A LELKI ÉRZÉKELÉS FELBONTÁSA

A témával kapcsolatban érdemes elolvasni minimum a Lélektani kutatások (2021, létfilozófia) című írást az Eseményhorizonton.

1. ÉRZÉKELÉS

A lelkek közvetlenül érzékelik a környezetüket, vagyis a rajtuk áthaladó időhullámok taszító hatásai miatt rajzolódik ki bennük, a tudatuk számára a környező világ vizuális képe. Ez a lelki látás, ami monokróm, tehát színtelen. A létező dolgok fénylő, világos hatást keltenek, az üresség fénytelen fekete. Vagyis minél nagyobb egy tárgy sűrűsége, azaz minél több fotinó és (fotinókból álló) anyagi részecske van benne, annál nagyobb a tömege, hőmérséklete, így annál fényesebben világít. A vákuum nem látható, mert nincs ott semmi. Lelki látással nézve az égboltot, az fényes nappal is mindig sötét feketének tűnik, de nem teljesen korom fekete, mert a rengeteg távoli csillag fénye és a kozmoszt betöltő szórt háttérsugárzás hullámtere ad neki egy halovány, alig észrevehető derengést.

A lelki látás gömbkörös, egyszerre minden irányba történik, de torzítatlanul, tehát nem úgy, ahogy a különböző halszem optikák működnek. Ettől függetlenül lehetőség van az egy irányba fókuszálására, a figyelem irányítására és a nem érdekes dolgok kiszűrésére, letompítására. A fókuszálás mellett a dolgok nagyítására is lehetőség van, korlátozott mértékben. Vagyis van egy maximális felbontása a lelki érzékelésnek, hogy adott távolságból mekkora az a legkisebb dolog (nevezhetjük egy képpontnak), ami még éppen kivehető vele? Ennek a meghatározása céljából elvégeztem egy kísérletet (vagy húsz évvel ezelőtt), egy testen kívüli élmény során maximális mértékben ránagyítva a tőlem távoli dolgokra. A nagyítás mértékének átállítása lehet gyors vagy lassú, ami nem fokozatosan, hanem folyamatosan történik, ugrások nélkül. Az alábbiakban az ezen kísérlet eredményéből levont következtetéseimet olvashatjátok.

2. FELBONTÁS

Úgy találtam, hogy nagyjából 100 méteres távolságból képes vagyok elolvasni egy újságban az apró betűs szöveget. Az újságokban a kis betűk magassága: 1,5 milliméter, a nagy betűké: 2,5 milliméter. Ahhoz, hogy egy ekkora betű jól kivehető, a szöveg pedig könnyen olvasható legyen, minimum 0,1 milliméteres részletgazdagságra (képpont méretre) van szükség, de én ennél élesebben láttam a betűket, tehát a képpontok mérete valahol alatta volt ennek.

A dolgok látszólagos átmérője a távolság növekedésével lineáris arányban csökken. Tehát egy kétszer messzebb lévő dolog mérete fele akkora, egy négyszer messzebb lévőé negyed akkora. A betűk felismerhetőségéhez a magasságuknak kell elérnie egy kritikus értéket, a szélességük és az általuk elfoglalt terület mérete nem mérvadó, mert ez betűnként különböző és a magasságukhoz igazodik. Ennek alapján könnyen meghatározható, hogy a különböző távolságra lévő dolgokat mekkora maximális felbontással tudom szemlélni.

Ha egy 100 méterre lévő 1,5 milliméteres betűt el tudok olvasni, akkor 1 méterről egy 0,015 milliméteres betűt is el tudok olvasni. Ez 10 centiméterről 1,5 mikrométerre csökken (egy lélek átmérője kb. 1 mikrométer!), 1 centiméterről 0,15 mikrométerre, 1 milliméterről 15 nanométerre, 10 mikrométerről 150 pikométerre (ez kb. 1 szénatom átmérője!), 1 mikrométerről 15 pikométerre (1 hidrogén atom átmérője kb. 50-53 pikométer!).

Tehát a lelkek képesek egymást meglátni, gömbszerűnek érzékelni kb. 1-10 centiméter közti távolságból. Így már érthető, miért nem látjuk magunk körül a többi lelket, akár biotestben tartózkodnak, akár szabadon, kísértetként kóborolnak a világunkban. Mert ezek általában 1-2 méterre vagy messzebb lebegnek tőlünk, jócskán a maximális képfelbontásunk hatósugarán kívül. Még ha két ember szorosan összedugja a fejét, akkor is túl messze vannak egymástól a koponyájukban ahhoz, hogy meglássák a másikat. Csupán az illető jelenlétét érzékeljük, a lelkéből kisugárzott gondolatait és érzéseit, a modulált időhullámoknak köszönhetően. Ezen alapul a telepátia.

Ha viszont két lélek tényleg nagyon közel kerül egymáshoz, akkor alig 1 lélek átmérőnyi távolságban lebegve már a másikat alkotó atomok is jól láthatók, haloványan fénylő, gömbszerű képződmények formájában. Tehát tisztán kivehető, milyen egy lélek belső atomrács szerkezete, pontosan milyen atomokból épül fel, hol vannak benne a különböző nanoalkatrészek, milyen útvonalakon pattognak körbe benne a különböző fényszálak és milyen fizikai műveleteket végez éppen a lélekvezérlő operációs rendszere (nanokapcsolók átállítása, fényvisszaverő erőtérpajzs tükrök be-ki kapcsolása, stb.)? Az más kérdés, hogy a lelkek általában eléggé távolságtartóak, mert nem bíznak egymásban és nem mutatják meg önmagukat ilyen részletességgel senkinek.

Megjegyzés: Érdemes megnézni Alex Grey amerikai festő pszichedelikus művész azon spirituális festményeit, amiken az emberi test belső szerkezetét ábrázolja élénk színekkel (www.alexgrey.com). Az agy közepén megbújó lelket többnyire sárga lángnyelvként jelzi, noha a valóságban egyáltalán nem így néz ki. A Pregnancy (1989) című képére pedig ráfestett egy stilizált lelket (lótuszvirág fölött lebegő ikozaéder). A lélek, mint nyolcszirmú virágocska a fogantatás pillanatától ott van a magzatban, de rajta kívül is lebeghet az anya aurájában.
(https://www.alexgrey.com/search/?avg_default%5Bquery%5D=progress+of+the+soul+praying-2/)

3. ATOMOK

A fentiekből következik, hogy a lelkek képesek önmaguk körül, kb. 1-2 lélek átmérőnyi távolságon belül észlelni és azonosítani a különféle típusú atomokat, molekulákat, vegyületeket, atomrács szerkezeteket. Tehát jól látják a sejteket, vírusokat, baktériumokat is. Az atomok alkotórészeit (elektronok, protonok, neutronok) viszont nem látják, mert ezek több nagyságrenddel kisebbek az elérhető maximális felbontásnál (kb. ezred akkorák). Csupán pontszerű villanásoknak tűnnek, kivehető forma és szerkezet nélkül. A lelkek képesek észlelni az őket érő részecskesugárzásokat (neutron sugárzást, alfa részecskéket, töltött részecskéket), de csak akkor, mikor már beléjük csapódnak. Ezek veszélyt jelentenek a belső működésükre, mert behatolva a lélekbe, tönkretehetik az egyes nanoalkatrészeket, szétszórhatják a fényszálakba tömörülő fotinókat. Ezért valószínűsítjük, hogy a fényvisszaverő erőtérpajzs tükrökkel védik magukat a részecske sugárzásoktól és a külső fényzajtól is. Mert az erőtérpajzs (ami egy mesterségesen keltett hulláminterferencia mező, azaz potenciálhegy) mindkét irányból taszító hatású a fotinók tachionjai számára.

Mivel a különböző atomok (kémiai elemek és ezek izotópjai) tömege eltérő, mindegyik másféleképp fénylik a lelki érzékelés számára. Tehát némi gyakorlással megtanulható, hogy melyik fényesség, milyen távolságból nézve, melyik atomnak felel meg. Ezen a módon még a hőmérséklet is meghatározható (valamekkora pontossággal), mert a hideg atomok másképp világítanak, mint a forrók. Más a belső fotinó eloszlásuk. A hideg atomokban a kötött fotinók a részecskékbe tömörülnek, tehát pontszerűen világítanak (az atom gombóc nagy része üres, sötét). A forró atomokban a szabad fotinók össze-vissza röpködnek, pattognak, tehát az atom felhőszerűen elmosódva világít. A gerjesztettségi szint növelése megnöveli az atomok átmérőjét kis mértékben, ezért az elektronfelhő ragyogása is másféle látványt nyújt.

4. IDEGRENDSZER

A lelki érzékelés teszi lehetővé, hogy a biotestbe reinkarnálódó lelkek pontosan megtalálják az idegrendszerben azt a pontot, ahová illeszkedniük kell a jelátvitelért felelős idegsejtek között ahhoz, hogy vezérelni tudják a testüket. A modulált fényszálat elektromos jelsorozattá alakító és visszaalakító (duplex) interfész idegsejtek csatlakozó végei néhány molekulából állnak mindössze, amiknek pontosan kell illeszkedniük a lélek burkolatán meghatározott helyeken lévő, fényáteresztő ablakokhoz. A sejtek ennek érdekében rugalmasak, nyúlékonyak, hajlékonyak, mert a lélek nanogép gyémánt szerkezete teljesen merev, nem tud igazodni hozzájuk. Ezek a sejtnyúlványok egyben puha foglalatként is szolgálnak, tehát szó szerint megfogják és egyhelyben tartják a lelket, nehogy elmozduljon a pozíciójából és megszakadjon a folyamatos, kétirányú adatátvitel.

A sejtnyúlványok lélek rögzítő képessége korlátozott. Ezért tud a lélek kiszabadulni a bölcsőjéből és időnként elhagyni a biotestet, hogy odakint kóboroljon kedvére. A lélek anyagának tömegtehetetlensége miatt a nagyobb gyorsulások kiszakíthatják azt a bölcsőjéből, amennyiben nem képes a saját fényhajtányaival időben kompenzálni a kényszerű elmozdulását. Ezért ájulnak el az emberek kb. 9-10 g-s gyorsulás környékén, még a legedzettebb vadászpilóták is. Ha valakit fejbe vágnak, azért ájul el, mert szó szerint kiesik az agyából a lelke és időbe telik, amíg "észbe kapva" visszatalál a helyére (magához tér).

5. KÍSÉRLETEK

Rengeteg kérdésre nem tudjuk még a választ a lelkekkel kapcsolatban. Számos kísérletet kellene elvégezni, több önkéntes szereplő bevonásával, hisz a különböző típusú lelkek felépítése és működése, érzékelése eltérő lehet. Bonyolítja a dolgunkat, hogy sok biotestben élő lélek érzékelése ki van kapcsolva, illetve le van tiltva a személyiség élményhalmaza számára a hozzáférés ehhez. A teljes földi népességen belül még mindig csak egy elenyésző kisebbség képes valamilyen szinten használni a lelki érzékelését, akik viszont az esetek nagy részében nem foglalkoznak a tapasztalataik tudományos elemzésével, matematikai, fizikai, informatikai, technológiai értelmezésével. Így a jelenség már évezredek óta makacsul megmarad a misztika és parapszichológia homályában, ahonnét nem könnyű átrángatni a tudományos kutatás területére.

Nem tudjuk, hogy a lelki érzékelés során begyűjtött (közvetlen) élmény információk tárolása mennyivel több "helyet" foglal el a fényszálban, mint a biotesttől kapott (szűrt, átkódolt) információké, ami az élménytároló rendszer telítődése szempontjából fontos tényező. Az elmúlt években, évtizedekben nem akart senki jelentkezni az ilyen irányú kutatásokhoz alanynak, ezért haladunk ennyire lassan a feladattal, a részletek megértésével. Itt ugyanis nem lehet véletlenszerűen, bárkit kiválasztani a kísérletekhez, mert van akinek jobban megy a lelki érzékelés megtapasztalása, van akinek kevésbé vagy semennyire. Ráadásul ezt a képességet a lélekcsoport felügyelő istenek (rendszergazdák) bárkinél, bármikor be vagy kikapcsolhatják, segítve vagy akadályozva a munkánkat. Sokan ezért adták fel az elmúlt évtizedekben az ilyen paraképességek laboratóriumi kutatását, mert az eredmények sok esetben nem bizonyultak bármikor, bárhol megismételhetőnek (ami a tudományosság egyik helytelen kritériuma).

Kiegészítés: Ezzel a témával kapcsolatban érdemes elolvasni a Lelki távdiagnosztika (2022 létfilozófia) című írást az Eseményhorizonton.

Készült: 2022.12.01. - 12.16.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz