CIKÁZÓ MANŐVEREK

Az UFO akták: megnyílik az ismeretlen című, 2024-es amerikai dokumentumfilm sorozat 2. évadának 3. részében szó esik arról, hogy az UAP-knak (Unidentified Aerial Phenomena: Azonosítatlan Légi Jelenség) öt fizikai tulajdonsága, egyedi jellemzője van a Pentagon által 2007 óta (évekig titokban) működtetett AATIP program ((Advanced Aerospace Threat and Identification Program: Fejlett Űrveszély Felismerő Program) szakértői szerint. Ezek:
1. Transzmédium utazás: A levegőből vízbe, űrbe való akadálytalan, gyors átjárás képessége (többéltű járművek).
2. Azonnali gyorsulás: Nulláról rendkívül nagy sebességre gyorsulnak fel, nagyon rövid idő alatt vagy fékeződnek le, állnak meg hirtelen. Továbbá képesek kanyarodás nélkül, élesen irányt változtatni nagy sebességnél, nem csak hegyes vagy derékszögben, de akár visszafelé mozogva is.
3. Hiperszonikus sebesség: Hangsebesség fölött száguldva nem okoznak hangrobbanást és nem keletkezik körülöttük a levegő hirtelen összenyomódása, kitágulása miatt párafelhő. Továbbá nem hevül fel izzásig a burkolatuk úgy, mint a légkörbe visszatérő földi űrhajóknak.
4. Alacsony láthatóság: Képesek elhalványulni, eltűnni, újra megjelenni, gyakorlatilag álcázva magukat a szabad szemes megfigyelők és a radarok számára.
5. Látható meghajtás hiánya: Nem tudjuk, milyen módon repülnek? Nem használnak propellereket, sugárhajtóműveket, rakétahajtóműveket és egészen biztosan nem léggömbökről van szó.

Az Albany Egyetemen dolgozó Kevin Knuth fizika professzor az exobolygók kutatása mellett az UAP jelenségek fizikájával is foglalkozik. Ő hozzájutott a 2004-es Nimitz incidens adataihoz és elemezte őket. 2004 november 14-én Kalifornia déli partjainál a Nimitz repülőgép hordozó és kísérőhajói a haditengerészet vadászgépeinek kiképzési gyakorlata közben UAP-t észleltek nyugat felé a radaron, nagyjából a San Nicolas és San Clemente szigetek közötti területen. Az ismeretlen repülő tárgy felderítésére kiküldött F-18-asok (David Fravor parancsnok vezetésével) egy kb. 12 méter hosszú, henger alakú, fehér tárgyat észleltek, aminek nem voltak ablakai, szárnyai, hajtóművei. Úgy nézett ki, mint egy óriási tictac cukorka és pingpong labdaként pattogva mozgott a tenger fölött, hegyesszögben többször irányt változtatva. Az UAP-t megközelítő és róla FLIR (előre látó infravörös radiométer) videót készítő vadászgépeket észlelve többször eléjük vágott, megelőzte őket, majd lapos szögben belevágódva a vízbe, eltűnt az óceánban.

A Nimitz és a vadászgépek radarjai által rögzített adatok alapján Knuth professzor kiszámolta az UAP sebességét és gyorsulását. Az idegen jármű 8500 méterről a tengerszintig képes volt leereszkedni 0,78 másodperc alatt. Ehhez a jármű gyorsulásának Knuth szerint kb. 5000 g-nek kellett lennie. Egyetlen földi jármű, de még rakéta vagy puskagolyó sem képes erre. Ez olyan hatalmas gyorsulás, mintha egy versenyautóval betonfalnak hajtanánk: palacsinta lenne belőlünk. Az Idegen Civilizáció Űrjárművei (ICŰ) viszont gond nélkül manővereznek ilyen tempóban, mintha rendkívül erős anyagokból készült, távirányított drónok lennének vagy nem hatna rájuk a gyorsulás. Azaz nem lenne tömegtehetetlenségük.

Mivel nem adott meg pontos értéket, kíváncsiságból én is kiszámoltam az ICŰ gyorsulását és picit más eredményeket kaptam. Itt fölmerül a kérdés, hogy pontosan milyen (a filmben nem részletezett) mozgást számolt ki a professzor? Amennyiben az ICŰ álló helyzetből gyorsul egyenletesen 8500 méter hosszan, 0,78 másodperc alatt elérve a maximális sebességét (ez függőleges zuhanásnál igen kemény csattanást jelent a tengervízbe), akkor a gyorsulása (az s=1/2xaxt^2 képlettel számolva): 27942,1433 m/s^2, ami: 2848,33 g. Ha viszont álló helyzetből gyorsul a táv első felében, majd a második felében lassul (és a váltás azonnali, tehát nulla ideig tart átállítani a hajtóművet), hogy 8500 méter után megálljon a tengerszinten, akkor a gyorsulása: 55884,28665 m/s^2, ami: 5686,6653 g. Ez egy picit több, mint 5000 g. Ettől függetlenül ugyanúgy elérhetetlen a földi technológiák számára.

Felmerül a kérdés: hogyan képesek erre? Logikus válasznak tűnik, hogy a járművek fedélzetén olyan berendezés működik, ami csillapítja (csökkenti vagy megszünteti) a gyorsulás anyagokra gyakorolt hatását, valós időben kiegyenlítve azt, például egy modulált gravitációs hullámtér kisugárzásával. Csakhogy ettől még nem csökken nullára a jármű gyorsításához szükséges energia, mivel egy tömegtehetetlenség nélküli tárgy mozgatásakor a közegellenállást (súrlódás) is le kell győzni. Erő kell a levegő vagy a víz félretolásához. Még akkor is, ha a jármű formatervezése miatt a lehető legkedvezőbb ehhez a profilja. Erre logikus válasznak tűnik, hogy a burkolatuk köré olyan erőtérpajzsot generálnak, ami eltaszítja tőlük a közeget, tehát lényegében egy vákuum buborékban mozognak, nem érintkezve a levegővel vagy a vízzel. Így nincs súrlódás, nem melegszik fel izzásig a burkolat és nem kopik menet közben. De ettől még ugyanúgy szükség van a jármű gyorsításához energiára, mert a gravitációt le kell győzni.

A gravitációs hullámok mindenen akadálytalanul átmennek és nem lehet őket leárnyékolni. Logikus válasznak tűnik, hogy mivel ezek a hullámok a téridő kiterjedési irányainak megfelelő irányokba terjednek ki a forrásukból, ha térváltással kimegyünk a téridőből az őskáoszba, ott nem hatnak a járműre. Viszont akkor nem léteznek itt, a mi számunkra, tehát nem láthatjuk őket és ők sem láthatnak minket, mivel a fénysugarak és radarhullámok sem jutnak el a járműhöz. Ez alól kivételt csak a térmetszésben lévő ICŰ jelent, ami a sajátterében létezik és mozog, csupán részben átnyúlva a mi téridőnkön. Például egy 3tD-s űrhajó képes a 4tD-ben úgy elfordulni, hogy a mi 3tD-s terünket egy 2tD-s síkbeli kiterjedésben metsze. Vagy egy 4tD-s űrhajó képes a mi 3tD-s terünket egy 3tD-s térbeli kiterjedésben metszeni. Ekkor a mi számunkra rendes 3tD-s tárgynak látszik, amiről visszaverődik a fény és amire hat a gravitáció, miközben a 4tD felé kilógó részei (kata és hana irányokba) nem láthatóak és nem hat rájuk a gravitáció. De ekkor is belefutunk abba a problémába, hogy jelentős energiára van szükség a jármű mozgatásához.

Tegyük fel, hogy a fedélzeten bőségesen rendelkezésre áll az ICŰ mozgatásához szükséges energia (villanyáram vagy fény). Ekkor felmerül a kérdés: milyen hajtómű rendszer képes ekkora gyorsulást, illetve lassulást, ilyen rövid idő alatt elérni? Több alkalommal is egymás után?

Az ICŰ-k cikázó manőverei egyértelműen azt mutatják, hogy a térben haladnak ekkora tempóban, tehát nem térugrásokkal pattognak egyik helyről a másikba, innen eltűnve, ott megjelenve. De ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a 8500 méteres, 0,78 másodperces ereszkedést valójában térugrással hajtotta végre a jármű, hisz nem ismerjük a tényleges terhelhetőségét (a fizikai korlátait). Ahogy az sem zárható ki, hogy (szándékosan vagy véletlenül) félrevezettek minket az idegenek és valójában két ICŰ-t láttunk: az egyik fent eltűnt (térváltással kiugrott a terünkből), majd a másik lent megjelent (térváltással beugrott a terünkbe).

Azt tudjuk (a szemtanúk elmondásai alapján), hogy száguldás közben képesek folyton irányt változtatni, tehát oldalra, felfelé, lefelé, visszafelé gyorsulni. Milyen hajtómű az, ami képes elforgatás nélkül, gyakorlatilag bármely irányba, villámgyorsan tolóerőt generálni? Mert az nyilvánvaló, hogy a manőverek közben nincs rá idő, hogy a jármű belsejében új irányba forduljon a HTH (Hullámtér Torzító Hajtómű) berendezés, például egy gömb alakú bölcsőben, majd precízen rögzítse magát és ne mozduljon el, amíg tart a gyorsítási vagy lassítási szakasz.

Ismerünk viszont egy (isteni) technológiát, ami pontosan erre képes, csak sokkal kisebb nagyságrendben. A lelkek ugyanis a bennük körbepattogó fényszál modulációjával képesek nagyon gyorsan és hegyes szögben elmozdulni, kis távolságokon ide-oda száguldozni. Erről a 90-es évek közepe óta tudunk (sámáni és parafenomén beszámolókból), de a folyamat fizikai alapjait megérteni csak a 2020-as években sikerült, ahogy fejlődött az időfizikai világmodellünk. A lélek, mint nanogép tehát egy fénnyel működő HTH rendszerként viselkedik. A belső rácsszerkezete rombikuboktaéderek sokaságából áll, amik 26 lapból állnak, vagyis 13 különböző térbeli irányban lehet átvezetni rajtuk a fényszálat, 45 fokos szög eltérésekkel. Ez lehetővé teszi, hogy álló helyzetből 26 különböző irányba induljon el rendkívül gyorsan. Vagy egyenes vonalban haladva 26 különböző irányba változtasson irányt, beleértve azt is, ahonnan jön. Ez szögletessé teszi a mozgását, mintha ide-oda pattogva cikázna a térben.

Logikusnak tűnik, hogy az ICŰ-k ezt a meghajtási módot használják, csak nagyobb méretekben. Valószínűleg nem csak egy fénysugár pattogtató HTH van bennük, hanem több, ami lehetővé teszi a tolóerő vektorok kombinálását. Így nem csak 45 fokos szög eltérésekkel tudnak irányt változtatni, hanem a köztes irányváltásokat is végre tudják hajtani (a tolóerők eredője miatt). Mivel a tolóerőt a hajtóműben körbeküldött fénysugár haladási sebességének befolyásolásával generálják, rendkívül gyorsan tudják új útvonalra terelni benne a fényt. Anélkül, hogy lenne mozgó alkatrész a hajtóműben, eltekintve a fényvisszaverő tükrök (erőtérpajzsok) átállításától vagy a fényvezető optikai kábelek közti átkapcsolásoktól. Ezért tűnik úgy, hogy óriási a gyorsulásuk és kanyarodás nélkül tudnak új irányba fordulni.

Ezek után felmerül a kérdés: vajon az ICŰ-k egy nagyon fejlett idegen civilizáció járművei vagy az istenek (legfejlettebb értelmes lények) civilizációjának járművei? A mi számunkra ez igazából lényegtelen, mert mindkettő messze meghaladja a mi tudásszintünket és technológiai képességeinket. Már ahhoz évtizedek munkája kellett, hogy elméleti szinten megértsük és kidolgozzuk az ICŰ-k mozgásához szükséges időfizikát és még nagyon sok munka vár ránk, ha ilyen járművet szeretnénk építeni.

Az UAP jelenség kapcsán sokan amiatt aggódnak, hogy ezek a járművek veszélyt jelentenek ránk, mert összeütközhetnek a repülőgépeinkkel, hajóinkkal. Csakhogy akinek ilyen technológiája van, annak a biztonságos működtetéséhez szükséges távérzékelőkkel és az adatokat valós időben feldolgozó számítógépekkel is rendelkeznie kell. Így nem repül vakon és nem kell aggódnunk amiatt, hogy nekünk jön véletlenül. Az más kérdés, hogy ezek a járművek is meghibásodhatnak, balesetet szenvedhetnek rendkívüli körülmények között, de ez minden technológiára igaz.

Az idegenek láthatóan kerülik a velünk való kapcsolatfölvételt és a konfrontációt. Inkább elmenekülnek a vadászgépeink elől és úgy mozognak, hogy ne tudjuk őket célba venni a fegyvereinkkel. Így kizárt, hogy fenyegetést jelentenének a számunkra. Amíg nem ingereljük őket magunk ellen szándékos provokációkkal, békén fognak hagyni minket. Ahogy a gazda sem foglalkozik a kertjében mászkáló rovarokkal, amíg nem csinálnak nagy kárt a tulajdonában. Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a Föld igazi tulajdonosai és urai ők, nem pedig mi. Mi csak megtűrt albérlők vagyunk ezen a bolygón. Illene tehát eszerint viselkednünk.

Készült: 2025.11.23. - 25.

Vissza a tartalomhoz