NAVIGÁCIÓ TÁMPONTOK NÉLKÜL


Az Origó internetes portál tudomány rovatában 2009.08.24.-én jelent meg a Támpontok nélkül tényleg körbe járkálunk a végkimerülésig című cikk. Ebben arról van szó, hogy német kutatók a tunéziai sivatagban órákon át figyelték GPS nyomkövetővel több önkéntes mozgását. Az adatokat elemezve arra jutottak, hogy az emberek csak akkor képesek egyenes irányba haladni egy jellegtelen, támpontok nélküli terepen, ha látják a Napot vagy a Holdat. Enélkül hamar elkezdenek körbe-körbe járni, anélkül, hogy észrevennék. Az érzékszerveik elbizonytalanodása miatt nem tudják pontosan meghatározni, merre van az előre, így hol balra, hol jobbra térnek el az egyenes iránytól.
Ezzel kapcsolatban támadt az az ötletem, hogy ha nincsenek navigációs támpontok a terepen, akkor csinálni kell néhányat. Ha egyedül van az ember, erre a célra megteszi bármilyen eldobható tárgy (kavics, fadarab, csomagolóanyag, stb), amiket maga mögött hagyva irányjelzőül szolgálnak a visszanéző embernek. Amennyiben sikerül meghatározni a haladási irányt (korábbi támpontok, például a Nap alapján), úgy két támpont kihelyezésével ezzel párhuzamosan, máris kap az utazó egy irányvektort. Tovább haladva, és időnként visszapillantva ellenőrizheti a segítségükkel, jó irányba megy-e.
Ehhez persze látótávolságon belül kell lenniük a jelzőtárgyaknak, ami nehezen járható terepen (homokdűnék között, sziklás területen) vagy rossz látási viszonyok között (ködben, éjszaka) jelentősen lekorlátozza az alkalmazhatóságukat. Ha nincsenek erre a célra föláldozható tárgyak, még mindig lehet jeleket hagyni a homokban vagy a hómezőn, kis kupacokat vagy + alakú mélyedést kaparva a felszínbe. Amennyiben erre sincs mód, akkor három tárgy ideiglenes kihelyezésével is tartható az irány. Ebben az esetben a három támpont egy egyenes mentén való kihelyezése után vissza kell menni a legelsőért és előre kell vinni az útvonalon, hogy a harmadik után tegyük. Ami persze sok oda-vissza futkosással jár, de még mindig jobb, mint bolond módra körözni a sivatagban. Ez a megoldás egyébként a három pont tétel kapcsán jutott eszembe, hála az Eseményhorizontnak.
Az efféle nehéz terepre készülő embernél nem árt, ha van az úti csomagjában festékszóró flakon, amivel gyorsan irányjeleket hagyhat a talajon, amivel egyben a haladási irányát is megjelölheti, hogy a keresésére küldött mentőcsapat könnyebben rátaláljon. Abban az esetben pedig, ha legalább hárman tévednek el egyszerre, a váltott csatárlánc használata a legkényelmesebb megoldás. Ekkor az emberek képviselik az irányjelzőket és a hátul maradó mindig előre megy, míg a másik kettő egy helyben vár.
Gyakorlott utazóknak az is szokásuk, hogy a cipőjük talpán egyedi bemetszést végeznek a késükkel, hogy felismerjék a saját nyomaikat. Így nem fenyegeti őket az a veszély, hogy a saját lábnyomaikat követve, nagy lelkesen körbe járjanak, ha eltévedtek.
Ezek a módszerek természetesen nem csupán a Föld felszínén használhatók, hanem a világűrben is. Ha egy térugró űrhajónak megsérül a navigációs giroszkópja, illetve a látható csillagok nem elegendőek az irány és pozíció meghatározáshoz, a saját kísérő szondáit maga mögé és elé kihelyezgetve tarthatja az irányt, amíg célt nem ér. Ez a módszer még a nemtér-nemidőben is működik, úgyhogy a vektoron ugrások iránytartásának ellenőrzésére is használható.

Készült: 2009.08.28. - 09.23.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz