgos hangyától a fürge antilopig.” Vagyis a térszerán dolga, hogy figyelje a téridő hullámterét, azt stabilan megtartsa a saját mozgásának szabályozásával, hogy minél kevesebb téranomália keletkezzék és lokális helytartóként vigyázzon a belőle keletkezett, általa keltett élőlényekre (a legkisebbtől a legnagyobbig). „Így válik teljessé az élet végtelen körforgása.” Az élet végtelen körforgása maga az időhurok, ami élőlény, körbefordul (kering) és működése optimális esetben sohasem ér véget (halhatatlan). „A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le ránk.” A múlt idők az időforrások által kiárasztott időhullámok. A nagy királyok az öregebb, felsőbb rangú istenek az Életfán, akik azért néznek le az alattvalóikra (leszármazottaikra) a csillagok szemével, mert a térszeránok általában egy-egy csillag belsejében működnek, mint helytartók. A szem, mint látószerv ez esetben magát az időforrást jelenti, vagyis itt világosan kiderül, hogy az istenek a csillagokban élnek (Napisten).
A király rokona Scar (magyarul: Szar, azaz sár, anyag, illetve anyagba ragadt lelkű gonosz, de fordítható Sz-kár-nak is, vagyis káros, károkozó), aki hazug és gyilkos, valamint áruló. A magyar fordításban eléggé helytelenül Zordon néven szerepel, ami ridegséget, zordságot jelent, vagyis nem sok köze van a név eredeti, ezoterikus jelentéséhez. A magyar szöveg készítője több hasonló „hibát” is vétett a fordítás során, ki tudja mi okból próbálva tönkretenni a rejtett mondanivalót efféle húzásokkal. Scar bármire képes, hogy megszerezze a trónt Szimba elől, ezért lepaktál a gonosz erőket megtestesítő hiénákkal, hogy megöljék Mufaszát, elkergessék Szimbát és átvegyék a hatalmat. A film végén Scart a hiénák ölik meg és falják fel, mert a gonosz végül mindig önpusztító, önelemésztő tulajdonságú.
Szimba találkozik egy öreg majommal, Rafikival (magyarul: Rá-fiú-ki, azaz a Napisten Fiú kiáradása), a bölcs sámánnal. Aki ráébreszti Szimbát, hogy ő az apja örököse. Ráveszi, hogy nézzen bele a vízbe, ahol meglátja a tükörképét. „Az ott nem az apám, csak a tükörképem.” Mivel a teremtésben a teremtmények mind a keltőjük virtuális másolatai, képei. Igazából itt nem tükörképekről van szó, mivel nem történik tükröződés, de a misztikában mégis ezt a hasonlatot használják régóta a „képmás” fogalmának bemutatására. Aztán Szimba megérti, hogy mire gondolt a bölcs.: „Látod, még mindig benned él.” Mivel a másolatok öröklik a teremtőjük információ tartalmát, háttérzaj formájában.
Az apjának a szelleme azt mondja Szimbának: „Emlékezz rá, hogy ki vagy.” Ez egy világos felszólítás a megvilágosodásra. Arra, hogy a felnőtté váláshoz elengedhetetlen, hogy tisztában legyen valaki önmagával, a saját származásával és helyével a világban.
Szimba ezután azt mondja a majomnak: „A változás jó. Ha visszamegyek, szembesülök a múltammal.” Ez egy rejtett utalás arra a tényre, hogy a múlt felidézése (az emlékezés, a szembesülés a történtekkel) változást eredményez az információs halmaz perturbációja miatt. Vagyis azzal, hogy a múltat szemléljük, megváltoztatjuk azt. Nem egyszerűen átértékeljük a múltunkat minden alkalommal, amikor emlékezünk rá, hanem módosítjuk is azáltal, hogy a jelen információit hozzáírjuk a múltéhoz.
A majom azt feleli erre Szimbának: „A múlt is fáj. Vagy elugrassz előle vagy tanulsz belőle.” A fájdalmat a megváltozott értékrend miatti ítélet okozza, mivel utólag mindig könnyebb okosnak lenni, mint valós időben. A múlthullámok elől vagy elmenekül valaki térugrással (a térszeletből való kiszinkronizálódással) vagy kénytelen tanulni belőlük, mivel azok áthaladva az emberen (időhurkon) hatással vannak az időforrásaira (ez a változás a tanulás maga).
A megnyugtatónak szánt kifejezés: hakuna matata a filmben azt jelenti: semmi vész. Valójában magyarul a jelentése: Há-Ká-una (szabad fordításban: egy teremtési tartomány) Ma-tata (jelen Atya). Tehát a teremtési tartományban tartózkodó jelenpontról van szó, lényegében az Istenről. A kifejezés így egy utasítás arra vonatkozóan, hogy semmi vész, az Isten sem izgul a történtek miatt. Mert az eseményeket a bölcsek úgy szemlélik, mint az Isten, nyugodtan és aggodalom nélkül.
2. RÉSZ: OROSZLÁNKIRÁLY 2., SZIMBA BÜSZKESÉGE
A folytatásban Szimba és felesége, Nala (nála, azaz vele tartó, lévő) uralkodik a trónszirten és született egy lányuk, Kiara (kiárad), aki Szimba büszkesége. Azok az oroszlánok, akik az első részben Scarral tartottak, mostanra száműzve lettek a szavanna peremére, Zordföldre (ez angolul nyilván Szarföld eredetileg), és vezetőjükkel, a nőstény Zirával bosszút forralnak. Mielőtt Scar meghalt volna, Zira kisebbik fiát, Kovut nevezte ki törvényes utódjának, így Zira most azért ármánykodik, hogy Kovu kerüljön hatalomra Kiara helyett. A két fiatal egymásba szeret és a film végére sikerül egyesíteniük a két oroszlán falkát, vagyis a száműzöttek visszatérhetnek a trónszirthez.
A nyitódalban elhangzik: „Az ős folyóban, mély szellemét, mint arcvonásod, ő benned él.” Az ős folyót inkább időfolyónak kellett volna fordítani, a mély szellemet pedig rejtett, tudatalatti szellemnek. „Körbezár a múltam tán, pedig hát magamtól úgy lennék már.” A múlthullámok gömbszerűen áradnak mindenfelé, ezért körbeveszik a forrásukat (tardion esetén, amilyenek az időhurkok is). Magamtól úgy lennék már: az időhurkok mind maguktól léteznek, a belső időellentmondásuknak köszönhetően, ahogy a teremtőjük, az okforrás is egy magától létező jelenpont. „Mivé érlel sorsom majd, pedig most szívem hajt, de tart egy szál.” Ezt inkább úgy kellett volna fordítani, hogy: hová vezet a sorsom vonala (az időszálam). Az időhurok belsejében lévő szívzóna közepén áthaladó szívvonal, azaz egy időszál tartja életben a rendszert. „Erős tűz vonál fűz, ősök szelleméhez űz...” A tűz vonál az tűzvonal, ami a létezőket a teremtőjükhöz fűzi és azért erős, mert gyakorlatilag elszakíthatatlan a káprázata. Ezen keresztül (Életfa) juthat fel a beavatott (sámán) az ősei (felettes létezői) szelleméhez (időhurkához, csomópontjához).
A film végén két sorban hat-hat oroszlán hajt fejet a négy győztesnek: Szimbának, Nalának, Kiarának és Kovunak. Ők gyakorlatilag megfeleltethetők Józsefnek és Máriának, valamint Jézusnak és Magdalénának, körülöttük a tizenkét apostollal. Ezt a hasonlóságot amúgy mások is észrevették már, bár a film alkotói tagadják a keresztény szimbolika szándékos alkalmazását a sztoriban.
3. RÉSZ: OROSZLÁNKIRÁLY 3., HAKUNA MATATA
A hakuna matatát ebben a részben semmi gond-nak fordították, mintha a fordító nem látta volna az első részt. A harmadik történet az első rész eseményeit meséli újra, Timon a manguszta és Pumba a varacskosdisznó szemszögéből. Nyilván a stúdió szeretett volna még egy oroszlánbőrt lehúzni a témáról, de sehogy sem tudtak valami új sztorit kiagyalni az íróik, ezért remixelték az első részt, új adalékokkal, úgymond háttérinformációkkal dúsítva az eseményeket.
A főszereplő itt Timon, a kétbalkezes szurikáta, aki nem találja a helyét az övéi között, ezért végül ott hagyja őket és elindul megkeresni a mennyországot. Ami Rafiki szerint a trónszirten túl található valahol. Ez a motívum kísértetiesen emlékeztet a magyar népmesékre, ahol a cselekményhez az Üveghegyen (a Teremtő tachion kúpos hullámterén) is túlra kell mennie a főhősnek. Ezzel érzékelteti a mese, hogy a cél nagyon messze van tőlünk.
Ahhoz, hogy Timon megtalálja Hakuna Matatát (itt nagy betűvel írom, mert országról, vidékről van szó), a dolgok mögé kell látnia, mint spirituális útkeresőnek. Menet közben találkozik Pumbával, és elhaladva a trónszirt mellett (ahol látják a kis Szimba bemutatását az állatok seregletének) végül eljutnak a vágyott helyre. Ahol csak ők élnek (annak ellenére, hogy a vidék eszményien kellemes), és minden pont olyan, amilyet szerettek volna maguknak (gondtalan mennyország).
Rövid idő múlva csatlakozik hozzájuk a kölyök Szimba, akinek nevelése alaposan igénybe veszi őket (mégis megjelenik egy aprócska gond), de igyekeznek megbirkózni a feladattal. Mire Szimba felnő, jobban elsajátítja a gondtalan életet, mint Timonék. Erre mondja azt Timon, hogy a tanítvány legyőzte a tanárát. De a három jó barát felhőtlen boldogsága nem tart örökké, mert Szimba találkozik Nalával, a nőstény oroszlánnal, gyerekkori szerelmével, akinek kérésére úgy dönt, hogy visszatér a trónszirthez, hogy visszavegye örökségét, a királyságot.
Timon nem akarja elveszíteni Szimbát, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a két oroszlán ne hallja meg a szív szavát, de hiába. Szimba ott hagyja őket és haza indul.
Pumba Szimba után megy segíteni neki, Timon azonban makacsul marad, hogy élvezze tovább az életet, de még a mennyország is üres és unalmas lesz a számára egy idő után, ha nincsenek vele a barátai. Végül arra a felismerésre jut, hogy a barátaival együtt elment a semmi gond érzése is, így muszáj utánuk indulnia. Valójában azonban ezzel ő is elhagyja a mennyországot és belekeveredik a trónöröklési vitába.
Timon szerint a csatában születnek a hősök és ez az életünk értelme (a harc). Ezzel kifejezi azon ősi igazságot, miszerint a háború minden dolgok atyja és a természetben minden élőlény folyamatosan harcolni kényszerül az életben maradásáért. Amikor pedig Szimbáék győznek, Timon újra boldog és elégedett, mert megtalálta amit keresett (a barátait) és a legmerészebb álmait is felülmúlták az események.
A szurikáták a film végén azt éneklik, hogy véletlen volt a jó szándék, vagyis csak a szerencsén múlott, hogy győztek. Ez egyben figyelmeztetés is a nézők számára, hogy az életben nem elég az, ha valaki jó szándékkal van mások iránt, attól még elveszítheti az igazságosnak érzett harcát, ha nincs vele a szerencse.
Összefoglalva elmondható a rajzfilm trilógiáról, hogy a teremtéssel kapcsolatos fontos, alapvető tudást (életbölcsességet) kódolták el benne a készítői, valószínűleg anélkül, hogy tisztában lettek volna vele, mit csinálnak valójában. Az írók és rajzolók így médiumként dolgoztak, láthatóan felsőbb utasításra és egész tűrhető munkát végeztek. Ezek a mai gyerekmesék több-kevesebb sikerrel próbálják meg elmondani azt a fiataloknak, ami régen a népmesék feladata volt. Hogyan működik a világ, mi az ember helye és szerepe a teremtés folyamatában és mire kell törekednünk az életben.
Készült: 2009.09.04.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz