1. TUDNIVALÓK
Nemrég beszélgettem az egyik tanítványommal az informetria alapjairól és közben valahogy a gyakorlati alkalmazásokra terelődött a szó. Elmagyaráztam neki egy ősi technológia, az imamalom működését, valamint a készítésének szakrális és időfizikai alapjait. Aztán úgy döntöttem, ideje írni erről egy cikket az Eseményhorizontra, hogy a téma iránt érdeklődők pontos képet kapjanak ezen mágikus szerkezetekről. Imamalmokat tervező és készítő emberek számára feltétlenül ajánlott elolvasni az alábbiakat, de akik rendszeresen forgatják őket, azoknak is jót fog tenni, ha megfordul a fejükben ez a gondolatsor.
A buddhista imamalom egy függőleges tengelyen forgó henger, amiben egy papírtekercsre írt mantra található. A malom megforgatásakor lefut a mantra, szétsugárzódva a környezetbe. A malmot forgathatják emberek, a szél vagy a víz mozgása, de motorral is működtethető. Vannak kicsi (bot végén forgó), közepes (állványra szerelt) és nagy (rögzített) változatai egyaránt. A leggyakrabban használt mantrák az „Om mani padme hung” Avalokitesvarától, az „Om mani deva hri” Amitabha Buddhától, az „Om tare tuttare ture szoha” Zöld Tárától, az „Om ah hung benza guru pema sziddhi hung” Padmaszambhavától és a „Om ah ra pa ca na dhi” Mandzsusritól.
Fizikailag az imamalom egy szakrális információt kisugárzó mágikus adókészülék, ami egy valamekkora hatósugáron belül, a szerkezetétől függő hatékonysággal elárasztja a környezetét a beleprogramozott utasítással. Ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, ismerni kell a technológia időfizikai alapjait és az informetria szabályait. Mindezeket itt nem részletezem, mivel bőséges irodalmuk van már az Eseményhorizonton. Aki nem ismeri őket, olvasson utána a témának.
2. AZ INFORMÁCIÓ
Ahhoz, hogy az imamalomba helyezett papírtekercsre írt szöveg, mint kisugárzandó információ a lehető leghatékonyabb munkát végezze a környezetén, számos követelménynek kell megfelelnie. A szöveget nagy gondossággal kell előre összeállítani, érthető megfogalmazásban, világos és egyértelmű cél érdekében megszerkesztve, mint egy üzenetet. Amennyiben az információ egy varázslatot idéz meg, azon a nyelven kell leírni, és azzal a betűkészlettel, amin a varázslat készítője eredetileg megfogalmazta. Ha viszont az információt közvetlenül az emberek tudatába akarjuk bejuttatni (transzcendens sugallatként), úgy a szöveget mindig azon a nyelven kell megfogalmazni, amely ország területén használni fogjuk a malmot, és azzal a betűkészlettel kell leírni, amit az ottaniak használnak.
A szöveg mellé rajzolni kell egyszerű magyarázó ábrákat is, ha szükséges, mert a kép sokkal könnyebben megjelenik a lelkekben, mint az írott szöveg. A rajzok lehetnek fekete-fehérek vagy színesek, kicsik vagy nagyok, a lényeg, hogy első ránézésre érthető legyen a mondanivalójuk. Amennyiben isteni tanításokat közlünk, a közismert szakrális szimbólumok használata megerősíti az információt és növeli annak hatását.
Az az ember, aki a tekercset írja és rajzolja, kötelezően legyen mestere a szakmájának (buddha, szent). Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy ki készíti az üzenetet, rágondolva a papírra annak értelemszerű tartalmát. A szöveg és a rajzok csak és kizárólag kézi munkával készülhetnek, vagyis nyomtatni, másolni, bármilyen technikát alkalmazni szigorúan tilos. Ennek oka az, hogy a géppel rögzített információ csak üres, értelem nélküli szerkezet, mert anyagi hordozója (a papír és a tinta) nem tartalmazza az alkotó lélek személyes rezgéseit, a készítés során érintéssel átadott gondolatait és érzéseit. Éppen ezért az írónak egyedül kell lennie, zavartalanul nyugodt környezetben egy tiszta, elmélkedésre alkalmas helyen, ahol tiszta és koncentrált tudattal, kizárólag a feladatra figyelve kell elkészítenie a tekercset.
A szövegnek jól olvashatónak, fogalmazásában tökéletesnek és nyelvtanilag hibátlannak kell lennie, továbbá folyó kézírással kell elkészíteni, nem nyomtatott betűkkel. Ha írás közben bármilyen hibát vét, az alkotónak félre kell tennie az adott papírlapot és újra kell kezdenie a munkát, vagyis semmilyen hiba nem megengedett munka közben. A rontott papírlapokat a munka végén célszerű megsemmisíteni, például elégetni.
Készítés előtt a papírt, a tollat, a tintát, sőt az asztalt és az egész helyiséget meg kell tisztítani fehér fénnyel, hogy a korábban beléjük íródott információk (háttérzaj) kvázi törlődjenek. Mivel az időhurkokba beleíródó információk fizikailag nem törölhetők ki tökéletesen, a sztochasztikus fehér fénnyel való elárasztás valójában csak elzajosítja őket, legyengítve hatásukat. A tisztítást az alkotónak kell végeznie, majd ezt követően csak ő érhet hozzá eme tárgyakhoz, csak ő léphet be a kérdéses helyiségbe, egészen a munka végéig. Ez azért fontos, hogy senki más személyes rezgései, zavaró gondolatai és érzései ne íródhassanak bele ezekbe a tárgyakba, megzavarva az információ tartalmukat.
Miután a tekercs vagy tekercsek elkészültek, az alkotójuknak egyenként be kell csomagolnia őket egy-egy védőtokba, henger alakú papírtartóba, amit le kell zárni, hogy a továbbiakban senki ne érhessen hozzájuk. Ezeket a tokokat az alkotónak kell személyesen elvinnie a kész imamalomhoz és belehelyeznie őket. Út közben, rajta kívül senki nem érhet hozzá a tokokhoz. A kész és feltöltött, majd lezárt imamalomhoz viszont utána már bárki hozzáérhet, mert az imahenger csak tárolója és hordozója az információnak. Vagyis róla rossz hatásfokkal íródnak át a különféle egyéni információk a tekercsekre.
3. A PAPÍR
A szöveget tartalmazó papírnak kiváló minőségűnek és főként időtállónak kell lennie, ami még évszázadok múlva is jó állapotban megmarad a levegőn. Nem foszlik szét, és főként nem törik darabokra a forgás közbeni gyorsulás okozta deformáció miatt. Lehet fából, rizsből, papirusznádból vagy más természetes anyagokból készült papírt is használni. A lényeg, hogy magas legyen a cellulóz tartalma (a műpapírok, műanyagok nem jók), mert a cellulóz lényegében egy glükóz (szőlőcukor) molekulákból felépülő, hosszú lánc. A cukor molekulák (C6H12O6) pedig szerkezetileg rezonánsak az Istennel, mert formailag hatszögletesek, vagyis a szerinók időhurkait idézik. Ráadásul szénből, oxigénből és hidrogénből állnak, amik könnyű elemek és a leggyakoribb alkotói a földi élőlények testének. Tehát ezen atomok gravitációs hullámképe nem különbözik nagyon az élőlényekétől. Ráadásul a cukor molekulákba jó hatásfokkal lehet információt beleírni, amit az is bizonyít, hogy a homeopátiás gyógyszerek nagy részének cukor az alapanyaga.
A tintának szintén kiváló minőségűnek és időtállónak kell lennie, ami még évszázadok múlva sem halványul el, nem kopik, vízálló és természetes anyagokból van (korom, szurok, tölgyfa gubacs, kátrány, stb). A toll bármilyen lehet (tus, töltőtoll), mert csak az számít, hogy az író jól tudja kezelni munka közben.
Ha hosszabb szöveget akarunk rögzíteni, több papírlapot kell használni. Ez esetben viszont minden lapnak csak az egyik oldalára szabad írni, hogy a tárgyban rögzülő transzcendens információ is egyféle legyen. Ha mindkét oldalára írnánk a papírnak, a kétféle információ tartalom összekeveredne, ami a közlés tisztasága szempontjából nem előnyös. A lapokat meg kell számozni, mint egy könyv oldalait és a továbbiakban ennek megfelelően kell kezelni őket, amiről a következő fejezetben lesz szó részletesen.
Amikor elkészült a hibátlan szöveg, a lapokat bele kell helyezni a védőtokokba. A védőtokok legyenek szintén papírból, lehetőleg vastagabb kartonpapírból, amik felülete vagy legyen üres (feliratok, gyári címkék nélkül) vagy szakrális rajzok díszítsék, amiket szintén az alkotónak kell felvinnie rájuk. Egy tokba csak egy papírlap helyezhető és minden tokot a papírlap oldalszámával azonos számmal kell megjelölni kívül. Fontos, hogy nem szabad összehajtani a papírlapokat, nehogy megtörjön a felületük és ezzel a belőle folyamatosan lesugárzódó információs tér szerkezete. Tehát csak hengerbe összehajlítani vagy feltekercselni szabad a lapokat. Ha henger alakban hajlítjuk össze, a széleinél össze kell ragasztani a papírt, hogy stabilan úgy is maradjon (például ragasztószalaggal körbefogni). Ha feltekercseljük, a tekercs átmérője ne legyen túl kicsi, vagyis a spirál minél kevesebb fordulatból álljon. A fordulatok száma lehetőleg legyen egész számú (2-3-4-5).
Fontos, hogy a lapon lévő szöveg a külső oldalra kerüljön, mivel az információ kiárasztásra kerül. A tekercseken lévő szövegnek kintről befelé haladva kell látszódnia, tehát az írás felső része kerül kívülre. Amennyiben az írás iránya balról jobbra haladó, a papírhengert a talpára állítva a tekercsnek felülről nézve, bentről kifelé jobbra csavarodónak (órairányúnak) kell lennie, ahogyan a téridő hullámtere csavarodik. Ekkor a szövegsorok lentről fölfelé tartanak a papíron. Ha az írás iránya jobbról balra haladó, akkor értelemszerűen föntről lefelé tartanak a sorok. A lezárt védőtokok külsején fel kell tüntetni a bennük lévő tekercs csavarodási irányát nyilakkal, hogy egyértelmű legyen, melyik a fent és melyik a lent irány. A hengernek az a felső része, amelyiknél a tekercs bentről kifelé jobbra csavarodik. Ez a forgatás szempontjából kulcsfontosságú és nem szabad összekeverni a jobbos irányt a balossal.
4. A HENGER
Az imamalom henger alakú testét szintén célszerű beavatott munkásokkal elkészíttetni. Amennyiben nem így teszünk, a kész hengert még üresen fehér fénnyel le kell tisztítani, mielőtt az író belehelyezné a tekercseket. A henger oldalfala készüljön könnyű, vékony anyagból, például vászonból vagy kartonpapírból, amire kívül szakrális ábrákat, szövegeket kell festeni. A nehéz anyagokból (fémekből) készült imamalmok ugyan szépek és időtállóak, de informetriai szempontból nem hatékonyak az információ lesugárzásában. Ennek oka az, hogy a fémhengerben lévő tekercsek információ tartalma a lesugárzás során áthalad a henger falán. Minél sűrűbb, nehezebb anyagból van a henger, illetve minél vastagabb a palástja, az atomjai annál több gravitációs háttérzajjal szennyezik (torzítják) a rajtuk áthaladó információs teret. Ez olyan, mintha egy árnyékoló sapkát tennénk az adóantennára.
Az imamalom alsó és fölső lapja készülhet nehezebb anyagokból, mert a függőleges tengely körül forgó henger gyakorlatilag oldalirányban, a palástja mentén sugároz, körben. A forgástengelyt célszerű fából elkészíteni, ezzel is utalva az Életfára és a Világtengelyre. A henger legyen gondosan kiegyensúlyozva, a centírozást a belsejébe helyezett apró kavicsokkal (drágakövekkel) lehet megoldani. Így minimális lesz az imbolygása és a csapágyazása is tovább bírja.
Az imamalom forgásiránya felülről nézve jobbos, órairányú legyen, vagyis oldalról nézve a henger jobbról balra látszik forogni. A forgási sebesség kulcsfontosságú az információk lesugárzása szempontjából, ezért célszerű állandóan forgatott rendszert használni. Ha a forgatást nem vízáramlással, hanem motorral oldjuk meg, az legyen zajtalan és az imamalomtól távolabb kell elhelyezni, lehetőleg alatta. A forgási sebesség legyen közepesen gyors. A másodpercenkénti 1-2 fordulat már elegendő a tekercsek hullámterének torzításához, ami az információt oldalirányban, körben szétszórja a környezetben. Ez annak köszönhető, hogy a forgás gyorsuló mozgás, ami deformálja az időhurkokat és ezzel aszimmetrikussá teszi a hullámterüket. Az aszimmetria pedig azért lényeges tulajdonság, mert ciklikusan ismétlődve rázó, rezgető hatást gyakorol az összes elért időhurok forrásaira, jóval hatékonyabban, mint egy álló, kvázi szimmetrikus hullámtér rétegei.
A hengerbe a tekercseket tartalmazó tokokat úgy kell belehelyezni, hogy ne lötyögjenek az előre kialakított tartókeretükben, vagyis rögzítve legyenek a vázhoz. Annak érdekében, hogy a papírlapok atomjainak torlódási frontjai a forgás közben maximális hatékonysággal terítsék be a környéket (minél nagyobb hatósugárban), a tekercseket egy adott módon kell elhelyezni a hengerben. A tekercsek elhelyezésének egyébként három lehetséges (szimmetrikus) módja van, amik közül csak az egyik használható.
Ha a tekercsek sugárirányban fekszenek a hengerben, az azért rossz, mert a papírlapok szögsebessége kintről befelé haladva egyre csökken, vagyis az atomjaikból kisugárzó információ torlódási frontjai is gyengülnek a tengelyhez közeledve. Ha a tekercsek érintőirányban fekszenek körben a hengerben, az azért rossz, mert a tekercsek torlódási frontjai a papírlapok élének irányában sugárzódnak le, a pillanatnyi mozgási vektor felé. Ami más-más irányokba mutat a tekercs elején, közepén és végén, oldalirányban szétszórva az időhullámokat. Ráadásul a szemlélő felé a tekercs a legkisebb profilját mutatja ilyenkor, tehát kicsi az adóantenna sugárzó felszíne a sugárzás irányában.
A jó megoldás az, ha a forgási tengellyel párhuzamosan, függőlegesen állnak a tekercsek a hengerben, a palást mentén körben. Ekkor koncentráltak a torlódási frontjaik taszítási vektorai, nagy felületről sugároznak le és minden pontból egyforma erővel áradnak ki. Ha több tekercset tartalmaz az imamalom, azoknak meghatározott sorrendben kell követniük egymást, hogy a rajtuk lévő információk értelemszerű sorrendben sugározzanak ki belőlük. Jobbra forgó henger esetén a papírlapok sorrendje (oldalszáma) ellentétes a forgásiránnyal, tehát balra forgó. Így fordulatonként egyszer a tekercsek tartalma egymás után lesugárzódik a környezetbe minden egyes irányban, és beleíródik az elért tárgyakba, valamint az emberek (állatok, növények) lelkébe.
Amennyiben a papírlapok tekercselve vannak a védőtokokban, mindegyiket úgy kell belehelyezni az imamalomba, hogy a felső vége nézzen fölfelé, vagyis felülről nézve a tekercsek bentről kifelé jobbra csavarodjanak. Ezért fontos, hogy a tokokon kívül fel legyen tüntetve a tekercsek forgásiránya.
Egy imamalom hatósugara a Föld felszínének domborzata és főként görbülete miatt korlátozott. Ez minimum 30-40 kilométer, de a függőleges szóródás (a hullámfrontok kiterülése) miatt elérheti ennek 5-10-szeresét is. Vagyis egy Kárpát-medence nagyságú terület számára bőven elég egy jól megépített imamalom, amit a terület közepén kell felállítani. Annak nincs különösebb jelentősége, hogy az imamalom a talajszinten áll vagy egy torony csúcsán működik, de ez esetben nyilvánvaló, hogy a hullámtér csak a hengertől távolabb éri el a felszínt. Vagyis az alatta állók kiesnek a hatósugarából. Föld alá építeni imamalmot nem szabad, mert a talaj sűrű anyaga elzajosítja a rezgéseket. Ugyanígy, ha egy hegyekkel körülzárt völgybe telepítünk imamalmot, tudnunk kell, hogy a hatása elsősorban a völgyre fog koncentrálódni emiatt.
Készült: 2010.07.30. - 08.16.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz