AZ INFORMÁCIÓBÁNYÁSZAT VESZÉLYEI

Ezt a cikket elsősorban azoknak a gyakorló sámánoknak, igazlátóknak és parafelderítőknek írtam, akik hozzáférnek az isteni mindentudáshoz. A téma megértéséhez feltétlenül olvassátok el a következő anyagokat az Eseményhorizonton: Információs szennyezés a teremtésben (2002), Az univerzum nagy könyvtára: az akasha (2002), Élő hidrogén a Naprendszerben (2002), Parafelderítők képzése (2006), Az Életfa szerkezete (2008) és Jelátvitel az időszálakon (2008).
Évek óta dolgozom paratudományos kutatóként, arra használva az Istentől kapott hozzáférési jogosultságomat, hogy információkat keressek az akashában mindenféle témákról. Ezeket 3D-s földi magyarra lefordítva szoktam megosztani az itteni szakemberekkel, illetve közzétenni az Eseményhorizonton, ami az istentani kutatások legfőbb oldalává vált az ezredforduló óta. Az információbányászathoz egy pontosan behangolt, a lelkembe telepített könyvet, más néven böngésző programot használok, s a közvetlen keresések mellett kiegészítő, tematikus szűrőket is futtatok a rendszerben, amik megadott kulcsfogalmak előfordulását figyelik a mindentudásban.
Fizikailag nem csupán egy különvonali időszálat használok az akasha egyik szerverének eléréséhez, hanem a térbeli időhullámok megfigyelésével, úgymond hagyományos távolbalátással és igazlátással (telepátiával) is dolgozom, mindig az adott körülményeknek leginkább megfelelő módszert alkalmazva. Ez biztosítja, hogy gyorsan és egyszerűen átlássam a felmerülő problémákat és megoldásokat találjak rájuk.
Körülbelül hat éven át semmi gond nem volt ezzel a módszerrel, minden megbízhatóan és gyorsan működött, segítve a munkámat. Bár többször is belefutottam különféle veszélyes helyzetekbe, más intelligenciák részéről érkező paratámadásokba, mentális zárványokba, információs csapdákba, gondolatvírusokba, határőrségi tiltásokba, dezinformációs blokkokba és egyéb kellemetlenségekbe, mindig sikerült könnyedén megoldanom a helyzetet.
Aztán 2009-ben beteg lettem, rejtélyes módon. Egy ekcémának tűnő égési sérülés jelent meg a bal kézfejemen, ami sokáig kezelhetetlenül megmaradt, semmilyen gyógyszerre, varázslatra nem reagálva. Egy idő után pedig terjedni kezdett, és néhány hónap alatt a testem felszínének kb. 75-80%-át beborította. A bőröm nem csupán begyulladt (fizikai ok nélkül), rákvörösre színeződve, de meg is dagadt, elég fájdalmas módon, ami főleg az ízületeknél okozott mozgási gondokat. A probléma nem érintette a tenyerem és a talpam, de minden mást igen, amitől kezdtem úgy kinézni, mint egy súlyos égési sérült. A szakorvosok annál többet nem tudtak mondani rá, hogy atópiás dermatitisz (értsd: fogalmuk sincs, milyen bőrgyulladás) és különféle kenőcsöket, meg kezeléseket, étrendi módszereket ajánlottak.
A hónapok során minden lehetséges okot sikeresen kizártam a magamon végzett kísérletek révén és semmilyen fizikai tényezőt nem találtam, ami magyarázhatta volna a tüneteket. Közben elköltöttem egy csomó pénzt eredménytelen kezelésekre, mialatt a tünet egyre fájdalmasabbá vált és kezdett mindenben akadályozni. Végigpróbáltam az összes ismert és a mindentudásból letölthető mágikus gyógymódot (földit és külföldit egyaránt), beszéltem mindenféle gyógyítóval, de még a szteroidos kenőcsök is csak enyhíteni tudták a tüneteket, megszüntetni nem. A túlvilági szakszellemek, gyógyító angyalok sem tudtak semmi használható információval szolgálni, és igazából az sem volt világos, mi okozhatja a problémát. Enélkül pedig lehetetlen eredményes kezelési módot találni.
Végül olyan súlyossá vált az állapotom, hogy felkészültem a testem elhagyására. Az viszont fölöttébb bosszantott, hogy még mindig nem tudtam, mi okozza a bajt és senki (se ember, se szellem) nem tudta, miről lehet szó. Az ilyen speciális problémák ritkák ugyan a teremtésben, de megesik, hogy valakit semmilyen módszerrel sem lehet meggyógyítani, mert elérkezett a távozásának ideje és a lélek eldönti, hogy tovább megy. Én viszont az igazlátásommal azt láttam, hogy gond nélkül meg fogok gyógyulni és maradok még ebben a testben egy darabig, hogy tovább végezhessem a munkámat. Csak azt nem láttam, hogyan és mitől fogok rendbe jönni. Szóval kezdett érdekes lenni a dolog.
Ősi bölcsesség, hogy amikor senki sem tudja egy kérdésre a választ, akkor a sámánnak föl kell mennie az Életfán a főistenhez, a Nagy Szellemhez, az intelligencia csúcsát képviselő létezőhöz, és tőle kell megtudakolnia a titkot. Ha semmi más nem működik, ez fog. Mert ha valamire a főisten sem tudja a választ, akkor arra nincs válasz a létezésben.
Így aztán a szokott módszerrel felszaladtam az Életfán a Mindenhatóhoz és pár másodperc kommunikációs időt kérve elmagyaráztam a helyzetet. Az Isten pedig megadta a választ, közölve a probléma okát. Amit – annak több dimenziós természete miatt – csak rosszul lehet lefordítani földi magyarra, de körülbelül a következőről van szó.
Az információbányászat során a lélek időhurkait a művonali időszálakon befutó információk olyan deformációkra késztetik, amik eltorzítják őket, és ezzel perturbálják az információs mátrix szerkezetét is. Ami a lélek részecske által kivetített gravízión (aurán) keresztül, közvetve kihat a használt fizikai test működésére és károsítja azt. A dolog jobb megértéséhez két hasonlatot hívok segítségül az érthetőség kedvéért.
Az egyik az elektromos hálózatok védelmét szolgáló ingadozás kiegyenlítők és túlfeszültség védők használata. Ezek feladata, hogy a távvezetékeken érkező nagyfeszültségű váltóáramot a letranszformálás után beszabályozzák, hogy egyenletes formában (a megadott technikai paramétereken belül) jusson el a fogyasztókhoz. Egyrészt az áramerősség ingadozásait csökkentik, másrészt a feszültséget stabilizálják, illetve a váltóáram frekvenciáját rögzítik. Ha rövidzárlat, túlterhelés vagy villámcsapás miatt torzulások következnek be a hálózati áram karakterisztikájában, az károsíthatja a fogyasztókat. Kiégeti az elektronikus berendezéseket, amennyiben erősebb, mint a készülékekbe szerelt védő ellenállások. Ezért használnak az óvatosabb fogyasztók (mint például én is) külön túlfeszültség védőt a konnektor és a drága elektronika közé iktatva. Ez egy plusz védelem, ha probléma adódna a házamat ellátó transzformátor állomás és a konnektorom között (villámcsapás főleg). A váltóáramban megjelenő lökésszerű, gyors és erős ingadozásokat tüskéknek nevezik a szakemberek az oszcilloszkópon látható formájuk miatt. Ezektől kell védeni a kényes elektronikát.
Ugyanez a probléma áll fenn akkor is, ha a lélek az akashában böngészve különféle rezgéstartományú információs terekbe csatlakozik be, sűrűn átlépve ide-oda a csomóponti szűrőkön, amik feladata az időszál univerzumban terjedő jeláradat csillapítása és beszabályozása. Megfelelő hardveres és szoftveres védelem nélkül a letöltött információk káros mellékhatásokat generálnak a fogadó oldali időhurokban, ami bejutva a lélek részecske védett tartályába, azonnal tovaterjed az időszál ízületeken a többi időhurokra és úgymond kisüti az egészet. Makroszinten a dolog nem veszélyes, mondhatni észrevehetetlen, s mivel csak ritkán fordul elő, sem a lélek operációs rendszerében, sem a hálózati hozzáférésben nincs rá kezelő protokoll (mármint én nem találtam azok között, amikhez jelenleg hozzáférek), illetve hardveres túlfeszültség védelem.
Tudom, hogy ez így kissé technikai jellegű leírása a dolognak, de aki a szakmában dolgozik, annak muszáj megértenie, ha nem akar hasonló helyzetbe kerülni. A másik hasonlat a történtek megértéséhez számítástechnikai jellegű. A hálózatra kapcsolódó számítógépek csak akkor működnek biztonságosan, ha megfelelő tűzfalat használnak. Ez az elsődleges védelem, ami szabályozza a kommunikációs kapukon keresztüli adatfolyamot és megakadályozza, hogy illetéktelenek betörjenek a rendszerbe, illetve engedély nélkül információk szivárogjanak ki a hálózatra. A tűzfal mellett (operációs rendszertől függően) természetesen még számtalan kiegészítő védelmet is lehet használni a munka biztosítása érdekében: vírusirtót, kémprogramirtót, spamszűrőt, stb. És az sem árt, ha a felhasználó óvatos és tudja mit csinál. Figyeli a hálózati adatforgalmat, és amikor nem használja a rendszert, fizikailag is kihúzza a dugót, hogy semmi se szivároghasson át a kábelen a tudta nélkül, amikor nincs a gép előtt.
Az időszálakon beérkező modulációk hatása egyszerre fizikai (hardveres) és informetriai (szoftveres), mivel a kettő nem különíthető el egymástól. Tehát nem csak a lélek önkeltési rendszerét módosítják kis mértékben, hanem az információs mátrixot is. Ezt természetesen minden gyakorló sámán jól tudja és különféle módszerekkel védi is magát a nem kívánatos hatásoktól (átíródástól). Mégis előfordulnak olyan esetek, amikor a veszély úgymond megkerüli a tűzfalat és észrevétlenül beszivárog a védett területre.
A téma kapcsán aztán eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt beszélgettem egy öreg varázslóval, aki elmondta, hogy régi tapasztalat, miszerint az isteni (szent) rezgések károsítják az ember fizikai testét. Úgymond kiégetik az energiarendszerét, mint a nagyfeszültség, ami végül meg is ölheti a mágust ha nem vigyáz. Ennek a pontos okát nem tudta, de ő úgy védekezett ellene, hogy kivezette magából az energiát a környezetébe (egy nem részletezett módszerrel). Ez a gyakorlatban azzal járt, hogy egy adott hatósugáron belül az érzékeny elektronikai berendezések (amikben bizonyos típusú fémek vannak) sorra kiégtek körülötte, mintha EMP impulzus érte volna őket. Néha pár perc alatt, máskor több órányi működés után.
Ő azzal magyarázta a dolgot, hogy a lesugárzott kényszerrezgés a téranomáliákhoz hasonló hatásokat produkál és egyes (érzékeny) fémrácsokban fokozatosan szétrázza az atomokat. Gyorsított anyagfáradást idéz elő, amitől például eltörnek a túlgerjesztett, áram alatt lévő fémszálak. Tehát csak bekapcsolt állapotban pusztítja el a műszaki cuccokat, ha áram alatt vannak. Kikapcsolva nem elég erős hozzá a kényszertér, hogy kárt okozzon.
A parakutatók előtt poltergeist gyűjtőnéven ismeretes jelenséget úgy tudta csökkenteni, hogy amikor erősen érezte magában ezt a rezgést (varázslás közben), különféle mérgekkel olyan disszonáns rezgéseket keltett magában, amik háttérzajként ráülve a hatásra, legyengítették azt. Tehát nehéz húsos ételeket evett, bagózott, alkoholt ivott, illetve különféle bűnöket követett el a környezete ellen (rosszalkodott), ami szintén elég erős disszonanciákat okozott a lelkében ahhoz, hogy a lesugárzott energiát elzajosítsa. Így nem kellett állandóan új izzólámpákat vennie a naponta kiégők helyett és a számítógépe sem ment tropára.
Mivel akkoriban még csak a szakmai beavatásaim elején jártam, és nem volt akasha hozzáférésem, nem sokat jelentett a számomra az ismertetése és el is felejtettem az évek alatt. Mostanra viszont már világos előttem, hogy egy általános rendszer túlterhelődési jelenségről van szó, ami egy bizonyos beavatási szint felett minden testben élő lelket érint a fizikai világban. Mivel azonban az ilyen fickók mindig kevesen vannak a bolygón, a tapasztalataik nem válnak közismertté, s többnyire besöprik őket (sok más furcsasággal együtt) a parajelenségek közé.
Röviden összefoglalva tehát az Isten felhívta a figyelmemet, hogy nem elég jó a begyűjtött információkkal szembeni védelmem és ez égeti szét szó szerint a fizikai testemet, miközben a lelkemnek semmi baja, ugyanis a lélek részecske jóval strapabíróbb, mint a gyönge anyagi test. Ha nem élnék testben, ez a probléma soha elő nem jött volna. De hát most van egy ilyen perifériám is, ami nem szereti az efféle durva behatásokat.
A kapott válasz annyiból volt meglepő, hogy korábban fel sem merült bennem annak a lehetősége, hogy az egyébként jól védett időszálakon keresztül érhetnek olyan hardveres behatások, amik tönkretehetik a rendszereimet, mint túlfeszültség a számítógépet. Az eddig megismert időfizikai törvények és informetriai modellek között nem szerepelt ilyen lehetőség (ebből is látszik, mennyit kell még fejlesztenünk rajtuk!), vagyis egy teljesen ismeretlen területről sikerült ezúttal fájdalmasan beható és életveszélyes szaktudást beszereznem. Amiről – érthető módon – a helybéli szakszellemek sem tudtak semmit, mivel olyan speciális dologról van szó, ami nagyon ritkán fordul elő a gyakorlatban. Mint köztudott, az orvosok nem igazán tudják jól diagnosztizálni a ritka betegségeket, amiket még sosem láttak addig (vagy csak fotón egy szakkönyvben). Ez a túlvilágon is így van.
Gyorsan megköszöntem a tanácsot, és a gyógymódot már meg sem tudakolva (mivel azonnal nyilvánvaló volt) visszajöttem az Életfán (magamhoz tértem) és azonnal megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Ideiglenesen lezártam a kommunikációs vonalakat, megerősítettem a különféle paravédelmi rendszereim és elszigeteltem magam a lehetséges zavaró hatásoktól (kihúztam a dugót egy időre). Aztán folytattam az alig mozgásképes és igencsak fájó bőröm ápolgatását.
Másnap elkezdett javulni az állapotom és pár hét alatt simán rendbe jöttem. A tűzfal megerősítése után gond nélkül tovább folytathattam az információbányászatot, ezúttal már fokozottan odafigyelve a művonali információs lökéshullámok csillapítására, ha szükséges. Ez a munka veszélyekkel jár, de elég régóta csinálom már ahhoz, hogy ne izgassam magam miatta. Végtére a tudás megszerzésének ára van. Akik ebben a szakmában dolgoznak, mind tudják ezt és vállalják az ismeretlennel való szembenézés kockázatait.
A tanulság: vannak olyan égi, transzcendens betegségek, amikhez muszáj fölmenni a Nagy Szellemhez, mert más nem tudja még fölismerni sem őket. És bármennyire tudja valaki az időfizikát, informetriát, és sok más égi szaktudományt, mindig akadhatnak meglepetések és újdonságok a számára is. Éppen ezért tettem közzé a tapasztalataimat ebben az írásban, hogy a hasonló területen ügyködő testes lelkek számára figyelmeztetésül és segítségül szolgáljon, ha minden kötél szakad.
Ha bármi nem volt érthető a leírásomból, nézzetek utána az akashában a részleteknek.

Készült: 2010.07.17.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz