A PARAKÉPESSÉGEK TECHNIKAI HÁTTERE

Ez az írás a Lélektani kutatások (2021, létfilozófia) 7.2. alfejezetével kapcsolatos következtetéseket tartalmazza.

Jelenleg az a közvélekedés a különféle emberi paraképességekről (mint a gondolatolvasás, távolba látás, múltba látás, telekinézis, levitáció, távgyógyítás, stb.), hogy ezeket meg lehet tanulni. Ki tudja fejleszteni őket a beavatott misztikus, majd kedvére használhatja őket. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy szinte mindenki, aki valahogyan szert tesz ilyen képességekre, igazából nem tudja, hogyan és honnan jutott hozzájuk? A legtöbb esetben pedig képtelen akaratlagosan irányítani és kérésre bárhol, bármikor reprodukálni ezen jelenségeket. Ráadásul sok esetben a paraképességek csak egy ideig jelentkeznek az illetőnél, majd amilyen váratlanul felbukkantak, ugyanolyan hirtelen el is tűnnek, általában örökre. Így joggal mondhatják azt a szkeptikusok és a jelenségekkel foglalkozni akaró tudósok, a rengeteg felhalmozódott bizonyíték ellenére is, hogy mindez csak mese, valójában képtelenség, hogy az emberek ilyesmikre legyenek képesek.

Amennyiben igazak a Lélektani kutatások című cikkben leírtak a lelkek műszaki jellemzőiről és belső (vagy külső?) alkatrészeiről, logikusan adódik a következtetés, hogy a paraképességekért is ezek az isteni fejlesztésű nanoszerkezetek a felelősek. Tehát a lelkeket fejlesztő, tervező, gyártó, üzemeltető, javító, irányító istenek a munkájuk során létrehoznak különféle nanogépeket, amik különféle extra képességeket tesznek elérhetővé a használójuk számára. Aztán ezeket rajtunk tesztelik. Valamilyen szempontok alapján kiválasztanak és elkapnak egyes lelkeket, átalakítják őket, felszerelik a kísérleti nanogépekkel, majd kitörlik ezen élmény emlékeit belőlük és visszaengedik az illetőt a "terráriumba", hogy megnézzék, mi történik vele? Hogyan reagál egy halandó és buta ember, ha váratlanul valamilyen isteni képesség birtokába jut? Hogyan tanulja meg használni? Mire használja? Hogyan él vele és hogyan él vissza vele? Miként reagál rá a környezete?

Aztán, ha vége a tesztnek, befejezik a kísérletet és eltávolítják a kiegészítőt az illetőből, a megfigyelése során begyűjtött ismereteket pedig megtartják maguknak és felhasználják a saját céljaik érdekében. Ezért bukkannak fel időnként különös képességekkel rendelkező emberek a világunkban, akik egy darabig parafenoménként viselkednek, majd hirtelen elmúlik náluk a dolog és bárhogy erőlködnek, többé nem jön elő. Az ok egyszerű: Ezen képességeket nem lehet "megtanulni", ahogy a két lábon járást vagy a beszédet. Ha valaki rendelkezik egy adott típusú nanogéppel, akkor csak azt tanulhatja meg, hogyan használja azt. Hacsak nem kapott róla külön felkészítést vagy legalább egy felhasználói kézikönyvet, előre telepítve a feltudatába. De ettől még nem lesz az övé, a tulajdona, csupán bizományba kapta, átmenetileg az extra felszerelést a nála sokkal okosabb és nagyobb hatalmú isteni lényektől. Akik úgy játszanak az alárendelt teremtményeikkel, ahogy kedvük tartja. Mert a ráruházott hatalom nem saját hatalom. Bármikor visszavonható, korlátozható, ki-be kapcsolgatható. Úgyhogy nem feltétlenül pozitív és jó dolog egy ilyen kísérlet szenvedő alanyának lenni, akár beleegyezett az illető, akár nem.

Ezzel legyen tisztában mindenki, aki paraképességek elsajátításán töri a fejét.

Készült: 2022.06.02.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz