A VILÁG TEREMTÉSE 2.

Giovanni di Paulo olasz festő 1445-ben készült táblaképének címe: A világ teremtése és a kiűzetés a Paradicsomból (The Creation of the World and the Expulsion from Paradise). Ez eredetileg a sienai San Domenico templomban volt látható, de később valamiért áthelyezték Firenzébe az Uffizi képtárba, ahol jelenleg megtekinthető. Részletek erről itt: https://www.metmuseum.org/art/collection/search/458971

Ha alaposan megnézzük a képet, kiderül, hogy egy precízen megalkotott, beszédes szimbólumrendszert látunk, aminek összetett, több rétegű mondanivalója van. Ami szimbolikájában, formájában igen hasonló a padovai keresztelő kápolnában található Giusto de Menabuoi által készített freskóra (A világ teremtése), lásd: A világ teremtése 1. című írásban.

1. Középen a Föld lapos korongja látható, rajta egy ismeretlen tájjal, ami a felső részén barna hegyekből (8 db), két helyen világosszürke területekből, alul sötétszürkés-feketés hegyekből (6 db) áll, zöld háttér előtt. A hegyekre rajzolt kanyargós fekete vonalak valószínűleg folyók. Mivel a táj nem felismerhető, a festő valószínűleg szimbolikus értelemben ábrázolja a Földet vagy annak egy kicsiny részét, nem konkrét helyre utal vele.

2. A Föld korongja körüli 11 sáv színei bentről kifelé a következők: világoskék, piros, világoskék, kék, világoskék, fehér, lila, világoskék, kék, sötétebb kék, sötétkék. Hogy miért ezeket a színeket használta a festő és miért ebben a sorrendben, azt még nem tudjuk teljes egészében. Ezek ugyanis nem a szivárvány színei, hanem valamilyen teremtési szférákat jelölhetnek.

3. A 10. sötétebb kék sávba helyezett állatövi jegyek szimbólumai a festmény rossz állapota miatt alig felismerhetők. Sejtésem szerint ezek északról indulva, órairányban a következők: bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, skorpió, nyilas, bak, vízöntő, halak, kos. Mivel a kép címe A világ teremtése, ezek a jegyek csakis a Nagy Napév világhónapjait ábrázolhatják, viszont fordított sorrendben, mint ahogy Giusto de Menabuoi: A világ teremtése című freskóján láthatók (lásd: A világ teremtése 1. cikkben).

4. A Földi szférák fölött lebegő Isten mutatóujja a bika és az ikrek közé mutat, meghatározva a jelenlegi teremtési korszak kezdő pillanatát. Mivel a Nagy Napévben egy világhónap 2160 évig tart, a bika és ikrek közti időpont valamikor i.e. 4500 és i.e. 6700 közt lehetett, nagyjából i.e. 5600 környékén, az indiai és perzsa antropozófiai kultúrkorszakok virágzása idején. Megjegyzem, a keresztény időszámítás szerint most: 2021 van, a hun időszámítás szerint: 6060, a zsidó időszámítás szerint: 5782, az iszlám időszámítás szerint: 1443, a tibeti királyi időszámítás szerint: 2148, a buddhista időszámítás szerint: 2564, a védikus időszámítás szerint pedig: 5123-at írunk.

5. Az Isten szürke hajú és szakállú emberalakjának feje körül aranysárga glória látható, ugyanúgy, mint a Paradicsom földjére leszállt, ember alakú Kísértőnek, akinek ágyékát ötszirmú virág takarja (isteni szimbólum), a hátából pedig aranysárga szárnyszerűség nyúlik ki. Tehát a Kísértő (Lucifer) ugyanolyan isteni személy, mint a háta mögött lebegő nagyobb alak.

6. Az Isten felső ruhája (inge) kék, az alsó (tógaszerű köpeny) fehér. A felső ruha színe jelzi a teremtés alsó zónáját (alvilágot), az alsó ruha színe a viselője tisztaságát, teljességét. Ez az Isten tehát nem az univerzum istene, hanem kimondottan a földi alvilág helytartó istene (Sátánja), aki ezért a lokális teremtésért felelős.

7. A helytartó isten (Sátán) körül, hozzátapadva 8 db kék, szárnyas angyalfej látható, amik mind egy irányba néznek, amerre az uruk is. Ők, mint fénylények jelképezik az istent övező sárgás fényességet, ami vékony sugárvonalak formájában árad belőle.

8. A kép jobb oldalán a Paradicsom látható: hét aranyalmafa, tele gyümölcsökkel. Alattuk, színes virágok közt a Kísértő és az első emberpár: Ádám és Éva. A Kísértő testtartása Ádám győzködésére utal, akit a feje felé húz, a karjai viszont a másik irányba, Éva felé mutatnak, segítséget remélve tőle. Éva viszont ugyanígy áll: balra néz, jobbra nyúl a két kezével. Ezzel fejezi ki a festő a harmóniát megtörő viszásságot a Paradicsomból való kiűzetés pillanatában. A kép alsó részén, barna mezőben négy kékes csáp látható, amiket négy paradicsomi folyóként értelmeznek a művészettörténészek.

Készült: 2021.09.07. - 09.22.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz