PREKOGNÍCIÓ ÉS INTUÍCIÓ

A prekogníció jelentése: előgondolat, ami az intuícióval (előérzet) együtt alkotja a jövőre vonatkozó ismeretek megjelenését egyes emberek tudatában (belső, lelki látásként). Ősidők óta előforduló parajelenség, hogy egyesek valahogy megsejtik előre a jövőbeli eseményeket. A legtöbb ember nem képes erre. Akik képesek rá, azok nagy részénél csak ritkán fordul elő ilyesmi. Vannak, akik csak az életük egy adott szakaszában szembesülnek ezzel, mások egész életükben ontják magukból a jóslatokat, amik vagy bejönnek vagy nem. A kiemelkedően tehetséges embereknél a statisztikai átlagnál jóval nagyobb mértékben jönnek be ezek a jóslatok és nem tudunk olyanokról, akiknél mindig bejönnének ezek az előrejelzések. Pont a jelenség esetleges és nem mindig megismételhető volta miatt sorolja a hivatalos tudomány a parajelenségek közé az előrelátás képességét, nagyvonalúan nem foglalkozva vele. Az alábbiakban ezért felvázoltam, mi állhat az ilyen előérzetek és előrelátások mögött az időfizikai világmodell szerint.

1. KÖZELJÖVŐ

Kezdjük azzal, hogy az időfizikában a jövő két részre tagolódik. Van a közeljövő, ami egy szemlélőpont számára még a jövőben van, mert jön felé az információját hordozó eseményhorizontja, míg más, távoli szemlélőpontok számára már a múltban van, mert kiment belőlük, távolodik tőlük a történtek eseményhorizontja. Ezen eseményekről könnyű tudomást szerezni, csak össze kell gyűjteni róluk az információkat és az időszál univerzumon keresztül azonnal továbbítani a szemlélőpontba. Így az előbb fog tudni a történtekről, minthogy az arról tudósító időhullámok emanációs sebességgel kiterjedve elérnék azt, térbeli fizikai hatást (időhurok deformációt) gyakorolva rá.

Mivel egy jelenpont mozgásállapotát és információ tartalmát a körülötte lévő univerzumban (téridőben), számára létező dolgok (időhurkok) modulált időhullámai határozzák meg, amik minden irányból érkezve, egyszerre átmennek rajta, logikus, hogy ezen közeljövők összegzésével, közelítő pontossággal kiszámolható előre a jelenpont várható mozgása. Ehhez csak hatalmas adatgyűjtő kapacitás (kiterjedt műszeregyüttes), időszálas távközlési hálózat és adattároló, feldolgozó számítógépes (valójában lelki) kapacitás szükséges. Ami az Isten rendelkezésére áll. Vagyis képes rá, hogy az univerzum egy megadott pontjára vonatkoztatva előrejelzéseket számoljon ki, véges idő alatt, véges pontossággal. Amitől úgy tűnik az avatatlan szemlélő (jövőbelátó lélek) számára, mintha az Isten bizonyos esetekben előre látná a jövőt. Mintha az események determináltak lennének. Holott nem azok.

A létfilozófia és az ismeretelmélet terén végzett alapkutatások évtizedekkel ezelőtt feltárták, hogy a minden létező teljes egészében determinisztikus, viszont ez a benne lévő szemlélőpontok számára észlelhetetlen a fizikai kölcsönhatások véges terjedési sebessége (információ késleltetés) és az új szemlélőpontok megjelenése (folyamatos teremtés), a régi szemlélőpontok megszűnése (megsemmisülése) miatt. Ez az Istenre is vonatkozik, tehát még ő sem vonhatja ki magát ezen létezési alaptörvény alól. Ezt a korlátot nem lehet megkerülni, de nagy számítási kapacitással meg lehet jósolni, valamilyen valószínűséggel az egyes események bekövetkezését.

Egyes misztikusok szerint az Isten számítási kapacitása lehetővé teszi a számára, hogy a 3 térdimenziós univerzumban nagyjából 40 napra előre tudjon előrejelzéseket készíteni, elfogadható pontossággal. Tehát ezen korláton túl elfogadhatatlanul pontatlanná válnak az előrejelzései, hasonlóan a meteorológusok munkájához, akik csak 1-2 hétre előre tudnak időjárás előrejelzéseket készíteni megbízhatóan. Vagy tovább tart elkészíteni a pontos előrejelzéseket a rendelkezésére álló számítási kapacitásokkal, mint amilyen gyorsan a jövőbeli esemény bekövetkezik?

Azt nem tudjuk, ez az időtartam pontosan milyen kapcsolatban áll a keresztények 40 napos nagyböjtjével (bűnbánat, megtisztulás, Krisztus feltámadására várakozás), az aszkéták által gyakorolt 40 napos tényleges böjttel (hogy spirituális látomásaik legyenek), a bibliai özönvizet okozó 40 napos esővel vagy éppen Ali Babával és a 40 rablóval? Azt sem tudjuk, hogy a 4 és 5 térdimenziós univerzumokban mennyi az Isten előrejelzési korlátja? Valószínűleg kevesebb, mert a bővebb térkiteljesedésekben több forrásponttal kell számolni, ami csökkenti a számítási pontosságot. Azt sem tudjuk, hogy az egyes téridő univerzumok tágulása, növekedése, bővülése hogyan befolyásolja ezen időkorlátot? Hiszen minél öregebb egy univerzum, annál több teremtmény keletkezik benne, akik komplex hullámtere annál bonyolultabbá teszi az egymásra gyakorolt hatásokat, befolyásolva az eseményeket. Ugyanígy azt sem tudjuk, hogy az univerzum egyes régióiban hogyan változik az időkorlát? A belső zónákban nagyobb a fény és anyag sűrűsége, a külső peremvidéken kisebb. Így a fizikai kölcsönhatások mértéke is erősen változó. Tehát nem mindegy, hogy egy lakott bolygó egy hatalmas galaxisban kering vagy kint lebeg az intergalaktikus térben egy magányos csillag körül? Hogy a galaxis tömegközéppontjához közel helyezkedik el az égitest vagy kint van a peremén?

2. TÁVOLJÖVŐ

Bonyolítja a feladatot, hogy a jövőnek van egy másik, megfoghatatlan része is, a távoljövő, ami még egyetlen szemlélőpont számára sem történt meg, tehát még senki számára nem létezik, nem része a múltjának, így információt sem szerezhetünk róla. A távoljövő eseményeit ugyan ki lehet számolni, de csak közelítő pontossággal. Így ezen pontatlan eredmény felhasználása egy másik szemlélőpont közeljövőjének kiszámításához jelentősen megemeli az eredmény pontatlanságát a hibák összeadódása miatt. Ez a hibahalmozódás olyan mértékű, hogy képtelenség vele megküzdeni, a számítási kapacitás bármekkorára növelésével. Mivel minél távolabbi távoljövőt próbálunk előrejelezni, a számításhoz figyelembe veendő pontok száma köbös arányban (exponenciálisan) nő. Ugyanis egy három térdimenziós gömb átmérőjének kétszeresére növelése a felületét négyszeresére növeli, a térfogatát viszont nyolcszorosára. Vagyis ha kétszer messzebb akarunk előrelátni a jövőbe, akkor nyolcszor több pont mozgásállapotát kell kiszámolnunk és figyelembe vennünk az origóra gyakorolt hatásuk eredőjét. Értelemszerűen a 4D-s, 5D-s, 6D-s  univerzumokban még rosszabb helyzet, mert a hipergömb esetében ez tizenhatszoros növekedés, az extragömbnél harminckétszeres, az ultragömbnél pedig hatvannégyszeres.

Ezen akadály leküzdéséhez az Istennek bolygó méretű szuperszámítógépet kell üzemeltetnie (lelkek trillióiból összeállított leletróniumot: lelki bolygót), viszont erősen kérdéses, hogy van értelme ennyi erőforrást áldozni arra, hogy egy picivel előrébb lássunk a jövőbe? Hisz a legtöbb veszély és katasztrófa előrejelzéséhez, elhárításához, megelőzéséhez jóval kevesebb idő is elegendő, mint 40 földi nap. Akkor már inkább a reagáló, kárelhárító képességeket érdemes fejleszteni, hogy a rendelkezésre álló időkorláton belül alkalmasak legyenek a sikeres beavatkozásra.

3. IDŐUTAZÁS

Az időfizikai világmodell szerint az időutazás nem lehetséges, abban a formában, ahogy a fantasztikus filmekben és regényekben az emberek elképzelik. Tehát nem lehet a jövőbe vagy a múltba utazni, illetve visszatérni onnan, se időparadoxonokat okozni, elágaztatni az "idővonalat", alternatív univerzumokat létrehozva, stb. Mivel fizikai értelemben az idő, mint az események változása a szemlélőpontok puszta létezését jelenti egymás számára. Ami a köztük létrejövő fizikai kölcsönhatás (az időhullámok sugárirányú taszítása) következménye. Ez lényegében a pontok kényszermozgását jelenti, ami egyrészt megállíthatatlan (örökmozgóvá teszi a teremtést), másrészt aszimmetrikus (egyedi mozgáspályájúvá tesz minden pontot térben és időben, lásd: a káoszelmélet különös attraktorait). Ennélfogva nem visszafordítható, hisz ahhoz a teljes univerzum összes pontjának kellene egyszerre, azonos módon visszafelé mozognia, teljes pontossággal, ami teljes fizikai képtelenség, mivel nincs semmi (egy minden létezőn kívüli "másik" minden létező), ami erre késztethetné őket. Tehát senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Az idő így szigorúan egyirányú és egyértelműen meghatározza az események menetét, sorrendiségét a létezésben, minden létező számára. Ez az Isten számára is kötelező érvényű és megmásíthatatlan alaptulajdonság.

A jelen az, ami fizikailag létezik egy jelenpont számára. A múltja az, ami már nem létezik a számára, mert kimúlt belőle, eltávozott köréje, minden irányba kiterjedve. A jövője az, ami még nem létezik a számára, mert vagy jön még felé minden irányból vagy még nem múlt ki semelyik, körülötte létező jelenpontból. Ez minden időben létező pontra érvényes alapszabály. Viszont az időhullámok véges terjedési sebessége miatt mégis lehetőség van a szubjektív időérzékelés eltorzítására, ami becsapja a tudatlan szemlélőket.

Az idő telési sebességét, amivel előrehaladni látszik a szemlélő számára, a szemlélt dolgok relatív mozgási sebessége határozza meg, ami az idődoppler miatt sokféle lehet, de mindig véges értékű. Az idődoppler ugyan lehetővé teszi, hogy a tachionikus sebességgel száguldó jelenpont lehagyja a saját és más forráspontok időhullámait és a sajátidejükben visszafelé mozogni lássa ezeket, de ettől még nem fognak ténylegesen visszafelé haladni saját maguk számára a sajátidejükben. És a tachion forráspont sem fog ténylegesen visszafelé haladni a sajátidejében. Így a múlt eseményei láthatók maradnak a távolból, de nem lehet beléjük avatkozni és megváltoztatni őket (még térugrással sem). Ahogy a közeljövő eseményei is megláthatók a közelből, de nem lehet beléjük avatkozni és megváltoztatni őket. A távoljövő eseményei nem láthatók, de előre kiszámolhatók valamilyen pontossággal, így ezekbe be lehet avatkozni, megváltoztatva a bekövetkezésüket. Lényegében ezt csinálja minden bölcs, előrelátó elme. Próbálja kitalálni, mi fog történni és igyekszik úgy manipulálni az eseményeket, hogy a számára kedvező kimenetel következzen be.

4. JÖVŐBELÁTÁS

Mi történik tehát akkor, amikor egy embernek prekogníciói, intuíciói vannak és előrelát bizonyos eseményeket, amik valóban bekövetkeznek? Nyilvánvalóan az isteni mindentudásból szerzi ezeket az információkat, az isteni esemény előrejelző rendszer adatbázisából, amihez korlátozott hozzáférést kapott valamilyen okból. Ezek lehetnek szöveges tartalmak, de mesterségesen generált képek, videók, élmény szimulációk is, amiket a rendszer nagy munkával előállít bizonyos helyekről és időpontokról.

Az nyilvánvaló, hogy az Isten nem képes a teljes teremtésének minden pontjáról folyamatosan előrejelzéseket készíteni, mert egyrészt nincs hozzá elég számítási kapacitása, hisz ahhoz egy másik, legalább ekkora teremtésre lenne szüksége (ami csak ezzel foglalkozik), ami lehetetlenség. Másrészt nincs értelme a legtöbb pont jövőjét megismerni, hisz a szubjektíve fontos és befolyásolni kívánt események szempontjából nem számít a helyzetük. A földi események menetét például elenyésző mértékben befolyásolják a külső Naprendszerben keringő üstökösök, kisbolygók, aszteroidák és porfelhők ponthalmazainak mozgásai, ezért velük nem kell számolni. Ehelyett valószínűleg azt csinálja, hogy alapos megfigyelés után előre kiválaszt, megjelöl bizonyos helyeket a teremtésében (például egy földi város főterét vagy egy elnöki palota tanácstermét vagy egy "próféta" testét), amikre ráirányítja a megfigyelőrendszerét (felderítő, adatgyűjtő drónjait, odatelepített lelkeit), majd ezek adataiból próbálja kiszámolni a célpont jövőjét, hogy ha szükséges, időben beavatkozhasson.

Nyilvánvaló, hogy a teremtésben sok milliárd érdekes és fontos hely van a különböző bolygókon vagy az űrben, amiknek jó lenne ismerni előre a jövőjét, hogy felügyelhetők legyenek az ott zajló események. Csakhogy valószínűleg ezek mindegyikének folyamatos megfigyelésére és kiszámítására nincs elegendő kapacitás. Így az Isten kiválasztja az aktuálisan legfontosabb néhány millió célpontot a sok milliárdból és ezekre fókuszálja a figyelmét, majd szakaszosan váltogat köztük. Hol ide figyel, hol oda figyel. Valószínűleg ez okozza, hogy a jósok nem képesek állandóan előrejelezni az eseményeket. Csak akkor támadnak "jövőbelátásaik", amikor az Isten épp odafigyelt rájuk átmenetileg és hozzáférést adott nekik az előrejelzéseihez.

Logikus, hogy azért nem jönnek be mindig a jóslatok, mert egyrészt a számítások közelítő pontosságúak, a hozzájuk begyűjtött adatok pedig korlátozottak, így számos fontos vagy jelentéktelen tényezőt figyelmen kívül hagynak. Másrészt a megfigyelés mindig befolyásolja, megváltoztatja a megfigyeltet valamilyen mértékben. Tehát másként alakulnak a dolgok pusztán attól, hogy tudunk róla, mi fog történni, mert emiatt megváltoztatjuk a reakcióinkat. Az Isten ezen a módon intelligensen befolyásolja, irányítja, terelgeti a teremtését a számára fontos, előnyös irányokba. A jósok is csupán eszközök ennek megvalósításához, akiken keresztül üzenni tud, figyelmeztetni az érintett teremtményeit és előidézi velük az operátor hatást.

Ennek köszönhető, hogy az élet és az értelem fenn tud maradni az univerzumban, átvészel számos katasztrófát és egyre fejlődik, noha az entrópia elvileg ellene szól. Csakhogy az univerzum nem egy magára hagyott halmaz, ami tehetetlenül sodródik az egyre rendezetlenebb állapot felé. Hanem egy tudatos élőlény, aki figyel magára, vigyáz magára, szabályozza magát és ellenáll a rendezetlenségnek.

Készült: 2024.03.16. - 20.

Vissza a tartalomhoz