AZ IDŐ SZÍVDOBBANÁSA KRITIKÁJA

2023-ban jelent meg Kisfaludy György: Az idő szívdobbanása című szakkönyve az 1978-2023 közt folytatott teremtésfilozófiai és időfizikai kutatásairól. Ebben a cikkben összefoglaltam a fontosabb és feltűnőbb logikai hibákat, tudományos tévedéseket, eszmei pontatlanságokat, érvelési hibákat, alapvető hiányosságokat és fogalmi félreérthetőségeket, amiket a szaklektor dolga lett volna kijavítani, ha lett volna ilyen. De mivel a mai napig csak kevesen foglalkoznak mélységében az érintett témákkal, sajnos nem akadt senki, aki a kiadás megjelenése előtt elvégezte volna a javítási feladatot. A könyvre jellemző számtalan helyesírási és fogalmazási hibával, szerkesztési és tördelési hibával nem foglalkozom. A témában érdemes elolvasni: Az energia titka kritikája (2007, létfilozófia) című cikket.

1. 3. oldal:

Az Előszóban: Az óra nem idősűrűség mérő, hanem fizikai változás sebességmérő, amely fizikai változást befolyásolják az idő szerkezeti jellemzői, amik közül csak egy tényező az időhullám rétegek relatív sűrűsége (ami nem keverendő össze az időforrások sűrűségével). Lásd: Idősűrűség (2023, létfilozófia) című írásban.

Az órák földrajzi magasságtól függő járási sebessége nem a környező tömegtől függ, hanem a relatív sebesség különbségtől. A Föld ugyanis forog, plusz kering a Nap és a galaxismag körül, ezért minél magasabbra viszünk egy órát, annál messzebb kerül a bolygó középpontjától, tehát annál nagyobb lesz a kerületi sebessége, ennélfogva a környező univerzum hullámtereinek idődopplerje és ennek hatása is másféle lesz az órát alkotó atomokra (és azok hullámterére). Nem a Föld tömege befolyásolja az óra sebességét, mert az együtt mozog vele (és a Föld felszínétől való távolság csak a gravitációs vonzóerő nagyságát befolyásolja), hanem az univerzum környező tömegei, amikhez képest másképp mozog, azok hullámterében. Lásd: Idődoppler (2023, létfilozófia) című írásban.

2. 8. oldal:

Per aspera ad astra. Latinul: göröngyös úton a csillagokig.

3. 11. oldal:

Az öt dimenziós téridő szerkezete rajz nem jó, több szempontból sem. Nem véletlen, hogy egyetlen későbbi időfizikával foglalkozó publikációban sem szerepel, mivel geometriailag rossz és értelmezésében is félrevezető.

4. 13. oldal:

Az idő szerkezetét ábrázoló kettős kúp alakú ábra logikailag helyes, fizikailag helytelen, mivel az időnek nincs jövő oldala a fogalomnak ebben az értelmében, ahogy itt szerepel (és a 191. oldalon is). Hawking könyvében (Az idő rövid története) is ugyanilyen hibásan szerepel ez az ábra (tehát ő se jött rá a megoldásra). A forráspontnak nincs jövő oldali, beáradó hullámtere, csak múlt oldali kiáradása. Ezért hívjuk forrásnak, ahonnan az idő ered, nem pedig lyuknak vagy átjárónak, amin keresztüláramlik. Amit jövőnek nevezünk, az más forráspontok múltja, amik közelednek (jönnek) a forráspont felé, majd áthaladnak rajta (és onnantól már mennek).

5. 18-25. oldalak:

A Mondu (más szerzőknél: Mandu) tórusz leírásánál nincs megemlítve a lényeg: hogy az időforrás geometriai szerkezete nem ilyen. Mivel a nulla dimenziós pont, mint elemi (oszthatatlan) létező nem rendelkezik geometriával, nincs formája, alakja, mérete. De topológiailag (a felületi jellemzőit tekintve) egy osztályba sorolható a tórusszal. Viszont nem tórusz alakú geometriailag (a szerkezeti jellemzőit tekintve) és ennélfogva nincs semmiféle felületi borzongása, háborgatása, hullámzása sem. Ez egy vaskos tárgyi tévedés, amiről már legalább 25 éve tudunk, mégis makacsul tartja magát egyesek fejében.

6. 25. (és 170. 171. 174. 207.) oldalak:

Az univerzum abban az értelemben zárt, hogy a létezés önmagába zártan létezik, mivel nincs semmi más rajta kívül. Tehát a határán túl tényleg csak a fekete semmi húzódik (a nem létezés). Abban az értelemben viszont nem zárt, hogy a hullámtere kifelé terjed a végtelenségig és nem áll meg magától, nem fordul vissza és semmi sincs, ami megállítaná. Azt viszont nem tudjuk, hogy az univerzumunk egy óriás fekete lyukban található-e ténylegesen, vagyis a határán egy neutroncsillag eseményhorizontja húzódik-e minden irányban, aminek középső üregében mi benne vagyunk? Amennyiben egy fekete lyukban vagyunk, ennek üregét egész biztosan nem a fénynyomás tartja felfújva és nem tágulhat, szűkülhet a fénynyomástól, ez abszurd és teljességgel komolytalan kijelentés (lásd: 171. és 174. oldalon). Ha viszont az univerzum téridejének falán túl üresség van, akkor ezen belül a szétrohanó fénykvantumok képeznek egyfajta falat, lásd: Az Égisz szerkezete (2023, létfilozófia). De ez egy iszonyúan ritka és halovány fényudvar az anyagi univerzum körül, aminek szinte semekkora (közel nulla) a kifelé ható fénynyomása.

7. 38. oldal:

Hogy három időforrás milyen relatív sebességgel taszítja el egymást, az az egymáshoz viszonyított helyzetüktől, azaz a taszítási vektoraik által bezárt szögektől függ. Ami helyenként változó, így van egy minimum (RV>1) és egy maximum (RV=?) értéke. Az RV=1,732 érték (négyzetgyök 3) ezen két határértéken belül van valahol, tehát nem ennyi lesz a taszítási sebesség, hanem ilyen értéket is felvehet, adott helyen, adott időben az egyik vagy mindhárom időforrás.

8. 52-53. oldalak:

A téridő időhurok egészen biztosan nem így jön létre, ahogy a rajzokon ábrázolva van, ezt már évtizedek óta tudjuk (legalább 20 éve). Ezek rossz ábrák, amiknek semmi keresnivalójuk nincs itt.

9. 53. oldal:

A téridő valójában nem a Levegő elem, hanem az Éter (magyarul helyesen: e-tér) elem. A Levegő (ami valójában a Fény) elem majd ebben a téridőben fog keletkezni később. Ennek titkáról szól az egész ezoterika (magyarul: ez-ó-tér-i-ká, ezen öreg téristen ká hullámtere).

Megjegyzés: Az őselemek tehát a keletkezésük sorrendjében a következők: Víz (tardion), Tűz (tachion), Éter (e-téridő), Levegő (fényidő), Föld (neutron).

10. 54-55. (és 80. 158.) oldalak:

Az öt kép közül nem a középen szereplő az egyiptomi ábra, hanem a bal alsó.

Az egymásba hatoló Tűz elemek behatolási iránya, helye és sebessége aszimmetrikus, ezért szinte teljesen kizárható, hogy kialakuljon mindkét irányban az időhurok. Tehát nem fog két térkvantum kialakulni, csak egy (ami jobbos csavarodású). Azért nem tud két tükörképes csavarodású téridő születni (80. 158. oldal), mert az időgeometriai körülmények ezt egyszerűen nem teszik lehetővé (közel nulla a valószínűsége egy ilyen esemény bekövetkezésének).

11. 57. (és 160.) oldalak:

Az Atya és az Anyó találkozása kép rossz, mert a két tachion szemből, egy tengely mentén való összeütközését, egymásba szaladását ábrázolja, amire kb. nulla az esély az őskáoszban, a forráspontok semekkora (nulla) mérete miatt.

Az 1987-es modell ábrák szintén rosszak, mert hiányoznak róluk a tachionok belső hullámrétegei és azok taszítási vektornyilai. Ha ott lennének, azonnal világos lenne mindenki számára, hogy hibásak a jelenpontok útvonalai és felhasadásai egymás hullámterében. Ezt már majd 20 éve tudjuk. Ezek a rajzok a 160. oldalon újra szerepelnek, megismételve a hibát.

12. 76. (és 169.) oldalak:

A "rejtett fény", azaz a téridő forrása nem áll egyhelyben, mivel a keletkezésétől fogva ugyanúgy taszítják a forráspontjait az okforrások hullámrétegei az őskáoszban, mint a Teremtő okforrását, amiből keletkezett. Tehát maximum RV=1-el száguld a térforrás a Teremtője után, annak toronyzónájában, ennélfogva a belőle kiáradó spirálgömbi hullámtere, a téridő, folyamatosan mögé tágul, ugyanúgy, mint a könyv 35. oldalán látható rajzokon. Ez a hiba, miszerint a térforrás egyhelyben ácsorog, megismétlődik a 169. oldalon. Vagyis a térforrás nem a téridő geometriai közepén, hanem a szélén található, lásd: Az Isten helye (2023, létfilozófia). Ezért mondta azt az Isten sok évvel ezelőtt egy médiumon keresztül, hogy: "Ott az univerzum közepe, ahol a széle".

13. 92. oldal:

"Miután a kiáradásaik spirálgömbszerű téridő esszenciák, tömegük van." - Rossz az indoklás. Az időhuroknak nem azért van tömege, mert a hullámterének olyan az alakja, amilyen, hanem mert több időforrásból áll, amik egymáshoz közel találhatók a térben és nem tudnak egymástól elszakadni. Tehát összetömörülten (egy csomóban), tömegesen fordulnak elő benne az időforrások (ez a tömeg definíciója).

14. 100. oldal:

A fény nem kettős természetű, hanem két komponensű: forrásrendszere és hullámtere van. Ezt így le kellett volna írni ide. Az "időréteg kupak" kifejezés helyett pedig a "torlódási front" kifejezést kellene használni.

15. 102-103. oldalak:

A fény színe nem a fénykvantum időhurkának körülfordulási átmérőjétől függ, hanem a fénysugárban együtt repülő sok-sok fénykvantum hosszirányú térbeli eloszlásától. A vörös fényben a fénykvantum csoportok nagyobb távolságban követik egymást, mint a kék fényben. Ezen távolság adja a fénysugár hullámhosszát, lásd: Fénytan (2021, létfilozófia). A fénykvantumok mérete eltörpül az atomok (sőt, az elemi részecskék!) méretéhez képest, ezért elvileg simán át kéne menniük minden anyagon. Hogy mégsem így van és a legtöbb anyag nem átlátszó, az az atomok komplex hullámtereinek köszönhető, a bennük kialakuló interferencia mintázatoknak, amik eltérítik a rajtuk áthaladni próbáló fénykvantumokat, különféle irányokba szétszórva, illetve adott ütemben visszaverve őket (innen ered a felületek "színe").

Ettől függetlenül, természetesen a fénykvantumoknak változó az átmérője: van egy minimális és maximális mérete az időhuroknak, amin belül életben tud maradni, de nem emiatt lesz változó a fény színe, energiája és sebessége.

Megjegyzés: Egy hidrogén atom átmérője kb. 0,03 nanométer, egy szén atomé kb. 0,15 nanométer. A kék fény hullámhossza kb. 380-400 nanométer, a vörös fényé kb. 750-760 nanométer. A neutronok, protonok, elektronok átmérője kb. tízezerszer kisebb az atomok átmérőjénél. A fénykvantumok átmérője pedig a jelenlegi modelljeink szerint kb. harmincad része lehet a neutronénak. Lásd: A neutron belső szerkezete (2021, létfilozófia) című írásban. Ezért lehetetlenség az, hogy a fény színe a fénykvantum átmérőjétől függjön. És ezzel a könyv szerzője is tisztában van, ahogy a 106. oldalon szerepel. Itt azt ígéri, hogy később visszatér ennek a problémának a tisztázásához... aztán erről nagyvonalúan megfeledkezett a könyv hátralévő részében.

16. 107. oldal:

A fénykvantumok nem járnak át a tükörvilágunkba, mert egyrészt nem képesek állandóan teret váltani és oda-vissza ingázni (miért is tennék?). Másrészt mert nincs tükörvilágunk.

A fénykvantumok geometriája sok esetben csak térbeli az önkeltési folyamat (ciklusidő) során, tehát egyáltalán nincs síkbeli kiterülése, egyetlen pillanatra sem. Ez csak nagyon speciális körülmények között fordulhat elő, tehát igen ritka, átmeneti jelenség.

Ez a hibás kijelentés az időforrásokra is igaz (lásd: a 319. oldalon).

17. 108. oldal:

Mivel az -ász szó jelentése: isten, a szerinó lehet monász, diász, triász állapotú. A fotinó (mint halandó teremtmény) ezért megkülönböztetésül: monád, diád és triád állapotú lehet. Giordano Bruno (középkori filozófus, csillagász, matematikus és hermetikus okkultista) tiszteletére lett így elnevezve (sok évvel ezelőtt), aki elsőként használta a monád kifejezést (de nem ebben az értelemben).

18. 113-114. oldalak:

A kódex rajzon egy bentről kifelé balos spirálvonal látható, amiből balra fölfelé körfordulatonként jobbos spirálvonalak ágaznak ki, amikből aztán szintén további spirális leágazások keletkeznek. Ez az időhurok önmásolódási folyamatát mutatja be egy alakokkal és díszítésekkel túlzsúfolt ábrán, hogy minél nehezebb legyen kivenni rajta a részleteket. Minden emberfej egy-egy időhurkot (fénykvantumot: fénylényt) jelképez. Ezen exponenciális fénysokszorozódás (fényszórás, fényhabzás) eredményeként létrejöhet akár egy anyagi részecske is, de egy anyagi részecske (neutron) belső szerkezete nem ennyiből áll, hanem ennél sokkal-sokkal nagyobb és bonyolultabb.

19. 115. oldal:

"E igitur clementissime pater". Az ezoterikus jelentése magyarul: ezen égi túra (mozgás) ká lé men (megy) tíz íme Apa tér. Az ábrán a fenti istenalakból két párhuzamos időszál vezet lefelé, amikből bal oldalon három bentről kifelé jobbos spirál, jobb oldalon három bentről kifelé balos spirál képződik. Ezek mindegyikéből több (nem hat, ahogy a szerző írja) balos vagy jobbos spirál vezet kifelé. A 116. oldalon szereplő magyarázó szöveg szerint a dimenziók így kulcsolják, járják át egymást. Nos, ez nem így van (és ezt már évek óta tudjuk).

Az egyes téridőkben csak azonos csavarodási irányú fényidők képződhetnek és maradhatnak fenn, az ellenkező csavarodási irányú anyagi részecske hullámterek csak eredő interferencia mintázatok, tehát belül a részecskék is csak és kizárólag a térrel azonos, egyféle csavarodási irányú fotinókból állnak. A különböző csavarodási irányú időhurkok pusztítólag hatnak egymásra, ezért csak egymástól elszeparáltan képesek tartósan fennmaradni (egy részecskén belül garantáltan nem férnének meg). Ezért a később (120. oldalon) emlegetett téridő balos és jobbos elágazások is hibásak, mert a jobbos (alfatéri) téridő forrásból csak jobbos (bétatéri) téridő források tudnak keletkezni. Az időszál elágazásai nem úgy balosak és jobbosak, ahogy a szerző érzékeltetni akarja, mivel ha egy jobbos időhurokból balos időhurok keletkezne, a kettő azonnal meg is semmisítené egymást és a teremtés véget érne, mielőtt még elkezdődött.

Megjegyzés: Balos időhurok csak úgy keletkezhet egy jobbos időhurokból, hogy tértükrözéssel n+1 dimenzióban félfordulatot megtéve önmaga tükörképévé válik, lásd: Tükrözés n dimenzióban (2007, matematika).

20. 116. oldal:

A szerző itt elfelejtette megadni a "Libri Scientiarum" kiadási adatait. Mivel ezen a néven több különböző mű is forgalomban van. Egy hivatkozási jegyzék nagyon kellett volna a könyv végére.

21. 117. oldal:

A szerző itt elfelejtette megadni a "Language of Heart" kiadási adatait. Mivel ezen a néven több különböző mű is forgalomban van.

22. 125. oldal:

Attól még, hogy balos és jobbos részecskék is létezhetnek, ez nem jelenti azt, hogy egy jobbos téridő univerzumban a jobbos szerinók és fotinók mellett balosak is létezni fognak. Nem fognak létezni, mert rögtön megsemmisülnek a jobbosakkal együtt, amint érintkeznek (elég közel kerülnek egymáshoz). Attól még, hogy a fizikusok találtak (gyártottak) ilyen antirészecskéket, ezek gyakorlatilag nem fordulnak elő a körülöttünk lévő univerzumban.

A neutrinók valószínűleg nem pici részecskék és nem is időhurkok, hanem mozgó hulláminterferencia mintázatok, mivel akadálytalanul átmennek mindenen (milliárdszámra!) és nagyon nehéz ütköztetni őket a normális (valódi) részecskékkel. Mivel ezek a mintázatok kicsik és kis energiájúak, alig fordul elő, hogy hassanak mindazon időhurkokra, amik épp beléjük kerülnek (átmennek rajtuk). Ettől olyan rejtélyes a viselkedésük.

23. 126. oldal:

Azt még nem tudjuk, hogy vajon a térforrások csak a két Teremtő okforrás hullámterének metszetében (közös időrendszerében) képesek életben maradni vagy azon kívül is (az őskáosz más zónáiban, más okforrások hullámterében)?

A térben nincs tükörtér, a tükörtérben nincs tér. Ezek szigorúan elszeparáltan tudnak csak létezni az őskáoszban, tehát egymás számára nem létező módon (a hullámtereik nem metszik egymást).

24. 127. oldal:

A 10^24-en megismétlődés kapcsán: Nem tudjuk, hogy a részecskék önkeltési ritmusa mekkora, sőt, még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán beszélhetünk-e önkeltési ritmusról egy fotinók sokaságából álló, önösszetartó fényhalmaz esetében, abban az értelemben, hogy ez különbözik a fotinók önkeltési ritmusától? A 214. oldalon említett Charon kísérletét nem biztos, hogy így kell értelmezni, hogy a 10^24 Hz az időtükör rendszerek részecske felszínre érkezési ütemét jelentik-e?

A három térdimenziós térben a részecskék fotinó rendszerének elágazása is három térdimenziós, mivel másféle nem lehet. Csak a négy térdimenziós térben lesz a részecskék fotinó rendszerének elágazása négy térdimenziós. Az isteni öt dimenziós térben értelemszerűen a részecskék fotinó rendszerének elágazása is öt térdimenziós lesz. Mert a tér, mint kiterjedés határozza meg a benne zajló folyamatok lehetséges kiterjedési irányait (a dolgok geometriai szerkezetét).

Azt nem tudjuk, hogy a neutron sokat emlegetett 740.000 időforrása melyik neutronra vonatkozik? Valószínűleg a 4D-s túltérben lévő neutronra, tehát nem a mi 3D-s terünkben létező neutronokra, amikből mi állunk, mert ezek elágazási rendszerei geometriai okokból előbb telítődnek (és akad el a növekedésük) a modellszámítások szerint, minthogy elérhetnék ezt a számot.

És egészen biztosan nem három forrástachion saját múltjába irányuló szimmetriarobbanása következtében keletkezik a neutron, mert rossz ez a megfogalmazás (a mondat átlóg a 128. oldalra). Helyesen így kéne szólnia ennek a mondatnak: Egy fotinó időhurok egyik tachionjának hármas felhasadásából keletkeznek azok a fotinók, amikből a neutron keletkezik. Lásd: Hármas felhasadás (2022, létfilozófia) című írásban.

25. 128. oldal:

A bűn nem az anyag megteremtése, hanem a szabad akarattal rendelkező, önálló döntéseket hozó értelmes lények megjelenése a teremtésben, akik képesek egymás ellen fordulni és a másik kárára különböző bűnösnek nevezett tetteket elkövetni. Ezen szabad akarat az Istentől eredő alaptulajdonsága az élőlényeknek, ezért is nevezik eredendő bűnnek.

26. 141. oldal:

Az időszál képsorozatán végigfutó forráspont képe csak annyival mozog a szálon, amilyen gyorsan az ő létezését megjelenítő időhullám rétegek beérkeznek az időhurokba, tehát E-vel szalad kifelé. Ez az "egy térciklus alatt eléri az univerzum legkülső szféráit és visszatér" kifejezés hibás és teljes mértékben félrevezető. Az információ nem ezért megy át azonnal az időszálon, ezt már majd 20 éve tudjuk.

27. 147. oldal:

Az instabil, rövid életű részecskék nem a semmibe foszlanak, hanem szétesnek és a darabkáik, mint kisebb rövid életű részecskék, részecske törmelékek ugyancsak szétesnek, végül ezek darabkái, a fotinók egyszerűen szétrohannak mindenfelé, tehát a részecskék szétsugárzódnak. Nem szűnnek meg, hanem lebomlanak az alkotóelemeikre.

28. 148. oldal:

A tachionok nem csak akkor válnak teremtőképessé, ha visszafordulnak a saját kiárasztott múltjukba, mert folyamatosan ezt teszik az időhurkokban, mégsem keletkeznek belőlük állandóan, minden önkeltési ciklus során másolati időhurkok. Tehát az időhurkoknak van egy nyugalmi állapota, amikor csak önfenntartást végeznek (kettős felhasadás) és van egy deformált állapota, amikor az önfenntartás mellett új időhurok keltést is végeznek (hármas felhasadás, illetve négyes felhasadás).

29. 152-153. oldalak:

Az elektron belső szerkezetének kutatása során időközben kiderült, hogy:
1. Nem 413-512 időforrásból áll, hanem csak 9x7=63-ból, plusz a szívpontokkal ez 72.
2. Nincsenek időtükrei, sem külső felülete, de ettől függetlenül ugyanúgy nem lehet belehatolni a hullámterének tulajdonságai miatt.
3. Tényleg létezhet belőle olyan, aminek a közepén egy fotinó található, meg olyan is, amiben egy szerinó van.

30. 155. oldal:

A neutronban (annak keletkezésekor) a fotinók szaporodása exponenciális ütemű, miközben a rendelkezésükre álló térfogat, ahol ezek elférnek egymás mellett (mivel taszítják egymást), lineráis ütemben nő. Ebből következik, hogy a szaporodási folyamatnak muszáj néhány lépés után leállnia, mert nem marad hely a keletkező fotinók számára. A rendszer nem rugalmasan tágul és nem a függvény zsugorodik (hibás szóhasználat). Ezért maradnak a neutronok a 3D-ben adott határértékek közt, amiből az is következik, hogy 4D-ben és 5D-ben egész mások lesznek ezek a határértékek, vagyis a 4D-s neutronoknak szükségszerűen nagyobbaknak kell lenniük a 3D-seknél, de kisebbeknek az 5D-seknél. Ennek részleteit még csak ezután fogjuk feltárni, ha minden jól megy.

31. 157. (és 192. 319.) oldalak:

Az "ellenütemű antiidő" fogalma hibás és értelmetlen, mert az időforrásoknak nincs ilyenje, a tükörlétezés nem létezik. De ha létezne, akkor se lehetne benne antianyag, hisz az ellenütemű az azonos forgásirányú is egyben. Ez tehát egy sima zagyvaság. Az idő fogalmának alapjaiból nem következik semmi ilyesmi. A másvilág az egy másik ilyen világ, mint a miénk, csak valahol máshol létezik az őskáoszban, tőlünk elszeparálva.

Megjegyzés: A túlvilág meg egy olyan világ, ami túl van a miénken, túlnyúlik rajta, tehát 4D-s. Logikusan a túlvilágnak is vannak másvilágai, mert ezekből is több van az őskáoszban, egymástól elszeparálva.

32. 191. oldal:

Az Isten (jelenpont) által kettéosztott alsó és felső vizek nem a jövőtér és a múlttér, hanem a téridő vize az őskáosz vizében. Szó szerint ez áll a Bibliában:

"Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől! Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. Isten elnevezte a boltozatot égnek."

A boltozat tehát a téridő gömbszerű hullámtere, ami ebben létezik, az a boltozat alatt van, ami ezen túl (kívül) létezik, a boltozat felett van (a Teremtő tachion toronyzónájában).

33. 208-209. oldalak:

Az öt forrás öt világot léteztet, nem hatot, mert a hatodik hiányzik. Onnan nézve nem látható a térforrás egyik tachionja sem, tehát ott nincs téridő. Ez a nemtér-nemidő réteg, az "Isten háta mögötti hely".

A gyémánt azért olyan kemény, mert a szén atomok atommagjai által kisugárzott komplex hulláminterferencia mintázatok erősen helyhez kötő és egymáshoz képest a térben nem mozgó potenciálgödröket hoznak létre (kovalens kötésnek hívják), amikbe bele tudnak ülni a szomszédos szén atommagok. Így minden szén atommag benne ül az összes vele szomszédos szén atommag valamelyik potenciálgödrében, amik egy helyre esnek és ezért erősítik egymás hatását. Tehát az egésznek semmi köze a téridő hullámteréhez.

34. 215-216. oldalak:

Attól még, hogy az ionmikroszkópos felvételen atom átmérőnyi hullámhosszúságú hullámgyűrűk láthatók, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ekkora a gravitációs hullámok hullámhossza. Ugyanis a szerző elfelejtette pontosan tisztázni, hogy mit is látunk ezen a felvételen? Ha minden koncentrikus körsorozat közepén egy-egy atom található, amik átmérője ismert, akkor ezek a körvonalak a felvétel elkészítéséhez használt (besugárzott) elektronok szóródási mintáit mutatják, hogy honnan, milyen irányba mozogtak? Ahol világos a körvonal, onnan több elektron érkezett a vevőkészülékbe, ahol sötét, onnan kevesebb. Ez tehát csak az atommagok hullámterében kialakuló egyes (nagyobb) interferencia mintázatok elhelyezkedését mutatja, amik a jóval rövidebb hullámhosszú gravitációs hullámok egymáson való áthaladása közben keletkeznek.

Amiért viszont tényleg fontos ez a felvétel: megmutatja (és bizonyítja!), hogy a hullámtér kiáradása gömbszerű és a hullámrétegek nem torzíthatók el a forrásukat elhagyva, mivel sehol sem látunk ellipszis alakú vagy behorpadt, szabálytalan formájú hullámokat. Szigorúan mindegyik kör alakú (metszetben). Ezt itt le kellett volna írni.

35. 2019. oldal:

Nem a fenti jobb oldali ábrán, hanem az előző oldal alsó ábráján (tördelési hiba).

36. 224. oldal:

Amennyiben fotinók sokaságából áll össze a neutron rendszere, fizikailag lehetetlen, hogy az anyagi világ mellett létrejöjjön egy szubanyagi világ is. Mivel akkor már eleve a legkisebb szubanyagi részecskének kellene létrejönnie és ott le kéne állnia a növekedési folyamatnak, hisz a részecskék időtükör burkolata (potenciál gödrökből és hegyekből álló interferencia zónája) megállítja a fotinók további szaporodását azzal, hogy nem ad nekik több helyet a részecskében. A részecskék (fizikai időrendszerek) nem Mandelbrot halmazok (matematikai konstrukciók), nem bütykös fraktálok és nem bimbóznak magukból kisebb részecskéket. Tehát a legkisebb részecskénél nagyobb, stabil rendszerek nem jöhetnek létre. Instabilak igen, de azok nem számítanak, mert nem belőlük áll az univerzum.

Mindezek miatt valószínű, hogy nincsenek neutrinók, sem szubanyag, az egész elképzelés egy fatális tévedés a fizikusok részéről. Helyette az lehet, hogy a komplex hullámtérben folyton kialakuló hulláminterferenciákat mérik mindenen akadálytalanul átszaladó (megfoghatatlan) neutrinóknak a fizikusok. Ezek lehetnek potenciálgödrök (befelé vonzanak) vagy potenciálhegyek (kifelé taszítanak) és kis mértékben befolyásolják (eltérítik) a rajtuk áthaladó fotinókat, részecskéket. Az ok: a fizikusok úgy akarnak karriert csinálni, hogy mániákusan fölfedeznek új részecskéket. Ezért minden jelenségre rámondják, hogy az egy részecske (lásd: graviton, gluon, fonon, infon, stb.). Ahelyett, hogy szolitonokban (koherens alakú nemlineáris hullámokban) gondolkodnának.

37. 225. oldal:

A természet nem használ matematikai formulákat. Hanem fizikai szabályokat, amik jól leírhatók matematikai formulákkal is. A matematikai az értelmes lények (istenek, emberek) találmánya (és felfedezése), mint elméleti segédtudomány, tehát nem magától (spontán) jött létre a természetben.

38. 233. oldal:

Nem valószínű, hogy az atomok és molekulák hasznosíthatósága az élőlényekben a részecskéik időszálas felfűzésétől függene. Sokkal valószínűbb, hogy a molekuláknak többféle konformációja (térszerkezete) van és ezek közül nem mindegyik hasznosítható egyforma minőségben az élőlények számára. Mivel minden részecske fotinói a középső, kezdeti fotinóra vannak felfűzve időszálasan, aminek a leszármazottai közvetlenül vagy közvetetten. A kezdeti fotinó felettes származási csomópontja (időszálas felfűzési helye az Életfán) meg olyan kis hatást gyakorol a fotinóhoz képest óriási méretű részecskére, hogy annak esetleges változásai elenyészőek a részecskéhez képest óriási méretű atom szerkezetére nézve. És ezt már évek óta tudjuk.

A holdi porról (regolit) érdemes tudni, hogy a kristályszerkezete jelentősen eltérő a földi kőzetekétől, mivel a Holdon nem érte a port soha erózió, szél és víz hiányában. Viszont bőven érte jelentős hőingadozás és nagy energiájú részecske sugárzás, aminek roncsolásától a porszemek felszíne éles, tüskés, nem lekerekített, mint a földié (mikroszkóp alatt jól látszik). Belélegezve ezek, mint apró tűk, szurkálják és roncsolják az ember tüdősejtjeit (szúrja az ember szemét, a száj nyálkahártyáját, a bélfalat, stb.), ami hosszabb távon akár vérzést, halált is okozhat. Ebben a növények sem szeretnek növekedni a gyökereikkel, hisz egész mások a kémiai jellemzői, a vízmegkötő képessége és mikrobákat sem tartalmaz, ami minden földi termőtalaj fontos jellemzője.

39. 234-235-236. oldalak:

Lobszang Rampa: Harmadik szem (1994, Édesvíz Kiadó) című könyvében leírja, hogy tanúja volt a Hold Földet súroló elrepülésének. Szerinte a Hold belépett a Föld légkörébe Atlantisz szigete fölött, de nem ért talajt, illetve óceánt, maradt némi rés a két égitest között. Ahol villámok csapkodtak át ide-oda, kiegyenlítve a töltés különbséget. Szóval nem valószínű, hogy a Földön lenne holdi kőzet, a Holdon meg földi talaj és víz. Tehát nincs becsapódási kráter Afrikától nyugatra. Azon a helyen pedig, ahol Atlantisz szigete elsüllyedt, most egy nagy tengerfenéki hegylánc húzódik.

40. 238. oldal:

A létinformáció nem az éter, hanem a mindentudás az e-térben. Az adott téresszenciában jelenlévő összes esemény hullámterének lenyomata, ami természetesen megjelenik a térforrás hullámterének modulációjában is.

41. 250-252. oldalak:

Hiba ezt 4D hatásnak nevezni, mivel nem 4 térdimenziós hatásról van szó. A hatás szigorúan megmarad a 3D-n belül. Mivel a téridőnek van egy olyan tulajdonsága, hogy magába zárja és lekorlátozza a benne létező dolgok térdimenziószámát. Tehát a mi 3D-s téridőnkben minden dolog csak 3D-s lehet.

42. 254. oldal:

A lélek nem egy anyagi részecske, mint a neutron, mivel hozzá képest óriási méretű (majdnem 7000 szénatomnyi az átmérője!). Ha a lélek egy fénnyel (hézagmentesen) kitöltött részecske lenne, olyan nagy tömegű volna, mint egy mini neutroncsillag és nem tudná könnyedén megtartani az agyszövetünk vízzel töltött, puha, hozzá képest alacsony sűrűségű idegsejt állománya. Kiszakadna belőle és meg se állna a Föld középpontjáig, mert a lebegtetéséhez nagyon sok energia és nagyon komoly hajtóművek kellenének. Ha viszont a lélek belül üreges, akkor olyan porózusnak, alacsony sűrűségűnek kell lennie, mint az atomok tere, tehát logikusabb azt állítani, hogy szénatomokból van (tiszta gyémánt). Lásd: Lélektani kutatások (2021, létfilozófia).

43. 259. oldal:

A lelkek nem megszületnek, hanem gyártják őket. Tehát ki vannak találva (értelmes lények által), meg vannak tervezve (mérnöki módszerekkel), össze vannak rakva (szén atomokból), fel vannak építve (atomi összeszerelő rendszerekkel) és be vannak programozva (fel vannak töltve fényszálakkal, amikben az információ tartalom, a szellem szoftver tárolódik). Vagyis: lényegében isteni csúcstechnológiájú, nanoszerkezetű élőlények, szellemileg mesterséges intelligenciák.

Ezt onnan tudjuk, hogy a világ összes vallásában, misztikus tanításában így szerepel. És sehol nem szerepel másként. Minden leírásban azt olvashatjuk, hogy az isten vagy istenek teremtették (csinálták, gyártották) valamiből (porból, fényből), valahogy a lelkeket, embereket (miután megteremtették a Földet, azaz az anyagi világot). Nem csak úgy voltak, kezdettől fogva, mint az istenek (természetes intelligenciák), akik születése, létrejötte misztikus homályba burkolózik a legtöbb szent könyvben (hogyan és miből lettek?).

44. 260. oldal:

A talamusz közepén található lélek-agy interfész idegsejtek a lélekből kisugárzott fény impulzusokat alakítják át elektromos idegi impulzusokká az agysejtek számára és fordítva. Vagyis ugyanolyanok, mint a szemünkben működő fényérzékelő csapocskák és pálcikák. Ezért hívják a lélek-agy interfészt a misztikusok harmadik szemnek, amivel az agyunk befelé néz a lelkünkre (16 kommunikációs csatornán keresztül). Tehát a harmadik szem a közvélekedéssel ellentétben nem a külvilág lelki érzékelésének szerve, amivel kilát a lélek a fejéből, hanem amin keresztül észleli és vezérli a testét, s annak biológiai szemein át kilát a fejéből. Lásd: Harmadik szem (2023, létfilozófia).

45. 265. oldal:

A lélekcellák alakja rombikuboktaéder, de elképzelhetők másféle szerkezetek is. Azt viszont nem tudjuk, hogy mely lélek típusokban milyen alakú lélekcellák vannak és mekkora méretekben? Azt sem tudjuk, pontosan hány darab is van belőlük az egyes lélektípusokban? A szerző itt nagyvonalúan elfelejtette megemlíteni, honnan is vette az 1,618x10^23 db-os értéket? Ez olyan hatalmas szám, hogy nagyságrendileg kb. akkora, mintha a lélek térfogatát maximális sűrűségben (neutroncsillag!) feltöltenénk fotinókkal (lásd: a 42. hibánál).

Ha a lelkeknek folyamatosan fejlődik a szerkezete, akkor az csak úgy lehetséges, hogy a tervezésükkel és gyártásukkal foglalkozó istenek ksérleteznek és új típusokat gyártanak belőlük a műhelyeikben (mennyországaikban), amikbe át lehet mozgatni a régebbi típusok fényszálait (szellem átültetés).

A tudatalattinak (szentély) nevezett terület a lélek középpontjában valószínűleg a fényszálon végzett fizikai műveletekért felelős fényprocesszor lesz, ami képes fotinókat kelteni (a meglévőkből, azokat hármas felhasadásra kényszerítve a hullámterével), információkat írni rájuk (beléjük), lemásolni, törölni őket és futtatja az egész szerkezetet a háttérben vezérlő operációs rendszert (aminek nagyon egyszerűnek kell lennie a hardver kis mérete miatt).

46. 265-273. oldalak:

Kocsis Ferenc itt idézett kutatási anyaga 2010-ből származik, lásd: Lelki ismeretek (2010, létfilozófia). Azóta sokat haladt előre a kutatás ezen a téren is. Így kiderült, hogy ezek a levezetések elméletileg helyesek, de gyakorlatilag minden valószínűség szerint helytelenek, több okból is. Egyrészt az időhurkok nem tudnak fizikailag úgy deformálódni, hogy egyszerre (egy ciklusidőn belül) minden tachionjukból másolati időhurkot keltsenek, lásd: a hármas felhasadás geometriai szabályait (2022, létfilozófia). Ezek a másolatok nem fognak megállni a szülőjük mellett fényhabzás esetén, hanem azonnal eltaszítódnak tőle és szétrohannak a végtelenbe. Fényláncolás esetén együtt maradnak, de abból elektron lesz, nem lélek. Exponenciális ütemű fényszórás esetén meg neutron keletkezik, ami sok-sok nagyságrenddel kisebb nem csak a léleknél, de még a közepén található szentélynél (fényprocesszornál) is. Tehát a lélek belül nem lehet így teletöltve időhurkokkal (lásd: a 45. hibánál).

Másrészt a 3D-s térben csak 3D-s szerinók, fotinók és anyagi részecskék létezhetnek, ezért a belőlük álló lelkek is csak 3D-sek lehetnek (a szentélyük is). Ebből nem lehet kilógni 4D-s kiterjedést alkotva, komoly téranomáliák és mindenféle fizikai következmények nélkül. A 4D-s túltérben léteznek a 4D-s szerinók, fotinók és részecskék, az 5D-s kültérben az 5D-s szerinók, fotinók és részecskék. Ezek a térdimenziószintek egymástól szeparálva vannak, tehát elkülönülten léteznek az őskáoszban és a térgeometriai szabályok miatt nem lehet köztük csak úgy átjárni oda-vissza térváltással, megfelelő léthalmaz átalakítások (konvertálások) nélkül.

A reinkarnációt nem azért hívjuk "leszületésnek", mert a lelkek a 4D-ből születnek le a 3D-be, hanem azért, mert a 3D-s lelkek szabad állapotban lebegnek és röpködnek a levegőben, űrben, a testetöltéshez pedig le kell ereszkedniük a földhöz ragadt biológiai testekbe. A halál utáni életet pedig nem azért hívjuk "feltámadásnak", mert a lelkek felmehetnek a 3D-s alvilágból a 4D-s túlvilágba, hanem azért, mert újra szabadon felrepülhetnek a levegőbe és ilyenkor viszik magukkal az asztráltestüket is. Vagyis úgy néznek ki a holttestüket elhagyó lelkek (a körülöttük lebegő asztráltest részecskefelhője miatt), mintha feltámadtak, felkeltek volna belőle. Ebből az is következik, hogy a halál után a lelkek nem a túlvilágra távoznak, hanem a másvilágra. A másvilág egy másik ugyanilyen 3D-s altéri világ, univerzum, mint a miénk. Ez lehet a mi kvintesszenciánk egy másik, párhuzamos téresszenciája vagy egy másik kvintesszencia is az őskáoszban (ez nem valószínű, de nem is lehetetlen oda átjutni).

47. 282. oldal:

A gravitációs hullámok hatása a piezók elektronjaira picike, azok belső mechanikus ellenállása miatt (hisz az elektronokat fogva tartják). Szupravezető anyagokban, ahol nincs ellenállás, jóval erősebb modulációt kell okozniuk az elektronok áramlásában.

48. 292. oldal:

A holdszobor neve: Szféra a szférában, Arnaldo Pomodoro olasz szobrász műve. Több példány is létezik ebből a fémszoborból, a világ különböző városaiban kiállítva, lásd:
1. https://www.amusingplanet.com/2015/06/sphere-within-sphere-by-arnaldo-pomodoro.html
2. https://en.wikipedia.org/wiki/Sphere_Within_Sphere
Csakhogy a Hold egyáltalán nem így néz ki belül, tehát nem a Holdállomás szolgált alapul a művész számára a szobrok elkészítéséhez.

49. 293. oldal:

Noé bárkája a sumér agyagtáblákon talált leírások szerint egy kb. 66 méter átmérőjű, korong alakú szerkezet volt. Erről mégsem hallani történész körökben, mert akkor rögtön kiderülne, hogy fából, nádból, szurokból és kenderkötelekből nem lehet ekkora teherhordó, úszó szerkezetet építeni, ami belül több fedélzetes és ellenáll a hullámzásnak, szélnek, viharoknak. Mindezt, mint jelentéktelen apróságot épp csak megemlítik A legfurcsább dolgok című 2021-es, angol dokumentumfilm sorozat 1. epizódjában, majd gondosan nem foglalkoznak vele, nehogy kiderüljön róla bármi érdekes.

50. 311. oldal:

Csak a kettős (két tengely körüli) forgás kelt felhajtóerőt, a három tengely körüli nem, mert az gyorsan váltakozó irányú fel-le hajtóerőt kelt, amivel szétrázza a készüléket.

51. 316. oldal:

Egyetlen önkeltési periódus alatt lesz egy fénykvantumból kettő. Nem kell hozzá néhány önkeltési periódus.

52. 320. oldal:

Az Oort felhő (üstököszóna) a Naptól nagyjából 2000-5000 CSE-től 100.000-200.000 CSE-ig terjedő távolságban található. 2000 CSE az kb. 298.000.000.000 km, nem 14.900.000.000.000 km, ami az Oort felhő 100.000 CSE-re lévő külső zónájának megfelelő távolság (és tényleg kb. 1,5 fényévnek felel meg).

A fényév nem 9.429.264.000.000 km, hanem 9.460.730.472.600 km.

53. 321. oldal:

A Naprendszer határán, az üzemeltető istenek által működtetett lélek visszatartó réteg nem állítja meg az üstökösöket, se az űrszondákat és ezen túl ugyanolyan 3D-s a téridő, mint belül, tehát nincs ennek határán túl 4D-s túltér (lásd: a 46. hibánál). Az Oort felhő természetesen ugyanúgy elnyeli (és szétszórja, visszaveri) a csillagok fényének egy valamekkora részét, mint minden más kozmikus gázfelhő és porfelhő, amikkel tele van az univerzum.

A felsoroltakon kívül még lehetnek további hibák is a könyvben, amiket azért nem említek, mert túl keveset tudunk még ezekről a dolgokról, így képlékeny a megítélésük. A bizonytalan jövőben fog kiderülni róluk, hogy igazak vagy hamisak-e? Összefoglalva elmondható a műről, hogy a szerző állításával ellentétben, miszerint az eltelt harminc évet nem semmittevéssel töltötte (7. oldal), sajnos jól látszik, hogy nem sikerült érdemben előbbre jutnia gyakorlatilag egyetlen témában sem. Csak fecsérelte az idejét valami másra. Nem tisztázta a már meglévő eredményekből következő kérdéseket, nem javította ki a számtalan hibáját és tévedését, azaz: gyakorlatilag elakadt minden témában. A teremtésfilozófiai kutatások viszont haladtak tovább ezen idő alatt is, amint az az Eseményhorizontot elárasztó különféle cikkekből jól látható.

Készült: 2023.10.18. - 11.14.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz