Halld és használd bölcsességem.
Tudd, hogy vannak mélyre rejtett titkai a térnek.
Tudd, hogy létezik a Gondolat, mely a szakadékban nő,
és amely a Rendet és a Harmóniát hozza el.
Tudd, hogy minden mi van
a Törvény által van.
Ismerd meg a Törvényt,
és megszabadulsz, a sötét
nem tart vissza többé.

A Gondolat az értelmes lény által elgondolt információ, ami az időhullámok modulációja révén kisugárzódik belőle. Itt az Isten gondolatait, vagyis a téridőt kell érteni alatta. A Törvény az időhullámok sugárirányú taszító hatását jelenti, amivel sodorják az elért jelenpontokat.

Távolra idegen terekbe utaztam
az idő szakadékainak mélyén
látva furcsábbnál furcsább titkokat.
Végül mindenre fény derült.
Tudd meg, hogy a titok csak addig titok
míg az ember nem tudja tartalmát.
Ha felmérted az összes misztérium magvát
a tudás és a bölcsesség biztosan tiéd lesz.

A nemtér-nemidőn keresztül térugrással más univerzumok alfatéri téridő buborékaiba is ellátogatott a szerző, megismerkedve az ott zajló teremtésekkel.

Keress és megtudod, hogy az idő a titka annak,
hogy a tértől hogyan szabadulj.

Magyarul: a térugráshoz az idő szerkezetét kell megismerned.

Hosszú ideje, hogy fogadom a bölcsességet;
Igen, az örökkévalóság végéig keresnem kell
mert megtudtam, hogy az elérendő
cél mindig előttem röppen.

Az elérendő cél az, amit kitűztél magadból, magad elé.

Még a ciklusok Urai sem érték el a célt,
Mert minden bölcsességük azt mondja,
hogy az igazság csak egyre nő.

Vagyis még a teremtés legtapasztaltabb, legokosabb elméi is folyton új és új célokat találnak és csinálnak maguknak, hogy általuk újabb igazságokra (tapasztalatokra) tegyenek szert.

Egykor midőn a templomlakóval beszéltem
megkérdeztem a Tér és az Idő titkát
Feltettem a kérdést,
mely engem mélyen áthatott:
„Mester, mi az idő?”

A következő szavakkal válaszolt:
„Tudd meg Thoth, hogy kezdetben Üresség volt
és a semmi, időtlen és tértelen.
És a semmibe jött a gondolat, célirányosan és áthatón,
megtöltve az Ürességet.
Nem volt anyag, csak erő.
Egy mozgás, egy rezgő örvény, mely
a céltudatos Gondolattól származott,
és megtöltötte az Ürességet.”
Kérdeztem tovább:
„Örökkévaló-e a Gondolat?”
Válasza így hangzott:
„Kezdetben volt az örök gondolat,
és hogy örökkévaló legyen az időnek létre kellett jönnie.
Így a mindent átható gondolatba az idő törvénye belenőtt.
Igen, az idő mely minden térben létező
örökkön hullámzik; simán, ritmust követve.
Az idő nem változik,
de a dolgok az időben megváltoznak.
Az idő az erő, mely az eseményeket külön tartja,
mindegyiket a megfelelő helyen.
Az idő mozdulatlan, csak mi haladunk benne,
amint tudatunk egyik eseményről a másikra vált.
Igen valójában az idő által létezel.
Tudjátok meg, hogy még ha az időben különbözőnek is tűntök,
mégis az egyesültségben lakoztok.”

A kezdeti Üresség a megnyilvánulatlan (állóvíz). Nem volt még idő, sem tér. A Gondolat a két okforrás egymás számára történő megnyilvánulása, a létezés folyamata az időhullámok segítségével, amik közvetítik a létezési kölcsönhatást. A célirányos és átható gondolat a Teremtő Atya tachion szerencsés találkozását jelenti a Teremtő Anyával, aminek eredményeként létrehozta magából az első időhurkot, az Istent. Az első időhurok anyagtalan (transzcendens), és erőnek nevezzük, mert hat a belekerülő időforrásokra (kényszerítő erővel). Kezdetben tehát nem volt idő, de a létezés megszülte az időt. Előbb az ősidőt, majd a lineárisnak nevezett időt. Az Isten felette áll az időnek, mivel ő kelti azt magából. Az idő egy dinamikus hullámtér, ezért hullámzik és ezért van ritmusa. Az idő azért nem változik, mert a jelenforrását elhagyva az időhullámok nem változnak meg és nem változtathatók meg (csak terjednek kifelé gömbszerűen). Mivel az időhullámok minden elért időforrást a saját modulációjuk ütemében sodornak, benne az összes dolog (teremtmény) folyamatosan rezeg, szitál, megváltozik (deformálódik és mozog). A fizikai kölcsönhatások időbeli késedelme (a hatásterjedés véges sebessége miatt) teszi lehetővé, hogy az események és a dolgok egymástól elkülönüljenek, vagyis mindenki a maga helyén és idejében létezzen a többiek számára (egyedien). A szemlélés módjától függően leképezhető a létezés oly módon is, hogy nem az idő mozog, hanem a létezés áll az időtlenségben és benne a szemlélőpontok helyeződnek át egyik helyről a másikra, ami az időbeli változás illúzióját kelti a számukra. A legvégső valóság tehát az, hogy a sok különféle megnyilvánulás (teremtmény) mind egy a közös időtérben, mivel egy okforrásból keletkeztek, több lépcsőben.

A válasz elhalkult és távoztam, hogy töprengjek ezen.
Tudtam, hogy e szavakban bölcsesség rejlik és annak módja,
hogy az idő titkait miként kutassam.

Gyakran gondoltam a Templomlakó szavára.
Aztán kutattam, az idő titkának megoldását.
Azt találtam, hogy az idő furcsa szögekben mozog.
De csak a kanyarokban reménykedhettem,
hogy itt a kulcshoz hozzájutok, mely a tér-időhöz kaput nyit.
Úgy találtam, hogy csak felfelé mozogva
újból és újból jobbra mozdulva
szabadulhatok a mozgás idejétől.

Az idő furcsa szögekben mozog azt jelenti, hogy a tachionok meghatározott pályagörbék mentén szaladnak körbe az időhurokban. A kanyarok maguk az időhurkok, amelyekben a szemlélőpontok léteznek. Ezek megértése a kulcs a téridő ismeretéhez és használatához (tértechnológia).
Az Életfa időszálain felfelé (az okforrás irányába) mozogva juthat el a szemlélő az időtlen szabadságba. Az időszálak mentén időtlenül gyorsan lehet mozogni, azaz egyik csomópontból a másikba áthelyeződni, s mivel az első időhurok (főszerán) jobbos csavarodású, így a másolatai is azok (szerinók, fotinók). A csomópontokban épp ezért jobbra kell mozdulnia (kerülnie) a szemlélőnek, együtt a tachionokkal, hogy végigszaladva rajtuk tovább juthasson a szálrendszeren fölfelé.
 
Kiszálltam testemből,
és időváltoztató mozdulatokkal haladtam.
Furcsa dolgokat láttam,
sok titkot, mely megmutatkozott.
Igen, láttam az emberi korszak kezdetét,
és megtanultam, hogy nincs új a Nap alatt.

Az időváltoztató mozdulatokkal haladás azt jelenti, hogy a lélek részecske mozgását a belső időhurkainak célirányos (a szellem szoftver által vezérelt) eltorzítgatásával, deformációjával éri el.

Keresd az utat, mely a tereken átvezet,
mely messze az időben keletkezett.

Vagyis az élvonali időszálad mentén haladj fölfelé az Életfán az Istenhez, mint a sámánok manapság.

Ne feledd keresés közben
hogy célod a Fény.
Keresd fáradhatatlanul,
és célod élénken áthat.

Ne engedd szíved a sötétbe merülni.
Legyen lelked Fénnyé, legyen az úton a világító Nap.
Tudd, hogy lelked az örökös fényben leled,
és sohasem a sötétség szorításában.
Sugárzó Nap légy a Fényben.
Igen, Tudd meg, hogy sötétbe rejtve is
lelked az igazi fény szikrája.
Légy a legnagyobb Fénnyel Egy.
Keresd és találd meg célodat a forrásnál.

A Fény élet, mert nélküle semmi sem létezik.
Tudd, hogy minden anyagban a Fény lelke honol.
Igen, még ha a sötétség foglya is,
a belső fény örökkévaló.

Két okból honol minden anyagban a Fény lelke. Egyrészt mert minden anyagi részecske a lélek részecskékből keletkezett bimbózás útján, a lelkek pedig a fénylényekből keletkeztek, vagyis az anyag belül ugyanolyan időhurkokból áll, mint a fénylények. Másrészt mert az anyagi részecskék belsejébe bejutnak a fénykvantumok a THZ-k résein keresztül, és az időtartályban ide-oda pattogva tárolódnak akár évmilliárdokig (a sötétség foglyaként).

Egyszer az Amenti termeiben
hallottam az Urak szavát,
melyek a csendet erővel, hatalmasan áthatották.
A ciklusok dala zengett, oly szavakat hordozva,
melyek megnyitják a túloldalra nyíló kaput.
Igen, láttam a nagy kapu nyílásán egy pillanatra a túloldali dolgokat.
Láttam a ciklusok mozgásának sűrű tartalmát
melyet a Forrás-gondolat magába rejt.

Vagyis a felettes létezők (istenek) időforrásaiban eltárolódik az előző ciklusok minden információ tartalma is (nem felejtkeznek meg róla). Ez hatalmas adatsűrűséget jelent, ami analóg és nem szaturálódik a jelenpontokban.

Megtudtam, hogy még a végtelen is mozgásban van
egy elgondolhatatlan vég felé.
Láttam akkor, hogy a Kozmosz nem más mint Rend,
és része a mozgásnak, mely minden térbe behatol.
Igen, a Kozmosz része a legnagyobb Rendnek,
mely a számtalan Rendezettségben működik,
és a tér harmóniájában állandó mozgásban van.
Láttam a ciklusok forgását
mint hatalmas köröket az égen.
Megértettem akkor, hogy minden mi létezik egy másik létező felé
tör utat a tér és az idő messzi csoportosulásaiban.
Megtudtam, hogy a szavakban erő van,
mely megnyitja az ember előtt a rejtett síkokat.
Igen, a szavakban rejtőzik a kulcs,
mely megnyitja a túloldalhoz vezető kaput.

A végtelen azért van mozgásban egy elgondolhatatlan vég felé, mert a létezés hullámai folyamatosan kiterjednek a végtelenbe. A Kozmosz (világűr) a téridő része. A tér és az idő messzi csoportosulásai többféleképp értelmezhetők. Lehetnek távoli teremtmények (időhurkok, térforrások, anyagi rendszerek, galaxisok), illetve a mi univerzumunkon kívüli, független vagy leszármazott világegyetemek az őskáoszban. A szavak olyan speciálisan modulált hullámrétegek, amik rezgése képes átjárót nyitni a párhuzamos univerzumokra. Ebből az ősi mágikus tudásból mára csak annyi maradt meg a műveletlen utódok fejében, hogy megfelelő varázsszavakkal csodákat lehet művelni.

Halld most e szavakat, melyet neked hagyok.
Használd és erőt találsz hangzásában.
Mond ki: „ZIN-URU”, (mai magyarul „SZENT ÚR”)
és erőre kapsz.
Megérted, hogy az ember a Fényből van és a Fény az emberből.

Rossz a fordítás, mert a zin-uru magyarul: szín-ura, szín-úr, azaz térszín. A térszín a 4D-s túltér időgömbjének 3D-s határolófelszíne. De lehet úgy is értelmezni, hogy úr színe, ami természetesen ugyanazt jelenti, csak más összefüggésben: a téresszenciát.

Halld a misztériumot,
mely erősebb mindennél a Nap alatt.
Tudd meg, hogy minden térben világokkal teli világok rejlenek;
Igen, egyik a másikban, egymástól törvény által elválasztva.

A minden térben világokkal teli világok ez esetben azt jelenti, hogy minden párhuzamos téresszenciában csillagok és bolygók (világok) találhatók, tele fénylényekkel (világokkal), lelkekkel, mindenféle értelmes élőlényekkel. Az egymásba ágyazott tereket a térszeparátorok választják el egymástól, hogy ne keveredjenek.

Egykor amikor a mély bölcsességet kerestem,
Megnyitottam a kaput, mely az embertől ezeket elrejti.
Más lények síkjáról hívtam a lányt,
ki az emberek lányainál igazságosabb.
Igen, a téren kívülről idéztem meg őt, hogy
világítson Fénysugárként az emberek számára.

A lány a mi alvilágunk istennője. Nem a téren kívülről idézte meg őt, hanem a mi terünkön kívülről (egy másik térből).

A kígyó dobját használtam.
Rajtam bíbor és arany palást,
fejemen ezüst korona.
Köröttem a cinóbervörös köre sugárzott.
Felemeltem karjaimat és az igézetet kiáltottam
mely megnyitja a túloldalra vezető kaput a Jelek Urainak házaiba:
„A két látóhatár Urai,
őrzői a háromszoros kapunak,
álljon egyiktek jobbra, másiktok balra,
amikor a Csillag trónjához emelkedik és uralja jelét.
Igen, Arulu sötét hercege,
nyisd meg a sötét kaput, a rejtett birodalmat
és engedd szabadon őt, kit fogva tartasz.

A két látóhatár Urai pontatlan fordítás, mert itt valójában a 3D-s teret a 4D-s túltértől elválasztó térszeparátorokról van szó, amik ana és kata irányokban fogják közre a 3D-t. A háromszoros kapu ennek megfelelően valószínűleg a 3 térdimenziós világ kapuját jelenti. A Csillag a Napisten, Arulu sötét hercege az áruló, vagyis az alvilág ura, egy olyan angyal (istenség), akit az isteni renddel szembeni árulása miatt száműztek ebbe az alvilágba (Sátán), hogy a többi száműzött áruló vezetője legyen.

Halljátok, halljátok, halljátok
Sötétek és a Fényesek
— és titkos nevüket mondtam, a tudomásomban lévő kiejtéssel —
halljátok és engedelmeskedjetek szavaimnak.”

Sötétek: démonok, fényesek: angyalok.

Lángra gyújtottam körömet és Hívtam Őt
a tér síkjai mögül:
„Fény lánya térj vissza Aruluból.
Hétszer és Hétszer
keltem át a tűzön.

Helyesen: Tűzet gyújtottam körömben (tachionokat keltettem időhurkomban). A tér síkjai az egymásba ágyazott, párhuzamos téresszenciák, amiket térszeparátorok határolnak, tehát a síkjai szó helyett itt a határai kifejezést kell használni.

Az ételt és az italt elkerültem
Hívlak téged Aruluból,
Ereskhegal országából.
Megidézlek Fény királynője.”

Ereskhegal: a mezopotámiai mitológiában Ereskigal (eresz-ki-gál), az alvilág királynője, más neveken: Allatu (al-létű), Irkalla (ír-kál-le).

Akkor előttem megjelentek a sötét alakok;
igen, ők voltak Arulu Urai,
Előttem szétvált soruk
és a Fény Úrnője elszabadult.

Megszabadult az éjszaka uraitól,
ezután szabadon élhetett a földi Nap Fényében,
a Fény gyermekeként.

Halld és fogadd meg gyermekem a tanácsot.
A mágia tudás és nem egyéb mint törvény.
Ne félj a benned rejlő erőtől
mert az is a törvényt követi, éppúgy mint a csillagok.

Tudd, hogy annak ki tudatlan
a tudás varázslat és nem törvény.
De tudnod kell, hogy tudásoddal
a Nap közelébe kerülsz.

Halld, gyermekem és kövesd tanításom,
ha a Fényt keresed.
Sugározd a körülötted lévő emberekhez a közéjük való fényt.
Kövesd és tanuld meg a varázslatot.
Tudd, hogy minden erő tied ha akarod.
Ne félj az úton, mely a tudáshoz visz,
hanem kerüld a sötétség útját.

A Fényt magadhoz veheted, mert tied.
Szabadulj meg béklyóidtól és felszabadulsz.
Tudd, hogy lelked rabságban él, melyet
a félelem tart fogva.

Nyisd ki szemed és lásd a Napfényt.
Ne félj attól, ami tiéd.
A félelem csak azt riasztja, ki nem látja a sötétet,
mely a sötét Arulu Uraitól származik.
Igen, tudd meg, hogy a félelem azok számára valós
akik félelmeik rabságában élnek.

Ma ezt inkább úgy fogalmaznánk meg, hogy ha nem ismered a rosszat, akkor elkövetik ellened.
 
Rázd le láncaid, gyermekem,
és sétálj a győzedelmes napon a Fényre.
Gondolataid ne tereld a sötétbe, és biztosan
eggyé válsz a Fénnyel.
 
Az ember azzá lesz, minek gondolja magát,
a sötétség testvérévé vagy a Fény gyermekévé.
Jöjj a fénybe gyermekem.
Lépj az Útra, mely a Naphoz vezet.

Az ember azzá lesz, amivé teremti önmagát.

Halld és kövesd a bölcsességet.
Használd a szót melyet átadtam.
Használd. Erőt és bölcsességet nyersz az úton.
Keresd és találd meg a kulcsot melyet adtam
és örökké a Fény gyermeke leszel.

Doreal magyarázataihoz kommentárok:
A tudatnak nem görbületekben kell mozognia a tobozmirigyből kiindulva.
Thoth az idő urává válva igazlátóvá válik.
Az elsődleges periódusok kiterjedésének egyirányúsága azt jelenti, hogy az idő telési iránya egyféle (múlt-jelen-jövő), mivel nem értelmezhető a fordított mozgásirány.
Arulu Urainak fogságából azért idézte meg a lányt, Ereskigalt, hogy tanítsa az isteni tudásra, amit később átadhat az embereknek, hogy kiszabaduljanak az alvilág és a tudatlanság fogságából.

XI. Smaragdtábla

Vissza a tartalomjegyzékhez