PIRAMIS EFFEKTUS

1. AZ EFFEKTUS

A piramis effektus egy rejtélyes fizikai jelenség, amit az egyiptomi Nagy Piramis (Hufu, Kheposz) fáraó kamrájában figyeltek meg először. Amennyire tudni lehet, elsőként a francia Antonio Bovis vette észre 1930-ban, hogy ebben a helyiségben az elpusztult állatok maradványai tökéletesen konzerválódtak valamiért. Nem értvén a jelenséget, a kutató épített egy arányosan lekicsinyített és megfelelően tájolt piramist, amibe (a fáraó kamrájának megfelelő helyre) berakott egy döglött macskát. Az állat néhány nap alatt mumifikálódott.

Az őt követő kutatók számos kísérletet elvégeztek a XX. század folyamán, de senki nem jutott közelebb a rejtély megoldásához. Azt már tudjuk, hogy a belerakott étel valamiért nem romlik meg benne, a vágott virágok pedig lassabban száradnak el. A csorba borotvapengék maguktól visszaélesednek valahogy. A lemerült akkumulátorokban valamiért növekedni kezd az elektromos töltés. A víz nem fagy meg még -40 Celsius fokon sem, csak ha megütjük a poharat, hogy kikristályosodjon. A baktériumok szaporodási üteme megváltozik. A benne tárolt magvak az elvetést követően kétszer több termést hozó növényekké fejlődnek. Az emberek egészségi állapotában határozott javulás áll be, mintha gyógyító hatása lenne a helynek.

Lényeges, hogy nem a piramis tömege és mérete számít az effektus létrehozásakor, hanem a geometriája és a tájolása. Tehát a nem megfelelő alakú és tájolású piramisokkal nem működik a jelenség. Az oldalak élhosszának és a piramis magasságának arányszáma: 11:7=1,5714285 kell legyen, az oldallapi háromszögek magasságának és a piramis magasságának arányszáma pedig: 1,27175. A piramis alapvonalainak párhuzamosnak kell lenniük a Föld mágneses terével. Továbbá az is számít, hogy a piramis anyaga ne fémből legyen, hogy a föld mágneses tere akadálytalanul átjárhassa a belsejét. Ugyanakkor nem mérhetők benne mágneses anomáliák, tehát nem biztos, hogy az effektusnak bármi köze van a mágneses térhez.

Az effektus a piramison belül csak a fáraó kamrájának helyén, középtájon, a piramis magasságának alulról mért egyharmadánál figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy az összes többi piramisban szerte a világon, amik mérete és tájolása eltérő, valamint a belső kamráik nem jó helyen vannak, nem jelentkezik az effektus.

2. A SUGÁRNYALÁB

Ha testen kívüli élmény során odaugrunk és kívülről megnézzük a Nagy Piramist, rögtön feltűnik, hogy egy földsugárzási csomópont, azaz energia szökőkút fölé építették. Ez a Föld mélyéből érkezve, fehéres fényre emlékeztető, vastag sugárban halad át a piramison, a csúcsánál kilépve a levegőbe. A sugárnyaláb szerkezete azonban nem olyan, mint a Föld más részein, sok helyen megfigyelhető energia szökőkutaké, hanem spirálisan csavarodik, felülről nézve órairányban elfordulva. Olyan a jelenség, mintha a piramis effektus hatására cirkuláris polarizáció alakulna ki a sugárnyalábban. Ennek légkörre gyakorolt hatása annyira intenzív, hogy műszeresen is mérhető. A piramis közelében működő meteorológiai radarral az építmény csúcsa fölött egy 2 kilométer magas és fél kilométer széles, ionizált légoszlop figyelhető meg, amire senki nem tudott még magyarázattal szolgálni.

Ezek után nem meglepő, hogy a hatóságok senkit nem engednek fel a Nagy Piramisra, tehát megmászni és a csúcsáról nézelődni szigorúan tilos. Mivel korábban sok turista rosszul lett, állítólag a mászás fáradalmaitól és úgy kellett őket a mentőknek lehozniuk róla. Az senkinek nem jutott eszébe, hogy talán az energia szökőkút sugárzása okozhatja a tüneteket. Mivel a Föld más pontjain is vannak olyan energia szökőkutak, amik sugárzásában nem jó érzés tartózkodni, tehát rossz hatással vannak az ember testére és aurájára. Ezekről az energia szökőkutakról még mindig nagyon keveset tudunk, mert nem igazán akar foglalkozni velük érdemben a tudomány. Egyesek jó hatással vannak a bennük tartózkodó emberek egészségére, közérzetére, mások nem. Valószínű, hogy a csodatévő helyek, népszerű zarándok célpontok is ilyen csomópontoknál jöttek létre, míg a káros sugárzási zónák népszerűtlen, elátkozott, balesetveszélyes helyekként vannak emlegetve a köztudatban.

3. AZ OKTAÉDER

A Nagy Piramisnak számos titka van, amik még felfedezésre várnak. Az egyik ilyen az a furcsaság, hogy az építmény alatt is van egy másik piramis, csak fejjel lefelé. Tehát ez lényegében egy oktaéder, amit félig a Mokattám-képződmény nevű mészkőplatóba ágyaztak, ásva bele egy piramis alakú lyukat, amit utána feltöltöttek kövekkel. Ebbe az alsó részbe is vezet le egy járat és van odalent egy "befejezetlen" kamra. De ahogy a felső részben is vannak még feltáratlan járatok és kamrák, úgy az alsóban is lehetnek olyanok, ahová még nem jutottak be a régészek.

Erről a tényről gondosan hallgatnak a tudósok, noha tudniuk kell róla, mert a területen alapos szeizmográfos vizsgálatokat végeztek, feltérképezve a talajt. Ha testen kívüli élmény során megnézzük az építményt, mivel a gravitációs hullámokat észlelő lelki érzékeléssel belelátunk a tárgyakba, jól látható a félig a talajba süllyesztett oktaéder forma. A járatok és kamrák csak akkor észlelhetők, ha levegő van bennük, tehát nincsenek feltöltve homokkal vagy kövekkel, mert akkor a gravitációs hullámterük nem tér el a környező kövekétől (rejtve maradnak).

Amennyire tudom, még senki sem vizsgálta meg a piramis effektust egy oktaéderben. Ha a talajszinttől felfelé számítva a magasság egyharmadánál jelentkezik a hatás, vajon az alsó részben, lefelé számított egyharmad mélységnél is megfigyelhető? Mekkora az effektust kiváltó zóna kiterjedése a piramis (oktaéder) méretéhez viszonyítva, arányaiban, vízszintesen és függőlegesen?

Azt sem vizsgálta még senki, hogy az effektus létrejön-e egy élek és lapok nélküli, csak csúcsokkal rendelkező piramis (oktaéder) belsejében? Ha a csúcspontokra különböző anyagú (fa, kő, beton, fém, stb.), alakú (gömb, kocka, kis oktaéder, stb.) és tömegű (méretű) anyagokat helyezünk, mi történik? A geometria fontosságát úgy is vizsgálhatjuk, ha a csúcsok helyett az éleket hangsúlyozzuk ki (különböző anyagú, alakú, tömegű rudak összeillesztésével) vagy a lapokat (különböző anyagú, vastagságú, tömegű háromszögek összeillesztésével), illetve a térfogatot (különböző anyagokkal feltöltve a szerkezetet).

A Föld mágneses mezeje évtizedek óta határozott csökkenést mutat. Valószínű, hogy a következő évszázadokban akár teljesen megszűnhet a mágneses tér, a bekövetkező pólusváltás következményeként. Nem tudjuk, ez hogyan befolyásolja a piramis effektust? Lehet, hogy meg fog szűnni? Ha erős mesterséges mágneses térbe helyezünk egy kis piramist (oktaédert), oly módon, hogy az erővonalak úgy haladjanak át rajta, mint a Föld mágneses tere, vajon erősebbé válik az effektus? Az északi és déli mágneses póluson, ahol az erővonalak iránya merőleges a talajra, létrejön az effektus? Ha berakunk egy kis piramist egy Faraday ketrecbe, mágnesesen árnyékolt fémdobozba, ott is működik az effektus?

A következő évtizedekben emberi települések jöhetnek létre a Holdon és a Marson. Ahol teljesen más a mágneses tér (ha van egyáltalán). Érdemes lesz majd megvizsgálni, működik-e ott is a piramis effektus? Akit érdekel a téma és szeretne kísérleteket végezni, még sok fontos titkot feltárhat erről a jelenségről.

Azt nem javaslom, hogy bárki belerepüljön a Nagy Piramis belsejébe a lelkével. Nem csak azért, mert a tömör kőzetben elég nehéz mozogni a porszemnyi lélekkel, ahol akár el is akadhat az illető, nagyon hosszú időre beleragadva az anyagába. Hanem, mert a járatokban lebegve is belefuthat olyan parajelenségekbe, amik még egy léleknek sem tesznek jót. Ezt a szerkezetet nem azért építették, hogy a turisták benne mászkáljanak és nézelődjenek, meg ott meditálgassanak.

4. ATLANTISZ

Amennyire tudni lehet (az isteni mindentudásban fellelhető adatokból), a piramisokat az atlantiszi civilizáció mérnökei emelték, körülbelül 13.000 évvel ezelőtt, hogy a segítségükkel elhárítsanak egy bolygó szintű kozmikus katasztrófát. Akkoriban, az atlantiszi civilizáció pusztulása előtt a Hold még nem keringett a Föld körül. Az atlantiszi csillagászok fedezték fel a közeledő Holdat, valószínűleg évekkel az érkezése előtt. Azt még nem tudjuk, honnan jött? Az sem biztos, hogy a Naprendszer része volt korábban, tehát elképzelhető, hogy egy csillagközi kóborló égitestről van szó, amit a Föld befogott, egy hatalmas kataklizma során.

Az atlantisziak hamar rájöttek, hogy a Hold ütközni fog a Földdel, ami mindkét égitest darabokra szakadását és pusztulását fogja eredményezni. Ezt megelőzendő úgy döntöttek, hogy módosítják a Föld pályáját a Nap körül, óvatosan kifelé tolva a bolygónkat pár ezer kilométerrel. Mivel a Holdat nem tudták eltéríteni (se idejük, se technológiájuk nem volt hozzá), a Föld eltérítése maradt az egyetlen lehetőségük a katasztrófa elkerülésére. Valószínűleg rohamtempóban dolgoztak, ennek köszönhetők a piramisok belső szerkezeti hibái, tökéletlenségei (a különböző méretű kövek, a rések homokkal és kavicsokkal való feltöltése, stb.). Mert a munka során csak azon jellemzők pontos betartására ügyeltek, amik kritikusak az építmények működése szempontjából.

Akkoriban máshol volt az egyenlítő, más irányba nézett a Föld forgástengelye. A forgásidő is más volt és az év hossza is eltért a maitól. Az ekkor emelt piramisokat (mert előtte és utána is készültek különböző alakú és méretű piramisok sokfelé, különböző célokra) mind a korabeli egyenlítő mentén építették fel. Így a Nap pontosan fölöttük delelt minden nap (nem voltak évszakok). A szerkezetekbe beépített valamilyen rezonátorokkal, valahogyan befolyásolták a Föld és a Nap közti gravitációs vonzást, ezzel érve el a pályaváltoztatást. Elvileg nem csak délben, hanem éjfélkor is működésbe helyezték a rendszert minden egyes piramisban, néhány percre vagy talán fél-egy órára? Amíg az építmény a Nap és a Föld tömegközéppontját összekötő egyenes közelében tartózkodott a Föld forgása közben.

Azt nem tudjuk, hogy ez a beavatkozás milyen mellékhatásokkal járt? Voltak földrengések? Fokozódott a vulkáni aktivitás? Változott a kontinentális kőzetlemezek mozgása? Hány évig tartott a folyamat, mire sikerült annyira megváltoztatniuk a Föld pályáját, hogy a Hold végül nem csapódott be? Csak súrolta bolygónkat, nagyjából Atlantisz szigeténél belépve a légkörbe. Az esemény szemtanúi közül vannak, akik máig emlékeznek a történtekre. Akit érdekel egy ilyen beszámoló, olvassa el Lobszang Rampa: Harmadik ​szem (A tibeti lámakolostorok titka) című könyvét (Édesvíz Kiadó, 1993).

A mellettünk elvonuló Hold tömege óriás cunamit, heves földrengéseket, vulkánkitöréseket okozott. Elhúzta a Föld forgástengelyét, megváltoztatta a forgásidőt. De nem pusztította el a bolygót. Az akkori emberek mindenfelé óvóhelyeket építettek maguknak, ahol átvészelhetik a kataklizmát. Ezek közül több még ma is megvan, például az Andokban: folyosók, mesterséges barlangok formájában. Atlantisz szigete pedig elpusztult, maradványait elnyelte az Atlanti-óceán.

Ezt követően a Hold pályára állt a Föld körül, majd az évezredek alatt stabilizálódott a pályája és elfoglalta mai helyét, biztonságos távolságban tőlünk. Állítólag ezen folyamat közben egy alkalommal, nagyjából 5700 éve még szintén nagyon közel jött a Földhöz, újabb szökőárat okozva, amit a bibliai özönvízzel azonosítunk.

Azt nem tudjuk, hányan élték túl a csapást, majd az ezt követő globális éghajlat változást és jégkorszakot? A mamutok is ekkortájt halhattak ki Szibériában, ami előtte mérsékelt éghajlatú terület volt. Az emberiség visszasüllyedt az őskorba, elveszítette tudását, technológiáját. Előlről kellett kezdeni mindent egy alaposan megváltozott világban. Vagy mégsem?

Vannak arra utaló jelek, hogy az Atlantisziak közül néhányan túlélték a katasztrófát és sikerült megőrizniük a tudásukat, technológiájukat, mind a mai napig. A Föld mélyére épített városaikban sikerült fennmaradniuk és továbbfejlődniük. És azóta is feljárnak a felszínre, az itt élő testvéreikhez, rejtett módon segítve minket. Az ő tevékenységüket nevezzük UFO jelenségnek, bár az egyáltalán nem biztos, hogy csak ők űrhajóznak a Föld térségében. Hisz számos beszámoló van a Naprendszeren kívülről érkezett idegen lények látogatásairól is.

A föld mélyén élő Atlantisziak évezredeken át segítették a felszínen élőket, hogy minél gyorsabban túljussanak a nehéz időszakon és újra civilizációkat emelhessenek maguknak. Nekik köszönhető az indiai, mezopotámiai, egyiptomi, közép és dél-amerikai civilizációk gyors felemelkedése az ókorban. Az alexandriai könyvtárban állítólag számos olyan papirusz tekercset őriztek a papok, amiket még Atlantiszból sikerült megmenteni. Ezek azóta odavesztek a háborúk, gyújtogatások során, ahogy a fennmaradt régészeti leleteket is igyekszik a hálátlan utókor szétlopni, tönkretenni, megsemmisíteni világszerte, hogy a valóságot hozzáigazítsák a fejekben kialakítani próbált hamis történelemképhez.

Ez a folyamat, a múlt meghamisítása nem manapság kezdődött. Már Kheopsz fáraó is megpróbálkozott a Nagy Piramis eltulajdonításával, restaurálásával, az ősi feljegyzések alapján akarva üzembe helyezni a bolygómozgató berendezést, hogy módosítson vele a Föld forgásidején, forgástengelyén, pályáján. De szerencsére nem álltak rendelkezésére az ehhez szükséges műszaki eszközök, a komplex ipari háttér és szaktudás. Így az özönvizeket és földrengéseket túlélt, már akkor is romos Nagy Piramis átépítése, kijavítása félbemaradt. A feladaton dolgozó munkások lakhelyeit, műhelyeit és sírhelyeit meg is találták a régészek a piramisok közelében. De ez nem jelenti azt, hogy ők építették volna a piramisokat. A belső kamrákba beépített rezonátorokat, különféle berendezéseket vagy leszerelték és elszállították a katasztrófa után az Atlantisziak vagy szétlopkodták a környéken megtelepedett bennszülöttek. Még a kövek egy részét is elhordták róluk, hogy felhasználják a házaik építéséhez.

Azt nem tudjuk, hogy az Atlantisziak mikor fedezték fel, mi van a Hold belsejében? Talán már a befogási katasztrófa előtt is tudták, de valószínűbb, hogy csak utána vették észre, hogy a Hold nem egy közönséges égitest (törpebolygó), hanem egy ősrégi űrállomás. Nem tudni, kik, mikor, hol, miért és hogyan építették? Valószínűleg már akkor is üres és elhagyatott lehetett, amikor a Földhöz érkezett, hisz a hajtóművei nem működtek. A belsejében lévő óriás üregbe valószínűleg a pályára állása utáni évezredekben költöztek be az Atlantisziak, újra üzembe helyezve a létesítményt. Lehetséges, hogy a bibliai özönvíz azért következett be, mert a Hold hajtóműveinek bekapcsolásával távolabbi pályára állították az űrállomást (egy hinta manőverrel), hogy csökkentsék a Földön okozott árapály hatást és gravitációs zavarokat. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni A Hold belső szerkezete (2001, űrhajózás) című írást az Eseményhorizonton.

5. AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK

A piramis effektusról:
1. https://titokzatosmult.wordpress.com/foldunk-relytelyei/kulonleges-epitmenyek/titkos-egyiptomi-leletek-a-fold-alatt/a-piramis-effektus/
2. https://isteniero.hu/piramisokrol/
3. https://tttweb.hu/cikkek/kategoria/egyiptom/cikk/a-piramis-hatas
4. https://www.astronet.hu/ezoteria/magia/a-csodalatos-piramis-ero-101925/
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis

Készült: 2023.03.03. - 07.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz