LELETRÓNIUM

A leletrónium egy lelkek trilliárdjaiból összeépített, bolygó méretű űrállomás komplexum a kozmoszban. A hindu mitológiában lelki bolygóknak (Vaikuntha lokák, magyarul: van-i-künnt-há), illetve birodalmaknak (bolygó csoportok) nevezik őket, ahol az univerzum legfejlettebb istenei és az őket imádó lelkek élnek. A legismertebb közülük Krisnaloka, más néven Goloka-Vrindávana (magyarul: mozgó-helye az ív-írta inda van-jának), a központi spirituális bolygó, ahol a Legfelsőbb Úr Isten él. De Krisna testvérének, Balarámának is saját lelki bolygója van a szent iratok szerint. Ezen mennyei bolygók a lelki égben, azaz a különböző univerzumok szféráiban (téridőiben) találhatók. Elpusztíthatatlanok és örökké tartók, továbbá önragyogók, tehát nincs szükségük rá, hogy egy csillag körül keringjenek és az világítsa meg a felszínüket. Az itt élő lelkek elképesztően jó életkörülmények között, halhatatlan lelki testekben, örökké élnek, szépségben, gazdagságban, harmóniában. Vagyis nincs betegség, öregség, félelem, szenvedés és halál. De milyenek lehetnek ezek a világok valójában? Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos fontosabb ismereteket foglaltam össze.

A leletrónium (lélek trón) jóval több és sok tulajdonságában másabb, mint a földi tudósok által feltételezett komputrónium (bolygó méretű számítógép). Isteni teremtés technológiával rengeteg különféle méretű, alakú, belső szerkezetű, anyagú és működési jellemzőjű lelket lehet gyártani, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Tehát egy leletrónium nem egyféle lélek nanogépek ömlesztett (rendezetlen) sokaságából áll, hanem sokféle lélek nanogépek, mikrogépek és makrogépek jól rendezett sokaságából van felépítve. Ennyi lelket összehangoltan irányítani (parancskiadás, a végrehajtás ellenőrzése), mozgatni (közlekedés, alakváltás), különböző célokra felhasználni (adatgyűjtés, adattárolás, adatfeldolgozás, adattovábbítás, támasztószerkezet biztosítás, térelválasztás, díszletképzés, új dolgok megteremtése, stb.) rendkívüli logisztikai feladat, amihez rengeteg lélekre van szükség. A sok milliárd adminisztrátor lélek munkájának ellenőrzéséhez, összehangolásához pedig sok fővezérlő lélekre van szükség. Tehát a leletrónium egy sok lépcsős isteni hierarchiába szerveződik, ahol mindenkinek megvan a maga helye, munkája, szerepe, az ehhez szükséges jogkörökkel együtt. Vagyis nem egy bulibolygó a lelkeknek, ahol a végtelenségig lehet lazsálni és szórakozni. Ott is dolgozni kell és gondoskodni a rendszer működtetéséről.

Mivel a lelkek fénnyel működnek, fényt termelnek magukban, fénysugarak formájában tárolják magukban az információt és fénnyel kommunikálnak egymással, mindig fellép náluk valamennyi fényveszteség. Fényt sugároznak ki magukból, egyrészt modulált formában (jelhordozóként), másrészt hőzaj formájában (hulladékhőként). Ezzel a rengeteg fénnyel pedig kezdeni kell valamit. Egy három térdimenziós téridőben működő leletrónium esetében, ha kétszeresére növeljük a szerkezet átmérőjét, négyszeresére nő a felszíne, de nyolcszorosára nő a térfogata. Ami nyolcszoros tömeg és lélekszám növekedés esetén nyolcszor több hulladékhőt jelent, amit a belső zónákból el kell vezetni kifelé, amennyiben nem lehet helyben megsemmisíteni (annihilálni a fotinókat vagy térváltással kiszórni a nemtér-nemidőbe, esetleg átküldeni egy másik téresszenciába) vagy újrahasznosítani (befogni, összegyűjteni, nyalábokba rendezni és felhasználni valamire). Tehát a leletrónium belseje nem lehet tömör, mert akkor gyorsan túlhevülne és megolvasztaná saját magát, még az elkészülte előtt.

Vagyis a leletróniumok belül szivacsos, rácsos, üreges szerkezetűek, tele termekkel, csarnokokkal, barlangokkal, csatornákkal, alagutakkal, szellőzőjáratokkal, amik nem csak munkatérként és közösségi térként, közlekedési útvonalként, hanem hűtőrendszerként is funkcionálnak. Kifelé terelik a meleget és befelé terelik a hideget, legyen a hordozóközeg gáznemű (légkör) vagy folyékony (víz vagy más folyadék). A felszínen ezen kijáratok, függőleges szellőzőaknák fölött és mellett szükségszerűen hőleadó rendszereknek, radiátoroknak, valamint keringtető berendezéseknek (ventillátoroknak, szivattyúknak) kell működniük, hogy szabályozni lehessen a leletrónium belső és felszíni hőmérsékletét. Így nem számít, hogy a szerkezet egy csillag körül kering vagy a mélyűrben kóborol, önjáró űrhajóként. Akár a nemtér-nemidőbe is kiugorhat térváltással, hogy a feneketlen mélységbe sugározza szét a saját fényét, a felszíni éghajlata mindenhol optimális lesz. Ebből következően nincsenek rajta se évszakok, se éghajlati övek. Az egyenlítőjén ugyanolyan a klímája, mint a sarkvidékein: a lakosság igényeinek megfelelően szabályozva.

A lelkekbe beépített fénytermelő rendszerek fotinó sokszorozást végeznek: bemegy a nanoszerkezetbe n darab fotinó, ahol olyan a hullámtér, hogy eltorzítja az időhurkokat. Így azok hármas felhasadással lemásolják magukat egyszer vagy többször. Így végül a másik oldalon kijön belőle 2n vagy 3n vagy még több darab fotinó. A folyamat mellékhatásaként, egyes fotinók úgy torzulnak el, hogy exponenciális fénysokszorozódásba kezdenek. Vagyis hirtelen képződik belőlük egy neutron részecske, benne sok ezer fotinóval. Ez a környezeti gerjesztés (fotinókkal való ütközések) hatására elbomlik proton-elektron párra, azaz hidrogén atom lesz belőle. Ezek gyorsan összetapadnak hidrogén molekulákká, amik olyan kicsik, hogy simán átférnek a gyémánt rácsszerkezetű lelki anyagokon (a szénatomok közt). Csak külön, speciális anyagokból készült falakkal, illetve erőtérpajzsokkal lehet megállítani, összegyűjteni őket.

Ebből az következik, hogy a leletrónium belsejében és felszínén hidrogén légkör található. Ebből transzmutációval (szabályozott atommag szintézis) készíthetők nehezebb elemek: hélium, bór, szén, nitrogén, oxigén, szilícium, stb. Vagyis vegyes összetételű légkör, valamint víz (vagy metán, ammónia) képezhető belőle a tavak, tengerek számára. Maguk a lelkek is ebből készülnek, meg minden egyéb tárgy. Vagyis a leletrónium önállóan felépíti saját magát a teremtőgépeivel. Nem kell hozzá nyersanyagokat keresnie, bányásznia az űrben, különféle égitesteken. Nincs szüksége feldolgozóiparra, mezőgazdaságra abban a formában, ahogy azt a fejletlen civilizációk ismerik. Tehát nincsenek rajta ipartelepek, gyárak, se megművelt földterületek, monokultúrás mezőgazdaság, állatfarmok, vágóhidak, feldolgozóüzemek, stb.

Ugyanakkor az atomok, elemi részecskék el is bonthatók, például kavitációval, hogy robbanásszerűen kiszabaduljon belőlük a fénytartalmuk és ezzel gyorsan lehet sok fényt előállítani, ha szükség lenne rá. Ezzel helyben, tökéletesen újrahasznosíthatók a különféle hulladékok, anyagtörmelékek, javíthatatlanná vált lelkek, vagyis nincsenek olyan hulladékhegyek, meddőhányók, szennyvíztározók, mint a Földön.

Elvileg egy leletrónium bármilyen alakú lehet, akár kocka, oktaéder vagy ikozaéder formájúra is megépíthető. De a gyakorlatban, a nagy méret és a szerkezet saját gravitációja miatt mégis a gömb alak az általános, hogy a fent-lent irányhoz képest praktikusan legyen kialakítva a felszín mindenhol. A burkolaton és a nagyobb belső csarnokokban mesterséges tájegységek, földrajzi képződmények találhatók: hegyek, dombok, völgyek, kanyonok, alföldek, folyók, tavak, tengerek. A formájuk nyilván szándékosan sokféle, de idealizált méretezésű, hogy pont megfeleljen a lakók igényeinek. Tehát nem találunk rajta kietlen tájakat, sivatagokat, lakhatatlan hegyvidékeket, üres, kihasználatlan és kihasználhatatlan felületeket, amik például a Földön természetesek (és igen sok van belőlük).

A négy térdimenziós leletróniumok túltérfogata tizenhatszoros ütemben nő az átmérőjükhöz viszonyítva, az öt térdimenziósak kültérfogata pedig harminckétszeres ütemben, vagyis ezeknél még nagyobb gondot jelent a hőelvezetés. Így valószínűleg a belső üregek és járatok mérete és száma is nagyobb, mint a három térdimenziósaknak. A hat térdimenziós feltérben nincsenek leletróniumok, mert a jelenlegi ismereteink szerint nem lehet 6D-s anyagi részecskét (neutront) kelteni fényből. A fizikai kölcsönhatások megváltozása felfelé haladva egyszerűen nem teszi lehetővé az anyagi tárgyak építését. A tiszta fényözön meg nem marad egyben másképp, azonnal szétsugárzódik a végtelenbe.

Nyilván van egy felső határa annak, hogy maximum mekkora méretű és tömegű leletróniumot lehet építeni? Mivel a lelkeknek van egy nyomószilárdsága. Hiába készülnek gyémántból, azt is össze lehet préselni, főleg, mivel a lelkek belül üregesek, nem tömör szerkezetek. Ezen az sem segít, ha a leletróniumnak tömör gyémántból építenek tartóvázat és erre helyezik rá a kisebb teherbírású lélek komplexumokat. Mert a nagyobb méret több térfogatot és hulladékhőt jelent, plusz hosszabb közlekedési útvonalakat, logisztikai nehézségeket, nagyobb felszíni gravitációt.

Egy ilyen behemótot mozgatni is kell a térben. A lelkekbe beépített fényhajtányok, amik hullámtér torzítással generálnak tolóerőt, elvileg lehetővé teszik, hogy bármerre gyorsan mozoghasson a szerkezet. Viszont a gyorsulást akkor is kompenzálni kell, mesterséges gravitáció kiegyenlítő rendszerekkel, hogy a felszínen és a belső terekben lévő levegő, víz és a rögzítetlen tárgyak ne mozduljanak el, cunamit és baleseteket okozva. Tehát nem lehet vele tetszőlegesen száguldozni a tömegtehetetlensége miatt. Emiatt a legtöbb leletrónium csak sodródik az űrben az ideje nagy részében és ha muszáj helyet vagy irányt változtatnia, lassan mozdul, továbbá térugrást végez: áthelyeződve a haladási irányában előre.

A leletrónium által termelt fölösleges hidrogéngázt vagy kieresztik az űrbe vagy visszatartják a felszínén. Egyrészt a gravitáció mesterséges szabályozásával, másrészt erőtérpajzsokkal. Így végül olyan vastaggá válik a légköre, hogy kívülről nézve egy átlagos gázbolygónak fog tűnni. Technikailag nincs akadálya annak, hogy a leletrónium felszínét egy komplett óceánnal borítsák be, ami állhat vízből, metánból vagy ammóniából, tetszés szerint. Ez egy plusz védőréteget képez körülötte, ami nem csak a kozmikus sugárzástól és meteoroktól védi, de az ellenség támadásától is.

Egyes misztikusok szerint a Naprendszerben a Jupiter és a Szaturnusz ilyen gázbolygónak álcázott leletróniumok lehetnek, amiket az istenek építettek évmilliárdokkal ezelőtt és a belsejükből figyelik, irányítják a földi eseményeket. A Jupiter belsejében működő űrállomás egyben adatbankként is működik (a méreteit nem ismerjük). Ennek akashája gyűjti a földi lelkek életélményeinek másolatait, időszálas kapcsolatokon keresztül. Mások szerint a Nap belsejében is lebeg egy leletrónium: a Napisten (Hél) által uralt Napváros (Aranyváros), amit abszolút fényvisszaverő erőtérpajzs véd a csillag forró plazmájától. Innen irányítja a helytartó isten a saját Naprendszerét.

Egy leletróniumnak nem kell forognia, mint egy csillagnak, bolygónak vagy holdnak. Tehát nyugodtan állhat a környező univerzumhoz képest, tetszőleges irányban. Ez lehetővé teszi a környező csillagok támpontként való használatát a felszíni közlekedésben, valamint az űrkörnyezet folyamatos megfigyelését a felszíni távcsövekkel, érzékelőkkel. Ettől függetlenül biztos, hogy minden leletrónium körül kisebb űrállomások, űrhajók, űrszondák, porszemszondák serege lebeg, illetve kering, meghatározott magasságokban és pályákon, kísérve és védelmezve az anyahajót. A felszínen és alatta pedig rengeteg űrkikötőnek és hajógyárnak, javítóműhelynek kell működnie, ezeket kiszolgálva.

A kozmikus kataklizmák és az idegen támadások ellen nyilván komplex, többrétegű védőpajzs rendszerrel van felszerelve minden leletrónium, amiken se a közeli szupernóva és hipernóva robbanások, se a fekete lyuk anyagsugár kitörések, se az aszteroidák, űrtörmelékek, rakéták, bombák, energiasugarak, kozmikus részecskesugárzások nem tudnak áthatolni. Továbbá igen komoly fegyverzettel, lényegében saját hadiflottával, légvédelmi ágyúrendszerrel és felszíni hadsereggel rendelkezik a támadások visszaveréséhez. A beérkező látogatók űrhajóit és ezek utasait pedig alaposan átvilágítják és átvizsgálják a határőrök, mielőtt beengednék őket a védett mennyországba. Ahol nem csak megfigyelnek minden mozgást és tevékenységet, de rendfenntartó egységek is cirkálnak, megelőzendő a rendbontásokat. Hisz ahol értelmes lények vannak, ott mindig előfordulnak érdek ütközések, konfliktusok is. Ez alól még a mennyországok sem kivételek, legyenek bármily szigorúak és részletesen meghatározottak a közösségi együttélés szabályai, mindenki számára.

Bejutni és kijutni csak engedéllyel lehet egy leletróniumra, tehát nem átjáróház és nem senkiföldje, ahol bárki azt csinálhat, amit akar. Nyilván a táj átformálása, új épületek létrehozása vagy lebontása is csak engedéllyel lehetséges. Aki ide kerül, külön kiképzést kap, ahol felkészítik a várható kihívásokra, megismertetik a korlátokkal: mit tehet, mit nem tehet, hogy teheti? Vitás ügyekben ki az illetékes döntőbíró? Mely szabálysértéseknek milyen következményei vannak? Egyszóval bejutni ide nehéz, kijutni viszont könnyű, mert a renitenseket vagy átprogramozzák (szelektív vagy teljes memóriatörlés) vagy kiutasítják (száműzik). Egy szabad akarathoz szokott, önálló lélek számára ez lényegében egy hatalmas, csábító kialakítású lélekbörtön, igazi aranykalitka, ahol csak a rendszergazda érzi igazán szabadnak magát, mivel ő mindent megtehet, az alattvalói és vendégei meg nem.

A hindu leírások szerint a lelki bolygók felszínén kívánságteljesítő fák találhatók. Olyan, banyánfára (indiai füge) hasonlító értelmes szerkezetek, akiktől bármit lehet kérni és megteremtik azt. Egyrészt a meglévő, rendelkezésére álló lelkek tömegéből megformálják a kívánt tárgyat. Másrészt teremtőgépekkel fényből és anyagi részecskékből, atomonként összerakják azt. Ennélfogva itt nincs pénz, nincs hiány, nincs szegénység, senki sem szenved szükséget semmiben. Értéke a tudásnak, információnak, egyedi formavilágnak van. Az új dolgok kreatív létrehozásának képessége az, ami hasznos az itt élők számára.

A leletróniumok rengeteg felderítő egységet (űrjárművet és lelket) küldenek ki a környező űrbe, hogy feltérképezzék egy adott határon belül az elérhető égitesteket, illetve célzottan ennél messzebbre is elmerészkednek, adott kutatási, begyűjtési feladatok érdekében. Hisz a kíváncsiság egy kielégíthetetlen alaptulajdonsága minden értelmes lénynek, így az isteneknek is. És mi lehet érdekesebb, értékesebb dolog egy értelmes lénynél, egy okos, bölcs léleknél? Ezért a leletróniumok az univerzum szellemi központjai, ahová a legjobb képességű teremtményeket igyekeznek odacsábítani az uraik, hasznot húzva a képességeikből, kreativitásukból, ötleteikből, egyedi tapasztalataikból. Jó esetben ezt nem tartják meg maguknak, hanem ki is sugározzák magukból, komoly hatást gyakorolva a környező civilizációkra. Vagyis minden leletróniumnak óriási adattároló kapacitása van. Sok milliárd év történelmét, tudományát, felfedezéseit, alkotásait, szellemi vívmányait őrzik magukban, beleértve komplett replikákat is például egyes műalkotásokból, épületekből, járművekből. Így egyben múzeumként is funkcionálnak, nem csak alkotótérként az ott élő művészek és feltalálók számára.

Ahhoz, hogy egy leletrónium, mint információ gyűjtő és feldolgozó rendszer működni tudjon, rengeteg kommunikációs kapcsolatra van szüksége, amik összekötik a környező univerzummal (civilizációkkal), más univerzumokkal és a többi, ismert leletróniummal. Ehhez hatalmas hálózati szerverközpontok kellenek, ahová összpontosulnak a térbeli időhullámokat és a fényt, valamint az időszálas jelátvitelt használó kommunikációs vonalak. Ezen csatornákat nyilván szigorúan őrzik és védik az illetéktelen behatolások, különféle hekkertámadások ellen. Az istenek kiberhadviselési megoldásai a legfejlettebbek az egész teremtésben. A számítástudomány, informatika náluk érte el fejlődése csúcsát. És nem csak bináris alapú, diszkrét számítástechnikát használnak, hanem analógot is. Így minden leletrónium felfogható egyetlen, hiperkomplex hiperintelligenciának is, akinek képességei szó szerint csodaszámba mennek a fejletlenebb civilizációk értelmes lényei számára.

Készült: 2022.08.27. - 2024.04.16.

Vissza a tartalomhoz