Hallgass ó ember a bölcsesség szavára,
hallgasd Thoth-ot, az atlantiszbelit.
Ki ingyen adja bölcsességét, melyet
a ciklus tér-idejéből gyűjtött; titkok tanítója ő,
Thoth, a hajnal Napja, a Fény gyermeke,
hajnali csillagként fénylőn sugárzik; ember tanítója,
a mindenségből való.

A ciklus térideje, azaz térforrása az a helytartó, aki a jelenlegi teremtési korszakot vezeti a Naprendszerben.

Régen gyermekként Atlantisz
csillagai alatt, mely a múltban víz alá került,
álmodtam az emberek fölötti titkokról.
A csillagokba jutni vágyott szívem.
Évről évre tanultam a bölcsességet, egyre újabbat,
követve az utat.
Mígnem végül lelkem nagy kínban elszabadult
láncaitól és elértem a felszabadulást.
Megszabadultam a földi fogságból és a test
szorításától. Az éjszakában villámként cikáztam,
előttem feltárult a csillag-űr.
Szabad voltam az éjszaka fogságától.
Így a nagy űr határáig hatolva bölcsességet nyertem,
mely túlmutat a véges emberen.

A teste halála után a kiszabadult lelke szabadon röpködött az űrben, és elhagyva a Naprendszert, bejárta az univerzumot. A nagy űr határa az univerzum pereme, ameddig a galaxisok megtalálhatók a téridőben.

Messze az Űrben lelkem szabadon szállt a fény végtelen körében,
a tudáson túlra ahol a bolygók gigásziak és a képzeleten felülállanak.
Megtaláltam ott is a Törvényszerűt minden szépségben,
mely elevenen működik az ott lakók között csakúgy
mint az itteniek között.
A végtelen szépségében szállott lelkem,
a távoli térben lakoztak gondolataim.

A lélek utazásai során kilépett a 4D-s túltérbe, ami tele van fénnyel, tehát ott az űr nem koromsötét, mint a 3D-ben. A gigászi bolygók azok a mennyei bolygók, amiken a felsőbb terekben a különböző égi lények élnek. Persze vannak ott is olyan bolygók, amik lakatlanok, ahogy a 3D-ben is, mert nem mindegyiken van élet.

Megpihentem egy szépséges bolygón.
Hol harmónia uralta a teret.
Alakzatok jöttek sorban,
Hatalmasan és nagyszerűen mint a csillagok az éjben;
Harmóniában, egyensúlyban emelkedtek elő
a kozmikus szimbólumai, melyek a törvényt hirdetik.

Sok csillagban lakoztam, sok emberi faj világában;
voltak kik mint a hajnali Nap hatalmasok voltak,
mások az éj sötétjében botladoztak.

Nem csak bolygókon járt, hanem csillagokban is. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a lelke belerepült a csillagok forró anyagába, hanem azt is (főként), hogy a csillagokban található lokális helytartók térbuborékkal védett városaiban is vendégeskedett. Ezek az adott bolygórendszer adminisztrációs központjai, a mi Napunkban lévőt hívjuk Aranyvárosnak. A sok emberi faj pedig azt jelenti, hogy egyrészt sok bolygón élnek emberek, másrészt az embernek sokféle faja és alfaja van, amik a különböző világokon az ottani körülményekhez alkalmazkodtak. És ezek közt vannak nagyon fejlettek és fejletlenek is, mind technikailag, mind szellemileg.

De ezek közül mindegyik felfelé tartott.
A magaslatokból a mélységet kutatták,
és időnként a fényesség birodalmába jutottak,
miután keresztülhaladtak a sötétségen és elnyerték a Fényt.

Tudd meg ember fia, hogy Fény az örökséged.
Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán.
Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.
Várja a szabadság eljövendő pillanatát
várja, az éj fátylának fellibbenését.

Találtam olyan fajt, mely meghódította az étert.
A tértől szabadon, de embernek megmaradva,
az erőt használta mely mindennek alapja.
Messze a térben egy bolygót építettek a mindenséget átfogó erőből;
Alakzatokba sűrítették és egyesítették az étert,
szándékuk szerint.
Minden faj tudományát meghaladva, hatalmas bölcsességük által
a csillagok fiai ők.
Hosszú ideig figyeltem tudományuk.
Láttam miként építenek éterből aranyló gigászi városokat.
Alakítva az elsődleges anyagból,
minden anyag alapjából, az éter messze lendült.

Az éter itt a világéter, vagyis a téridő hullámtere, benne minden teremtmény hullámterével (kozmikus háttérzaj). Az erő, mely mindennek alapja nem más, mint az időhullámok sodró ereje, mely sugárirányban taszítólag hat minden elért időforrásra. Kellően fejlett technikával anyagot lehet teremteni, amiből tárgyakat, bolygókat, csillagokat lehet létrehozni. Az istenek így csinálták-csinálják az egész univerzumot (teremtőgépekkel). Az éter alakzatokba sűrítése valójában azt jelenti, hogy a megteremtett anyagot holografikus kényszertérrel (gravízióval) megszabott formába kell elrendezni, hogy ne egy alaktalan kupac legyen belőle. Az elsődleges anyag, minden anyag alapja maga az időhurok, aminek tachionjaiból másolhatók a további időhurkok, amik a komplex időhurok rendszereket, időtartályokat (elemi részecskéket) felépítik. Az aranyló gigászi városok kifejezés utalás az Aranyvárosra. Az éter messze lendült hibás fordítás, helyette: az éter messzire kiterjedt.

A távoli múltban meghódították az étert,
megszabadulva a kín fogásából;
Elméjükben csak egy kép lebegett,
és gyorsan, teremtve növekedett.

Aztán lelkem a Kozmoszon át tovább szállt
látva újat és régit;
Megtudtam, hogy az ember kozmikus lény
a Napok Napja, a csillagok gyermeke.

Tudd meg ember, bárhol is lakoznál,
lényed a csillagokkal egy.
Tested nem más mint bolygó,
mely a középpont körül kering.
Amikor eléred minden bölcsesség fényét szabad leszel,
hogy sugározz az éterben.
Egy leszel a Napok közül, mely a sötétből világít -
egy az űrben születettek közül, mely a Fénybe nő.
Ahogy a csillagok az időben elvesztik csillogásukat,
amint fényük a Forráshoz a távolba száll,
úgy halad lelked tovább magad mögött hagyva a sötét éjt.

Az ember lénye azért egy a csillagokkal, mert az ember egy fénylény, fotinó, a csillagok pedig tele vannak fotinókkal, amik szerteszét repülnek belőlük (ettől látszanak világítani). A test mint bolygó hasonlat utalás arra, hogy Gaia istennő teste a Föld. A csillagok fénye azért száll a Forráshoz a távolba, mert a szabad fotinók a téridőben a végtelenségig rohannak kifelé az űrben, amíg nem ütköznek bele egy anyagi részecske felszínjelenségébe, ami visszalöki őket. Ha kijutnak az univerzum belső részéből, ahol sok anyag van, az üres űrben a végtelenségig rohannak tovább. A Forrás ez esetben a téridő határain túl lévő okforrás.

Alakod az elsődleges éterből áll össze,
benned a forrásból jövő Fény, melyet a körben lévő
éter egyesít, és egyre csak lángol,
míg végül megszabadul.
Emeld fel lángod a sötétből,
repülj el az éjből és szabad leszel.

Az elsődleges éter az időhurokban visszacsatolódó időhullámokat jelenti, illetve ezek informetriailag domináns hatását az elért időforrásokra. Ez nem lángol, hanem tűzből van. A sötétből való felemelkedés kilépést jelent a 3D-s alvilágból az azt körbevevő 4D-s túlvilágba.

Utam a tér-időn keresztül vezetett,
tudva, hogy lelkem immár szabad,
és tudva, hogy bölcsességet szabadon nyerhetek.
Végül egy olyan síkra jutottam,
mely a tudástól rejtve van, és még a bölcs sem ismeri.
Mögötte van minden ismertnek.
Akkor, hogy ezt megtudtam
boldoggá vált szívem, mert szabad voltam.
Hallgasd meg, űr szülötte, bölcsességem:
Tudd, hogy te is szabad leszel.

Hallgasd ismét bölcsességem, hogy te is élj és megszabadulj.
Nem a földről való vagy földi ember,
mert szülőd a végtelen kozmikus Fény.

Vagyis a lelkek és fénylények nem a Földön születnek, hanem a csillagokban, ahol az őket megteremtő istenek, szerinók többsége lakozik.

Nem ismered örökséged?
Nem tudod, hogy igazi Fény vagy?
A Hatalmas Nap Napja leszel, amikor bölcsességed elnyered,
amikor a Fénnyel való egyességed tudata beléd hatol.

Nem egyességednek, hanem egységednek kellett volna fordítani.

Most Neked adom a tudást,
a szabadságot, hogy vándorolj az ösvényen,
melyet bejártam, megmutatva, hogy igyekezettel
el lehet jutni a csillagokba.
Hallgasd ember fia, és tudj rabságodról,
és azt is tudd, hogy hogyan szabadulj.
Kint a sötétben emelkedj fel,
egyként a fénnyel és egyként a csillagokkal.

Vagyis sokkal könnyebb lélekben közlekedni a csillagok és bolygók között, mint nagy munkával űrhajót építeni, hogy a fizikai testet is magával cipelje (kockázatos módon) az ember.

Kövesd mindig a bölcsesség szavát.
Csak ezáltal tudsz felemelkedni.
Az embert sorsa hajtja a mindenség végtelenjének
Kanyarjaihoz.

Ezek a kanyarok valójában a görbült terek a forrásaik körül. De értelmezhető úgy is a szöveg, hogy a kanyarok az időhurkok az Életfa csomópontjaiban.

Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett.
És csak a Rend által lehetsz a Mindenséggel egy.
Rend és egyensúly törvényei a kozmikusnak.
Kövesd őket és a Mindenséggel egy leszel.

Az űr, vagyis a téridő azért rendezett, mert szabályozott a szerkezete és ezért a hatása, amit a benne lévő dolgokra gyakorol.

Az ki követi a bölcsesség útját,
az élet virágára nyitott legyen,
tágítva tudatát a sötétségből
a Mindenség terén és idején keresztül.

A csendben mélyen időzz
mígnem minden kívánságod eltűnik.
Vágyakozástól mentesen beszél a csend
és legyőzi a szó igáját.
Az ételtől visszakozva legyőzöd az étel kívánását,
mely a lélek kötődése.

A tudat lecsendesítésével végzett meditáció és a vágyakról való lemondás szabaddá teszi a tudatot és alkalmassá az új dolgok befogadására, mivel nem ragaszkodik tovább a régi dolgokhoz, amik csak visszahúznák a lelket.

Akkor feküdj a sötétbe,
hunyd be szemed a Fény sugara előtt.

Irányítsd lelki erőd
tudatodra, lerázva róla az éj szorítását
Helyezd elmédbe a kívánt képet
Képezd a helyet, melyet látni kívánsz
Rezgesd erőd előre és hátra
Meglazítva lelked az éjszakában
Rezegtesd tiszta erőből
mígnem lelked szabaddá lesz.

Ez a művelet a lélek testből való kiszabadítása a meditáció során, amikor el kell képzelni azt, amit megvalósítani akarsz. Fizikailag az előre-hátra rezgetés olyan modulált két pont oszcilláció, ami kirázza a lelket az emberből és így el tudja hagyni a koponyát.

Szavakkal kifejezhetetlen hatalmasságú a Kozmosz lángja;
az ember számára ismeretlen síkokban ég;
Győzedelmesen és kiegyensúlyozottan
harmonikus zene szól messze az ember fölött.
Zenével és színekkel dalolva,
ég a Mindenség végtelenjének kezdetétől a láng.

A harmonikus zene a szférák zenéje a misztikában, ami a kozmikus háttérzajban megfigyelhető mintázatokra, a modulált zengésre utal. De ez nem az ember fölött szól, hanem mindenhol, mert a hullámai mindenen akadálytalanul áthatolnak.

Te vagy a lángból jövő szikra!
Színed a lángnak színe; életed zene,
Halld a hangot és szabad leszel.

Vagyis te, mint fotinó a téged megteremtő felettes időhurok egyik tachionjának virtuális másolata vagy. A színed (azonosítható, egyedi rezgési mintázatod, mert nem optikai színről van szó!) tehát megegyezik annak a tachionnak a színével, amiből születtél.

A tudat a Kozmikussal egyesülve szabad
A Mindenség törvényének rendjével egy.

A lokális, időhurokba zárt tudatosságod a kozmikus tudatossággal, vagyis az Isten köztudatával egyesülve szabad lesz, mert elszakadhat az információ tartalmad a forrásrendszeredtől, és ezáltal áthelyeződhetsz (közlekedhetsz) az Életfán, egyik csomópontról a másikra másolódva (a szellemed).

Vagy nem tudod, hogy a sötétségből
a fény tova száll. A mindenség szimbóluma ez.

Mond ezt az imát, hogy bölcsességet nyerj.
Imádkozz, hogy a fény mindenhez eljöjjön.
„Hatalmas Fény Szellem, amely a Kozmoszon keresztül világítsz,
emeld lángom harmóniában közelebb hozzád.
Emeld fel tüzem a sötétből.
Tűz vonzója, mi a Mindenséggel egy vagy,
emeld fel lelkem te, ki hatalmas vagy és erős.
Fény Gyermeke ne fordulj el.
Adj nekem erőt, hogy kohódban elnyerjem az egyesülést.
Te ki minden vagy az Egyben és Egy a mindenben.
Ki az életdallam tüzével és az elmével Egy vagy.”
Amikor szíved a rabságból megszabadult
tudd meg, hogy számodra a sötétség megszűnt
A térben mindenhol keresheted a bölcsességet
nem köt már béklyó, mely a testhez von.

Fölfelé haladva a hajnal felé
szabadon cikázz lélek felfelé a fény birodalma felé
Kövesd a Rendet, kövesd a harmóniát,
szabadon haladj a Fény gyermekeivel.

Keresd és ismerd meg bölcsességem kulcsát,
és biztosan megszabadulsz.

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
Itt megint sok butaságot összehordott Doreal a bolygókkal és az univerzummal kapcsolatban. Az viszont igaz, hogy az emberek is részt vesznek a teremtésben, például a saját leendő fizikai testjeik tervezésében és kialakításában. Az ember alakja anyagilag azért ugyanaz, mint a csillagok alapanyaga, mert mindkettő elemi részecskékből (neutron, proton, elektron) épül fel. Az étert viszont nem holmi kozmikus por, meg elsődleges anyag alkotja.
A test elhagyásához nem holmi sajátos görbékre kell gondolni, mert a két pont oszcilláció lineáris mozgást jelent, nem körözést.
Az ima nem parancs, hanem lehet parancs is. Ez attól függ, milyen célból imádkozunk.

V. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez