KRONOSZ TÖRTÉNETE
Az alábbiak megértéséhez érdemes elolvasni: Az alvilági folyók titka, A hellén mítoszok időfizikai jelentése, Hellász földrajza és az időfizika (2008, ezoterika) című írásokat az Eseményhorizonton.
1. TITÁNOK
A görög mitológiában Kronosz isten Uranosz és Gaia gyermeke, az idő istene. A neve magyarul: kor-on-ős (az ideje öreg) vagy koronás (fején gyűrű alakú koronát viselő: istenkirály) vagy körönös (körbenjáró), tehát egy időhurokról van szó. Méghozzá az első rangú időhurokról, mivel Uranosz (magyarul: úr-án-usz: az Úristen égi forráspontja) a Teremtő Atya okforrás, Gaia (magyarul: ága-ja: az időelágazás anyja) pedig a Teremtő Anya okforrás. A Kronosz térforrás tehát az első teremtmény (virtuális időforrás másolat), az első élőlény (angolul az eleven jelentése: a tizenegyedik létező), az első értelmes lény (legöregebb intelligencia) az egész teremtésben. Állandó mellékneve: Csavaroselméjű, amit lehetne Csavarosfejűnek is fordítani. Köszönhetően annak, hogy az időhurok szabadon csavarodik különböző irányokba az őskáoszban és ennek köszönhető a belső információs visszacsatolása, ami létrehozza a gondolkodó, kreatív, csavaros elméjét.
Kronosz a mítoszok szerint a tizenkét titán legfiatalabbja, de ez valószínűleg nem igaz, mivel a titánok nevei és tettei az időhurok és a teremtés különböző fizikai tulajdonságaira utalnak a létezésben. Tehát nem személyekről és külön térforrásokról (öregebb istenekről) van szó, hanem Kronosz saját fizikai jellemzőiről. A titán magyarul: tett-án: égi cselekvés (történés), de értelmezhető: ti-tan-nak is (a ti tudásotok) vagy at-i-tan-nak (Atya isten tudása).
A titánok listája:
1. Ókeanosz: világóceán (az idő vize az őskáoszban), mellékneve: kanyargó, mélyörvényű. Magyarul: ó-ker-án-us (öreg körbevevő ég forrása). Felesége: Téthüsz.
2. Koiosz: kérdés (kíváncsiság: tudatos információ gyűjtés és rendszerezés a megismerés érdekében). Magyarul: ko-i-us (forrás isten). Felesége: Phoibé.
3. Hüperion: naphordozó (egy csillag térforrása), aki bölcsen semleges maradt a titanomakhia során, így a győztes Zeusz nem zárta a Tartaroszba. Magyarul: há-pír-jön (Há okforrás tachion mozgása). Felesége: Theia.
4. Iapetosz: nyugati világpillér (helytartó isten). Magyarul: i-apát-us (isten apától való forrás). Felesége: Aszia tengeristennő.
5. Kriosz (vagy Kreiosz): a mondákban nem esik róla szó. Magyarul: köre-i-us (körbejáró forrású). Felesége: Eubüria tengeristennő.
6. Kronosz: lásd: fent. Felesége: Rheia.
7. Rheia: az istenek anyja, akinek kocsiját hegyi oroszlánok húzzák. Elégtételt vett a férjén, így most három fia kormányozza a világot, három lánya pedig nagyhatalmú istennő lett. Magyarul: ré-ja (napisten anyja). Férje: Kronosz.
8. Téthüsz: a tengerek és folyók istennője (az idő vize a téridőben), aki 3000 fiút és 3000 lányt szült (erről még nem tudjuk, mire utalhat?). Magyarul: tett-us (cselekvő forrás). Férje: Ókeanosz.
9. Phoibé: fényes, sugárzó, látnoki (fénykvantumokat teremtő és kibocsátó). Magyarul: fő-i-be (az isten fejében lévő). Férje: Koiosz.
10. Theia: három gyereket szült: Héliosz Napistent, Szeléné Holdistennőt, Éósz hajnalistennőt. Magyarul: te-ia vagy tej-e (fehér, azaz teljes fényű, minden színt tartalmazó). Férje: Hüperion.
11. Themisz: a törvényes rend és az igazság (szimmetriára törekvés) istennője, mellékneve: széporcájú. Magyarul: téma-is (tudás istene). Férje: Zeusz (második felesége Métisz után).
12. Mnémoszüné: emlékezés (információ visszacsatolás). Magyarul: ma-nem-ó-szünik (a jelenében nem szűnik meg a múltjának emléke). Férje: nem volt, viszont Zeusztól született 9 egyforma lánya, a múzsák.
Megjegyzés: A múzsák (görögül: muszai) eredetileg hárman voltak a költészet támogatóiként: Aoidé (éneklés, dalolás), Meleté (gyakorlás), Mnémé (emlékezés). Viszont Delphoiban a líra (phorminx, kitharisz, kithara) húrjairól elnevezett énekes-zenész múzsáknak állítottak szentélyeket: Neté (legalsó), Meszé (középső), Hüpaté (legfelső). Az ősi hagyomány szerint volt egy negyedik múzsa is: Arkhé (kezdet, ősnyelv, ősforma, ősanyag): az összes létező ősoka (okforrás), de ő logikailag egyértelműen nem illik ebbe a sorba, az inspiráló istennők közé. Később a művészetek fejlődésével a múzsák kilencen lettek: Kalliopé (költészet), Terpszikhoré (tánc), Thaleia (komédia, színház), Melpomené (tragédia), Polühümnia (himnuszok, szent énekek), Euterpé (zene), Erató (szerelmes dalok), Kleió (történetírás), Uránia (asztronómia és asztrológia). A múzsa magyarul: muszáj (alkotói kényszer értelemben), illetve muzsika (múzsák művészete értelemben).
Források:
1. https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BAzs%C3%A1k
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADra_(hangszer)
További első generációs teremtmények:
1. Hekatonkheirek: ötven fejűek és százkarúak, Uranosz és Gaia gyermekei. Magyarul: há-ká-tón-éke-ír (a Há és Ká okforrások idővizében szaladó tachionok teremtései). Hárman voltak:
1.1. Kottosz: két-tó-s: kettős tavas: kettős idősűrűségű tachion.
1.2. Briareósz: be-ír-ár-os: befelé író áradattal rendelkező, azaz: belső teremtés a téridőben vagy: befelé taszító hullámtérrel rendelkező.
1.3. Gügész: gügye-ész: primitív értelmű vagy: ág-ügye-ész: az időelágazás eseményének (időhurkának) esze, értelme van.
Ők a khthonikus szörnyetegek csoportjába tartoznak, akik a földhöz tartozók, föld alattiak, alvilágiak, halálhozók, ugyanakkor termékenységet adók is. Közéjük tartozik Hadész (az "alvilági Zeusz Katakhthonios"), Perszephoné, az Erinnüszök, Hekaté, Tüphón, a gorgók, stb. Magyarul: Ká-Há-tó-n-i-os, vagyis az őskáosz vizében, a Ká és Há tachionok hullámterében létező istenek (az okforrások alatti toronyzónákban találhatók). Tehát valójában nem a földhöz (anyagi világhoz) tartoznak, ez téves értelmezés.
2. Küklopszok: újgörögül: kíklopaszok. Egyszemű, csúnya óriások, az istenek kovácsai, Héphaisztosz segédei, akiket Apollón ölt meg és Szicília szigetén vannak eltemetve az Etna alá. Magyarul: ki-k-lopó-istenek, ahol a lopás elvételt, veszteséget, elmúlást jelent, mivel angolul a lapse: múlás, telés, elenyészés. Ők is hárman voltak:
2.1. Brontész: mennydörgő. Magyarul: be-ront-es: berontás (valahová nagy zajjal).
2.2. Szteropész: villámló. Magyarul: ász-tér-öreg-es (öreg isteni tér).
2.3. Argész: fénylő, felvillanó. Magyarul: ár-ég-es (égi áradat, égi tűz).
Rajtuk kívül még több másodgenerációs titán is van a mitológiában (Atlasz, Epimétheusz, Prométheusz, Métisz, stb.), akik nevei szintén ilyen tulajdonságokat jelenítenek meg. A görög mitológia ezoterikus titkainak teremtésfilozófiai vizsgálata során érdemes az ő neveiket és tulajdonságaikat, tetteiket is elemezni. De ezek az összefüggések olyan messzire vezetnek, hogy itt most nem foglalkozunk velük. Akit érdekel, nézzen utána a részleteknek és fejtse meg önállóan a további összefüggéseket.
2. TARTAROSZ
Uranosz az általa Gaia segítségével teremtett titánokat (valamint a hekatonkheireket és a küklopszokat) az alvilágba száműzte (lefelé eltaszította magától), mivel "megijedt" az erejüktől, hatalmuktól. Ez a hely a Tartarosz: az örökös kín, szenvedés, bűnhődés helye, az olümposzi istenek uralmát veszélyeztető lények börtöne, ami a Hadész uralta alvilági birodalom (a mi 3D-s univerzumunk) alatt található a legsötétebb (feneketlen) mélységben. A Tartarosz egyidős a fény és a kozmosz születésével. Olyan messze van a Földtől, mint a Föld az égtől. Fizikailag a Teremtő okforrás futótűz tachion toronyzónája alatt elterülő fenékzónáról van szó, illetve az ebben, errefelé található legelső téridő buborékról, amit Kronosz kelt magából azóta is. Tehát ez az első teremtés (téridő univerzum) helye. Tartarosz kormányzónője Hekaté, magyarul: há-ká-te, ahol csak az Anya Há és az Atya Ká hullámtere található. Tartarosznak fia született Gaiától: Tüphón a rettenetes szörny (magyarul: tűz-főn), akinek felesége Ekhidna kígyóistennő (magyarul: ék-híd-nagy, azaz: a Teremtő tachion belsejében vezető időszála nagyon messzire nyúlik, vagy: nagy a látószöge (ék hídja: keresztirányú átmérője), olyan hatalmas méretű), minden szörnyek anyja. Ezek ketten óriási méretű, ősi fekete lyukak lehetnek, amik felfalták a saját univerzumuk minden fényét és anyagát.
A Tartarosz szónak magyarul több jelentése is van, amik logikailag összefüggenek, ugyanazon dologra utalva. Egyrészt: tartályos, mert magában tartja és tárolja a létezőket (az idő vizét). Másrészt: tar-tár-us (csupasz/kopasz tároló forrás), mert csupa (a kopasz itt: tiszta) időforrással van tele. Harmadrészt: tart-ár-us, mert források áradatát (sokaságát) tartalmazza. Ennek alapján egy olyan ősi (legelső) téridő gömb lehet, ahol már régen elszabadult a fényözön és az egész egy vagy két hatalmas fekete lyukká alakult (Tüphónná, illetve Ekhidnává, akik egyesültek: összeolvadtak).
Gaia megelégelte, hogy Uranosz minden gyermekét a Tartaroszba száműzi (szétszóródnak a tachion toronyzónáján belül), ezért létrehozott egy gyémánt keménységű adamantin sarlót (magyarul: adja-ma-égi-tíz: az okforrások hullámterei által keltett interferenciát), amivel Kronosz levágta atyja nemi szervét (újabb időhurok teremtésére alkalmatlan tulajdonságúvá tette) és a dühöngő tengerbe (világóceán, őskáosz) vetette. Majd felhozta a mélységből a titánokat, küklopszokat, hekatonkheireket és a segítségükkel átvette a hatalmat a teremtés felett, Uranoszt pedig száműzték (az okforrás kilökődött a minden létező határára).
Uranosz tengerbe hullott hímtagjából született Aphrodité (habokból kiemelkedő, mert aphrosz: hab), a szerelem és szépség istennője, akit hívtak Küprisznek (ciprusi), Küthereanak (küthérai) vagy Kallipügosznak (szép fenekű) is. Magyarul: apa-ró-dit-je, azaz: atya róvásának árka (angolul: ditch: árok), amit itt "nyomának", útvonalának kell érteni (arrafelé ment az okforrás). Amikor a tenger habjaiból kagylóhéjon állva kijött a partra Aphrodité, a lába nyomán csodás növények keltek ki a földből (lótusz, mirtusz, menta, gránátalma, citrom, rózsa), amik alkalmasak a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok).
3. ERINNÜSZÖK ÉS GIGÁSZOK
Uranosz kiontott véréből születtek az erinnüszök (bosszúállók) és a gigászok (óriások). A gigászokat a gigantomakhia: a gigászok és a tizenkét olümposzi isten csatája közben ölték meg, mert támadást indítottak Phlegrából (lángoló, magyarul: fő-lé-g-ra) az Olümposz istenei ellen, amiért Zeusz a titanomakhia során elbánt a titánokkal.
Az erinnüszök: kutyafejű istennők, denevérszárnyakkal, fekete testtel, a hajuk helyén kígyókkal. Hadész szolgálóiként a bűnösöket halálra korbácsolták, mielőtt a Tartaroszba jutottak volna. A törvényesség őrei és az igazság érvényesítői, ezért hívják őket Eumeniszeknek is (jóindulatúak). Ők hárman voltak:
1. Aléktó: A sohase pihenő, az engesztelhetetlen. Magyarul: al-ék-tó, azaz: alárendelt, leszármazott tachion hullámtere.
2. Tisziphoné: A véres ruhájú, sápadtan dühöngő, kezében jeges tűzpengével. Magyarul: teszi-fő-né (a tiszi lehet: tíz-i vagy: tűz-i is), azaz: cselekvő feje van (aktív a forrásrendszere).
3. Mégaira: A féltékeny. Magyarul: meg-a-ír-ja, azaz: hozzáadott az írása (teremtése).
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Erinn%C3%BCsz%C3%B6k
A gigászok: szakállas, bozontos hajú, félig kígyó testű, hatalmas erejű óriások, akik olyan sokan voltak, hogy az anyjuk sem tudta számukat (az első generációjukból 17 nevesítve van a mitológiában, a második generációból 13). Az istenek nem ölhették meg őket, mégis legyőzték mindet a félistenek (Héraklész) segítségével a gigantomakhia során.
1. Porphürión: A legnagyobb óriás. A titanomakhia során szerelmes lett Hérába, meg akarta erőszakolni, mire Zeusz és Héraklész megölték. Magyarul: por-fő-rí-on, azaz: részecske fejet író létező.
2. Alküóneusz: A marhapásztor. A titanomakhia során Héraklész megölte a Phlegra mezején vívott csatában. Magyarul: al-kül-ó-ne-usz, azaz: külső alárendelt öreg nem forrású.
3. Mimasz: A gigantomakhia során Zeusz megölte a villámával (más források szerint Arész ölte meg). Magyarul: mi-más, azaz: a mi másolatunk.
4. Pallasz: Sztüx férje, aki a titanomakhiában Zeuszt segítette a családjával együtt. Magyarul: pál-ász, azaz: Pál isten. Az ő neve ismerős lehet a Szent Koronán található ezoterikus szövegből, lásd: A Szent Korona, a mágikus pecsét kritikája (2009, létfilozófia).
5. Damüszosz: A gyorslábú, a leggyorsabban futó. Magyarul: ád-ám-ős-os azaz: Ádám ősapa (egy a sok Ádám közül).
6. Agriosz: A gigantomakhia során a Moirák győzték le réz mozsártörőkkel. Magyarul: ág-rí-os, azaz: leszármazási ág írta ős.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gig%C3%A1szok
Kronosz a győzelme után újra a Tartaroszba zárta a hekatonkheireket (egy Kampé nevű női szörnyre bízta az őrzésüket), majd feleségül vette Rheia testvérét és a titánokkal együtt uralkodtak a teremtésben. Ez volt a mítikus aranykor, amikor még minden könnyű volt (egyszerű volt a teremtés felépítése) és a teremtmények nem ismerték a bűnt (nem volt saját szabad akaratuk és önállóan gondolkodó értelmük), nem voltak rosszak (jól működtek, az istenek által elvárt módokon). Az aranykor ezoterikus jelentése kapcsán lásd: Az aranykortól a vaskorig (2024, ezoterika) című írást.
4. ZEUSZ
Mivel Gaia jóslata szerint Kronosz uralmát a fia fogja megdönteni, Kronosz sorra lenyelte a gyermekeit (Hesztia, Démétér, Héra, Poszeidón, Hadész). Zeuszt azonban Rheia megmentette és Kréta szigetén titokban felnevelték a nimfák, egy Amaltheia nevű kecske társaságában. Kronosz Zeusz helyett egy nagy magnetitsziklát (magyarul: mag-nem-tit, mert a magja nem titán, azaz nincs benne forrásrendszer) nyelt le. Mintha "csavaroseszűként" olyan ostoba lett volna, hogy nem veszi észre a különbséget.
A mitológiai leírásokban valamiért nem maradt fenn a hat isten születési sorrendje (a tachionok keletkezési sorrendje a téridőben). Csupán annyit tudunk, hogy Poszeidón volt a negyedik, Zeusz pedig az utolsó. Amennyiben a sorrendjük: egy női, egy férfi isten felváltva, a legvalószínűbb sorrendnek a tulajdonságaik alapján ez tűnik:
1. Démétér: termékenység (magvetés).
2. Hadész: gazdagság.
3. Héra: születés (a termékenységet követi időben).
4. Poszeidón: Víz és Föld.
5. Hesztia: család (a születést követi időben).
6. Zeusz: Fény.
Kronosz gyermekei:
1. Démétér: A földművelés, termékenység komoly istennője, a gabona (mag) védője, az emberek táplálója. Magyarul: Ad-eme-tér, azaz: ezen tár által adott (teremtett) dolgok. A neki szentelt hálaadási ünnep volt a: theszmophoria, magyarul: tesz-ma-fő-rí-a, azaz a cselekvő jelenforrás teremtése.
2. Hadész: A földalatti kincsek, bányák, fémércek istene, jelzője: a leggazdagabb. Az alvilág istene, a holtak ura. Nem voltak szentélyei, ünnepei, nem emlegették, nehogy magukra vonják a figyelmét. A neki szánt állatáldozat mindig fekete volt (bárány és bika). Négy fekete tüzes paripája húzza szekerét: Orphnaiosz (sötét, magyarul: Ó-r-f-nagy-i-osz), Aithón (égő, magyarul: aj-tó-n), Nükteusz (éji, magyarul: Nüx-te-usz), Alasztór (magyarul: al-ász-tér). A láthatatlanná tevő sisakját a küklopszok készítették. Magyarul: Há-d-ez, azaz: a Há hullámtered ez, mivel mi most ezen isten téridő birodalmában élünk.
Megjegyzés: Az alvilág birodalmát öt folyó (téresszencia) határolja: Sztüx (gyűlölet, magyarul: Ász-tűz), Phlegethón (tűz, magyarul: fő-leg-e-tó-n), Léthé (feledés, magyarul: lét-Há), Akherón (fájdalom, magyarul: A-Ká-Há-ró-n), Kókütosz (jajgatás, magyarul: kó-ki-tesz). A Sztüxön hajózik Kharón (Ká-Há-ró-n) révész, a holtak lelkét szállítva az alvilágba. Lásd: Az alvilági folyók titka (2008, ezoterika) című írásban.
3. Héra: A házasság és születés tehénszemű istennője (oltalmazó úrnő). Zeusz feleségeként az Olümposz királynője. Magyarul: Há-éra, azaz: Há hullámtér korszaka.
4. Poszeidón: A tenger istene, aki eredetileg földistenség volt, mert ő teremtette a szigeteket, Kronosz negyedik gyerekeként. Háromágú szigonnyal a kezében ábrázolják, amit a küklopszoktól és a százkezűektől kapott. Rengeteg nővel hált és nagyon sok gyereke született (közülük 147 van nevesítve a mitológiában). Magyarul: Apó-szem-időn, azaz: Öregatya időforrása.
5. Hesztia: A családi tűzhely, házas élet védője. A legszerényebb és legudvariasabb istennő, aki megesküdött, hogy örökre megőrzi szűzességét. Ő őrzi az örökké égő szent lángot a megszentelt hegyen: az Olümposzon. A szentélyeit prütaneión-nak nevezték. Magyarul: Há-ez-titán, azaz: a Há hullámtérben található ez a tachion forráspont. Pir-ő-tan-eon, azaz a tűz tanítása az időről.
6. Zeusz: A fény és ragyogás istene, a mindenség ura és parancsolója, akitől a jog, a törvény és az igazság ered. Hazája a Levegő-ég, ahonnan mindent és mindenkit lát, ismeri a múltat, jelent, jövőt. Ereje a Hang-ban lakozik, hatalma van a világ fölött, de a sorstól ő sem független. Magyarul: Az-égi-usz (forrás).
Források:
1. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/d-CB495/demeter-CB510/
2. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/h-CBA28/hades-pluton-CBA29/
3. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/h-CBA28/hera-CBADA/
4. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/p-CC4F4/posidon-CC86C/
5. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/h-CBA28/hestia-CBB30/
6. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/z-CD2CD/zeus-CD2F7/
Felnőve Zeusz beépült Kronosz palotájába pohárnokként és Métisz titán segítségével mérget (mustár és bor keverék) adott apjának, aki kihányta gyermekeit, fordított benyelési sorrendben, tehát itt egy keletkezési folyamatra történik utalás: a térforrásban egymás előtt felvillanó virtuális tachion képekről van szó. Majd Zeusz megölte Kampét és kiszabadította a hekatonkheireket és küklopszokat, aztán az istenek és szövetségeseik megtámadták a titánokat és hosszú, váltakozó sikerrel megvívott csaták után végül legyőzték őket. Ez volt a titanomakhia, aminek rejtett összefüggéseit részletesen lásd a: Titanomakhia Thesszáliában (2024, ezoterika) című írásban. Ezután Kronosz és az őt segítő titánok a Tartaroszba kerültek, ahonnét Zeusz később egyeseket kiengedett.
Miután Zeusz megszilárdította hatalmát a teremtés fölött, még Kronoszt is kiengedte a Tartaroszból és Hádész alvilágának "nyugati" részére száműzte. A Boldogok szigeteire, ahol az üdvözült halottak fejedelme lett. Az üdvözült halottak azok, akik már háromszor kiérdemelték az Élüsziont (magyarul: élő-szó-jön). Ezen szigeteken megállt az idő, így az itt lakók örökké élnek.
5. IDŐFIZIKA
Kronosz isten mitológiai élettörténetének az időfizikai jelentése a felsorolt összefüggések alapján világos. Az első téridő univerzumot Kronosz hozta létre, vagyis ő az első rangú időhurok, aki a Teremtő okforrásból (Uranosz) keletkezett. Ezt a teremtést a saját isteni teremtményei (másodrangú szerinók) pusztították el, a főisten ellen fordulva annak tettei miatt és az őskáoszba vagy az univerzum közepén növekvő óriás fekete lyukba (vagy afelé) taszították a veszteseket. Majd új teremtésbe kezdtek a régi fölött a Teremtő tachion toronyzónájában, gyakorlatilag átvéve az irányítást a világ ezen része fölött.
A Kronosz lenyeli, majd fordított sorrendben kihányja gyermekeit motívumnak két időfizikai értelmezése is van. Egyrészt az időhurokban megszülető virtuális tachion forrásképek felvillanásának és eltűnésének folyamatára utal a leírás, vagyis a térforrás keletkezési folyamatára. Másrészt arra, hogy a bétatéri szerinók sokáig bezárva léteztek a téridő egyes téresszenciáiban (az 5 testvér 5 különböző téresszenciában). A Zeusz nevű térforrás viszont valahogy kijutott a téridőből (térváltással) és megtanulta, hogyan legyen önálló alfatér keltő térforrás (saját univerzum teremtő). Később erre megtanította a kiszabadított testvéreit is (szeparált univerzumok kialakítása), majd fellázadtak az öreg univerzum ellen és elhagyva azt, új teremtést hoztak létre, Kronosztól távol, amiket szintekre osztottak. Zeusz kelti a 6D-s feltéri univerzumot (az egyiket a sok közül), ami a fény világa. A testvérei kapták az 5D-s és 4D-s univerzumokat (ezekből több van, mint ahány isten nevesítésre került). Hadész a 3D-s alvilági univerzumot (az egyiket a sok közül) kapta, ahol mi élünk.
Ezen fizikai jelenség leírásának a meg nem értése és félreértelmezése eredményezett sok más, emberevő mítoszt is az ókorban, látszólag legalábbis. Például: Téreusz (Térforrás) gyermekét, Ítüszt (Ítélet?) megölte Prokné (Pír-ok-né), a felesége, hogy így álljon bosszút hűtlen férjén. Egyes történetek szerint feltálalta a gyereküket az apjának. Iászón (Isten-ász-on) gyermekeit Médea (Méd-ea) ölte meg ugyanígy. Tantalosz (Tan-tál-osz) gyermekét, Pelopszot (Ép-él-op-sz) is így ölte meg az anyja. Thüesztész (Tűz-ez-tesz) pedig Atreusz (Atya-ré-usz) gyermekeit tálaltatta föl az apának. Ugyanakkor a felsorolt szereplők neveinek ezoterikus jelentései egyértelműen arra utalnak, hogy ezek ugyanazon jelenség megismételt leírásai. Vagyis a mitológiába beépített redundáns elemek, szándékos ismétlődések. Amiket valószínűleg azért adtak hozzá a történetfolyamhoz, hogy biztosítsák a lényeges információ fennmaradását abban az esetben is, ha a sztori egyes részei elvesznének vagy megsérülnének (eltorzulnának) az évezredek folyamán. Hisz az alkotók nem tudhatták biztosan, mikor jut el az emberiség arra a szintre a megértésben, hogy felfedezi a közlendőjük valódi jelentését? Ahogy azt sem, hogyan fog torzulni a szöveg az ismételt leírások, szóbeli átadások, fordítások, értelmezések, félremagyarázások során?
Kronosz kiengedése a Tartaroszból és az alvilág nyugati részén lévő Boldogok szigeteire száműzése, ahol megállt az idő; elárulja az első rangú térforrás későbbi sorsát. A "kelet" az az irány a Teremtő tachion kúpos toronyzónájában, ahol megszületik a fény, ami a nap (idő értelemben) kezdete. Vagyis az okforrás és Zeusz teremtése felfelé található benne (felőlünk nézve, akik alattuk vagyunk). A "nyugat" tehát ennek az ellenkezője, ahol kialszik a fény (fekete sötétség köszönt a világra), ami a nap (idő) vége. Ebből következik, hogy a toronyzóna alatti feneketlen mélység felé tart Kronosz térforrása, RV=1-el. Mivel az idő csak azon szemlélő számára látszik megállni, aki emanációs sebességgel mozog az időhullámtérben, s így a forrásrendszere rajta van egy adott időpillanat hullámrétegén. Ekkor állandóan ugyanazt látja: ami a régmúltban történt vele, a száguldása kezdetén. Továbbá saját magát egy fényszálnak látja folyamatosan nyúlni a fekete végtelenbe.
Ha a Tartarosz közepén egy óriás fekete lyuk (Ekhidna) található, akkor Kronosznak a túloldalán kell elhelyezkednie hozzánk képest, ahová az istenek háborúja után került. A szövetségesei közül, akik szintén "kijutottak" a Tartaroszból, azaz vagy nem estek bele a fekete lyukba vagy térváltással kiugrottak belőle, valószínűleg többen is ugyanarra tartanak, mint Kronosz, lefelé haladva a toronyzónában a fenékzóna és a Há tachion (Teremtő Anya) irányába. Vagyis a teremtés lényegében két zónára szakadt, amik egyre jobban eltávolodnak egymástól és csupán időszálas kapcsolat létezik köztük, hisz az okforrás tűzvonali időszála továbbra is Kronoszhoz vezet, majd belőle az élvonali időszálai vezetnek a gyermekeihez, az összes másodrangú istenhez, beleértve Zeuszt is. A kétfajta teremtés közt gyakorlatilag nincs átjárás, tehát se űrhajókkal, se térablakokon keresztül nem lehet oda-vissza átmenni egyikből a másikba, egyrészt a hatalmas távolság, másrészt a közbülső fekete lyuk zavaró hatása miatt. Az időszálakon keresztüli felderítést pedig igyekeznek korlátozni az istenek, ezért nem szereztünk tudomást korábban erről az egészről. Így gyakorlatilag nem sokat tudunk arról a másik, régebbi teremtésről, hogy miként néz ki és hogyan működik?
Megjegyzés: A beavatottak (sámánok) régóta beszélnek egy másik teremtésről, amit rendre összekevernek az antivilággal (balos csavarodású antitéri univerzum) vagy egy másik létező világgal (párhuzamos létezés), ahol minden egészen másképp van, mint nálunk. Pedig a feltárt összefüggések alapján valószínű, hogy valójában erről a másik, távoli teremtésről van szó, ami nem azért antivilág, mert fordítva csavarodik, hanem mert ellenkező irányba halad a térforrása, mint a miénké (ellenirányú).
A görög mitológia az eddig feltárt ezoterikus jelentéstartalmak és logikai összefüggések alapján egyértelműen egy isteni teremtéstörténet. Tehát nem az emberek találták ki, kedvük szerint alakítva a cselekményt és neveket rendelve az egyes szereplőkhöz, hanem ezt valakik (egyes istenek?) megtervezték, részletesen megkomponálták és az író médiumokon, papokon keresztül továbbították a Földre. S bíztak benne, hogy egyszer majd valaki megérti az üzenetüket. Ráadásul olyan plusz információkat, utalásokat is tartalmaz, amik a többi ókori teremtéstörténetből hiányoznak. Ezért a tényleges teremtéstörténet rekonstruálásához mindegyikre szükségünk van, hogy összerakjuk belőlük a lehető legpontosabb világképet. Ez még mindig nincs kész, sok évtizednyi munka után sem, hisz amíg nem értjük az egyes fizikai jelenségeket, addig nem tudjuk helyesen értelmezni a velük kapcsolatos mítikus utalásokat sem. Viszont az ősi leírások sokat segítenek a fizikai jelenségek feltárásában.
A görög Kronosz fogalmilag azonos az egyiptomi Atummal, a skandináv Odinnal és a hindu Krisnával, lásd: Egyiptom istenei (2023, ezoterika), Időfizika a Srímad Bhágavatamban (2010, ezoterika). Vagyis az egyes mítoszok leírásai összevethetőek egymással és alkalmasak rá, hogy a redundanciák segítségével hibajavítást végezzünk a tudásunkon, sorra kizárva a különböző tévedéseket, félremagyarázásokat. Mindez jelentősen megkönnyíti a dolgunkat az időfizikai világmodell kifejlesztése során.
Aki többet szeretne megtudni a görög mitológia alakjairól és eseményeiről, annak ajánlom ezt az oldalt: https://www.valtozovilag.hu/ag/gorogmitologia.htm
Készült: 2024.07.11. - 10.02.
Vissza a tartalomhoz