AZ ELEKTRON BELSŐ SZERKEZETE

1. ELEKTRON

Az elektron részecskét a klasszikus fizikában a leptonok (könnyű részecskék) családjába sorolják, amik nem vesznek részt az erős kölcsönhatásban. Az elektron olyan félspinű fermion, ami ütköztethető más részecskékkel. A mozgáspályája különböző közegek határára érve ugyanúgy törik meg, mint a fény és nagyon pici a tömege (a proton tömegének 1/1836-od része). Van mágneses mezeje és negatív elektromos töltése. A radioaktív bomlási folyamatokban keletkező, illetve a kozmikus sugárzás légkörbe ütközésekor létrejövő elektronokat béta-részecskének nevezik. Maga az elektron szó görögül borostyánkövet jelent. Magyarul: él-ek-trón, vagyis az anyagi részecskét alkotó fotinó sokaságot összekötő időszálak éleinek kiindulási helye, központja, ahonnan ezek elágaznak. Az elektron képes fényt felvenni és leadni, emanációs sebességig gyorsítható (RV=E), továbbá ugyanolyan tartós (hosszú élettartamú), mint a proton és az atommagban stabilizált neutron. Az elektronok atomokban való mozgását valószínűségeloszlással jellemzik az egyes elektronhéjakon és ezeket gömb, gyűrű, kifli, illetve csepp alakú tartózkodási helyekkel ábrázolják.

A klasszikus fizikában az elektronnak nincs belső szerkezete, ezért kiterjedés nélküli tömegpontnak és ponttöltésnek tekintik, annak ellenére, hogy a mérési eredmények szerint lennie kell méretének, ennélfogva szerkezetének is. Ez egy régóta megoldás nélkül hagyott kérdés, amire az elmúlt 30 évben az időfizikában sem sikerült megfelelő megoldást találni. Egészen mostanáig. Mert a más irányú kutatások melléktermékeként végre itt is sikerült előrelépnünk, remélhetőleg a jó irányba. Ebben a cikkben az elektron újfajta modelljét mutatom be, ami sokkal jobb (logikusabb) a korábbinál és nem csak a neutron belső szerkezetének modelljéhez, de a kidolgozás alatt lévő n dimenziós atomfizika szabályaihoz is szorosan kapcsolódik.

Az első (a 90-es évek elején született) időfizikai modellben az elektronról mindössze annyit tudtunk kijelenteni, hogy fotinókból kell állnia (57 db) és szerkezetileg hasonló időtartálynak kell lennie, mint a neutron és a proton, csak kisebb méretben. Tehát belül egy vagy több időfraktálból kell állnia és a burkolatát THZ-knak kell alkotniuk, ettől válik ütköztethetővé más részecskékkel és a szabadon röpködő fotinókkal. Az elektron együtt keletkezik a proton párjával a neutron keletkezésekor, annak belsejében, egyfajta elkülönült magot alkotva, ami a neutron fénnyel való gerjesztésének hatására kitaszítódik a proton héjából és önálló részecskeként tetszőleges távolságra eltávolítható tőle. Mivel a neutron belsejében az elektron és a proton közös időfraktálok részei, az őket alkotó fotinók közt időszálas kapcsolat van a másolódási rendszernek köszönhetően. Ennélfogva a proton-elektron páros közt több (nem tudjuk, hány? de logikusan 4 vagy 6 db) időszálból álló oksági kapcsolat létezik, ami felhasználható azonnali, nagy sávszélességű távközlésre. Ez már régóta létezik a katonai technológiában, csak olyan titkos, hogy még az elméleti lehetőségét is masszívan tagadják minden hivatalos fórumon.

2. NÉGYES FELHASADÁS

A megfelelően paraméterezett tulajdonságú időhurok négyes felhasadással előidézett másolódási folyamata során (lásd: Négyes felhasadás, 2022, létfilozófia) egy tachionból egyszerre két másolati időhurok keletkezik egymás mellett, a szülő időhurok belsejében, egyetlen önkeltési ciklusidő alatt. Ilyenkor három időhurok létezik egymásban, amik tachionjai egymáshoz képest más helyeken villannak fel a közös pályagörbéjük mentén, mintha ugyanazon időhurok fáziseltolásban, három helyen létezne egyszerre. Azt még nem tudjuk, hogy négyes felhasadás csak a fotinókban vagy a szerinókban is létrejöhet-e? Mivel az ehhez szükséges négyszeres idősűrűségű hullámtér kialakításához és az időhurok pályagörbéjébe írható gömbön belüli megjelenéséhez nagy tachion sebesség szükséges (RV>4). Amire nem biztos, hogy a szerinók képesek (ezt még igazolni kell!).

Ha jobban megnézzük a négyes felhasadást (barna és zöldesbarna színekkel) ábrázoló rajzot (az eredetijét lásd: a Négyes felhasadás cikkben: tachrv5kor.jpg), az időhurokban keringő tachion hullámterének síkmetszeti képét, akkor észrevehető, hogy a körívet metsző egyszeres, kétszeres, háromszoros és négyszeres idősűrűségű hullámrétegek taszítási vektorai különböző irányokba mutatnak, amik bármely vizsgált pontban nagy szögeket zárnak be egymással. Ez azt jelenti, hogy az eredőjük, amerre ténylegesen taszítják egyesült erővel az adott pontba kerülő jelenpontot, egyes esetekben (főleg az egyszeres idősűrűségű sárga zónáknál) befelé mutat; az időhurok belseje irányába. Az ábrán szabadkézi rajzolással feltüntettünk néhány vektort a sok közül, hogy érzékeltessük a folyamat lényegét. Aki esetleg már elfelejtette volna, hogyan kell a taszítási vektorokat berajzolni az időhullám rétegekbe, annak újra idetesszük a 2008-as magyarázó ábrát.

Ez azért nagy jelentőségű felfedezés, mert az elmúlt évtizedekben készített rengeteg időhurok ábrán még sehol sem fordult elő ilyesmi. Egyrészt a nem megfelelő paraméterezés (körátmérő és tachion sebesség) miatt, másrészt mert nem ezen lehetőség előállítása volt a rajzokkal a célunk. Ezért sokáig úgy gondoltuk, hogy általános szabály az időhurkoknál, hogy a beléjük írható gömb belsejében az időhullámok szerkezete csakis olyan összeállítású lehet, hogy a taszítási vektorok eredői mindig kifelé mutatnak a gömbből. Tehát az időhurokba képtelenség belehatolni, mert minden jelenpontot folyamatosan kitaszít magából. Ezen alapul a maximális fénysűrűség elve, miszerint a fotinókat nem lehet tetszőlegesen közel kényszeríteni egymáshoz, sem egymásba belenyomni, ami lehetővé tenné a végtelen fénysűrűség megvalósítását egy véges, kicsiny térrészben.

Csakhogy mindig vannak kivételek, amik komoly meglepetésekkel szolgálnak, ha végiggondoljuk a következményeiket. A négyes felhasadás ábráján látható sárga zónák ugyanis a körív mentén több helyen is előfordulnak. Ezen a rajzon a körvonalon három ilyen zóna látható, egymástól nagyjából 120 fokos szögtávolságokra, de elvileg akár négy vagy öt ilyen zóna is kialakítható, megfelelő paraméterezéssel. Ami azt jelenti, hogy az időhurok íve mentén minden tachiont befelé taszító hatás ér a saját hullámtere részéről, ahogy szalad előre. Vagyis a virtuális felhasadással képződő másolatai nem tudják elhagyni a szülőjüket, makacsul benne maradnak, nem tudni, hány ciklusideig?

Mivel a másolatok mindig öröklik a szülőjük deformációját, tehát az időhurkuk íve ugyanolyan deformációval rendelkezik, azok hullámtere is befelé fogja taszítani a saját tachionjait. És a többi, vele azonos helyet elfoglaló időhurok tachionjait is. Emiatt egy kölcsönös összetartó hatás jelentkezik, amit fényláncolásnak neveztünk el. Mivel formailag olyan, mintha az időhurok görbék egymásba lennének akasztva, mint a láncszemek. Nem tudnak elszakadni egymástól. Ez teljesen másfajta, komplex időszerkezetet eredményez, mint a fényhabzással keletkező fotinó sokaság, ahol az időhurkok, mint gömbszerű képződmények nem képesek egymásba hatolni, hanem habszerűen eltaszítják a szomszédjaikat.

3. FÉNYLÁNC

A fénylánc szemei; az összeakaszkodó fotinók a paraméterezés függvényében lehetnek szorosan egymásba nyomódók vagy lazán összekapcsoltak, amely esetben nagyobb részben kilógnak egymásból, nem tudva elszakadni. Az egymás szívgömbjének átfedése tehát rugalmas jelenség, ami során a fotinók lötyöghetnek a másikban valamilyen mértékben. Ennek nagyságát nyilvánvalóan nem csak a saját hullámterük befolyásolja oda-vissza, hanem a környezet taszigálása is hat rájuk, ami a fénylánc egészét akár RV=E sebességig gyorsíthatja, jelentős idődopplert okozva, ugyanúgy, mintha csak egyetlen fotinóról lenne szó. Ez okozza a mozgó elektron torlódási frontját, amit a fizikusok elektromágneses hullámnak neveznek (lásd: rádiótechnika). A misztikában az ilyen időhurkokat zárt szívűnek nevezik (ellentétben a nyílt szívű fotinókból álló fényhabzással) és a szerelmesek is ezért zárják egymást a szívükbe, nem tudva elszakadni a másiktól.

Itt felmerül a kérdés, hogy hány időhurok képződhet egyetlen fényláncot alkotva? Elméletileg bármennyi lehet, gyakorlatilag viszont nem. Ugyanis az időhurkok képződéséhez az kell, hogy a tachionjaik fáziseltérésben látszódjanak a saját íveik mentén előreszaladni. A görbe pálya mentén viszont nem fér el bármennyi tachion, mert a több fázis egymásba ér, s ahogy átfedik egymást, ugyanott látszódnak, tehát megkülönböztethetetlenekké válnak. Így nem tud belőlük újabb időhurok keletkezni. Az viszont megengedett, hogy két lazán kapcsolt időhurok úgy hozzon létre magából újabb időhurkokat, hogy ezek csak hozzájuk láncolódnak lazán, a másikhoz nem. Vagyis nem alkotnak teljes gráfot: nem láncolódik hozzá mindegyik mindegyikhez. Helyette a lánc növekedésnek indul, ahogy exponenciális ütemben szaporodnak a szemei, sorban leágazva egymásról.

A szoros fényláncoknál ugyanez a helyzet: nem állhatnak bármennyi időhurokból. Így a maximális fénysűrűségük a feltételezésünk szerint csak három, négy, esetleg ötszöröse lehet a fényhabzásos fotinó sokaságnak, egységnyi térfogatban (ennek határértékét még nem ismerjük). Ami nagy tömegben már jelentős fénytartalom növekedéssel és egyben tömegnövekedéssel jár, tehát a különbségnek mérhetőnek kell lennie. Viszont az valószínűleg továbbra sem lehetséges (még egy fekete lyukban sem), hogy egy fényhabzást annyira összenyomjunk, hogy a fotinók egymásba kényszerüljenek és fényláncolásokat kezdjenek alkotni. De még ezt is igazolni kell, mielőtt kizárnánk a fizikai lehetőségek közül.

Valószínű, hogy a fényláncolások szoros formában keletkeznek, majd néhány ciklusidő alatt "kirúgják" magukat és laza fényláncokká alakulnak, mintegy kitágulva a térben. Azt nem tudjuk, hogy egy laza fénylánc meddig növekedhet? De valószínűleg van egy fizikai korlátja, amit elérve vagy leáll a másolatok képződése, mert a láncszemek kölcsönösen zavarják és akadályozzák egymást a hullámterükkel, úgy deformálva a szomszédaikat, hogy ne tudjanak újra felhasadni (az elektron elnyeri stabil méretét és formáját). Vagy akkora lesz a tolongás a lánc végein, hogy leszakadnak róla egyes időhurkok és fénysebességgel szétrepülnek a térbe (az elektron fényt ad le). Vagy a lánc valahol szétesik, nem tudva tovább egyben maradni (az elektron elbomlik és fény képződik belőle).

A feltételezésünk tehát az, hogy az elektron részecske valójában nem más, mint egy önmagát összetartó fénylánc halmaz, ami több fotinóból áll és egységes rendszerként mozog a térben. Ennélfogva nincs THZ-kból álló burkolata, mégis ütköztethető más időhurkokkal, mint egy fotinó vagy egy részecske, hisz fizikailag ugyanúgy viselkedik. Lásd: Compton-szórás, aminél az elektronnak ütköző fénysugarat részecskék áramának tekintik - helyesen! Az elektron a környezeti hullámtérben fénysebességig gyorsítható, noha nagyobb a tömege és a mérete, mint egy magányos fotinónak. Az átmérője logikusan 3-5 fotinó átmérő közt ingadozhat, a fénylánc lazaságától függően. A töltését és spinjét a lánc gyors bukdácsolása, csavarodása okozza. A mágneses hatását a komplex hullámterének taszítási vektorai okozzák (ezt még kutatni kell!). Az elektromágneses sugárzás pedig a mozgó elektron hullámterének torlódási frontja. Van antipárja: a pozitron, ami balos csavarodású fotinó láncolásból áll és tértükrözés során keletkezik, lásd: Szintezési térháborgások (2023, létfilozófia) című írásban.

Kiegészítés: Az a tény, hogy pozitronok szinte bárhol keletkezhetnek az univerzumban, megfelelő részecske ütközések során, arra utal, hogy a 3D-s téresszenciánk tele van rajta átszaladó 4D-s sajátterekkel, azaz korábban térváltást végzett űrhajók és lelkek meddőtereivel, amik lehetővé teszik az elektronok tértükrözését. Tehát ha egy univerzumban senki sem ismeri a tértechnológiát és nincs térváltással be-ki ugrálás, logikusan pozitronok sem keletkezhetnek benne sehol. Azaz a részecske ütközések során bekövetkező bomlások másféle eredményekre vezetnek. De ezt igazolni igencsak bajos dolog lenne, hisz nem ugorhatunk át oda vizsgálatokat végezni, mert azzal máris szintezési térháborgást okoznánk abban a téresszenciában.

Az elektron keletkezésének és működésének, viselkedésének részleteit még sokat kell kutatnunk, mert olyan bonyolult, hogy csak a mozgó számítógépes modellek segíthetnek a megértésében, az álló rajzok nem elegendőek az összefonódások átlátásához. Itt valószínűleg ki fognak jönni a különböző instabil, elektronszerű részecskék (leptonok) szerkezetei is, mint a müon, tau, elektron neutrinó. És végre érthetővé válnak a különböző bomlási, átalakulási, képződési szabályok, amik alaposan feladták eddig a leckét a fizikusoknak.

4. ELEKTRONGRÁF

Amikor kiderült, hogy az elektron belső szerkezete egy fényláncolásból álló fotinó halmaz, először próbáltuk meghatározni a négyes felhasadás során egymásból képződő fotinók kapcsolódási rendszerét. Ha ugyanis nem alkotnak teljes gráfot (nem láncolódik mindegyik mindegyikhez), akkor a leágazási rendszerüknek valamilyen egyszerű szabályt kell követniük, ugyanúgy, mint a fényhabzás esetében, ahol kettő hatványai szerint növekszik a fotinók száma.

A fényláncolásnál három hatványai szerint nő a fotinók száma, de sokkal hamarább leáll a szaporodásuk, mint a fényhabzás esetén, az összekapcsoltságuk okozta fizikai korlátok miatt. Tehát egy fotinóból először keletkezik kettő (így lesz három), majd a következő ciklus során mindháromból kettő-kettő-kettő (így lesz kilenc). Aztán vagy leáll a folyamat (kész az elektron) vagy több lépcsőben további leágazások képződnek (másfajta, instabil részecskék), de nem minden meglévő fotinóból, mert ha a láncszomszédok száma elér egy kritikus szintet (a sejtésünk szerint ez négy lesz), akkor nem tud még kettőt képezni ezek mellé, mivel a hat szomszéd már túlzsúfolttá tenné az időhurok szívgömbjét.

A lényeg megragadása és kiemelése érdekében először minden fotinót egy körrel ábrázoltunk, ahol a színezés a keletkezési sorrendjükről árulkodik, a láncszerű összekapcsolódás pedig a szülő-másolat viszonyt fejezi ki. Azután tovább egyszerűsítettük a rajzot, csak az időfraktál (mert ez is egy időfraktál!) éleit megrajzolva, ahol az egyes fotinók az elágazási csomópontok. Az eredmény azonnal ismerősnek tűnt. De nem azért, mert az olimpiai játékok öt karikás szimbóluma a legismertebb karikákból álló láncolat a világon, mert annak egyértelműen nincs köze az elektrongráfhoz. Ezt egyébként 1913-ban rajzolta meg Pierre de Coubertin a nemzetközi játékok számára.

5. UFO HÍVÓJEL

Akik régóta foglalkoznak UFO kutatással, biztosan találkoztak már az "UFO" hívójelnek nevezett ábrával, ami leginkább egy orosz ZS ( Ж ) betűre hasonlít és nagyjából ugyanígy néz ki, mint az elektron gráfja. Csakhogy ezt a jelet - állítólag - 1950-ben látták először egy földönkívüli repülő csészealj burkolatán a spanyolországi szemtanúk. Később, 1967-ben már fotók is készültek róla, majd ahogy egyre nagyobb nyilvánosságot kapott az ügy, többek közt Magyarországon is megpróbálkoztak azzal az amatőr UFO kutatók, hogy egy repülőtér füvére felfestették ezt a szimbólumot, remélve, az idegenek észreveszik és odajönnek. Azaz létrejön a hivatalos kapcsolat a földönkívüliekkel. Állítólag láttak is arrafelé UFO-kat, de az idegenek nem szálltak le és nem léptek kapcsolatba a türelmesen várakozó UFO kutatókkal.

Az ok egyszerű: az idegenek odamentek, megnézték, mi van a helyszínen és gyorsan rájöttek, hogy nem egy vészjelzést látnak. Nem egy saját fajtájuk béli űrhajós kér segítséget, hanem a bennszülöttek akarnak velük kapcsolatba lépni. És valamiért úgy döntöttek, hogy nem reagálnak a hívójelre. Végül a csalódott amatőrök feltakarították a szimbólumot és elkönyvelték kudarcként a kísérletet.

A szimbólum azóta nem bukkant fel gyakorlatilag sehol, ami arra utal, hogy az ezt használó idegenek felhagytak a Föld meglátogatásával. Illetve más idegen fajok, akik továbbra is látogatják a bolygónkat, nem olyan fejlettek, hogy ismerjék az elemi részecskék belső szerkezetét (még nem tartanak ott az időfizikában). Annak a valószínűsége ugyanis fölöttébb csekély, hogy valaki úgy alkossa meg és használja az elektrongráf ábráját, hogy fogalma sincs róla, mit jelent? Ahhoz túl összetett és egyértelmű a szerkezete.

Azt nem tudjuk, hogy miként került ez a jel a cirill ABC-be ZS betűként? Valószínűleg médiumnak használták valakik (istenek?) az ABC megalkotóit, Cirill és Metód hittérítő szerzeteseket. És az is valószínű, hogy más népek kultúrkincsében, szimbólumrendszerében is meg kell lennie egy ennyire fontos szent ábrának, bár ezeket még nem találtuk meg. De most már legalább tudjuk, mit kell keresnünk? Ezért ezúton kérjük az Olvasókat, hogy ha bárhol a világban ilyen vagy hasonló szimbólumokat látnak (címerben, domborművön, könyvben, épületen, szobron, interneten, akárhol), fényképezzék le és küldjék el nekünk a forrás megjelölésével, hogy betehessük ide.

Az UFO hívójel témával kapcsolatban az interneten fellelhető kutatási anyagoknak itt lehet utána nézni:

1. Látogatók az Ummo bolygóról: Arany László kutatási anyaga 2005-ből.
http://aranylaci.freeweb.hu/ummo/ummo.htm

2. Az Ummo bolygó lakóinak, az ummitáknak a tudományos anyagai: világkép, kozmológia, téridő, mozgás, gravitáció, az ember felépítése.
http://www.aranylaci.hu/ummita-fizika/ummita-fizika.htm

Mostanáig mindenki azt gondolta, hogy az ummiták vagy nem léteznek (kitaláció az egész) vagy a szimbólumuknak nincs semmi különösebb jelentése. Csakhogy nem lehet nem észrevenni a formai hasonlóságot és a matematikai azonosságot a két gráf között. Ennek alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy ez nem egy hívójel és nem egy civilizáció azonosítójele, hanem egy üzenet. Az idegenek azt akarták a tudtunkra adni vele, hogy ők egy olyan fejlettségű civilizáció, akik mélységében értik a teremtés felépítését és működését, tehát azt is tudják, milyen egy elektron belső szerkezete. És kíváncsiak voltak rá, mi mennyire értjük a teremtést, vagyis hogyan reagálunk értelemmel erre a szimbólumra? Úgy tűnik, megbuktunk a "teszten", mert végül odébb álltak és már évtizedek óta nem hallottunk felőlük. Csupán 73 évnek kellett eltelnie az első látogatásuk óta, hogy eljussunk arra a szintre az időfizikai kutatásban, ahol már "felfedeztük" magunknak ezt az ábrát és a jelentését.

6. GABONAÁBRÁK

Az Ummo bolygó civilizációja ugyan egy ideje eltűnt a Földről, de más idegen civilizációk továbbra is itt vannak és az egyik csoportjuk már évszázadok óta azzal szórakozik (az első ábrát 1678-ban jegyezték fel Angliában!), hogy egyre bonyolultabb gabonaábrákat gyártanak az emberiségnek, meghatározott földrajzi területeken. Amiknek sok esetben komplex matematikai, fizikai, kozmológiai és ezoterikus jelentésük van, illetve szöveges üzenetet is küldtek már ASCII kódolással, bár nem lettünk okosabbak tőle.

Ha figyelmesen szétnézünk a gabonaábra képgyűjteményekben, bizony találhatunk olyan kilences szimmetriájú rajzokat, amik akár az elektron belső szerkezetére is utalhatnak. De nem biztos, hogy ezek azt jelentik. Az UFO hívójel viszont furcsa módon nincs köztük, ami arra utal, hogy aki ezeket az ábrákat tervezi, nem tudja, hogyan épül fel egy elektron belül. A neutron belső szerkezetét szimbolizáló élet virágát viszont már többször is belenyomtatták a növényzetbe, egy általunk ismeretlen technológiával. Ami arra utal, hogy ezen idegenek tudása még nem tart ott, ahol az Ummóiaké. És úgy tűnik, hogy most már mi is lehagytuk őket az időfizikai világmodellünk fejlesztésével.

Összeszedtem pár példát a kilences szimmetriára, de van több is:

1. Kilences szimmetriájú gabonaábra Wiltshire-ben 2020-ban: ez nem koronavírus alakú, hanem egy összetett, kilences szimmetriarendszer.
https://www.borsonline.hu/aktualis/2020/11/koronavirus-alaku-gabonakor-riogat-angliaban

2. Kilences szimmetriájú gabonaábra Wiltshire-ben 2023-ban:
https://fenyorveny.hu/erdekes-gabonakor-jelent-meg-wiltshire-ben/

3. A fotinó szerkezetét modellező ábrát is készítettek Németországban, Biburg közelében, 2015 nyarán:
https://ujvilagtudat.blogspot.com/2015/07/gigantikus-gabonakort-talaltak-biburg.html

4. Az élet virágának gabonaábrája már többféle verzióban is megjelent a világ különböző részein:
http://www.phoenixmasonry.org/sacred_geometry_the_flower_of_life.htm

7. ASZTROLÓGIA

Az asztrológiai szimbólumok közt szintén megtalálható az elektrongráf, méghozzá az Uránusz bolygóhoz hozzárendelve. Aminek többféle szimbóluma is volt az idők folyamán, annak megfelelően, hogyan próbálták értelmezni a bolygó asztrológiai szerepét és hatását? Az egyik a Föld és Mars szimbólumának kombinációja: vízkereszt felfelé nyíllal (a legrégebbi ábrázolása). A másik a Nap és Mars szimbólumának kombinációja: körben pont felfelé nyíllal (csillagászati szimbólum). A harmadik egy kör tetejére helyezett elektrongráf (asztrológiai szimbólum: ♅ ). Ez utóbbit az asztrológusok olyan kereszt szimbólumnak hiszik, ami félkör alakú lélek szimbólumokkal van kombinálva (kétoldalról megtámogatva). Mivel az Uránuszt (mint szabad szemmel nem látható nagybolygót) a váratlan fordulatok, tudományos és technológiai újítások, a tér és idő határain túlnyúló folyamatok, forradalmak, hirtelen változások, függetlenség, szabadság, különcség, egyediség, spirituális ébredés, kozmikus fiatalság, életszellem, megvilágosító képviselőjének tartják, amik mind lelki tulajdonságok. Ugyanakkor az Uránusz működését az elektromossággal és mágnesességgel is társítják az energikussága, dinamizmusa, nagyfeszültsége miatt.

A görög mitológiában Uranosz az ég ura, Kronosz (az idő isten) atyja. Apja: Aithér, az örök fény és levegő istene (magyarul: éter, pontosabban: e-tér), aki a sötétségből (Erebosz) és éjszakából (Nüx) született. Anyja: Hémera, a nap és nappal istennője (magyarul: há-mer-a, azaz: a Há okforrás hegye), aki szintén a sötétségből és éjszakából született. Felesége: Gaia, a Föld istennője. Számos gyermekük született: A hat titán (Ókeanosz, Koiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz, Kronosz) és a hat titánisz (Téthüsz, Phoibé, Theia, Rhea, Themisz, Mnémoszüné). Továbbá Theia ikertestvére: Dióné. Ők az őserő megtestesítői, az emberiség jótevői. A hekatonkheirek (50 fejük és 100 karjuk volt), akiket az erejük és visszataszító kinézetük miatt Uranosz a Tartaroszba vetett. A kovácsként dolgozó Küklopszok (egyszemű óriások), akik első generációja: Brontész (mennydörgő), Szteropész (villámló) és Argész (felvillanó), akiket szintén a Tartaroszba vetett (a villám: elektronok áramlása). Uranoszt Kronosz megcsonkította (egy gyémánt sarlóval levágta a nemi szervét) és megfosztotta hatalmától, majd kiszabadította testvéreit a Tartaroszból.

Az Uránusz bolygónak 27 holdja van (2+7=9), amiket William Shakespeare és Alexander Pope írók hőseiről neveztek el. 12 holdja a 11 gyűrűből álló gyűrűrendszerén belül kering. Rendkívül keveset tudunk róla, mivel eddig csak egy űrszonda járt nála, a Voyager-2, 1986-ban. A főleg hidrogénből és héliumból álló, hideg gázbolygó légköre homogén (sávok és örvények nem látszódnak rajta), a színe halvány kékeszöld (türkiz, mint az univerzum átlagos színe), lásd: Az univerzum fénye (2002, űrhajózás). Az Uránusz tengelyferdesége 97,9 fokos, vagyis retrográd forgású (órairányba forog). A forgástengely 59 fokos szöget zár be a mágneses tengellyel, ami nem megy át a bolygó középpontján.

Noha az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygójaként van nyilvántartva, a gyakorlatban mégis ez a kilencedik égitest, mivel a sorszámozás bentről indul a Nappal és az elpusztult Phaeton bolygó helyét is bele kell számolni a listába. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni: Asztrológiai szimbólumok időfizikai jelentése (2010, ezoterika).

Az Uránusz asztrológiai szimbólumának időfizikai jelentése: az elektron kijött a protonjából és ketten együtt alkotják a hidrogén atomot.

Források:

1. Az Uránusz asztrológiai jelentése:
https://veo.hu/bolygok/uranusz/

2. Az Uránusz szimbólumai:
https://asztrotanoda.hu/blog/bolygok-szimbolumai-3

3. Az Uránusz tulajdonságai:
https://asztrologia.freewb.hu/uranusz/

4. Uránosz, az ég istene:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Uranosz

5. Az Uránusz bolygó:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ur%C3%A1nusz

8. ÉRSEKI CÍMER

A keresztény katolikus egyházban a XIV. századtól váltak általánossá a személyes, főpapi címerek, mint választott jelképek, amik beszélő szimbólumokként mutatják az illető egyházi rangját. A püspöki, érseki, prímási, bíborosi, pápai címerek tartalmának szabályait csak a XIX. században rögzítette a Szentszék. Ezeknél sok esetben a címerpajzs fölött lebegve egy széles karimájú főpapi kalap található, amiről selyemzsinóron bojtok függenek le két oldalra, bináris gráfokat alkotva. Ezek színe (fekete: apát, fehér: apát, zöld: püspök vagy érsek, lila: püspök, vörös: bíboros, pápa) és a leágazások száma oldalanként (pl.: 2 szinten (apát): 3 db, 3 szinten (püspök): 6 db, 4 szinten (érsek): 10 db, 5 szinten (prímás, bíboros, pápa): 15 db) jelzi a címer viselőjének egyházi rangját. A címerpajzs tartalma (részei, elemei, színezése, elrendezése) és egyéb ékítményei (püspöki süveg, tiara, pallium, kulcsok) pedig az illető származására, tevékenységére, védőszentjére, jelmondatára utalnak.

Nagy meglepetésünkre az egyik ilyen címerben, valami okból felbukkan egy ábra, ami nagyon hasonlít az elektrongráfra. Az alábbi kép Spanyolországban készült (köszönet érte B. P. kollégának), a katalóniai Montserrat kolostorában, ahol egy érseki szobor fölötti beszélő címer látható. A címerpajzs felső részén terpeszkedő ábra közepén egy körben vízkereszt (időforrás) szimbólum szerepel, külön kihangsúlyozva, hogy az ábra jelentése az időhöz kapcsolódik. Alatta holdsarló és Nap (árnyék és fény), ezek alatt egy három lyukú, két bástyájú híd egy olyan folyó fölött (az illető származási helye), ami két hullámvonalból áll és ezeknek 5-5 hullámhegye van (diász kvintesszenciái?). A címerpajzs nem a szokásos, egyszerű lap, hanem felül galléros, két oldalt spirális csavarodással, alul pedig öt csúcsa van, ami szintén a kvintesszenciára utal.

A pajzs fölött balról kettős süveg (gyorsuló tachion, kettős idősűrűséggel), középen gömbös végű kettős kereszt (futótűz tachion), jobbról pásztorbot (időhurok leágazás keletkezése: balra és jobbra csavarodással) látható. Ezt egészíti ki a fölötte lebegő széles karimájú főpapi kalap, kétoldalt a végtelen jelére hasonlító (fekvő nyolcas) kettős hurkú (csomó, azaz: időhurok) zsinórokon lógó 10-10 bojttal (időfraktál, Sierpinsky háromszögre hasonlító formában), amik mindegyike 4 szárból áll, tehát összesen: 40-40 db. Így a két bojt összesen 100 elemből áll. A szobor egyébként bal kezében egy nyitott könyvet (tudós pap) és egy fűzért (időszál) tart, a jobb kezét pedig suhci mudra tartásban felemeli, aminek jelentése: segély, haszon, óvatosság, elővigyázat.

Ez a főpap vagy tudott valamit az időfizikáról és a hozzá kapcsolódó misztikus szimbólumok jelentéséről vagy médiumként használták (az istenek?) arra, hogy általa közzétegyék a számunkra fontos információt. Ezt fölfedezve sokáig kerestünk hasonló utalásokat más egyházi címereken is, de nem találtunk még egy ilyet, ami ennyire sokatmondó lenne.

9. KÖVETKEZMÉNYEK

Tehát a jelenlegi időfizikai modellünk szerint a teremtésben kétfajta fotinó sokaság fordulhat elő: hármas felhasadással, exponenciális sokszorozódás útján keletkező fényhabzás és négyes felhasadással, exponenciális sokszorozódás útján keletkező fényláncolás. Mindkettő a neutron anyagi részecske időtartályában jön létre. A fényhabból képződik a proton, a fényláncból az elektron. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy vajon a proton belsejében találhatók-e további fényláncok is, amik növelik az időfraktálok belső kohézióját és nem rázhatók ki belőle, olyan szorosan beékelődnek az időtartály komplex hullámterébe? Elvileg nem zárható ki az a lehetőség, hogy a kvarkoknak nevezett képződmények az időtartályban valójában ilyen fénylánc csomók a fényhab belsejében. Itt még nagyon sok mindent kell kiderítenünk, mire teljesnek mondhatjuk az anyagi részecskék szerkezeti modelljét. De a lényeg, hogy haladunk előre, egy összefüggő logikai láncolat mentén és az eddigi eredmények biztatónak tűnnek.

Befejezésül íme egy kis gondolkodnivaló a kutatócsapatunk tagjainak és mindenki másnak is, aki követi az eseményeket:

1. Szabad elektronok:

Még nem tudjuk, vajon keletkezhet-e egy fotinóból szabad elektron is? Olyan elektron, ami nem magrésze egy neutronnak, tehát nincs proton párja? Elvileg ugyanis ez lehetséges. Ami viszont felveti azt a kérdést, hogy keletkezhet-e szabad proton önmagában, az elektron párja nélkül? Valószínűleg nem, mivel ezek egyetlen, összetett időfraktál rendszert képeznek. A kötött elektron körül alakul ki a kötött proton párja a neutron keletkezése során. Azt viszont nem tudjuk, hogy milyen fotinó időhurok deformációk és hullámtéri feltételek szükségesek a szabad elektron és a neutron keletkezéséhez? Ahogy azt sem tudjuk, a (bétatéri) szerinó időhurokból képződhet-e stabil elemi részecske?

Amennyiben mégis létrejöhetnek a kozmoszban, megfelelő körülmények közt szabad elektronok, ezek felborítják az univerzum töltés egyensúlyát. Tehát a téridőben az idő előrehaladtával egyre több lesz az elektron, a protonokhoz képest, vagyis az anyagi halmazok (gázfelhők, porfelhők, üstökösök, bolygók, csillagok, galaxisok) egyre negatívabb töltésűvé válnak. Ami makro méretekben elektron kiszóródáshoz vezet egyrészt a helioszférába, másrészt a galaktikus halóba és végsősoron az intergalaktikus térbe. Ezt távcsövekkel nem igazán lehet észrevenni, de a mélyűrbe küldött űrszondáinkkal előbb-utóbb fel kéne fedeznünk a töltés felhalmozódás jeleit.

A téresszenciák egyre negatívabbá válását az istenek ugyanúgy mérsékelhetik, mint a fényözön bekövetkeztét. Ha térmanipulációkkal megváltoztatják az alfatér vagy egy helytartó sajáttér térdimenziószámát, a szintezési térháborgások mellékhatásait kihasználva sok fotinót és elektront szórhatnak ki a nemtér-nemidő zónába, ahol ezek az idősemmiben megszűnnek létezni.

2. Elektron-proton időszálak:

Az elektron fényláncában a második ciklus során keletkezett hat fotinó (a rajzokon: kék színűek) alkalmas rá, hogy további másolatokat teremtsen magából (egyet-egyet). Tehát a neutron képződése során legfeljebb 6 irányba indulhat el az elektronból az időfraktálok növekedése, immáron fényhabzással. Ezek a 3D-s térben kiterjedve egy oktaéder csúcsai felé fognak növekedni, exponenciális ütemben megtöltve az időtartály fénysebességgel táguló gömbjét fotinók ezreivel. Ami azt jelenti, hogy az elektron és a proton páros között 6 időszálból álló összeköttetésnek kell lennie.

Ezt felhasználhatjuk jelátvitelre párba kapcsolt kommunikátorokban. A térbeli távolságtól függetlenül, azonnal átmegy rajta a jel oda-vissza, tehát az univerzum túlsó végébe is működik, meg a párhuzamos téresszenciák, szeparált kvintesszenciák és térdimenziószintek közt is működik. De csak akkor, ha tartósan fogságban tudjuk tartani az időszálasan összetartozó elemi részecskéket. És nem történik olyasmi, mint mondjuk a proton fényhabjának kiszóródása az időtartályból. Mert ha az elektrongráfból közvetlenül leágazott másolati fotinók valamilyen inzultus miatt elhagyják a protont, a közvetett (több csomóponton átmenő) jelátvitel természetes csillapítása miatt technikai értelemben véve megszakad a művonalunk: a jel belevész a szabaddá vált fotinókat érő környezeti zajba. Többek közt ezért is kell sokkal jobban megismernünk az időtartályok belső működését, hogy kizárhassuk az ilyen kapcsolat megszakadásokat, amik annyira zavarba ejtik a fizikusokat és a mérnököket.

3. Részecske tömegek:

Ha az elektron: 9 fotinóból áll, akkor az 1836-szor nagyobb tömegű protonnak: 16.524 fotinóból kell állnia, a neutronnak pedig összesen: 16.533 fotinóból kell állnia. Elméletileg. Csakhogy a gyakorlatban ez nem pontosan így van. A neutron belső szerkezete (2021, létfilozófia) című írásban az áll, hogy ha a neutron térfogatát teljesen kitöltik a fotinók, akkor ezek száma a gömb pakolási probléma megoldása szerint a 14. ciklusban: 16.384 fotinó egy akkora gömb térfogatban, amiben elfér: 17.576 fotinó elvileg. Vagyis az időtartály belsejében üresen marad: 1192 fotinónyi hely. Ha a neutron: 16.533 fotinóból áll, akkor a belsejében üresen marad: 1043 fotinónyi hely. Ez fizikailag lehetséges és reálisan elképzelhető, hogy az időtartály belsejében több helyen, főleg a közepe táján legyenek több tucat vagy több száz fotinónyi üres helyek (különböző alakú "üregek" vagy "hígabb" zónák). Amik lehetővé teszik az elektron mag lötyögését és a külső fotinókkal való gerjesztődés (fotinók jutnak be az időtartályba a THZ-k közti lyukakon) hatására történő kirázódását a neutronból (bomlás).

Bármi is legyen a pontos megoldás, az beszédes tény, hogy a neutron és az elektron modellje egészen jó közelítéssel illeszkedik egymáshoz. Tehát nem azért állítjuk, hogy az elektron 9 fotinóból áll, mert ez esik a legközelebb a számított tömegarányhoz, hanem először rájöttünk, hogy az elektronnak 9 fotinóból kell állnia, majd észrevettük, hogy a számított tömegaránya a neutron becsült méretéhez képest pont megfelelő. Ami egy komoly megerősítés arra nézve, hogy jó úton járunk.

4. Az időtartály burkolata:

Azt régóta tudjuk, hogy a neutron tömege nem állandó, hiszen képes a külső környezetéből szabad fotinókat magába nyelni, befogadni (valamennyit). Illetve ezeket és a saját tömegét alkotó fotinók egy részét is képes kisugározni (a fényhab gyenge összetartó ereje miatt), szabadon engedni. Ez a burkolatán lévő lyukakon át történik, amikből a sejtésünk szerint legalább egy, de inkább kettő lehet az időtartály két átellenes oldalán (logikusan a forgástengelynél).

Erről egy manysi sámán őslegendából értesültünk sok évvel ezelőtt, mert más ókori szent könyvekben (Upanisadok, Srímad Bhágavatam, Zohár, Dzyan könyve, stb.) nem találtunk róla felismerhető leírásokat. Lásd: Derera Mihály: Szárnyas istenkék, földi bálványkák. Vogul mondafeldolgozás (Teremtésmítosz). Móra Könyvkiadó. 1982.

A teremtésmítoszokat összefoglaló könyv egyik fejezetében (A regehős Baj fejedelem földjére jut, 59. oldal) a táltos lován vágtató istenfiú a sűrű erdőkben találkozik harminc nyárfával, amik egymásba csavarodnak, egymáshoz ütődnek, majd szétválnak és harmincfelé hajlanak. Olyan gyorsan, hogy senki nem képes köztük átmenni. Ezek Baj fejedelem (Huly Óter, az Ég Atya egyik fia, de nem Föld Anyától származik) nyárfái, amik a gonosz embereket csapdába ejtik, hogy megbűnhődjenek. Mert ember onnan ki nem juthat, de az istenfiúnak sikerül átvágtatnia köztük épségben, hogy utána megszerezze magának Baj fejedelem lányát.

Sejtésünk szerint ez a 30 nyárfa (fehér törzsű: azaz fényvisszaverő) az anyagi részecske burkolatát képező THZ-k interferencia mintázata, amik az időtartályban lévő időfraktál rendszerek dinamikus működése miatt állandóan mozognak, fel-le vibrálnak. A THZ-k hol összeérnek és átfedik egymást, hol szétválnak és közben még körbe is csavarodnak a gömbszerű időtartály körül. Ezért "elmosódott" a proton felszíne, ami azzal jár, hogy az átmérőjét nem lehet tetszőleges pontossággal megmérni (a sugara a különböző mérések szerint: 0,84-0,87 femtométer közt lehet), illetve a számítások szerint gyorsabban forog a fénysebességnél, amit különböző, bonyolult elméletekkel próbálnak kimagyarázni, hiszen ez nyilvánvaló lehetetlenség. Kivéve, ha nem a részecske forog ilyen gyorsan, hanem az általa kibocsátott időhullámainak interferencia mintázata áramlik körülötte ekkora sebességgel.

Akit érdekelnek a fizikusok magyarázkodásai, olvassa el például ezt a cikket:
https://afizikakalandja.blog.hu/2016/03/01/az_elemi_reszecskek_mozgasformai

A mítoszban szereplő istenfiú valószínűleg egy bétatéri szerinó, aki olyan kicsi, akár egy fotinó, tehát átfér a THZ-k közt kialakuló lyukakon, amikor azok egy rövid időre megnyílnak. Így be tud jutni az időtartályba, Baj fejedelem világába, majd ki is tud jönni belőle. Azok a bölcs szellemek (istenek?), akik ezt a történetet átadták az időfizikáról mit sem tudó manysi sámánoknak, igyekeztek a legfontosabb információkat belekódolni a leírásba, remélve, hogy a távoli jövőben valaki meg fogja érteni a jelentését.

De nem ez az egyetlen ókori leírás az anyagi részecskéről és a THZ-król, mert a görög mondavilágban szereplő aranygyapjú legendája is erről szólhat (lásd: Apollóniosz Rhodiosz: Argonautika című eposzát). Ebben Théba királya, Athamasz (magyarul: Atya-más vagy Atyám-ász) fel akarta áldozni az első, isteni feleségétől, Nephelétől (magyarul: nép-hél-i) származó két gyermekét: Phrixosz herceget (magyarul: piri-kos, azaz: tüzeskos) és Hellé hercegnőt a haragvó isten kiengesztelése céljából, a második felesége által felbérelt jósok tanácsára hallgatva. Mire az anyjuk a megmentésükre küldött egy aranyszőrű kost, ami Kolkhiszba (más nyelveken: Kolkha, Kolkheti, Kulha, Kilkhi, magyarul: ko-l-ká-há, azaz: a Ká és Há okforrásokból származó hely) vitte a gyerekeket (ez a mai Grúzia területén feküdt, a Phaszisz folyónál (magyarul: fázis)). Hellé út közben leesett az állatról és a Fekete-tengerbe veszett a tengerszorosnál, amit róla neveztek el Hellészpontosznak. Kolkhiszban az aranyszőrű kost feláldozták Poszeidónnak, majd a lenyúzott bőrét egy fára akasztották, hogy megvédje a várost a támadásoktól.

Később Iaszón királyfi és az argonauták (eredetileg 30 harcos (értsd: pajzsos katona!), amit később valamiért 50-re bővítettek) az Argo nevű mágikus tölgyfából épült (beszélő és jövőbelátó) hajóval odautaztak és megszerezték Aiétész királytól az aranygyapjút, amit egy sosem alvó, varázshatalmú sárkánykígyó (tachion forrásrendszer: fotinó) őrzött, amit Iaszónnak kellett legyőznie.

Amennyiben a feltételezésünk igaz és a neutron, valamint a proton felszínén két lyukon keresztül járhatnak be-ki a fotinók és az elektronok, akkor máris érthetővé válik, miért nem tud az elektron bármikor visszajutni a proton párjába? Mert ha rossz szögben csapódik neki a burkolatának, nem a lyukat találja el, hanem a THZ-it és visszapattan róluk. Ezért maradnak stabilak az atomok. Hisz minél több részecskéből áll egy atommag, azok annál inkább eltakarhatják egymás nyílásait, csökkentve az elektronok visszajutásának esélyét.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy elvileg egy protonba akár két vagy több elektron is belerepülhet, ideiglenesen a belsejében pattogva, rázkódva ide-oda a fényhabban lévő üregekben, szabad helyeken. Ilyenkor az időtartály anomáliás neutronként viselkedik. Az elektronok persze nem szeretik egymást, így próbálják kipofozni a másikat. Tehát az anomália nem tart sokáig. A két átellenes lyuk miatt olyan is előfordulhat, hogy egy elektron berepül egy protonba az egyik nyíláson, átverekszi magát a fényhab labirintusán, majd kirepül a másik nyíláson. Azaz úgy tűnik, mintha az elektronpálya átvezetne az atommagon. Ami tényleg így van, ez nem csak egy valószínűség számítás megtévesztő eredménye. És most már azt is értjük, hogyan és miért történhet ez meg?

5. Fénypótlás:

Feltételezzük, hogy valamekkora (ismeretlen nagyságú) fotinó veszteség esetén a fényszegénnyé váló neutron (és proton) képesek a hiányzó fotinóikat másolással pótolni, azaz mintegy újranövesztik az időfraktáljaikat (össze ne omoljanak), a meglévő fotinóikat érő deformációk segítségével. Ha megértenénk ezen folyamat részleteit, akkor fény generátorként használhatnánk a részecskéket, ütemesen kisajtolva belőlük a fényt, s mindig megvárva, hogy újranövesszék ezeket. Ezen a módon gyakorlatilag végtelen mennyiségű energiához (kisugárzott fényhez) juthatnánk gazdaságos módon. De ez a téma nagyon messzire vezet, az örökmozgók és teremtőgépek irányába, ezért később majd külön írásokban foglalkozunk vele.

Egy évbe telt ezt a cikket összehozni. De az elektronnal kapcsolatos kutatásoknak ezzel még nincs vége. Igazából csak most kezdődik a fizika ezen részének felfedezése. A következő években valószínűleg számos publikáció fog születni a különböző, feltárt összefüggésekről.

Készült: 2023.01.26. - 07.17. - 12.29.
Kiegészítve: 2024.04.07.

Vissza a tartalomhoz