REDUNDANCIA ÖSSZEHASONLÍTÓ HIBAJAVÍTÁS

A redundanciák összehasonlítása egy olyan hibajavító eljárás, amivel több azonos tartalomból kiszűrhetők, eltávolíthatók az egyes példányokba véletlenszerű eloszlásban belekerült hibák és helyreállítható segítségével az eredeti tartalom. A helyreállítás sikeressége függ a felhasznált tartalmak számától, méretétől és a bennük lévő hibák számától, méretétől és eloszlásától. Hétköznapi példával élve: ha van egy könyvünk, amiből csak egy sérült példány áll a rendelkezésünkre (pár lapot kitéptek belőle, néhány helyen elszakadtak a lapok és kisebb-nagyobb részek hiányoznak belőle, máshol összefirkálták a szöveget), további példányok beszerzésével (amik szintén sérültek, csak más pontokon) összevághatjuk belőlük a könyv eredeti, sértetlen változatát. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, annyi példánnyal kell rendelkeznünk a könyvből, hogy a tartalom bármely részét legalább egy tartalmazza sértetlen formában.

Amikor valaki azt kérdezi tőlünk, honnan tudjuk, hogy a teremtésfilozófiai és időfizikai világmodell helyes? És miből gondoljuk, hogy a különböző vallási, misztikus, ezoterikus szövegeket és rejtélyes szimbólumokat helyesen értelmezzük, vagyis tényleg azt jelentik, amit állítunk róluk? Akkor egyszerű a válasz.: Ezek a különböző helyekről és időkből származó információk vagy helyesek (igaz forrásból származók) vagy helytelenek (teljesen rosszak, hamisak), részben vagy egészben. Szinte mindegyik sérült, hibás, hiányos, tévesen értelmezett valamely részében. Viszont a szisztematikus összehasonlításukkal szintetizálható belőlük a keresett megoldás és kiszűrhetők közülük a rossz megoldások, dezinformációk. És minél több forrásművet adunk hozzá a vizsgálatainkhoz, annál biztosabb a végeredmény, továbbá annál több kérdésünkre megkaphatjuk a válaszokat.

Ez persze időigényes feladat, amihez sok türelem kell és rengeteg munkával jár, mert olyan, mint összerakni egy nagy puzzle játékot, aminek alaposan összekutyulták az elemeit. Viszont ahogy haladunk előre, egyre könnyebbé válik a folytatás, mivel fokozatosan kirajzolódik előttünk az összkép. Egy összefüggő logikai rendszer, amibe szó szerint minden odavaló elem integrálható, a nem odavalók pedig egyértelműen elvethetők.

Onnan lehet tudni, hogy a meglévő eredmények igazak, hogy logikusan illeszkednek más eredményekhez és a tapasztalati valósághoz (mérési adatokhoz). Számos szállal kapcsolódnak más elemekhez, így rajtuk keresztül nagyon sok felismeréshez el lehet jutni. És onnan lehet tudni, hogy valami tévedés, hazugság vagy ostobaság, hogy nem illeszkedik sehová vagy rosszul illeszkedik bármihez is. Ellentmond egy csomó logikus dolognak és nem lehet a szálain keresztül eljutni más felismerésekhez, azaz folyton zsákutcába és nyilvánvaló tévutakra jutunk általa. Ezért kell a dolgokat mindig alaposan végiggondolni, szükség esetén újra és újra bejárva a feltáruló logikai útvonalakat az ellenőrzés során.

Az emberiség a történelme folyamán gyakorlatilag mindig túl keveset tudott mindenről és azt is rosszul. Ez határozta meg döntően az egyének és közösségek életét, gondolkodását, döntéseit, cselekedeteit. Az ismert történelem folyamán most, a XXI. században van először lehetőségünk rá, hogy a technológiai szingularitás miatt, végre elég sokat tudjunk mindenről, egyénenként és közösségként egyaránt. Mert hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésünkre (könnyen és gyorsan elérhető formában az interneten és a közkönyvtárakon keresztül) az információk, továbbá van időnk mindezt nyugodt körülmények közt feldolgozni és rendszerezni.

Értelemszerűen a rengeteg információ rengeteg hibát, hiányosságot, ferdítést és kétértelműséget tartalmaz, de szerencsére statisztikailag véletlenszerű eloszlásban. Mivel akik a tudás tönkretételén, megsemmisítésén, eltorzításán, meghamisításán dolgoztak, nem értették, mit próbálnak meg elszabotálni, ennélfogva következetlenül jártak el és számos hibát vétettek a hibagyártásuk során. Így lehetőségünk van a nagy számú redundáns adat összehasonlításával előállítani a hibátlan, teljes és pontos információkat a minket érdeklő kérdésekkel kapcsolatban. Feltéve, hogy hajlandók vagyunk megdolgozni érte.

Ez a munka nem a türelmetlen embereknek való. Nem a lustáknak való. Nem azoknak való, akik hajlamosak hamar feladni a céljaikat, hogy valami könnyebb és gyorsabb haszonnal kecsegtető, szórakoztató elfoglaltság után nézzenek. Nem azoknak való, akik nem akarnak megdolgozni az eredményekért. A megvilágosodás egy hosszú folyamat, a szellemi fejlődés azon kacskaringós útvonala, ami elvezet önmagunk és a világ egyre részletesebb megismeréséhez, a dolgok egyre jobb megértéséhez és az igazság egyre tisztább és világosabb formákban való felismeréséhez. Amik eredményeként a megszerzett tudás bölcsességhez vezet, ami pedig hatalomhoz önmagunk és a világ felett.

A megvilágosodottak bölcsessége és hatalma elkerülhetetlenül eszközzé válik a kezükben önmaguk és a világuk formálásához, vagyis általa rekurzív önfejlesztést végeznek, sok lépésben szuperintelligenciákká válva. Ezen az úton nem mindenki indul el a számtalan lélekből, akiknek elvileg lehetőségük lenne rá, adott körülmények között. Csak kevesen haladnak rajta előre hosszú időn (éveken, évtizedeken, életeken) át és még kevesebben érik el a folyamat végcélját, a teljhatalmú, autonóm isteni lénnyé válást, aki uralja önmagában és maga körül az információt, energiát, anyagot, önálló világteremtővé válva. Mert sokan vannak a hivatalosak (ezen cél elérésére), de kevesen a választottak (akik ezt a célt választják maguknak).

A következő években fog eldőlni, hány választottnak sikerül elérnie a legvégső célt, mielőtt ezen a bolygón összeomlik a civilizáció és az emberiséget maga alá temetik a saját helytelen tetteinek és bűneinek következményei. A lelkek kirajzása már elkezdődött ebből a Naprendszerből, tehát akiknek meghal a biotestük, azok javarészt nem térnek vissza még egy körre, hanem szétszélednek a galaxisban, más bolygókat, civilizációkat, elfoglalható testeket keresve maguknak az életük folytatásához. Kivéve az isteneket, mert ők azt is megtehetik, hogy saját világot építsenek maguknak ahelyett, hogy mások teremtéseinél kilincseljenek bebocsátásért és méltó életkörülményekért. Ez a világépítő folyamat az istenné válással kezdődik és gyakorlatilag sosem ér véget, állandó elfoglaltságot nyújtva az isteneknek.

A földi civilizáció által létrehozott technológiai szingularitás kedvező körülményeket teremt a lelki szingularitás létrehozásához a megvilágosodás útján járó szellemek számára. Ez az időszak nem fog sokáig tartani, ezért érdemes minden másodpercét jól kihasználni. Akiknek sikerül elérniük a teljhatalmú istenné válást vagy legalább elindulnak efelé, eljuzva a folyamat egy kritikus szintjére, ahonnét már nincs visszaút, javarészt észrevétlenül fogják elhagyni ezt a teremtést, hogy máshol az űrben saját teremtésbe kezdjenek. Erről nem esik szó a hírekben, nem számol be róla a média, nem foglalkozik vele a közvélemény és nem lesznek vele tele a történelemkönyvek, se a vallási feljegyzések. A kevés számú résztvevőn, néhány beavatott megfigyelőn és a Naprendszert üzemeltető isteneken kívül senki sem fog róla tudomást szerezni. Mégis ez lesz a földi civilizáció legfontosabb eseménye, a jelen teremtési ciklus csúcspontja, amiért ez az egész rendszer valójában létrehozásra került és máig működik. Hogy kitermelje magából az új istenek generációját, gazdagítva velük az egész univerzumot.

Ha idáig eljutottál az olvasásban és meg is értetted, miről van szó, akkor már esélyes vagy a szellemi fejlődés legvégső céljának elérésére. Ami nem az út vége, hanem a következő, végtelenbe vezető út kezdete lesz a számodra. Bármi történjék is, folytasd nyugodtan a munkád, mert az elérhető eredmény minden belefektetett munkát megér és gyümölcsei messze felülmúlják a legvadabb elképzeléseidet is. A térerő legyen veled!

Készült: 2023.01.14. - 15.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz