FÜGGÉS ÉS FÜGGETLENSÉG

Minden élőlénynek és értelmes lénynek közös tulajdonsága, hogy az élete fenntartása, működtetése függ bizonyos külső tényezőktől, amik fölött nincs hatalma, tehát kiszolgáltatott nekik. Ezért kénytelen alkalmazkodni hozzájuk, megbarátkozni velük, elkerülni őket, figyelembe venni a hatásaikat az életére. Rákényszerül ezen tényezők megismerésére, legyőzésére, megkerülésére, uralására, hogy hatalma legyen fölöttük és irányíthassa őket. Ezen folyamat egyik végeredménye a teljhatalmú, autonóm istenné válás.

Számszerűsítsük a függés mértékét százalékosan. A teljes függés a külső tényezőktől legyen 0%, a teljes függetlenség mindentől legyen 100%. A sejtésem az, hogy nem létezhet az univerzumban sehol, semikor olyan értelmes élőlény, aki eléri a 0%-ot vagy a 100%-ot. Helyette minden élőlény a két véglet között mozog, felfelé igyekezve, lefelé csúszva a különböző akadályok, nehézségek miatt. Az ok mindkét esetben egyszerű. A teljes függés magatehetetlenséget jelent, azaz életképtelenséget. Az ilyen élőlények mindig kipusztulnak és eltűnnek az univerzumból. Akkor is, ha más értelmes lények megpróbálják őket valamiért életben tartani, ezzel csupán késleltethetik a kihalásukat, nem akadályozhatják meg. A teljes függetlenség mindentől meg nem definiálható pontosan, azaz nem lehet tudni, hol húzódik a plafon, ami fölé nem lehet menni? Egy szuperintelligens és szuperhatalmas isten sem lehet benne soha tökéletesen bizonyos, hogy elérte a csúcsot és innen már tényleg nincs tovább felfelé.

Egy ideális teremtésben az élőlények fokozatosan, lineárisan vagy lépcsőzetesen válnak egyre értelmesebbé és függetlenebbé, ahogy megismerik a világot és egyre több tényező fölött szereznek hatalmat. A gyakorlatban azonban ez nem így történik. A valóság ugyanis folyton változó, aszimmetrikus, ezért az élőlényeket befolyásoló tényezők hol könnyebb, hol nehezebb akadályokat jelentenek a számukra. Hol sikerül őket legyőzni, hol nem. Ezért az evolúciós görbe inkább fog egy lassan emelkedő hullámvasútra, felfelé eltolódó hullám görbére hasonlítani, mint szépen ívelő egyenesre. És nem tudjuk, hogy végül kisimul-e a felső határértékhez közelítve?

Amikor egy lélek biotestbe reinkarnálódik, csecsemőként, gyerekként erősen függő a környezetétől. Felnőttként önálló, tapasztalt, okos, kevésbé függő. Megöregedve, az öregedéssel együttjáró hibákat legyőzni nem tudva, ismét egyre függőbb helyzetbe kerül, míg meg nem hal. Halottként a túlvilágon, tapasztalatlan személyiségként ismét erősen függő állapotban kezdi az ottani életét, majd felnőve a túlvilági viszonyokhoz, egyre kevésbé függővé válik. Aztán olyan nehézségekkel és gondokkal találja szemben magát, amikkel nem tud mit kezdeni, ezért kénytelen újra visszatérni egy biotestbe és reinkarnálódva új személyiséget építeni magának. Viszont ahogy sorra éli az életeit, egyre több tapasztalata, tudása halmozódik fel a világról és önmagáról, így egyre profibban képes megélni az életeit, egyre följebb jut a megismerés és hatalomgyakorlás létráján. Vagyis a függési görbéje hosszú távon eltolódik felfelé. Nem feltétlenül fog nagyobb ingadozásokat mutatni, de mindenképpen ingadozni fog. Egészen addig, míg a megvilágosodás ösvényén eléri vagy kellően megközelíti a teljhatalmú isteni létforma állapotát. Ahol uralni tudja az anyagot, energiát, információt és képes bármeddig fenntartani a saját létezését a saját mennyországában. Azaz nem kényszerül rá az ismételt reinkarnálódásokra.

Vajon meddig tud egy isteni létforma életben maradni a csúcson, anélkül, hogy a környezeti tényezők legyűrnék valamiképp és visszazuhanna a fejletlenebb létformák valamelyik függési szintjére? Ezt nem tudjuk. Aminek gyakorlati okai vannak. Minél tovább él egy értelmes lény, annál több akadállyal, veszéllyel, hibával, ellenséges lénnyel kell megküzdenie, túlélnie ezeket ahhoz, hogy megőrizhesse hatalmi pozícióját a világával szemben. Az entrópia ugyanis állandóan hat, ami ellen folyamatos cselekvésre, erőkifejtésre van szükség, az élőlény saját világrendjének fenntartásához. Egy rövid időtartamon belül és egy szűk térbeli kiterjedésen belül vizsgálva az élőlényekre leselkedő veszélyeket, azt látjuk, hogy ezek nagy valószínűséggel, sűrűn fordulnak elő. Amik ellen általában könnyű védekezni vagy elmenekülni előlük, mert közismertek, gyakoriak, általánosak. Minél nagyobb időtartamon és térbeli kiterjedésen vizsgáljuk a veszélyeket, annál többször fordulnak elő egyre alacsonyabb valószínűségű események, amik csak elvétve jelentkeznek. Ezek ellen egyre nehezebb védekezni vagy elmenekülni előlük, mert nem ismertek, ritkák, speciálisak. Tehát nagyobb valószínűséggel pusztíthatják el az élőlényeket.

Minél tovább és minél nagyobb területen élnek a különböző fajtájú, fejlettségű, intelligenciájú, hatalmú élőlények, annál több pusztul el belőlük. Tehát fokozatosan elfogynak, kihalnak, a környezeti körülmények (veszélyek) előfordulási függvényében. Ez egy általános tendencia, ami ellen egyedül a szaporodás nyújthat védelmet.

Ezt a tényt ismerték fel azok az istenek, akik szabad akaratú, tehát önállóan dönteni és fejlődni képes lelkeket, élő értelmes lényeket fejlesztettek ki (valahol, valamikor) az univerzumban, hogy pótolják velük az egyre fogyó isteni populációt. Hogy az értelmes lények ne tűnjenek el az univerzumból a számtalan különféle nehézség miatt. A lelkek természetesen ugyanúgy "fogyóeszközök" a teremtésben, mint minden más, tehát idővel egyre több vész oda belőlük, ahogy szétszóródnak az univerzumban. Ezért a lelkek gyártása, a veszteségek pótlása folyamatos. És vagy alulmúlja időarányosan (és lokálisan) a veszteségeket vagy felül. A felülmúlás teszi lehetővé a terjeszkedést a világban, az egyre népesebb civilizációk létrehozását egyre több bolygón, ami hosszú távon az univerzum telítődéséhez, túlzsúfoltságához vezethet, a többi értelmes lényt téve meg fő veszélyforrássá mindenki számára (túlnépesedés).

A Föld, mint alvilági pokolbolygó és reinkarnációs úticél tekinthető egyfajta edzőpályának a lelkek számára, ahol megküzdhetnek a mostoha környezeti körülményekkel, a saját biotestük korlátaival és egymással, a szabad akaratból elkövethető bűnök széles palettája miatt. Ez a világ kineveli magából a legéletrevalóbb (legokosabb, leggátlástalanabb) lényeket. Akik túlélik és leküzdik az összes itt előforduló akadályt, jó eséllyel elboldogulnak utána máshol is az univerzumban. Bár a lelkek egymás elleni tevékenysége gátolja a teljhatalmú istenné válást, hosszabb távon mégsem képes azt megállítani, viszont jelentősen lelassítja, megnehezítve mindenki számára a továbblépést. Ezért hívjuk lélekcsapdának, lélekbörtönnek az ilyen alvilági helyeket.

Minden élőlényre általánosságban a következő veszélyek leselkednek az életben maradása során, amiket le kell küzdenie:

1. Természeti csapások: kedvezőtlen környezeti csapások. Ilyenek a hideg, meleg, szárazság, áradás, vulkánkitörés, élelem hiány, energia hiány, nyersanyag hiány, különféle kozmikus kataklizmák. Napkitörések, meteor becsapódások, szupernóva robbanások, galaxismag kitörések.
Ezeket általában lehet előre észlelni, kikerülni, elmenekülni előlük, védekezni ellenük.

2. Értelmes lények: az ellenséges, áruló, cserben hagyó, ügyetlenkedő, buta, bűnös élőlények társasága. Az általuk vívott háborúk, környezet pusztítások, balesetek.
Ezeket többnyire lehet előre észlelni, kikerülni, elmenekülni előlük, védekezni ellenük. De komolyabb veszélyt jelentenek a természeti csapásoknál.

3. Saját hibák: tudatlanságok, tévedések, ostobaságok, öngyilkosság.
Ezeket nem mindig lehet észlelni, kijavítani, megelőzni. Viszont mindig komolyabb veszélyt jelentenek a természeti csapásoknál és a többi értelmes lénynél, mivel másokkal nem muszáj együtt élni, önmagunkkal viszont nem lehet nem együtt élni.

4. Fejlődésben megrekedés: a megismerés és hatalomgyakorlás csúcsának elérése, ahonnét nincs tovább hová fejlődni.
Ez valószínűleg észlelhetetlen, mert egy intelligens lény sosem lehet benne teljesen biztos, hogy már mindent tud, mindenre képes és tényleg nem maradt több újdonság és kihívás a számára, amivel megküzdhetne, tovább növelve az életképességét. Éppen ezért ez jelenti a legnagyobb veszélyt minden istenre, ha mégis elérhető ez az állapot.

Készült: 2022.11.29.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz