HATÁSGYENGÜLÉS

A gravitáció, mint befelé, a forrásának irányába taszító fizikai hatás a 3 térdimenzióban a távolsággal négyzetes arányban gyengül. Vagyis kétszer messzebb a forrásától az ereje: 1/2^2, háromszor messzebb: 1/3^2, négyszer messzebb: 1/4^2, stb. Ennek oka, hogy míg a távolság (sugár) lineárisan nő, a hatáskeresztmetszet (felület), ami mentén eloszlik az erőhatás; négyzetesen. Ebből az időfizikai modell ismeretében számos következtetést levonhatunk, ami segíteni fog az n dimenziós atomfizikai modell fejlesztésében is. Az alábbiakban ezeket ismertetem röviden, a teljesség igénye nélkül.

1. NÉGY TÉRDIMENZIÓBAN

Logikus, hogy a hatáskeresztmetszet növekedése miatt 4 térdimenzióban a gravitáció gyengülése köbös. Tehát kétszer messzebb a forrásától az ereje: 1/2^3, háromszor messzebb: 1/3^3, négyszer messzebb: 1/4^3, stb. Emiatt a bolygók, holdak, csillagok, galaxisok sokkal közelebb kell, hogy keringjenek egymáshoz, hogy pályán tudjanak maradni és ne szakadjanak el egymástól. Tehát a 4tD-s univerzumokban sokkal kisebbek a holdrendszerek, bolygórendszerek, csillagrendszerek, galaxisok, galaxishalmazok, mint 3tD-ben. Az égitestek pedig sokkal nagyobbak lehetnek a gyengébb belső összehúzó erő miatt. Vagyis egy Föld méretű és tömegű bolygó a 4tD-ben kisebb felszíni gravitációval rendelkezik, ezért rajta a hegyek és fák lehetnek magasabbak, a légköre pedig vastagabb és kevésbé sűrű. A fekete csillagok kialakulásához sokkal nagyobb anyagtömeg szükséges, hogy a gravitációjuk elérje a fotinók visszatartásához szükséges mértéket és kialakuljon az eseményhorizontjuk. A csillagok fényének szétszóródása az űrben szintén köbös, tehát ugyanakkora távolságból halványabbnak tűnnek. Így távcsövekkel nem lehet olyan messzire ellátni a túltéri kozmoszban, mint 3tD-ben. Továbbá a biológiai lények számára lakható hőmérsékleti zóna is közelebb van a csillagokhoz.

A légköri hangok gyengülése szintén köbös, vagyis ugyanakkora távolságból halkabbnak tűnnek. Ez a folyadékokban és szilárd tárgyakban terjedő nyomáshullámokra is érvényes. A vegyi anyagok hirtelen szerkezet átalakulása okozta robbanások lökéshullámainak gyengülése is köbös, tehát a rombolóerejük sokkal kisebb területre korlátozódik. Gyakorlatilag nincs értelme robbanóanyagokat, bombákat használni egy háborúban, mert még az atomrobbanás is csak halk pukkanás lesz, szolid fényléssel. Ezért a 4tD-s élőlények teste valószínűleg nem rendelkezik hallószervvel és hangképző szervvel, a szemük pedig szokatlanul nagy térfogatú, hogy minél több fényt tudjon begyűjteni. Az elektromos mező gyengülése az elektronsűrűség csökkenése miatt szintén köbös. A mágneses téré viszont érdekes módon nem követi ezt a szabályt, mivel a kialakulása több anyagszerkezeti jellemző függvénye, amiket még nem ismerünk kellő részletességgel 3tD-ben. Így jelenleg nem tudjuk, milyen függvény szerint változik az egyes térdimenziószinteken?

A 4tD-s alfatéri szerinónak kisebb a térremegése, mint a 3tD-snek, ezért a hullámterének kisebb a térlengése, vagyis nagyobb a stabil zónája, aminek sugarán belül meg tudnak maradni benne a teremtmények. Ezt hívják a teremtésfilozófiában a halandók birodalmának, míg a 3tD-s univerzumot a holtak birodalmának (a biológiai testek egymást felfaló kialakítása miatt).

2. ÖT TÉRDIMENZIÓBAN

Az 5tD-s univerzumokban tovább gyengülnek a fizikai hatások. Tehát kétszer messzebb a forrásától a gravitáció ereje: 1/2^4, háromszor messzebb: 1/3^4, négyszer messzebb: 1/4^4, stb. A kültéri kozmosz emiatt még kisebbnek tűnik optikailag, így gyakorlatilag reménytelen feladat távcsövekkel feltérképezni a világűrt. Az égitestek olyan hatalmasak és annyira közel keringenek egymáshoz, hogy akár össze is érhetnek a légköreik. Hangok nincsenek, se robbanások. Az élőlények valószínűleg nem a fénysugarakat, hanem az időhullámokat érzékelik, mert azok akadálytalanul átmennek mindenen, de így is csak egy kis részét látják a környezetüknek. Az elektromos hatások jelentéktelenek, a mágneses tér változását nem ismerjük.

Az 5tD-s alfatéri szerinónak még kisebb a térremegése, mint a 4tD-snek, ezért a hullámterének minimális a térlengése, vagyis óriási a stabil zónája, amin belül megmaradnak benne a teremtmények. Ez a halhatatlan istenek birodalma, ahol ugyanakkor még van rá lehetőség, hogy az anyagi részecskék és a fotinók megsemmisüljenek, amennyiben kikerülnek innen az őskáoszba. Tehát ez a birodalom se tart örökké ténylegesen.

3. HAT TÉRDIMENZIÓBAN

A 6tD-s téridőben már nem tudnak anyagi részecskék kialakulni, valószínűleg azért, mert a fotinók sokszorozódása közben a hullámtereik képtelenek összetartani és egymáshoz kényszeríteni őket. Így fényláncolás és THZ sem alakul ki a fénysokaság körül (vagy ha igen, akkor túl gyenge az összetartáshoz), ami egyszerűen szétesik, majd a hullámtéri változások (az időhurkok deformációi) miatt leáll a fotinók szaporodása. Ezért a 6tD-s feltérben már csak szabadon röpködő monász szerinók és monád fotinók találhatók, akik akadálytalanul száguldoznak szanaszét a végtelenségig. Így itt - égitestek hiányában - gravitációról sem beszélhetünk. Ha lenne, akkor kétszer messzebb a forrásától ennek ereje: 1/2^5, háromszor messzebb: 1/3^5, négyszer messzebb: 1/4^5, stb. lenne.

A 6tD-s alfatéri szerinónak nincs térremegése, mert nem éri a 7tD irányából zavaró hatás, ezért a hullámterének nincs térlengése, vagyis kvázi a végtelenségig simatér marad. Ezért hívjuk a felteret a fénylények halhatatlan birodalmának, ahonnan a fotinók már nem képesek kirepülni az őskáoszba (térváltás nélkül, mivel nem lehet hozzá 7tD-s szerinót és sajátteret kelteni), így elvileg a végtelenségig megmaradnak benne. A 7tD-s kiterjedések képzésének elméleti lehetőségeivel később még foglalkoznunk kell.

4. KÉT TÉRDIMENZIÓBAN

Lefelé haladva a kiterjedések sorában a 2tD-s terek nem önálló téridők, hanem két 3tD-s téridő 4tD irányból történő térmetszése során jönnek létre. Ezekben a körlap formájú síkokban a gravitáció lineárisan gyengül, tehát kétszer messzebb a forrásától az ereje: 1/2^1, háromszor messzebb: 1/3^1, négyszer messzebb: 1/4^1, stb. Mivel az időhurkokat képtelenség síkba kilapítani egy teljes önkeltési ciklusidőre (csak annál sokkal rövidebb időtartamra lehet), nincsenek síkuniverzumok, sík szerinók, sík fotinók és sík anyagi részecskék. Viszont a 3tD-s fotinók és anyagi részecskék a saját kiterjedésükben mozogva akadálytalanul áthaladnak a térmetszéseken és közben a tachion forráspontjaik egy eszményien rövid időpillanatra felvillannak ott, gravitációs hatást keltve egymás számára. Ezt mi a 3tD-s terünkben nem látjuk, de mérjük és vákuum fluktuációnak nevezzük, mert olyan, mintha az ürességben, minden ok nélkül, hirtelen virtuális részecskék és energia keletkeznének, majd villámgyorsan elbomlanának. Valójában nem ez történik, hanem áthatolás a mi terünkön, ami bezavar az itteni eseményekbe.

Ha létezne 2tD-s alfatéri szerinó, akkor nagyon nagy lenne a térremegése és a hullámterének térlengése, a 3tD irányából érkező erőteljes zavaró hatások miatt, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné a síktere stabilizálását, vagyis nem lenne simatéri zónája, csak nemjártéri. A térmetszéseket a misztikusok síkuniverzumnak vagy falvédőnek hívják, noha fizikailag nem képeznek falakat és nem is védenek meg semmitől, mivel nem önálló téridők, hanem eredő jelenségek. A 3tD-s téridőben létező dolgokra akkor lehet komoly befolyásuk, ha egy nagy sűrűségű, tömör tárgy (bolygó, csillag) halad át rajtuk, de az ilyen parajelenségek rendkívül ritkák, így egyelőre nem tudjuk, milyen veszélyekkel járhatnak?

5. EGY TÉRDIMENZIÓBAN

Az 1tD-s terek szintén nem önálló téridők, hanem két 2tD-s térmetszés 3tD irányból történő síkmetszése vagy két 3tD-s téridő 5tD irányból történő térmetszése vagy egy 2tD-s térmetszés és egy 3tD-s téridő 4tD irányból történő térmetszése során jönnek létre. Ezekben az egyenes szakasz formájú kiterjedésekben a gravitáció nem gyengül, tehát kétszer messzebb a forrásától az ereje: 1/2^0, háromszor messzebb: 1/3^0, négyszer messzebb: 1/4^0, stb. Ami (1/0) végtelen lenne, de a nullával való osztást matematikailag nem értelmezzük, így fizikailag nullának kell tekintenünk.

Ez a kiterjedés nem azonos az egymással leszármazotti kapcsolatban létező időhurkokat összekötő időszállal, mivel bármely két időpont között kialakítható. Az első ilyen térszállal kezdődik maga a létezés is, amikor két okforrás taszítani kezdi egymást. Ezt megkülönböztetésül vízvonali időszálnak nevezzük, noha ténylegesen nem időszálról van szó, mivel az okforrások az őskáoszban nincsenek leszármazotti kapcsolatban egymással, így az információ sem megy át rajta azonnal oda-vissza. Azért hívjuk mégis "felemás" időszálnak, mert ekkor még nincs téridő, csak idősemmi állapot. Ami azért felemás, mert mindkét forráspontból csak a saját félegyenese látható, az origóból kiindulva.

A térszálakon áthaladó időhurkok forráspontjai is okozhatnak vákuum fluktuációs jelenségeket, de ennek hatása elhanyagolható, mivel nagyon ritkán fordul elő. Gyakorlatilag bármely két pontot (időforrást) összekötő szakaszt, bármilyen térdimenziószámú téridőben térszálnak tekinthetünk, amennyiben legalább az egyik létezik a másik számára. Mivel a hatás nem gyengül, a végtelenségig megmarad, tehát az erőssége nem távolságfüggő. Ez az őskáosz idősemmijében és minden téridő buborékban is érvényes alaptulajdonsága a létezésnek. Ezért mondjuk azt évtizedek óta, hogy az időhullámok nem gyengülnek el, nem szűnnek meg, csak terjednek kifelé a végtelenségig megállíthatatlanul és minden elért időforrásra hatást gyakorolnak, miközben átmennek rajtuk és megtaszítják őket.

Aki figyelt, észrevehette, hogy a gyengülés csak akkor nulla, ha a távolság értékének nulladik hatványa mindig nulla. Ez szembemegy azzal a klasszikus matematikai tévedéssel, miszerint minden szám nulladik hatványa egy. Egyben az időfizika alapjaival bizonyítja, hogy nullának kell lennie. Ha ugyanis egy lenne, akkor a gyengülés mértéke: 1/a^(n-1)=1/a^0=1/1=1 lenne, azaz minden távolságban az egységnyi erejű hatás egységnyivel csökkenne, ami: 1-1=0, majd: 0-1=-1, aztán -1-1=-2, stb. Csakhogy a nulla és a negatív hatás nem hatás, mert a létezésben (azaz a természetben) nincsenek negatív mennyiségek, ahogy nulla sem, ezért a nulla nem eleme a természetes számok halmazának. A nulla hatás megfelelne a megnyilvánulatlanságnak (nincs létezés), ami nem lehetséges, tehát egyértelműen hibás eredmény. A régóta fejlesztett időmatematikában tehát a számok nulladik hatványa nulla, amivel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Nulladik hatvány (2024, matematika) című írást, ami ettől a levezetéstől függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre.

Készült: 2025.10.19. - 22.

Vissza a tartalomhoz