TŰZUGRÁSOK

Ez a cikk Kocsis Ferenc: Űrflotta fejlesztési irányelvek (Adamo Books, 2012) című könyvének tartalmához illeszkedik logikailag. Ennek kapcsán érdemes elolvasni a következő írásokat: Manőverek térugró űrhajóval (2009, űrhajózás), A világ közepe (létfilozófia, 2023), Az Isten helye (létfilozófia, 2023).

Az Űrflotta fejlesztési irányelvek könyv elérhető itt:
http://adamobooks.hu/urflottafejlesztesi_iranyelvek__otletek_es_gondolatok.html

Mivel a térugrások a téridő egyes téresszenciáinak pontjai közt történnek, a téridő spirálgömbjének mérete viszont minden pillanatban véges (RV=1-el tágul a végtelenségig az őskáoszban), elvileg lehetőség van rá, hogy egy űrhajó kiugráljon az univerzum anyagi határán túlra, a csak fénykvantumokat tartalmazó égiszbe (fényhalo), majd ezen is túlszaladva a nemtér-nemidő rétegen át kiugorjon a téridő gömb határán túlra. Viszont ekkor nem tud hová visszalépni térváltással, mert körülötte az őskáoszban nincs sehol párhuzamos téresszencia. Tehát ott reked a totálisan sötét fekete idősemmiben, ahol csak a távoli okforrások hullámterei mennek át az űrhajó testén.

Attól függően, hogy milyen irányban hagyja el az űrhajó a téridő gömböt, kijuthat a Teremtő okforrás toronyzónájába felfelé, az okforrás irányába vagy lefelé, a feneketlen mélység irányába. Ha a toronyzóna palástja felé ugrik, ami kívülről érinti a téridő gömb felszínét, akkor kijuthat a Teremtő hullámterén kívülre, ahol csak az őt taszító többi okforrás hullámterei mennek át az űrhajó testén. Ezt a manővert nevezzük tűzugrásnak.

Ilyenkor az űrhajó képtelenné válik a térváltásokra, viszont a hullámtér torzító hajtányaival továbbra is tud mozogni a sajátterében és térsűrítést is képes végezni, tehát egy irányváltó hajtűkanyar ugrással vissza tud térni a téridő gömbbe. Vagy leállhat és türelmesen megvárhatja, hogy a téridő gömb beérje és áthaladjon rajta.

A régebbi időfizikai elméletek szerint az űrhajók nem képesek kiugrani a Teremtő toronyzónájából, mert akkor megszakad az élvonali időszáluk és megszűnnek létezni. Csakhogy ez nem így van. Egyrészt, mert az időszálak az időhurkok saját nemtér-nemidő rétegén keresztül kötik össze a csomópontokat a felettes létezőjükkel. És az űrhajó a sajátterét (és az ahhoz képest definiált nemtér-nemidő rétegét) nem képes elhagyni, mivel senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. Az Isten (alfatéri szerinó) sem képes térugrást végezni a saját terét elhagyva, mivel azt ő kelti maga köré folyamatosan. Másrészt, mert az újabb elméletek szerint a szerinó időhurkok képesek túlélni az élvonali időszáluk megszűnését is. Ezért ha a Teremtő okforrás egyszer tardionikus sebességre lassul valamiért és megszűnik a toronyzónája, az Isten időhurka nem fog semmivé foszlani (a teljes teremtésével együtt), hanem szakadár létezőként továbbra is fennmarad az idősemmiben, látszólag elárvulva.

Azt jelenleg nem tudjuk, hogy a mi univerzumunk téridő gömbjén kívül hány további univerzum téridő gömbje létezik még az őskáoszban? Egyes médiumi üzenetek szerint 143. Azt sem tudjuk, hogy ezek közül hány a mi univerzumunk leszármazottja (másod vagy sokadrangú alfatéri szerinók keltik)? Vagy a mi univerzumunk számít alsóbb rendűnek ezek közül valamelyikhez képest? Vannak-e köztük tőlünk függetlenül, a Teremtőtől vagy egy másik okforrástól származó elsőrangú szerinók? Ezek hol, tőlünk milyen irányokban találhatók? Az univerzum buborékok szerkezetileg hogyan helyezkednek el az őskáoszban? Melyek érnek egymásba és melyek nem? Hosszú távon valószínűleg mindegyik egybe fog olvadni egymással és a bennük szaporodó fénykvantumok és anyagi részecskék is keveredni fognak, kölcsönhatásba lépve egymással. Ezáltal egyre nehezebbé válik tűzugrást végezni, azaz kijutni a téridő gömbök szövevényes hálózatából az őskáoszba. Aminek azért van jelentősége, mert ott lehet igazán tiszta, zavartalan méréseket végezni, meghatározva az okforrások irányát, hullámtereik hullámhosszait. Hogy tudjuk, hol vagyunk és merre tartunk?

Készült: 2023.06.25. - 26.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz