Hallgasd szavam.
Nyisd ki elméd, és ágyazd magadba bölcsességem,
Sötét az út melyen most utad visz.
Számos omladék fekszik rajta.
Keresd állandóan a több bölcsességet.
Szerezd meg és fény kíséri utadat.

Nyisd ki lelked a kozmikusnak
és hagyd magadba áramlani mintha
egy volna veled.
A Fény örök és a sötét elmenekül.
Keresd mindig a fényt
Tudd, hogy a fény megtölti lényed
a sötét így nyomban eltűnik.

A lélek megnyitása a kozmikusnak azt jelenti, hogy a lélek részecskében tárolódó szellem szoftveresen összekapcsolódik az isteni köztudattal, ahonnan szinte bármely információt le tud kérni a maga számára (tanul), illetve telepatikus kapcsolatba tud lépni bárkivel a hálózatban (az időszálakon keresztül).

Nyisd ki a lelked a Fény testvéreinek.
Engedd őket magadhoz és megtelsz fénnyel.
Emeld tekinteted a kozmikus fény felé.
Szemed előtt a fény lebegjen.
Csak a bölcsesség fényének megszerzésével leszel
a végtelen céllal egy.
Keresd az örök egységet.
Célodban keresd szakadatlan a fényt.

A végtelen cél az új dolgok létrehozása és megtapasztalása, vagyis az információ.

A Fény véges és végtelen egyben,
csak az emberi éjszaka sötétíti el.
Emeld fel a sötétség fátylát és egyesítsd a fényt.

Hallgasd szavam, mely a Fény és az Élet hangján énekel.
Az űr mezőin a fény uralkodik,
és mindent áthat lángnyelveivel.
Keress, kutass a sötétség fátylán keresztül;
valahol biztosan találsz egy rést.
Elrejtve és az ember által elfeledve;
a véges mélyén találod a végtelent.
Elveszetten is élénken
hat át mindent a végtelen Elme, mely a Mindenségben él.

A sötétség fátylán lévő rések azok a pontok, ahol a tudatlanság világába beszivárog az információ a külső világból és végső soron a mindentudásból. Ilyenek az ősi legendák, mítoszok, mesék, feljegyzések, tanítások, műtárgyak, médiumi üzenetek, prófétálások, stb.

Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik.
Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes.
Minden mi létező a fényből származik.
És minden fény a Mindenségből.

Minden mi teremtett a renden alapszik:
Törvény uralja az űrt, melyben a végtelen lakozik.
Az egyensúlyból származnak a ciklusok,
és harmóniában a végtelen végéig tart idejük.

Tudd meg, hogy az űr-idő messzeségében
a végtelen is megváltozik
Halld a bölcsesség szavát.
Tudd, hogy a Mindenség örökkön át a Mindenségből való.
Tudd, hogy idővel a bölcsességet elnyerheted
és az úton még több fényt találsz.
Igen, találd meg az örökké távolodót,
a célt, mely Napról Napra elillan előled.

Az űrben a téridő hullámtere úgy változik meg, hogy a görbültségének csökkenésével a gravitáció annyira legyengül, hogy végül a hullámok taszítási vektorai által a dolgokra kifejtett erő nagyobb lesz. Vagyis nagy távolságban az égitestektől a gravitáció látszólag taszítóvá válik. Az, hogy a Mindenség a Mindenségből való, tautológia, vagyis a létezés egy öntartalmazó, ellentmondásos halmaz. Az örökké távolodó a múlt, mert az időhullámok (múltszférák) örökké távolodnak a forrásuktól (jelenponttól). Ezt megtalálni csak úgy lehet, ha visszacsatolásba kényszerítjük, megőrizve ezáltal a hullámrétegek modulációjában tárolódó információt.

Hosszú ideje már, hogy
az Amenti termeiben, én Thoth, a ciklusok Urai előtt álltam,
hatalmasak voltak ők erejük fényében,
hatalmas volt fölfedett bölcsességük

Először a Templomlakó vezetett hozzájuk. Azután
Szabadon járhattam hozzájuk akaratom szerint.
Gyakran mentem a sötét úton az örökkön égő fény termébe.

A ciklusok mestereitől sok olyan bölcsességet tanultam,
mely a fönti ciklusokból származik.
Oly bölcsességek ezek, melyek a Mindenség végtelenjéből valók.
Sok kérdést intéztem a ciklusok Uraihoz.
Hatalmas volt a bölcsesség mellyel válaszoltak.
Most adok a bölcsességből, mely a végtelen
tüzéből pattan elő.

A fönti ciklusok kifejezés azt jelenti, hogy a földi teremtési ciklusok beágyazódnak a jóval nagyobb, galaxis, illetve még nagyobb univerzum szintű teremtési ciklusokba. A ciklusok Urai az azokat megszabó és létrehozó lokális helytartó istenségek.

Messze a sötétben trónol a Hét Úr,
a felettünk lévő ciklusokból jövő tudat egységei ők.
Az embert ciklusában a végtelen tudáshoz
vezetik. Heten vannak; erejük hatalmas.
Hangjuk rajtam keresztül szól az emberekhez.
Időről időre elébük álltam
hallva szavukat,
mely nem hangként érkezett.

Itt megismétli azt az információt, ami már korábban is sejthető volt a szöveg alapján, hogy a Hét Úr az Életfán az a hét csomópont, megtartó időhurok (szerinó), ami (aki) a Teremtő és a földi emberek lelke között található. A szavuk nem hangként (közegben terjedő rezgéshullám) érkezett, sem pedig Hangként (transzcendens időhullám rétegek modulációja), hanem az élvonali időszálakon keresztül, egyfajta belső sugallatként.

Egyszer azt mondták:
„Akarsz-e bölcsességet?
— Keresd a láng közepében.
Akarod-e a hatalom tudását?
— Keresd a láng közepében.
Akarsz-e az lenni ki maga
a láng közepe?
— Keresd hát saját lángodat.”

A láng közepe a tűz közepe, pontosabban az időhurok közepe, ami körül a tűz tachionok keringőznek. Itt található a szívpont. Ha a tűzre úgy tekintünk, mint tachionikus hullámtérre, akkor a közepe a jelenforrása.

Sokszor beszéltek hozzám,
tanítva nem e világi bölcsességre,
megmutatva a fényesség új
ösvényeit.
Tanították a fenti törvényt,
hozzá gyakorlatot adva.
Elmondták a törvényt, a Mindenség rendjét.
Szólt hozzám ismét a HÉT:
„Az idő mögül messziről érkeztünk,
elindultunk a Tér-idő mögül.
Igen, a végtelen végéről jöttünk, amikor
még neked és testvéreidnek
nem volt alakja, minket a Mindenség rendje formált.
Nem olyanok vagyunk mint az ember,
bár egykor emberi alakban éltünk.
A nagy ürességből kaptuk formánk a Rend és a Törvény által.
Mert tudd meg, hogy minek alakja van, a valóságban alaktalan,
és csak szemeid számára szilárd.”

A fenti törvény az, ami a felsőbb térdimenziókban ismert és érvényes, de hatóköre kiterjed az összes alsóbb (beágyazott) világra is. Az idő (téridő) mögül érkeztünk azt jelenti, hogy térugrással közlekedve érkeztek a Naprendszerbe a nemtér-nemidőn keresztül (a végtelen vége). A nagy üresség az őskáosz, a Rend és Törvény a főszerán (Isten) hullámterének rendező ereje. A dolgok alaktalansága utalás az anyagi rendszerek mélyén megbújó transzcendens lényegre. Ezen szilárdnak tűnő anyagi világ látszatjelenségét a részecskék közti kölcsönhatások biztosítják.

És ismét szólt a HÉT:
„Ó Thoth, Fény fia szabad a fényes
úton felfelé haladnod.
Míg végül minden egyesül.

A Rend alapján keletkezett formánk:
HÁROM, NÉGY, ÖT, HAT, HÉT, NYOLC, KILENC,
Tudd meg, hogy ezek a ciklusok számai
melyekből mi az emberekhez alászállunk.
És mindegyikünknek egy kötelességet kell
végbevinni; mindegyikünknek egy erő felett hatalma van.
Egyek vagyunk ciklusaink lelkével.
Mi is célunk felé tartunk.
Az emberi képzeletet felülmúlva,
mely a végtelen mindenségnél tovább terjed
az időben, mely még nem is jött el.
Mindnyájan egyek leszünk a még nagyobbal,
mely a Mindenség.
Idő és Tér csak egyre körbe jár.
Ismerd meg törvényük és szabad leszel.
Igen, légy szabad, hogy a ciklusok közt legyen mozgástered,
és elhaladhass a kapuban lakozó őrök előtt.”

Ezek a számok nem a ciklusok sorszámai, hanem az egymásba ágyazottságot jelentik, aminek az Életfán a rang felel meg. A mindegyikünknek egy erő felett hatalma van rossz fordítás. Ez nem azt jelenti, hogy hétféle erő van és ezekből egyet-egyet uralnak ezek az Urak, hanem hogy mindegyiküknek az egyetlen erő (időhullámok taszító hatása) felett van hatalma (tudja, hogy kell használni). Az idő, mely még nem jött el a jövőtér, ami közeledik a szemlélő jelenpontjához. Az idő és tér azért jár körbe, mert a forrásuk egy és ciklikusan hurokba zárt. A kapu szónak több értelme is van itt. Egyrészt jelenti az időbeli ciklusok közti átjárást a fogalomnak abban az értelmében, hogy valaki átviheti a következőbe az összegyűjtött tudását a lelkében. Másrészt jelenti a párhuzamos terek közti átjárókat, a felsőbb és alsóbb terek közti térkonverziós átjárókat, valamint utalhat az istenek által használt időalagutakra is, amiken keresztül időutazást lehet végezni a múltba-jövőbe. Ezen kapuk mindegyike védett és őrzött (határőr angyalokkal) és csak megfelelő engedéllyel lehet rajtuk átkelni.

Aztán hozzám beszélt a KILENC:
„Eonról eonra léteztem, nem ismerve az életet
és nem ismerve a halált.
Mert tudd meg, hogy távol a jövőben
halál és élet a mindenséggel eggyé válik.
Az egyik a másik egyensúlya által tökéletes;
a Mindenség Egyesültségében egyik sem létezik.
E ciklus emberében az életerő megfékezhetetlen
de a növekvő élet a Mindenséggel egyesül.
Itt én nyilvánítom meg ciklusod.
De igazából már időd jövőjében vagyok.
Mert számomra az idő nem létezik,
mert világomban az idő valótlan,
mi mind alaktalanok vagyunk.

A Kilenc nevű szerinó azért van az ember idejének jövőjében, mert ami az ő számára a jelen, az nekem, a külső megfigyelőnek még a jövő, mivel a róla tudósító időhullámok még nem értek oda hozzám. Tehát ez a kijelentés valójában minden teremtményre érvényes, általános törvény. A szerinó számára az idő nem létezik kifejezés valójában nem azt jelenti, hogy az időtlenség vagy időmegállás állapotában van, mert ez a szemlélő számára holtponti állapot. A valóságban itt inkább arról van szó, hogy olyan a szemléletmódja, úgy érzékeli a környezetét, hogy a múlt idővisszhangjai és a jelen domináns hullámterei egyszerre láthatóak, így minden időpillanat egyszerre létezik a számára, benne. Tehát a lineáris idő érzékelés élménye a valótlan a számára. Ezt nevezzük mindenidő állapotnak.

Életünk sincs, csupán létezésünk
tökéletesebb és szabadabb mint a tied.

Az élet fogalmának szűkebb értelmében (biológiai élet) a fénylényeknek nincs életük. A tágabb értelmében (informetriai élet) viszont ők is élnek. Informetriai értelemben csak az okforrások nem élnek, mert azok csak vannak, illetve léteznek egymás számára.

Az ember egy láng, mely helyhez kötött.
De mi ciklusunkban örökké szabadok vagyunk.
Tudd meg, hogy mikor a fölötted nyúló ciklusokba jutsz
az élet maga a sötétbe hull.
És csak a Lélek lényege marad hátra.”

Az ember egy fénylény (időhurok), mely téridőhöz kötött, mivel a fotinók csak abban képesek megmaradni. A szerinók viszont szabadok, mert képesek kimenni a téridőből a nemtér-nemidőbe és térugrással közlekedni. A fölötted nyúló ciklus ez esetben nem az időben tágabb ciklust jelenti, hanem a térben kiterjedtebbet, vagyis a 3D fölötti 4D-s túlteret. Amikor egy ember oda jut, a biológiai élete véget ér (sötétbe hull), és csak a lélek (ami az ember lényege, információ tartalmának hordozója) megy tovább, kilépve a testéből.
 
Aztán a NYOLCAS Ura szólított engem:
„Mindaz mit tudsz, csekély az egészhez képest.
De ez az egész még nem érintett téged.
A távoli űrben, ahol a Fény a legfelsőbb szinten uralkodik
ott értem a Fénybe.
Alakot öltöttem de nem úgy mint te.
 
Fény test volt alaktalan formám.
Nem vagyok élő és nem vagyok holt
Minden létezőt ismerek.
Keresd az utat a sorompókon túl.
Menj az Úton, mely a Fényhez visz.”

A fénytest egy fotinó, vagyis maga a fénylény. Azért nevezi alaktalannak, mivel emberi szemmel nézve pontnyi méretű. Nyitott informetriai rendszerként a mindentudás állapotában van. A sorompók a térszeparátorok.

Ismét szólt a KILENC:
„Találd meg az utat. Nem lehetetlen a tudat felnövése.
Mert mikor a Kettő Eggyé vált és
az Egy a Mindenséggé,
tudd, hogy a sorompók megnyíltak,
és te az úttól megszabadulsz.
Nőj a testből a testetlenbe,
és az úttól megszabadulsz.”

A kettő eggyé válása a dualizmus (megosztottság, kétség) vége, a teremtési ciklus végén.

Időtlen időkön át figyeltem, megismerve a mindenséghez vezető utat.
Most gondolatomat Minden Dologhoz emelem.
Figyelj és halld, ha hívásom felcsendül:

„Mindent átható Fény,
mely Egy mindennel,
áradj hozzám a járatokon.
Jöjj, hogy megszabadíts.
Tégy engem Eggyé a Mindenség Lelkével,
mely az éjszaka feketéjén keresztül sugároz.
Hadd legyek szabad a tér-időtől,
és az éjszaka fátylától.
Én, a Fény gyermeke parancsolom:
Tégy a sötétségtől szabaddá.”

Az áradj hozzám a járatokon rossz fordítás, helyette: áradj hozzám minden irányból. A Mindenség Lelkét manapság inkább Szentlélek vagy Nagy Szellem néven emlegetjük. Fizikailag egy fénylény csak akkor szabadulhat meg a téridő fogságából, ha maga is szerinóvá válik. Ezt a mitológiákban úgy emlegetik, hogy az Isten egy halandót jutalmul istenné emel (halhatatlanná tesz). Nem tudjuk, hogy kell ilyesmit csinálni, de elég ritka lehet, mert nem sok említés történik róla.

Alaktalan vagyok a Fény-lélek számára,
De fénysugárzó alaktalanság az enyém.
Tudom, hogy a sötétség kötőereje
a Fény láttán eloszlik.

A fénysugárzó alaktalanság arra utal, hogy a fotinók is képesek magukból újabb fotinókat másolni, amik szétszaladnak a forrásrendszeréből.

Most átadom e bölcsességet.
Légy szabad.
Élj a fényben és a csillogásban.
Ne fordítsd el fejed a fénytől.
Lelked a fény birodalmában honol.
Mert te is a Fény gyermeke vagy.

Fordítsd gondolatod a külvilág helyett
belülre.
Találd meg ott fénylő lelkedet.
Tudd meg, hogy te vagy a mester
és belülről minden feltárulkozik.
Nőj fel a Fény birodalmába.
Tartsd gondolataidat a Fényben.

Tudd meg, hogy a kozmosszal egy vagy.
Egy láng, mely a Fénynek gyermeke.
És most halld figyelmeztetésem:
Ne engedd gondolataidat máshová fordulni.
Tudd meg, hogy a fényesség testeden keresztül árad szét.
Ne fordulj a Fekete Testvérektől érkező sötét fényesség felé,
hanem tartsd szemed nyitva
és lelked legyen a Fénnyel mindig egybehangolva.
 
Fogadd meg e bölcsességet és vigyázd.
Hallgasd szavam és engedelmeskedj.
Kövesd a fénybe vezető utat,
és az Úttal egy leszel.

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
A tűz nem a tudat szimbóluma, hanem az maga (a tachion). Az pedig, hogy a tűz a meg nem nyilvánultból jön, valameddig megnyilvánul, majd eltűnik, azt jelenti, hogy az időhurokban keringőző virtuális tachionok ciklikusan keletkeznek és megszűnnek.
Az eredeti végtelen atom az okforrás, sugárzása az időhullámtér.
A hét kozmikus tudat a térben nem kívülebbre esik az elsődleges periódustól, hanem azon belül található, mivel egymásba ágyazott terekről (bétatéri szerinókról) van szó. Az elsődleges periódusra használt Yod kifejezés héber szó, de magyarul jobb-nak kell ejteni és a Teremtő Atya jobbos forgású, tachionikus eseményhorizont rétegeit jelenti valójában.
A végtelen része a még nagyobb térnek, amelyet transzcendensnek hívunk. Ez így igaz, és őskáosz a neve.
Az idő-tér spiráljait az embernek tudatosan meg kell ismernie, mielőtt mozogni tudna bennük. Ez így igaz. Erről szól az időfizika. Kár, hogy nem sokan törik magukat ezért a megismerésért a Földön jelenleg.
A többi magyarázat megint csak misztikus hablaty, ami Doreal hozzá nem értését dicséri.

VIII. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez