Az ókori görögöknél elterjedt szimbólum volt a triskelion, ami háromlábút jelent, de hívták triskelének, trinacriának is. A misztikus szimbólumokat és titkokat teremtésfilozófiai és időfizikai szemszögből elemző sorozatunkban most az ezzel kapcsolatos fő tudnivalókat ismertetjük röviden.
A triskelionnak három fő formája ismeretes a világ különböző részein. Az egyik (görög) egy fej, amiből 120 fokos szögben három láb áll ki, többnyire behajlított formában, mint a háromágú horogkeresztnél. Ez lehet bentről kifelé jobbra (élet) vagy balra (halál) csavarodó lábú. A másik (kelta) a háromágú spirál vagy kelta spirál, ami lehet bentről kifelé jobbra csavarodó (élet) vagy balra (halál). A harmadik (koreai) pedig a keleten használatos jin-yang ábra három osztatú változata, amit különböző színekkel ábrázolnak. Ez szintén lehet jobbra vagy balra forgó, bár én csak a jobbos változatát találtam meg (helyesen) az interneten. A forgásirányt ez esetben a három csepp alak (tachion) csúcsa alapján lehet meghatározni (arrafelé kering).
A görög triskelion ábrázolások két fő csoportra oszthatók. Az egyik csak három begörbített lábból áll, a másik közepén egy gorgó fej is látható. A szimbólumot úgy is emlegetik, mint az önjárót, utalásként a mitológiában szereplő háromlábú, önjáró asztalokra, amiket Héphaisztosz, a kovácsolás istene készített az Iliászban.
Az időfizikában ez az ábra a triász szerinó, illetve a triád fotinó szimbólumának felel meg. Ezért van a közepén egy fej (időhurok), aminek két fajtája van: halhatatlan (szerinó) és halandó (fotinó). A görög mitológiában szereplő három gorgó Phorküsz és Kétó lányai voltak, akik megsértették Athénét, ezért az istennő elcsúfította őket. Minden hajszáluk egy-egy kígyóvá változott, aranyszárnyuk van, kígyó nyelvük és éles disznófoguk, továbbá pikkelyes testük és réz kezük. Aki rájuk néz, kővé változik. Két gorgó halhatatlan: Eurüalé (messze üvöltő) és Sztheinó (erőteljes), míg Medusza (uralkodó) halandó, akit Perszeusz ölt meg. Ha a lábak (az egyes térhatosok vagy fénynyolcasok) jobbra csavarodók, téri energiakvantumról van szó, ha balra, antitériről. A gorgók elnevezése természetesen az energiakvantumok fizikai tulajdonságaira utal. A hullámterük messze üvöltő (a kiterjedése során), erőteljes (sodrású az összes elért forrásra nézve) és uralkodó (a téridő rendet visz az őskáoszba).
A kelta hármas spirál ábrázolások sokféle változatban fennmaradtak, de alapvetően két fajtájuk van. Egyszeres spirálokból és kétszeres (két karú) spirálokból állók lehetnek. Vonalaik vagy egy pontban találkoznak középen vagy egy háromszög csúcsaihoz illeszkednek. Lehetnek bentről kifelé jobbos csavarodásúak (téri spirálok) vagy balosak (antitéri spirálok). Ezek is a triász szerinót, illetve a triád fotinót reprezentálják, de sokkal szemléletesebben, mint a görög triskelion, mivel megmutatják, hogy a téresszenciák csavarodó spirál szerkezetűek. Geometriailag akkor lennének még pontosabbak, ha négy karú spirálokból állnának, ahol minden spirálvonal egy-egy pozitív idejű hullámrétegekből felépülő zónának felelne meg (lásd az időfizikai rajzokat az Eseményhorizont galériájában).
A Kelet-Ázsiában használatos hármas jin-yang ábra három tachionnak felel meg és az időfizikában az időforrás hármas virtuális felhasadását jelképezi. Ekkor a saját múltjába visszakanyarodó tachion egyszerre három múltbeli másolatát pillantja meg (speciális körülmények között), amik közül az egyik (téri rendszernél a jobb oldali) ő maga lesz az időhurok következő ciklusában, a másik kettő pedig két elágazó, belőle kifutó időszálnak felel meg. Ezen szálak végén természetesen további, másolati időhurkok villanhatnak fel megfelelő körülmények között.
A hármas elágazás az anyagi részecskék és lélek részecskék keltődésének alapja, mivel olyan időhurok elburjánzást, sokszorozódást indít meg az eseménytérben, ami elágazó fraktális képződményként különféle méretű és belső szerkezetű időtartályok keletkezéséhez vezethet. Ezzel a témával – főként a bonyolultsága miatt – még nem foglalkoztunk az Eseményhorizonton, bár az időfizikai kutatások során már régóta boncolgatjuk a folyamat működését.
Mivel a teremtésben a forma és a rezgés egymást idézik, mindhárom jelkép használható misztikus, mágikus szimbólumként az isteni erők (energiák) megidézéséhez és felhasználásához, de ennek részleteit itt nem ismertetjük. A triskelion formailag távoli kapcsolatba hozható a triquetrával, lásd: A triquetra titka (2010) című írásunkat az Eseményhorizonton.
Készült: 2010.06.05.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz