LÉLEKTANI BIZONYÍTÉKOK

A Lélektani kutatások (2021, létfilozófia) című írás tartalma kapcsán sok Olvasó tette fel a kérdést, hogy mik bizonyítják mindezt? Hol vannak a bizonyítékok ezzel kapcsolatban? Továbbá egyesek azt állították: mivel nem egy tudományos lapban jelent meg ez a cikk, nem tudományos, tehát nem lehet komolyan venni, függetlenül a bizonyítékoktól. Mintha legalábbis a tudományosság legfőbb bizonyítéka az lenne, hogy egy tudományos lapban jelenik meg egy írás, s nem pedig az, hogy megfelel a tudományosság kritériumainak. Annak érdekében, hogy ne kelljen ismételnem magam, röviden összefoglaltam a válaszokat ezekre a kifogásokra, kritikákra és panaszokra, hogy senkinek ne maradjanak kétségei az ügy valóságosságát és súlyát illetően.

1. BIZONYÍTÉKOK

Mi számít bizonyítéknak? Ez erősen változó, attól függően, miről van szó? Például egy bűncselekmény kapcsán a bíróság előtt egy vagy több tanú hihető vallomása bőven elég hozzá, hogy elítéljék a tettest, még akkor is, ha tárgyi bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Ellenben ha tárgyi bizonyítékok vannak, akár az ezzel ellenkező vallomások mellett is elítélhetik a tettest, gátlástalanul kikezdve a tanúk szavahihetőségét, az állításaik értelmezését.

Tudományos bizonyítéknak az számít, ami bárhol, bármikor, bárki által megismételhető, a körülmények (fizikai feltételek) függvényében. Ez alapján, szigorúan véve az egész tudomány teljességgel tudománytalan, hisz minden jelenség bizonyíthatatlan, mivel az aszimmetria következtében nincs két teljesen egyforma hópehely és senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Tehát nincsenek pontosan megismételhető kísérletek, csak hasonló eredményekre vezetők. Ráadásul minden kísérlet kimenetele függ a végrehajtó személyétől, amit szemérmesen csak "operátor hatásnak" hívnak és igyekeznek nem kutatni, nehogy kiderüljön, hogyan és miért működik? Továbbá minden kísérletező személynek csak szubjektív tapasztalatai lehetnek a világról, objektívek nem, ennélfogva objektív valóság és igazság nem létezik (ismeretelméleti szempontból jól bizonyított módon). De ezekről az apróságokról rendre mindenki megfeledkezik, mivel a tudományosság kritériumait elég régen határozták meg és azóta elfelejtették frissíteni ezeket, az újabb felfedezések ellenére, amik miatt igencsak át kéne értékelni a kritériumokat.

Milyen bizonyítékok szólnak a lelkek, az isten, a túlvilág létezése mellett? Mik bizonyítják, hogy ezen dolgok nem megismerhetetlen, megérthetetlen, megfoghatatlan, formával és szerkezettel nem rendelkező (transzcendens, misztikus, para) jelenségek, amikre nem vonatkoznak az univerzumot meghatározó és irányító fizikai törvények? Létezik-e az általunk ismert természet fölött egy másik, "természetfölötti" természet, másfajta törvényekkel? Akik ilyen kérdéseket tesznek föl, nyilvánvalóan nem ismerik a témát, nem néztek utána rengeteg mindennek vagy úgy tesznek, mintha nem tudnának a számtalan eredményről és bizonyítékról, amik szó szerint körülvesznek minket évezredek óta. Az alábbiakban röviden összefoglalom őket, hogy utána bárki kedvére utánuk járhasson a könyvtárakban, az interneten, az újságok archívumaiban vagy akár személyesen is, például kilépve a biotestéből és röpködve kicsit a szabadban.

1.1. TEREMTÉSMÍTOSZOK

Minden rendes vallásnak van valamilyen teremtésmítosza, amiben röviden összefoglalják, hogyan keletkezett a világ és miként jöttünk létre mi, emberek? Ezek mindegyikében szó esik az Istenről vagy istenekről, akik a világot teremtették, valamint arról, hogy embereket, lelkeket, szellemeket csináltak, teremtettek ezen világ benépesítése céljából (valahogyan, valamiből). Ez nem csak az egymásból táplálkozó, egymástól ötleteket merítő vallásokra igaz, hanem az egymástól teljesen függetlenül, elszeparáltan (más kontinensen) kifejlődött vallásoknál is így van. Elgondolkodtató egybeesés a másféle ötletek teljes hiánya. Főleg, mert egyik mítoszban sem állítják azt, hogy a lelkek csak úgy, maguktól jöttek létre vagy mindig is voltak vagy egyszerűen nincsenek. Ilyen butaságokat csak az ateisták és materialisták állítanak, tudományos hozzáállásnak nevezve az általuk nem ismert jelenségek tagadását.

1.2. SÁMÁNOK

Az ősi törzsi társadalmakban, közösségekben világszerte mindenhol jelen vannak a sámánok, táltosok, varázslók, mágusok, boszorkányok, gyógyítók, szellemidézők, halottlátók, esőcsinálók, jósok, médiumok, próféták, jógik, csodatévők, parafenomének, stb. Akiket nagyon sokféle névvel szokás illetni. Évezredek óta, mind a mai napig. Ők járnak át a másvilágra, túlvilágra, kommunikálnak a szellemekkel, az istenekkel, információkhoz jutva tőlük és róluk, illetve információkat továbbítva nekik tőlünk és rólunk. És eredményesen végzik a munkájukat a közösségük, törzsük, falujuk népe érdekében. Ha eredménytelenek lennének, már régen elzavarták volna őket a csalódott emberek és kihaltak volna. Nem is tudnánk róla, hogy régen voltak ilyenek. De nem így van. Ezen túlvilági kapcsolattartók mindegyike ugyanazt mondja, ugyanazt a világképet ábrázolja ősidők óta, az istenekről, szellemekről, lelkekről beszámolva. Holott az egyes kontinenseken évezredeken át egymástól elszigetelten éltek, tehát nem egyeztethették az elképzeléseiket (hacsak nem a túlvilágon találkozgatva). Elgondolkodtató egybeesés a másféle ötletek teljes hiánya. Csak az ateisták és materialisták állítják azt, hogy mindez képtelenség, nem lehetséges, nem így van, tagadva a jelenségeket, pusztán azért, mert ők nem képesek személyesen megtapasztalni vagy a meglévő műszereikkel kielégítő módon mérni őket (új műszereket meg nem akarnak hozzá fejleszteni).

1.3. SPIRITISZTÁK

A XIX. századi Európában és Amerikában komoly tudományos kutatások folytak spiritizmus néven a túlvilági élet, a kísértetek, szellemek tulajdonságainak megismerése és a velük való kapcsolattartás megvalósítása érdekében. Rengetegen, rengeteg helyen, rengetegszer tartottak spiritiszta szeánszokat, hogy megidézzenek túlvilági lényeket és elbeszélgessenek velük, próbálva hasznos információkhoz jutni a világegyetemről. Ezen szeánszok egy részén komoly tudósok is jelen voltak, akik különféle kísérleteket végeztek a jelenségek valóságosságának igazolására. Mérték a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, mozgását, igyekeztek lefotózni, filmre venni a jelenéseket. Különféle trükkös módszereket találtak ki annak érdekében, hogy leleplezzék a csalókat és ügyeskedőket, akik a valós jelenségek utánzásával próbáltak haszonra szert tenni, becsapva az embereket. A szélhámosok leleplezései mindig nagy szenzációnak számítottak. A valós jelenségek még inkább. Ha valós jelenségek nem lettek volna, a szélhámosoknak sem kellett volna ezeket megpróbálni utánozni, hamisítani. És gyorsan feledésbe merül az egész ügy, nem foglalkoznak vele igen sokan évtizedeken keresztül, még a XX. század első évtizedeiben is.

1.4. PARAKUTATÓK

A XX. századra olyan sok információ, tapasztalat és bizonyíték összegyűlt a különféle paranormális jelenségekről, hogy komoly tudományos laboratóriumokban is nekiláttak kutatni a gondolatolvasást (telepátia), távolbalátást (clairvoyance), távmozgatást (telekinézis), jóslást, halottidézést (médiumitás,) lebegést (levitáció), kísértetjárást (transzkommunikáció), stb. Ezeket rendesen dokumentálták is, tehát számtalan fotó, videó, hangfelvétel, jegyzőkönyv, vallomás, beszámoló, tudományos publikáció készült az eredményekről, amik aztán vagy megjelentek a sajtóban vagy nem, attól függően, hogy melyik lap volt hajlandó leközölni őket és milyen színvonalon? Nem tudjuk, hogy hány kutatási eredményt titkosítottak, pont az elért eredmények későbbi felhasználása céljából, hogy megőrizzék az előnyüket a konkurens kutatókkal szemben?

Aztán a katonai fejlesztők és hírszerző ügynökségek is rámozdultak a témára (főleg az oroszok és amerikaiak) és a további kísérleteket titkosították, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, hogy parafegyvereket és kémkedési eljárásokat fejlesszenek ki belőlük. Azóta nincsenek hírek az eredményekről, nyilvánvaló módon. A nagy titkolózásnak csak egy oka lehet: van mit titkolni. Ha ezek nem működnének, senki sem foglalkozna még a létezésük letagadásával sem. Ellenben mind a mai napig vannak olyan csoportok ("szkeptikusok", "tényeket tisztelők"), akik gőzerővel igyekeznek leleplezni és megcáfolni a parajelenségeket, hitelteleníteni és nevetségessé tenni őket, feltűnően harcolva az igazság ellen. Ha ugyanis ezen jelenségek nem léteznének, akkor nem lenne mi ellen harcolni, időt, energiát, pénzt ölve a nagy küzdelembe. Mivel nem lennének igazi parafenomének, akik a tevékenységükkel kiváltják a szkeptikusok ellenkezését.

1.5. REINKARNÁCIÓS EMLÉKEK

Világszerte rendszeresen előforduló jelenség, hogy fiatal gyerekek beszélnek az előző életeikről, a születésük előtti tapasztalataikról. Az is előfordul, hogy idegen nyelven szólalnak meg, amit elvileg nem ismerhetnének (például, mert időközben kihalt). Elmondják, hol éltek, mit csináltak, kiket ismertek, hogyan haltak meg, hol vannak eltemetve, stb. Az esetek nagy többségében a szülők, rokonok, tanárok, ismerősök, papok, orvosok nem tudnak mit kezdeni ezzel az információval, ezért simán figyelmen kívül hagyják vagy megkérik a gyereket, hogy ne beszéljen erről. Inkább alkalmazkodjon az új életéhez és ahhoz a társadalmi elváráshoz, hogy úgy teszünk, mintha csak egy életünk lenne, a túlvilágot pedig simán kizárjuk a földi életünkből, mintha nem is létezne. Azokban a társdalmakban viszont (lásd: India, Tibet, Nepál), ahol a reinkarnáció a hétköznapi valóság része évezredek óta, gyakran előfordul, hogy utánajárnak a gyerektől kapott információknak, ellenőrzik őket, amennyiben ez lehetséges. Tudományos igénnyel is, rendesen dokumentálva az eseteket, ezerszámra. Számos könyv, publikáció, film készült már ezekről. Aztán ezek vagy eljutottak a nyugati országokba vagy nem. Ott egyesek komolyan vették őket, mások nem vagy simán letagadják még a létezésüket is.

1.6. VALLÁSI VEZETŐK

A tibeti buddhizmus legfőbb vallási vezetőjét évszázadok óta úgy választják ki, hogy a dalai láma a halála előtt elmondja, mikor és hol fog megszületni, majd a szerzetesek odamennek, megtalálják a gyermeket és különböző módszerekkel (saját régi használati tárgyait kell felismernie) letesztelik, ellenőrzik, hogy tényleg ő-e az? Ha átment a vizsgálaton, akkor elfogadják, mint következő dalai lámát és folytathatja uralkodását tovább. Ugyanezt más szentek, próféták, vallási tanítók is megcsinálják (lásd: Sathya Sai Baba, aki most épp nem él testben, de követői várják a beígért visszatérését), előre jelezve távozásukat, majd visszatértüket. Mindez nem lenne lehetséges lélek (az élet eseményeit eltároló, vándorló rendszer) nélkül.

1.7. LÉLEK CSERE

Meglehetősen ritka jelenség, hogy egy emberből úgy távozik el valamiért a lelke, hogy valaki más lelke beköltözik a helyére és átveszi azt, az életével együtt. Épp ezért nem sokat tudunk róla és tudományosan sem vizsgálták még az ilyen eseteket, amennyire tudni lehet. Én is csak két ilyen konkrét esetről tudok, bár valószínűleg többször előfordult már az elmúlt évezredekben, hisz a sámánok regéiben, a jógik beszámolói közt vannak erről szóló történetek (hogy meg tudják csinálni). Az egyik egy Lobszang Rampa nevű tibeti szerzetes, akinek a lelkét a társai valami módon átültették egy Cyril Henry Hoskin nevű angol férfi testébe, akiben élve azután megírta a tibeti testéhez köthető életrajzát, lásd: Harmadik szem (1993), Harmadik szemtől a testelhagyásig (1994) című, magyarul is kiadott könyveket. A másik egy Farczády Írisz nevű magyar lány, akibe 1935-ben valahogy átkerült egy Lucía Altarez Salvion nevű spanyol háziasszony lelke, aki aznap este halt meg tüdővészben és nem tudja, hogy került át Magyarországra. Lásd: https://divany.hu/offline/lelek-vandorlas/

1.8. KLINIKAI HALÁL

Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette a halálközeli állapotba került emberek újraélesztését, visszatérését a klinikainak nevezett halálból. Milliószámra, világszerte. Ezen "feltámadottak" közül néhányan (nem tudni, hány ezren vagy millióan?) különböző, mégis sokban hasonló halálközeli, testen kívüli, illetve túlvilági élményekről számolnak be: testen kívüli tapasztalásokról, fénylő alagúton vagy kapun való áthaladásról, angyalokkal, korábban meghalt ismerősökkel való találkozásokról, egy valamilyen istennel való találkozásról, rövid mennyországbeli tartózkodásról, stb. Nem mindenkinek vannak ilyen tapasztalatai. Nem mindenki beszél róla. Nem minden beszámoló kap nyilvánosságot és kerül be a hírekbe vagy készül belőle könyv, dokumentumfilm. De évtizedek óta rendszeresen előfordulnak ilyen esetek, még komoly tudósokkal is. Az ateista és materialista kollégáik persze folyamatosan próbálják "tudományosan" megmagyarázni, kimagyarázni ezen személyes tapasztalatokat, mindenáron a lélek, a túlvilág és az Isten létezésének tagadására törekedve, egyre újabb ötletekkel. Csak ne kelljen beismerni, hogy tévedtek és nincs igazuk. Lásd:
1. https://raketa.hu/tevedtunk-a-halal-kapcsan-a-tudat-akar-egy-oraig-is-megmaradhat-az-atelt-halalkozeli-elmenyek-pedig-univerzalisnak-tunnek
2. https://qubit.hu/2023/10/12/intenziv-almokrol-es-testen-kivuli-elmenyekrol-szamolt-be-a-klinikai-halal-allapotabol-visszatert-emberek-negyede
3. https://rejtelyekszigete.com/eltero-halalkozeli-elmenyekrol-szamolnak-be-a-kulonbozo-kulturakban/

1.9. REINKARNÁCIÓS HIPNÓZIS

A regressziós hipnózis egyik formája a reinkarnációs hipnózis, ami során a pácienst az orvos nem a jelen életében megélt tapasztalatainak felidézésére készteti, hanem visszaviszi a születése, fogantatása előtti időkbe, hogy a lelkében eltárolt, a jelenlegi személyisége előtt zárolt régi emlékei a felszínre kerüljenek. A módszert elsősorban az előző életekből származó traumák, személyiség zavarok, lelki sérülések, karmikus adósságok, magunkkal hozott problémák feltárására és megoldására használják évtizedek óta világszerte a képzett hipnoterapeuták. Emellett egyes történészek és parakutatók is használják a múlt feltárására, hogy olyan információkhoz jussanak általa, amikhez máshogy nem vagy csak nagyon nehezen férnének hozzá. Ahhoz képest, hogy ez egy bizonyított, sikeres tudományos módszer és gyógyító, életjobbító eljárás, mégis rengetegen úgy csinálnak, mintha ez az egész nem is létezne, holott a világ számos országában működnek terapeuták, főleg magánpraxisban ezen a területen.

Természetesen vannak olyan emberek, akik képesek külső segítség (hipnotizőr) nélkül is, önállóan hozzáférni a saját lelki emlékeikhez és fel tudnak idézni különböző élményeket a különböző előző életeikből. Nem tudjuk, ezek hányan vannak és milyen hatékonysággal működik a képességük, illetve mikre használják a megszerzett információkat? Erről nem nagyon vannak publikációk. Ahogy arról sem, hogy lehet ezt a képességet megtanulni?

1.10. AGYSÉRÜLÉSEK

Az emberi agy igen sokféleképpen megsérülhet, megbetegedhet, károsodhat a különböző behatások miatt. Ezek eredményeként többnyire különféle érzékelési, információ feldolgozási, elme működési, emlékezési, intelligenciabeli zavarok alakulnak ki az áldozatoknál, amik közt előfordulnak gyakoriak és ritkák egyaránt. A ritka, speciális esetek közt előfordulnak olyanok, amik egyértelműen cáfolják az agy működésével kapcsolatos materialista elképzeléseket, miszerint a személyiségünk és az emlékeink az agysejtjeink összességében elosztva tárolódnak. Ugyanis vannak olyan emberek, akiknek gyakorlatilag nincs is agyuk, a szó szoros értelmében, mert hidrokefáliásak (vízfejűség), mégis egészséges elmével élik az életüket, minimális számú agysejttel a koponyájukban. Lásd: dr. Egely György, dr. Dús Magdolna: Titokzatos erők tudománya? avagy magánvélemény a parajelenségekről (Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990) című könyvében az Agy nélkül? című fejezetben.

Ez csak akkor lehetséges, ha nem az agyunkban tároljuk az emlékeink és működtetjük a személyiségünket, hanem a lelkünkben. Az agy, mint központi idegrendszer csupán összegyűjti, átmenetileg puffereli, szűri, átkódolja és továbbítja az információkat a lélek felé, valamint fogadja és átalakítja a tőle érkező utasításokat, mielőtt továbbítaná őket a testnek. Noha számos orvosi bizonyítéka van az ilyen eseteknek, furcsa mód mégsem akarja szinte senki levonni az ebből adódó nyilvánvaló következtetéseket és a tudomány legtöbb képviselője úgy tesz, mintha ezek a tények egyszerűen nem is léteznének. Vajon mitől félnek ennyire a tudósok? Hogy esetleg rátalálnak a megoldásra? Ami nem az lesz, amit elvárnak a valóságtól?

ÖSSZEFOGLALVA:

Amint azt a fejezet elején leírtam: a bíróság előtt már egyetlen tanú szavahihető vallomása is elegendő valaki törvényes elítéléséhez. Mégis, amikor hosszú időn keresztül, világszerte sok ezer, sőt millió ember szerez személyes tapasztalatokat a lelki létezésről, az előző életeiről és a túlvilágról, esetleg még az Istennel is sikerül találkoznia, akkor hirtelen életbe lép a tudósoknál a kettős mérce és nem számítanak a bizonyítékok, a tanúk óriási száma, a rengeteg egybeesés, minden eredmény és igazság. Csak a tagadásra, mindent kétségbe vonásra, gúnyolódásra, semmibe vételre és hárításra képesek, görcsösen ragaszkodva tévedéseikhez. Ez elgondolkodtató, főleg a tudományosnak beállított, tudománytalan érvelések és az "igazi" bizonyítékok követelése mellett. Idáig süllyedt és züllött mostanra a tudomány, lényegében lejáratva saját magát mindenki előtt. Aztán csodálkoznak azon, hogy az emberek tömegesen elfordulnak a tudománytalan tudománytól, érthető módon csalódva benne és a "művelőiben", s nem kérve a hazugságaikból, manipulációikból, félrevezető állításaikból. Ez szükségszerű és elkerülhetetlen következménye a "tudósok" bűnös tetteinek.

2. TUDOMÁNYOSSÁG

Mi számít tudományosnak? Az, hogy egy tudós állít valamit? Vagy az, hogy egy tudományos lapban megjelenik egy tudományos publikáció? És ki számít tudósnak? Aki elvégzett valamilyen tudósképző iskolát, egyetemet és papírja van róla? Akit felvettek valami kutatóközpontba jó fizetésért dolgozni, kutatni valamilyen témát? Csak egy szűk, jól képzett elit privilégiuma lenne a tudomány, amit kedvükre kisajátíthatnak maguknak, hogy azt csináljanak vele, amit akarnak, mindenki mást kizárva belőle? És a véleményüket mindenkinek vita és kételkedés nélkül el kell fogadnia? Akár igaz, akár nem? Akkor is, ha nyilvánvaló ostobaságot beszélnek és egyértelmű a manipulatív, dezinformációs szándékuk?

A tudomány lényege az igazság kiderítése, hogy bizonyítható, ellenőrizhető módon megtudjunk valamit a világról, kinyomozva a válaszokat a kérdéseinkre. Ez tehát egy általános módszertan, nem kisajátítható magánügy. A hit ettől eltérően mások vallomásain alapul. Elhisszük azt, amit mások állítanak, bízva benne, hogy igazat mondanak (mert utána jártak, tehát tudásuk van róla, nem hitük) és nem ellenőrizzük a kijelentéseiket. Ez is egy általános módszer a világképünk, önképünk, értékrendünk felépítésére, tehát nem kisajátítható dolog. Nincs olyan, hogy igaz vallás, egyedül igaz hit (tudomány), a dolog természetéből kifolyólag.

Amint az a bizonyítékokat felsoroló fejezetből kiderül, a lelkek létezésével és működésével kapcsolatban rengeteg ember gyűjtött rengeteg különféle bizonyítékot az elmúlt évezredekben és nagyon sokan megbizonyosodtak ezen állítások igazságtartalmáról. Még ha nem is értették az észlelteket mélységében, összefüggéseiben, a saját tapasztalataik meggyőzték őket a jelenség valóságosságáról. Tehát ezek tudományos tények a témával foglalkozók számára. Azok számára nem azok, akik nem foglalkoznak vele, tagadván az egész jelenségkör létezését. Csak ők tesznek úgy, mintha nem lennének bizonyítékok világszerte, mivel nem néztek utána, nem vizsgálták meg ezeket, mondván, hogy mivel ez nem létezik, nincs mit kutatni és vizsgálni.

Ilyen a tipikus, tudománytalan hozzáállás a dolgokhoz. Kijelenteni valamiről, hogy nem létezik, ezért nem foglalkozni vele, majd letagadni az egészet és semmibe venni a bizonyítékokat. Végül tudatlanul megkérdőjelezni másokat, akik nem így állnak hozzá a témához és vannak eredményeik. Erre a hozzáállásra csak egy választ lehet adni: ha nem értesz hozzá és nem is akarsz érteni hozzá, akkor állj félre és ne zavarj, ne akadályozz másokat a munkájukban, az előrejutásban. Véleményed lehet a dolgokról, de a vélelem hit kérdése, nem a tudásé. A tudásban persze lehet nem hinni, de ettől még az nem veszti érvényét, ugyanúgy igaz marad, mintha hiszel benne.

Ezek a kutatási eredmények nem tükrözik a hivatalos, akadémiai tudomány mai álláspontjait. Sőt, talán még a holnapiakat sem. De attól még, hogy a hivatalos tudomány messze le van maradva az események mögött és a saját tévedései, hazugságai, bűnei csapdájába esett, nekünk nem muszáj ugyanolyan elmaradottnak és előre nem haladónak lennünk. A világot mindig azok viszik előre, akik tudnak, akarnak, mernek előrelépni és bátran maguk mögött hagyják a helyben toporgókat, lerázzák magukról a visszahúzni, akadályozni próbálókat. Egy egész univerzum várja körülöttünk, hogy fölfedezzük. Ha kiderül az igazság, csak a hamisságok fognak összedőlni, nem a világunk. Ha a hit elég lenne az igazság megismeréséhez, nem létezne a tudomány. Ha a tudomány mindenre tudná a válaszokat, nem lenne mit kutatni és nem lenne szükség többé a hitre. A kettő együtt előrevisz, mivel el kell hinnünk azt, hogy a valóság része ez a jelenségkör is és ezért tudományos módszerekkel vizsgálható. Így lesz a hitből tudás, a kételyből bizonyosság. De bátraké a szerencse. Az ismeretlen megismerése megköveteli, hogy közelebb menjünk hozzá, bármit is tartogasson a számunkra. Még mindig csak az út elején járunk, ami nagyon messzire vezet. Vajon hányan fognak közületek célba érni?

Készült: 2023.07.27. - 10.24.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz