EGY BUDDHA FESTMÉNY ELEMZÉSE

Ennek a buddhát ábrázoló festménynek a készítője beavatott személy, aki alaposan tanulmányozta a megvilágosodás folyamatát és ismeri az ősi szent iratokat. Megpróbálta képi szimbólumokkal ábrázolni a mondanivalóját, egyetlen ábrába összesűrítve a fontos ismereteket. Az alábbiakban ezeket mutatom be röviden. A képet a facebookon találtam, egyik felhasználótól a másikig terjed, így az eredeti forrását nem ismerem.

A festményen egy olyan megvilágosodott személy látható, aki halandó. Nem isteni lélek, hanem emberi, mert a kék és aranysárga aurájában kétoldalt 7-7 tachion csepp látható, vagyis fotinók fényburka övezi. Ezek felváltva zöld és piros színűek. A bal oldali 7 balra csavarodó, a jobb oldali 7 jobbra csavarodó. A sugaras vonalazás azt jelzi, hogy mindenfelé árad belőle a fény.

A buddha az alvilágban ül: a 3D-s altérben, mert az emelvény síkját 4 db figura tartja két kézben, mellettük pedig két oldalt van még 1-1 téridő szimbólum (dordzse: szerinó), így összesen hatos szimmetriájú az emelvény (a téridő: XYZ tengelyes, a 3 tengelynek 6 vége van), ami a környezetét meghatározza. Viszont ennek a térhatosnak (térforrásnak) csak 5 db téresszenciája van, a hatodik hiányzik (nemtér-nemidő réteg, ami nincs sehol ábrázolva, pont azért, mert nem tér), mivel az emelvény 5 oldalú. Ezt szögletes vonalakkal próbálta ábrázolni, a két középső figura terét összekapcsolva, egy oldalra téve (nem választja el őket se oldaltörés, se kagyló).

Az emelvényen látható figurák és források vörös-kék-vörös-kék-vörös-kék háttérszínű nyolcszögekben (fénymezőkben) láthatók. Ez jelzi, hogy mások (különbözők), egymástól elválasztottak és a fény az, ami révén életben tartják a világot. Alattuk és fölöttük, a kékesfehér (időszálakra emlékeztető) csíkokból álló elválasztó díszítésen túl, két-két sorban kétszer 24 folt (pötty, csepp, ellipszis) látható, különböző színű mezőkben. Ami arra utal, hogy a 3D-s altér alapját (beágyazási környezetét) egy 4D-s téridő (6x4 térdimenziós) alkotja, ami két irányból (ana és kata irányokból) körbeveszi az alteret.

Az emelvény teteje kék, mintha víz borítaná, körben fehér peremmel (alacsony fallal), ami előre nyitott és 8 oszlop tagolja részekre két oldalt. Ez mutatja, hogy a buddha számára nyitott hely a világ, vagyis elhagyhatja ezt a teremtést (nincs oda bezárva a lelke a tudatlansága miatt). A kék VÍZ közepén lévő rózsaszín lótuszvirágra helyezett fehér párna azt jelzi, hogy úszik a vízen, tehát lebeg a teremtés idő VÍZ-eiben (a bolygó).

A buddha a pokolban tartózkodik, mert körülötte a külső aura rétegben ördögök (2 sárkány), démonok (2 lovas emberalak), oroszlánok (vagy kutyaszerű lények: 2) láthatók, felette pedig egy galambszárnyú, szarvas ördögfej lótuszon ülve. Ő a Sátán, az alvilág ura, akit két oldalról 1-1 emberalak (angyal?) imád (imára tett kézzel fordulnak az uruk felé). Így összesen 9-en veszik körbe a bölcset (a 9 a számmisztikában a bölcsesség száma). Az alvilági hátteret indás, virágos, girlandos díszítés, azaz a teremtés bőséges elburjánzása tölti ki. Az egészet kívülről több rétegű (kék, rózsaszín, aranysárga) keret övezi (a térbúra lélek visszatartó védelmi rendszere, azaz a teremtés határa).

A buddha bal kezében tartott kék gömb fehér felső résszel (sarkvidéki jégmező) egy vízzel borított bolygó szimbóluma, ami egyértelműen nem a Föld, hanem egy másik vizes bolygó, valahol az univerzumban. Mivel nincsenek rajta szárazföldek. Ez a szimbólum két dolgot jelenthet:
1. A festmény egy külföldi buddhát ábrázol, akinek a lelke nem idevalósi a Földre, hanem máshonnan jött.
2. A buddha épp egy másik bolygón meditál, arra figyel, oda utazik lélekben. Erre az is utal, hogy a két szemével a gömbre figyel, nem előre néz, ki a festmény síkjából.

A buddha ruhája áll egy vörös, szögletes mintájú, foltozottnak tűnő köpenyből, egy vékony, zöld derékövből és egy rózsaszín kiegészítőből. A fekete haja varkocsba van kötve a feje tetején. Tehát szerzetes, aki visszavonult a világi élettől a tanulás érdekében.

A buddha feje körüli glória kívül lila, ami egy kevert szín kékből, vörösből és fehérből. Ez jelzi a beavatottsági fokát. A buddhák glóriája ugyanis kezdetben vörös, aztán ahogy fejlődnek, ez narancsra vált, majd sárgára, zöldre, türkizre, kékre, ibolyára, végül kifehéredik. Pontosabban átcsúszik az ultraibolya tartományba, ahol még vannak további fokozatok, csak azokat itt, az alvilágban már nem tudjuk hűen ábrázolni, megfesteni, mert nem látjuk. A lila szín valószínűleg egy utalás az ibolyán túli tartományra, tehát magas szintű beavatottról van szó, aki túlnőtt már szellemében a 3D-s alvilágon.

Készült: 2022.10.28.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz