AZ EGYETLEN FIZIKAI KÖLCSÖNHATÁS MŰKÖDÉSE

11. ÖSSZEFOGLALÁS

Amint az eddigiekből világosan kiderült, a természet sokkal egyszerűbben működik, mint azt bárki gondolta volna korábban. Nincsenek benne különféle kölcsönhatások, meg a fizikusok elől bujkáló, kitalált közvetítő részecskék, sem sötét anyag vagy sötét energia, amik megmagyaráznák az észlelt jelenségeket. Csak egyetlen kölcsönhatás létezik, a sugárirányú taszítás, aminek geometriai módosulatai hozzák létre a különböző hatótávolságokon, különböző nagyságban ható vonzó és taszító erőket. És ennek logikus, matematikai képletektől mentes, ugyanakkor könnyen ábrázolható levezetéséhez nem kellett egyetlen axiómát sem kitalálnunk és bevezetnünk, hogy palástoljuk vele tudatlanságunkat. Mert a világegyetem megismerhető, törvényei világosak és átláthatók. Az viszont más kérdés, hogy az egyszerű alapokra milyen hihetetlenül bonyolult, és változatos rendszerek épülnek fel a természetben, elkápráztatva a beavatatlan megfigyelőket.
Senki ne higgye azonban ezek után, hogy most már mindent értünk, és tudunk, és semmi kutatni és vizsgálni való nem maradt a létezésben. Még mindig csak kóstolgatjuk a különféle eredő jelenségek okait és következményeit, próbálva feltárni a mélyebb összefüggéseket. Amik alapján már kifejleszthetünk olyan technológiákat, amik messze jobbak lesznek, mint a mostaniak.
Az Eseményhorizonton eddig megjelent cikkek csupán arra elegendőek, hogy rövid áttekintést adjanak az Olvasónak a teremtés egyszerű, mégis sokszínű világáról, amiben élünk és keressük a helyünket. Évezredekre elegendő kutatnivaló várja még körülöttünk, hogy foglalkozzunk vele. Aki alkalmasnak érzi magát rá, lásson neki a feladatnak. Ne várjon a többiekre, arra, hogy mások majd megoldják a rejtélyeket. Ha mi is vártunk volna, még idáig sem jutunk el, csak a régi butaságokat szajkózzuk tényleges megértés nélkül.
Akinek van bátorsága tovább lépni, mindig kockáztatja, hogy téved és eltéved az ismeretlenben. A logikus összefüggések keresése azonban segít a tisztán látásban és a megismert törvények útjelzőül szolgálnak a továbbiakhoz. Munkánk legnagyobb jutalma nem az, amit kapunk érte, hanem amivé válunk általa. Ennek eredményét nevezzük fejlődésnek.
Bár a materialista tudomány számos durva hibát elkövetett a fejlődése során, mégis ezek közül a legnagyobbnak az bizonyult, hogy kirekesztették az Istent a vizsgálódásaik köréből. Vele együtt a különféle vallások és misztikus tanok is kitagadásra kerültek, az általuk őrzött ősi tudásmorzsákkal egyetemben. Amint az a teremtésfilozófiai világmodellből látható, mi visszahelyeztük az Istent oda, ahol ténylegesen van: az érdeklődésünk középpontjába.
Pedig nem hittünk, nem hiszünk és nem fogunk hinni az Istenben. Mi tudjuk az Istent, értjük az Istent, és ha szükséges, beszélünk vele az általa kezdeményezett rendszer tulajdonságairól. Mert van valami közös bennünk, ami eltéphetetlen időszálaival örökre összeköt minket, gondoskodva róla, hogy veletek legyünk az idők végezetéig.
Maga a létezés...

Vissza a tartalomhoz