HAZUGSÁGOK TUDOMÁNYA

"Könnyebb szembenézni ezer hazugsággal, mint egy igazsággal."

Valamikor a XIX. század végén, a XX. század elején ismerték fel azt a tudósok, politikusok és katonák, hogy a tudás, a tudományos ismeretek birtoklása komoly taktikai és stratégiai előnyt jelent a számukra, illetve az őket pénzelő háttérhatalmi csoportok számára. Amit egyrészt nem szabad közkinccsé tenni és megosztani, se ingyen, se pénzért a potenciálisan konkurens vagy ellenséges országok tudósaival, politikusaival, katonáival és háttérhatalmi csoportjaival, másrészt mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megszerezzék a rivális csoportok és ellenségek tudását, illetve dezinformálják és félrevezessék őket, megnehezítve a dolgukat. Ebből a szándékból nőttek ki az ipari kémkedéssel és megtévesztéssel foglalkozó titkosszolgálatok, valamint a belbiztonsági, kémelhárító szervezetek.

Mire eljött az első világháború időszaka, már javában ment a nyilvános tudomány hazugságokkal, tévedésekkel, ostobaságokkal és manipulatív dezinformációkkal való szisztematikus feltöltése, amit a média és a tudományos közösségek kommunikációs felületei mellett az oktatási rendszeren keresztül is igyekeztek elterjeszteni, hogy uralkodó paradigmákká váljanak a különféle hamisságok. Ennek egyik korai előfutára volt a magyarság finn-ugor eredetének propagálása a Habsburg ház részéről és a sumér-szkíta eredet kutatásának akadályozása, ellehetetlenítése. A nagy háború során döntő jelentőségűnek bizonyultak a legújabb tudományos, technikai fejlesztések harctéri alkalmazásai; a géppuskák, robbanóanyagok, léghajók, repülők, tengeralattjárók, rádiók, harckocsik, harci gázok, titkosító eljárások bevetése a győzelem kicsikarása érdekében.

A globális dezinformációs láz a háború után sem hagyott alább, hisz mindenki tudta, hogy az igazságtalan béke hamarosan újabb háború forrása lesz. Nem véletlenül állította azt Ernest Rutherford, új-zélandi, Nobel-díjas atomfizikus az újságíróknak 1933-ban, hogy az atomenergia kutatásának az ég világon semmi gyakorlati haszna nem lesz az emberiség számára, azaz nem lehet energia termelésre felhasználni gazdaságosan, ipari méretekben. Az atomfizika mindörökre megmarad a tudósok viszonylag ártalmatlan játékszerének. Noha ekkor már javában dolgoztak a világ több országában is a titkos atombomba fejlesztési programokon és az atomerőművek építése is reális lehetőséggé vált. Ő csak azt tette, amire a munkaadói utasították: jó zsoldosként, a "hazája érdekében" hazudott a sajtónak és a világnak.

A tudomány, mint fegyver és dezinformációs eszköz minden rezsim eszköztárának fontos részét képezi azóta is. És ez a jövőben sem fog megváltozni. Sőt, még tovább fog fokozódni. A nagy manipulációk közé tartozik a tudomány nemzetek fölöttiségének álságos eszméje, a nyílt tudományos programok támogatása és a tudomány, mint szent és sérthetetlen, megfellebbezhetetlen igazságokat kinyilatkoztató mivoltának hirdetése. Mondván, hogy a tudomány állításai bárki által ellenőrizhetők, igazolhatók, a kísérletek megismételhetők. Persze az emberek elsöprő többsége nem fog azonnal rohanni, hogy az idejét, pénzét, erőforrásait az egyes állítások ellenőrzésére pazarolja. Inkább megbíznak a kijelentésekben, többnyire kritika nélkül.

Tegyük hozzá: azt már régóta tudjuk, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, vagyis a világegyetem aszimmetrikus, benne nincs két egyforma hely és időpont, tehát képtelenség bármit is pontosan megismételni. Az ellenőrző kísérletek során mindig csak hasonló eredményekre juthatunk, azonosakra sosem. Így a szigorúságunktól függ, hogy a kapott eredményeket azonosnak (az eltérés alatta van a mérési érzékenységünknek) vagy hasonlónak (belefér) vagy különbözőnek (nem fér bele) nevezzük. A hit alapú, gondolkodásról leszoktató vallások helyébe lépő tudomány folyamatosan próbálja jobbnak mutatni magát, mint amilyen valójában. Noha semmivel sem jobb a vallásoknál, számos okból kifolyólag.

A tudomány már több, mint 100 éve úgy működik a Földön, hogy két részre oszlik. Van egy nyilvános, bárki által hozzáférhető része, amivel az iskolákban, egyetemeken, tankönyvekben, médiában találkozhatunk és ami tele van hibákkal, pontatlanságokkal, tévedésekkel, hazugságokkal, ostobaságokkal és tévutakkal. Továbbá úgy meg van bonyolítva, hogy mindenki kedvét elvegye a megismerésétől, a tanulástól és a továbbfejlesztésétől, de még a nyilvánvaló kérdések (kritikus megjegyzések) feltevésétől is. És van egy másik, titkos, rejtett, csak a kiválasztott kevesek által hozzáférhető része, amit az egyes országok civil (magántulajdonú), illetve katonai (állami) kutatóközpontjaiban művelnek. Aminek eredményeit sosem publikálják vagy csak jelentős késéssel, akkor is hiányosan, hogy minél nehezebb legyen bármire felhasználni azt. Ennek birtoklásából húznak hasznot az egyes érdekcsoportok, uralkodni próbálva minél több ember elméje és élete fölött. Lényegében ezen csoportok irányítják a civilizációnkat és döntenek a történelem folyásáról, a technikai fejlődés irányairól és zsebelik be a megtermelt haszon nagy részét, hogy aztán ennek segítségével még nagyobb előnyre és hatalomra tegyenek szert a külvilággal szemben, tovább gyarapítva titkos ismereteiket a világról.

Az a szerencsénk, hogy a Földet uraló háttérhatalmi csoportok nem egységesek, hanem hol ellenségek, hol szövetségesek, hol üzletelnek egymással, hol nincs köztük kapcsolat. Így senki sem birtokolja a titkos tudás teljességét, csak amit sikerült megszereznie belőle magának. Vagyis senki sem tudja leigázni az egész világot, hogy rákényszerítse az akaratát. De ez egyben katasztrófa is, mert ha senki sem tud az egész emberiség fölé kerekedni, döntő stratégiai fölényre téve szert mindenki fölött, akkor sosem kerülhet egységes irányítás alá a világunk, tehát a globális problémákra sem tudunk egységes, gyors, hatékony válaszokat adni.

A népbutító és félrevezető kioktatási hadjáratok fontos eszközei a szabadalmi hivatalok és az egész szabadalmi jogrendszer is, amit úgy alakítottak ki, hogy gondoskodjon róla, hogy bizonyos témákban egyáltalán ne is lehessen beadni semmilyen újítást, merthogy annak léte "nem tudományos". Ezért nem lehet például örökmozgókat szabadalmaztatni, továbbá semmilyen 100%-nál nagyobb hatásfokú energia termelő rendszert, amit a hibásan kidolgozott termodinamikai tételekkel indokolnak, amiket viszont nem lehet megkérdőjelezni, mert szent dogmának minősülnek, akár egy vallás alaptételei. Ezzel sikeresen bebetonozták az energiaipari maffiacsoportok hatalmát és pénzügyi érdekeit, kb. örökre. A lakosság meg szűkölködjön csak, takarékoskodjon, nélkülözzön és főként: fizessen minél többet az energiahordozókért.

A hazugságokból álló látszat tudomány tele van olyan komolytalan kijelentésekkel, amiket a kiagyalóik igyekeznek minél előbb szentesíteni, bebetonozni, nehogy bárki elgondolkodjon ezen hamis dogmák alapjairól, igazságtartalmáról. A kétkedőket, ellenzőket pedig elhallgattatják, félreállítják, nevetségessé teszik, megkérdőjelezik, sértegetik, zaklatják, kiközösítik, figyelmen kívül hagyják és túlkiabálják. Ha mégis visszavonják a tarthatatlanná váló tudományos eredményeket, akkor meg nem reklámozzák ezt. Hogy ez mekkora problémává nőtte ki magát mostanra, arról lásd ezt a cikket:
https://qubit.hu/2023/12/19/rekord-tizezernel-is-tobb-tudomanyos-publikaciot-vontak-vissza-2023-ban

Így alakulhatnak ki a tudományos publikációs rendszer olyan anomáliái, mint a zombikutatásoknak nevezett mérgező hivatkozások. Olyan cikkek, amik már visszavont eredményekre hivatkoznak, tehát az eredményeik erősen megkérdőjelezhetők. Hogy ez mekkora problémává nőtte ki magát mostanra, arról lásd ezt a cikket:
https://index.hu/techtud/2023/11/28/tudomany-publikacio-visszavonas-zombi-hamisitas-crossref-retractionwatch/

Ezen bajokon felül már csak hab a tortán, hogy a tudományos eredményesség értékelési rendszer miatt a tudományos folyóiratok milyen publikálási kényszerbe hajszolják bele a kutatókat, ráadásul még ki is fosztják őket rendesen. Hogy ez mekkora problémává nőtte ki magát mostanra, arról lásd ezt a cikket:
https://index.hu/kulfold/2023/12/03/tudomany-kutatas-csalas/

Dr. Szabó Csaba - Elpazarolt ​orvostudomány. Corvina Kiadó, 2024. Alcím: Hiteltelen kutatók, megbízhatatlan kísérletek.
Részlet a műből: „Az már önmagában is elég nagy baj, hogy kutatók nem tudják reprodukálni más kutatók eredményeit. De a gond ennél sokkal nagyobb. Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb kutató gyakran még a saját adatait sem tudja reprodukálni. 2016-ban a tekintélyes tudományos folyóirat, a Nature közzétette saját anonim felmérésének eredményét. A biológia és az orvostudomány területén dolgozó válaszadók 65-75%-a nyilatkozta azt, hogy képtelen reprodukálni mások által közzétett adatokat, és 50-60% azt is elismerte, hogy saját korábbi kutatási eredményeinek reprodukálásával is gondjaik vannak.”
Dr. Karikó Katalin véleménye:
„Ez a könyv egy merész kiáltvány, amely leleplezi az orvosbiológiai kutatás jelenlegi, elkeserítő állapotát – minden becsületes és elkötelezett tudós nevében. Szabó professzor alapos elemzést ad az észszerűtlen kutatási ösztöndíj-odaítélési rendszerekről és a korrupt publikációs gyakorlatokról, és átfogó reformokat sürget.”

A népbutító hadjáratnak köszönhető, hogy egyre kevesebb a magánvállalkozásban működő feltaláló, aki önállóan próbálna újításokat létrehozni és piacra dobni, hasznot remélve belőlük. Csak a nagyvállalatoknak és katonai kutatócsoportoknak van elég pénze és befolyása ahhoz, hogy az általuk uralt piacon bármilyen újítással megjelenjenek. Amik minden esetben úgy vannak kitalálva, hogy maximalizálják a kitermelhető hasznot és minimalizálják az emberek függetlenségét ezen találmányoktól, lásd: a javításhoz való jogtól megfosztás számtalan esetét és az ezzel kapcsolatos peres ügyeket. És ha ezen csoportok érdekei ütköznek, akkor képesek ölre menni egymással a méregdrága szabadalmi perekben, az ebből élő ügyvédeket gazdagítva. Ez mára odáig fejlődött, hogy a nagy cégek több pénzt költenek pereskedésre, mint reklámra és több pénzt költenek reklámra, mint termékfejlesztésre.

Nem csoda, hogy ezek miatt minden fejlesztő igyekszik saját szabványokat kitalálni és elterjeszteni, hogy ne kelljen átvennie más fejlesztők szabványait pénzért, mindenféle feltételeknek, megszorításoknak megfelelve, amivel hátrányos, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének velük szemben. Ha viszont mindenkinek saját, egyéni szabványa van, akkor azok egyike sem szabvány, mert senki más számára nem szab meg semmit. Aki nem hiszi, hogy ez milyen komoly probléma, menjen el egy vízvezeték szereléssel foglalkozó boltba és nézze meg, hányféle lefolyó dugót is lehet kapni? Én legutóbb 14-et számoltam. Miért kell ennyiféle kád, mosdótál és mosogatótál lefolyó nyílás? Agyrém az egész! Vagy nézze meg, hányféle tévét gyártanak jelenleg világszerte? Egy összegző vizsgálat szerint kb. 45.000-et! Miért kell ennyiféle televízió a világnak? Még 45 is sok lenne!

Ennek köszönhető az is, hogy a természettudományos tárgyak egyre kevésbé népszerűek a diákok számára és akik mégis ezt a pályát választják, javarészt nem sokra jutnak vele, hisz az egyetemeken teletömik a fejüket ostobaságokkal, amik hibás gondolatköreiből sose keverednek ki. Viszont a későbbiekben a saját nagy tévedéseik publikálásával ők is tevékenyen segítenek fenntartani a dezinformáció áradatot, ingyen dolgozva tulajdonképpen önmaguk ellen.

Hogy ezzel mennyire tisztában vannak azok, akik odafigyelnek erre az egész őrületre, arra itt egy 2015-ös példa: A The Lancet orvostudományi folyóirat főszerkesztője külön cikket írt és jelentetett meg arról áprilisban, hogy a tudományos irodalmak jelentős része, akár a fele is egyszerűen nem igaz. De nem azért, mert a tudomány nem ismeri a megoldást és a szakemberek csak találgatnak a témákkal kapcsolatban. Hanem, mert a tudományt különböző pénzügyi érdekek irányítják, amik a saját hasznuk érdekében rendre felülbírálják, semmibe veszik a tényeket. Azaz a közismert tudomány lényegében áltudomány.

Gyakorlatilag egyetlen olyan tudományág sem létezik a világon, amelyik ne lenne tele áltudományos ostobaságok kusza halmazával. Ezek ellen hiábavaló szélmalomharcot folytatnak az őszintébb, illetve ellenérdekelt tudósok és kutatók. Akik szeretnének rendet tenni a szándékosan előidézett káoszban és megtisztítani a tudományt a mocsoktól. Mert a tudomány mindig olyan, mint azok az emberek, akik művelik. Csak egy univerzális eszköz a tudósok kezében, ami számtalanféle jó és rossz célra egyaránt felhasználható. És fel is használják. Ezért látjuk azt, hogy amely találmányoknál, ötleteknél a katonai alkalmazás lehetősége is felmerül, még nagyobb a ködösítés.

Vajon ki emlékszik még arra, amikor a 80-as években a világsajtóban sorra jelentek meg a komoly szakemberek által írt, komoly mérnöki, tudományos elemzések az amerikai légierő új, titkos lopakodó bombázóinak és vadászgépeinek tulajdonságairól? Amikben részletesen bemutatták, hogy a gépek burkolatának hófehérnek kell lennie, hogy minél nehezebb legyen észrevenni a levegőben? Nem lehetnek rajta szögletes sarkok, élek, csak lekerekített hajlatok, hogy a görbe felületek szétszórják a radarsugarakat és azok ne jussanak vissza a kibocsátó radarkészülékhez? Még szép tervrajzokat is készítettek hozzá, hogyan kell kinéznie egy lopakodónak. És senki nem kérdőjelezte meg a szakemberek állításait. Aztán eltelt pár év és az első Öböl háború kapcsán megjelentek az első fotók, videók a valódi lopakodó bombázókról, amik bizony feketék és csupa szögletesek voltak, tele görbületmentes, sík felületekkel. A nyilvánvaló titkosszolgálati dezinformációért, utólag egyik túlképzett szerző sem kért bocsánatot vagy adta vissza a diplomáját szégyenkezve. De csak a hozzá nem értő (lopakodót biztosan nem építő) nagyközönséget sikerült ezen ostobaságokkal megtéveszteni, mert a konkurens szakértők valószínűleg egy másodperc alatt átlátták a helyzetet és magukban nyilván jót nevettek a sajtószélhámosság hiábavalóságán. Ezért nem építettek maguknak az oroszok hófehér, lekerekített élű lopakodó bombázókat.

Felmerül a kérdés, hogy milyen konkrét gazdasági haszna van mások félrevezetésének a publikált, hamis tudományos eredmények révén? Ha a konkurens tudományos kutatócsoport az őt érdeklő témában csak hazugságokat és ostobaságokat talál a nyilvánosan elérhető publikációkban, szakkönyvekben, akkor kénytelen önállóan kitalálni az igazságot magának, miután (jelentős pénzek elköltését követően) rájött erre. Ez pedig időigényes és főként pénzigényes feladat, újra elvégezni azokat a kísérleteket, amiket mások már elvégeztek, majd eltitkolták vagy manipulálták a kapott eredményeket. Így minden ország és kutatócsoport kénytelen a saját erőforrásait fölösleges újrafelfedezésekre és tényellenőrzésekre pazarolni, vagyis addig sem jut előbbre a még felfedezetlen területeken. Nehogy megelőzze a többieket és taktikai, majd stratégiai előnyre tegyen szert velük szemben. És esetleg felborítsa az évszázadok alatt kialakított status quot.

Az áltudományos, dezinformatív média felületeket megtöltő tudománytalan ostobaságözönnek van egy rejtett oldala is. Bizonyos dolgokról soha, senki nem publikál semmit. Vagy ha mégis, amint kiderül róla, hogy használható lesz valami fontos dologra, rögtön mindenki elhallgat vele kapcsolatban és a továbbiakban semmilyen hír nem kerül róla a nyilvánosság elé. Tehát a sok hazugságnál már csak a nagy hallgatás a beszédesebb az eseményeket figyelő és értő személyek számára. Miközben egyes témákra igyekeznek ráterelni mindenki figyelmét, hogy arra pazarolja az idejét, erőforrásait (lásd: kvantumszámítógépek), más témákról igyekeznek elterelni mindenki figyelmét, nehogy foglalkozni kezdjen vele és megelőzze őket (lásd: fényszámítógépek).

Jó példa erre az is, hogy az internet megjelenése óta lelkesen építi az emberiség az információs társadalmat és az adatalapú gazdaságot. Épp csak mindenki elfelejtette pontosan definiálni azt az apróságot, hogy mi az információ? Fizikailag, nem informatikai vagy egyéb értelemben? Erről elég feltűnő módon semmilyen értelmes publikáció nincs évtizedek óta. Hivatalosan annyit lehet róla tudni, hogy az információ rendezőképesség, amit az entrópiával (rendezetlenséggel, negatív információval) mérünk (ami már önmagában egy vicc). Van mennyisége, minősége, felhasználhatósága, hozzáférhetősége, érthetősége és védelme. De, hogy valójában mi az információ, arról hivatalosan semmit nem lehet tudni. Az eredmény: felépítettük a csupa hazugságból és ostobaságból álló, tehát életképtelen és fenntarthatatlan dezinformációs társadalmunkat és teret engedtünk az adatzsarnokság alapú gazdaságnak. Aztán csodálkozunk az ebből fakadó globális válságok végeláthatatlan sorozatán és azon, hogy milyen ostobák a tudósok, politikusok, a teljes lakosság. És a javában fejlesztett mesterséges unintelligenciák is ezen adatokból táplálkoznak, tehát szükségképpen megbízhatatlanok lesznek.

A néphülyítés olyan jól sikerült, hogy az igazi tudással rendelkező csoportok számára is egyre nehezebbé válik a megfelelő tudós utánpótlás kinevelése. A kiválasztott újoncokat a nyilvános iskoláik befejezése után lényegében újra iskolába kell küldeni: a csoport saját, titkos iskolájába, ahol több éves munkával fel kell készíteni az általuk ismert igazságra. Persze közben számtalan titoktartási, adatvédelmi, biztonsági és üzleti szerződést aláíratnak velük, hogy soha, senkinek nem beszéljenek arról, amit megtudtak, még holtukban sem. Végül már a puszta létezésük is titokká válik és nyomtalanul eltűnnek a nyilvánosság szeme elől a cég által kialakított szupertitkos Aranykalitkájukban. Így az emberiség legnagyobb tudósait szinte senki sem ismeri. Akiket ismerünk, mind megtévesztett balekok, becsapott strómanok, minket bolondító bohócok.

Egyszóval a sok hazugság menthetetlenül utoléri a bűnösöket és hosszabb távon saját magukkal tolnak ki, önnön dolgukat nehezítve. Hisz sok időbe, pénzbe kerül az újoncok kinevelése és a szájuk betömve tartása, a folyamatos megfigyelésük, nehogy elkotyogjanak valamit bárkinek. Közben pedig gyorsuló ütemben pusztul a bolygónk ökoszisztémája és válik egyre élhetetlenebb, permanens katasztrófa súlytotta övezetté a világunk. Ezen segíteni csak totális paradigmaváltással, az igazsággal való szembesüléssel lehetne, de erre senki nem hajlandó, továbbra sem. Az emberiség inkább elpusztítja önmagát, csak ne kelljen szembenéznie önnön hazug és hamis önképével, világképével, amivel áltatja magát.

Ez a probléma természetesen kiterjed a másvilági emberiségre is. Mivel a sok megtévesztett, ostoba lélek a bioteste halála után átkerülve a másvilágra, viszi magával az itt szerzett tudatlanságát és tovább terjeszti azt. Jó példa erre, hogy a 90-es években (és az ezredforduló után is) a világon mindenhol, az összes médiumon keresztül mindenki, akit csak megkérdeztek a másvilágról, legyen az holt szellem, bölcs tanító vagy isten, egyöntetűen ugyanazt a nyilvánvaló ostobaságot válaszolta: itt nincs idő, mert minden egyszerre van. Na most ha valahol nincs idő, akkor ott időtlenség van. Ahol ugyanis minden egyszerre van, ott mindenidő állapot van, nem idő nélküliség.

Vagy ott van egy még közismertebb példa, a világ síkokra osztása: fizikai sík, szellemi sík, asztrális sík, éteri sík, mentális sík, ilyen sík, olyan sík. A "nagy bölcsek" itt és a másvilágon folyton úgy beszélnek, mintha a világ nem térbeli kiterjedésű lenne, hanem 2D-s síkokból állna. Pedig ha körülnézünk, a mi 3D-s alterünk és a többi 3D-s altér (másvilágok), valamint a 4D-s túltér (és annak másvilágai) sem úgy néz ki, mint a síkuniverzum. Nagyon síkagyúnak kell lennie annak, aki csak síkokban képes gondolkodni és beszélni. Ez a téveszme olyan népszerű, hogy évtizedek óta nem sikerült kiverni az emberiség koponyájából. Újra és újra felbukkan a legkülönfélébb fórumokon (megihletve a lapos Föld hívőket is) és mindig vannak olyanok, akik bedőlnek neki.

Mindezek az elképesztő esetek jól mutatják, hogy a másvilági és túlvilági civilizációknak is megvannak a maguk kollektív tévedései, dezinformációi, amiket lelkesen terjesztenek, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy nem igazak. Úgy tűnik, a hazugságok, tévedések és ostobaságok áradata az egész teremtést átjárja, megfertőzi és elbolondítja, tévútra terelve az értelmes lényeket. Megoldás: nincs.

Nem véletlenül írta Isaac Asimov a mára kultikussá vált regényében (Az istenek is..., Cédrus Kiadó, 1982): Az ostobaság ellen az istenek is hiába hadakoznak?

Készült: 2021.11.30. - 12.02.
Módosítva: 2023.11.28. - 12.20.
Frissítve: 2025.04.23.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz