A HULLÁMTÉR TORZÍTÓ MEGHAJTÁS MELLÉKHATÁSAI
A földönkívüli űrhajókkal kapcsolatba kerülő emberek sérüléseiről a következő megállapítások olvashatók az alábbi cikkben:
Forrás: https://index.hu/tudomany/2023/05/28/ufok-foldonkivuliek-jelek-kommunikacio-stanford-egyetem-professzor-garry-nolan/
Garry Nolan, a Stanford Egyetem Orvostudományi Kar Patológiai Tanszékének professzora, akadémikus, genetikus egy 2021-es VICE-cikkben azt állította, hogy korábban konzultált a CIA-vel és néhány repüléstechnikai vállalkozóval, akik felkérték, hogy vizsgálja meg olyan pilóták MRI felvételeit, akik közel kerültek a feltételezett UFO-khoz és az általuk generált mezőkhöz. Szerinte egyes pilóták komoly agysérüléseket szenvedtek.
A cikkben nincs szó arról, hogy pontosan hányan, kik, hol, mikor, milyen körülmények között, milyen agysérülésekkel kerültek be és mely MRI vizsgálókba? Amennyiben ez nem hoax, várható, hogy idővel egyre több ilyen eset fog napvilágra kerülni világszerte, ezért fel kell tennünk a kérdést. Miért és hogyan okoznak agysérüléseket egyes ICŰ-k (Idegen Civilizáció Űrhajója)? Az alábbiakban ezt a témát igyekeztem röviden körüljárni.
1. FIZIKAI ALAPOK
A szemtanúk beszámolói és a fényképek, videófelvételek alapján egyértelmű, hogy mindegyik idegen járműtípus a származásától, méretétől, alakjától függetlenül ugyanolyan vagy nagyon hasonló felépítésű HTH-kkal (Hullámtér Torzító Hajtányokkal) mozog, amit régen antigravitációs meghajtásnak neveztek, noha nem a gravitáció ellentét párjáról van szó. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Tolóerő (2024, űrhajózás) című írást. A HTH rendszer valamilyen anyag (szilárd, folyékony, gáz, elektonok) vagy fénysugár tömegét manipulálja, aszimmetrikussá téve annak gravitációs hullámterét, amitől egyik irányba vonzó lesz, másik irányba taszító hatású. Tehát nem antigravitációról, hanem gravitáció torzításról van szó fizikailag. A korai UFO észlelések óta folytatnak a Földön több helyen, főleg a katonai és egyes magánipari cégek fejlesztői titkos alapkutatásokat és alkalmazott kutatásokat ezen meghajtórendszerek tulajdonságainak megismerése és hasznosítása céljából. Ebbe beletartoznak az idegen űrjármű roncsok technológiai megoldásainak visszafejtésére irányuló titkos és máig letagadott kutatások is.
Az a tény, hogy az ICŰ-k közelébe került repülőgép pilóták testét közvetlen fizikai károsodás érte, világosan mutatja a hatás technológiai eredetét (nem pszichoszomatikus tünetekről van szó) és sok mindenre lehet következtetni belőle. Azt régóta tudjuk, hogy a gravitáció a tömeggel (sok időforrással) rendelkező ponthalmazok (különféle halmazállapotú anyagok, fénysugár) által gömbszerűen kisugárzott, fénysebességgel (pontosabban: emanációs sebességgel) terjedő hullámtér, aminek belső szerkezete van (nem homogén és folytonos), leárnyékolhatatlan (mindenen akadálytalanul átmegy), megállíthatatlan (kiterjed a végtelenségig) és visszaverhetetlen (de visszaverődésnek tűnő hatást kelteni képes). Az elért tömegekre gyakorolt vonzó hatása kiterjedve egyre gyengül, azaz a 3D-s téridőben a távolsággal négyzetes arányban csökken. Ezt egy módon lehet manipulálni: ha a kibocsátó forrását adott módon mozgatjuk, amivel gravitációs doppler effektust idézünk elő. A véges terjedési sebessége miatt a vele összevethető sebességgel mozgó forrása előtt össszenyomódik a gravitációs hullámtér, mögötte megritkul. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az: Idődoppler (2023, létfilozófia) című írást.
2. SÉRÜLÉSEK
Ahhoz, hogy egy embernek agysérülése legyen egy HTH közelében, csak annyi kell, hogy a teste belekerüljön a hajtómű által kisugárzott, modulált gravitációs hullámtérbe, túl közel kerülve hozzá. Ilyen eset például, ha az ICŰ elhalad egy repülőgép fölött, lefelé irányított tolóerővel. A hirtelen bekövetkező drasztikus változás lényegében úgy hat a testre, mint a gyorsulás. Mintha megütnék az illető fejét: agyrázkódást (sejtszintű zúzódásokat, molekuláris sérüléseket) szenved. Súlyos esetben ez eszméletvesztéssel, agykárosodással, halállal is járhat. Ráadásul az irányítását vesztett repülőgép kényesebb alkatrészei is eltörhetnek, tönkremehetnek, amitől leállhat a hajtóműve, a vezérlése és egyszerűen lezuhan a sérült gép az ájult pilóta miatt, aki még katapultálni sem tud belőle eközben.
A HTH-k tolóereje a berendezések kialakításától függően lehet széles kúp alakban szétterülő vagy keskenyebb nyalábba koncentrálódó. Ez a taszító hullámtér (a több tonnás emelőereje miatt) egy adott (még ismeretlen) távolságon belül lényegében összezúzza az útjába kerülő puha szöveteket, mint egy transzcendens kalapács. Valószínűleg a pilótáknak nem csak az agya sérült meg, hanem az összes belső szervüket, minden sejtjüket (és a szerves molekuláikat is) érintette a dolog valamilyen mértékben, csak erről nem esik szó a cikkben. Talán még föl sem fedezték ezt az orvosok. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Gravitációs rengések hatása a lelki érzékelésre (2024, létfilozófia) című írást.
Ha a repülőgépen van gyorsulásmérő, ami rögzíti az elszenvedett gravitációs lökés időpontját, irányát és nagyságát, a többi repülési adat és az ICŰ mozgásának összevetésével meghatározható, hogy a hatás akkor jelentkezett-e, amikor az ICŰ elhaladt a repülő fölött? Vagy amikor nagy sebességgel, sugárirányban távolodni kezdett a repülőgéptől? Ez esetben nyilvánvaló, hogy baleset történt és az idegen jármű pilótája nem törődött azzal, milyen kárt okoz a közelébe került földi gépnek és utasának manőverezés közben. Ha az idegen jármű pilótája tisztában van a gépének ezen képességével, az a lehetőség is felmerül, hogy szándékos károkozás, lényegében ellenséges támadás történt. Tehát előfordulhat, hogy az ICŰ pilótája csak azért irányít rá egy HTH sugarat a repülőgépre, hogy kiüsse a pilótáját, ismerve az emberi test érzékenységét a gyorsulásra. Így nem kell lézerágyúval (vagy más módon) tüzelnie az őt üldöző földi vadászrepülőgépre, hogy megszabaduljon tőle, ráadásul könnyen azonosítható fegyvernyomokat sem hagy rajta, vagyis nem egyértelmű (csupán a mozgása alapján valószínűsíthető) az ellenséges szándék.
A legokosabb, amit egy pilóta tehet, hogy nem vesz üldözőbe egy idegen űrjárművet (űrhajót vagy távirányított űrszondát), nem lő rá és főként nem kerül a gravitációs tolósugarába. Tehát nem halad át alatta és nem hagyja, hogy fölé kerüljön. Ha mégis erre utaló szándékot észlel az ICŰ részéről, akkor azonnal leborít és menekülni próbál. Persze a jobban megépített ICŰ-k képesek a HTH-k tolósugarát tetszőleges irányokba fordítani, így a hajótesthez képest oldalirányba is sugározhatnak vele. Vagyis az ICŰ (például: repülő csészealj) állásszöge nem jelent semmit a gyakorlatban. A közelsége az, ami számít. És amíg nem tudjuk meghatározni, hogy melyik idegen civilizáció, melyik járművének, melyik HTH-ja, milyen teljesítményen üzemeltetve, mekkora távolságból, mekkora sérüléseket képes okozni, a legjobb messze elkerülni minden ICŰ-t vagy annak tűnő objektumot.
3. SZERKEZETI KIALAKÍTÁS
Mindebből az is következik, hogy az ilyen hajtóművek a jármű utasaira is veszélyt jelentenek, ezért a saját fejlesztésű, HTH meghajtású járműveink tervezésénél nagyon nem mindegy, hová tesszük a hajtányokat a fedélzeten. És az sem mindegy, hogy ezek tolósugara rögzített irányú vagy mozgatható, azaz mekkora szögben sugározhat a járműtest függőleges tengelyéhez képest? Egy kisebb, pár kilós, könnyű felderítő drón HTH-inak tolósugara talán nem fog sérülést okozni, ha átrepül egy ember feje fölött. De egy nagyobb, sok tonnás űrkomp vagy óriás anyahajó már akkora tolóerőt fejt ki a földi gravitációval szemben, ami képes akár a felhőket is félretolni az útjából, illetve benyomhatja a puhább talajokat landolás közben.
Ha megnézzük a különböző UFO jelentéseket, fotókat, videókat, azt látjuk, hogy a legtöbb ICŰ korong vagy lapos háromszög alakú. De előfordulnak henger, pálcika formájú idegen járművek is. Ezekben körben, illetve a szélükön vannak elhelyezve a HTH-k, középen pedig az utastér található, ami így pont kívül esik a lefelé, illetve felfelé sugárzott aszimmetrikus hullámtéren. A járműtest kialakításának csak egy távirányított drón esetében nincs jelentősége, azok lehetnek gömb alakúak is. Feltéve, hogy a vezérlőrendszer és a különböző fedélzeti műszerek kibírják a rajtuk átmenő tolósugarat és nem törnek össze tőle.
Ahhoz, hogy sérülés nélkül besétálhassunk és odaállhassunk egy alacsonyan lebegő ICŰ alá, például azért, hogy fellebegjünk a kibocsátott gravitációs vonómezejében (fénylift) a fedélzetre, arra van szükség, hogy a robotpilóta minket észlelve oldalra fordítsa az utunkból a hajtányokat, hogy a sugaraik egy kúp palástja mentén szétterüljenek. Méghozzá úgy, hogy közben a jármű is stabilan megálljon a pozíciójában (és ne billegjen nagyon). Így a jármű alatt, adott helyeken biztonságos tartózkodni. Ha növényzet van a területen, az is károsodhat a tolósugaraktól. Nem egyszerűen lenyomják a füvet, elgörbítik az ágakat, letörik a gallyakat, leveleket és elűzik az állatokat, hanem roncsolják is a növényi szöveteket. Csak ezt még senkinek nem jutott eszébe megvizsgálni az ICŰ landolási zónákban.
4. RADIOAKTIVITÁS
Az alábbi cikkben egy 1993-as magyarországi UFO észlelésről van szó. A Békés-megyei Gerlán az erdőben, télen egy idegen űrjármű alacsonyan repülve letarolta a nyárfákat egy kb. 30 méteres területen, szabályosan letörve, levágva a felső részüket. A helyszínen 30 évvel később vizsgálódó ufókutatók megemlítik, hogy ennyi idővel az UFO észlelés után, az érintett területen még mindig a szokásosnál nagyobb radioaktív sugárzást mértek.
Forrás: https://www.beol.hu/helyi-kozelet/2024/08/ufo-roncskutatok-gerla-rejtely
Ha végigolvassuk az elmúlt cirka 100 év UFO észleléseit, az ezzel kapcsolatos vizsgálati anyagokat, azt találjuk, hogy meglepően sok helyen mértek az ICŰ landolás vagy alacsonyan lebegés területén gyenge radioaktivitást. Amire a mai napig nem született semmilyen magyarázat a tudomány részéről (azon kívül, hogy mindent tagadnak). Ez arra utal, hogy egy általános jelenséggel állunk szemben, ami egyben bizonyítja az idegen technológia jelenlétét is. Ezért az alábbiakban röviden felvázolok egy logikus hipotézist a radioaktív sugárzás okával kapcsolatban.
Az ICŰ leszállózónákban, a növényeken és a talajon mérhető radioaktív sugárzás oka nyilvánvalóan nem az, hogy "atommeghajtású" volt az űrjármű. Hanem, mert a tolósugár szubatomi szinten is hatással van az atommagokra. A gyengébb, instabilabb izotópokat bomlásra kényszeríti, mert gyakorlatilag szétrázza őket. Így a területen megtalálható természetes izotópok bomlása felgyorsul a tolósugár hatására. Ez az emberi testben is megtörténik, hisz a testünk kb. 70%-a víz, aminek deutérium tartalma nagyjából: 12-14 mmol/liter (1 mol víz: 18,0152 g, ami 18 milliliter). De a testünkben lévő kalcium, magnézium és minden más kémiai elem is tartalmaz izotópokat. Tehát a tolósugár sérülést szenvedett pilótákat mintegy belülről éri némi radioaktív sugárzás, ami járulékos DNS károsodást okozhat. Az orvosok talán még ezt sem fedezték fel.
Gyakori jelenség, hogy az ICŰ-k HTH-i fényesen világítanak a burkolaton kívül. Mintha fénylő felhő venné körül őket, ami különféle színű lehet. Ez egyrészt arra utal, hogy a tolósugár ionizálja a levegőt (annak különféle molekuláit a sugár szerkezetétől függően eltérő mértékben), illetve nyomáshullámokat kelt benne, ami (hasonlóan a hangsebességet átlépő repülőgépek mögött megjelenő ködlencsékhez) páraképződéssel jár. Ez szintén okozhat légköri radioaktivitást, tehát környezetszennyező. Ezt azért fontos tudni, mert ha a Földön is elterjednek az ilyen meghajtórendszerek, a működésük mellékhatásai számos problémát fognak okozni.
Másrészt a fénykibocsátást okozhatja az űrhajó erőtérpajzsa is, aminek fizikáját még csak most kezdtük felfedezni. Az ilyen transzcendens hullámtér annyira lelassítja a belecsapódó anyagokat (részecskéket, mikrometeorokat, lövedékeket, gázokat, folyadékokat), hogy azok nem tudnak rajta átmenni. A fényt viszont általában átengedi. Ezért az űrhajó utasai kilátnak, a külső szemlélők meg belátnak a pajzson keresztül. Ami alapesetben láthatatlan, viszont a róla visszaverődő dolgok sugárzása látható. Lehetséges, hogy a pajzsgenerátorból működés közben szivárog a fény. Lehetséges, hogy a pajzs hullámterén átszaladó fotinók úgy deformálódnak, hogy osztódni kezdenek és megsokszorozódnak. Vagyis több fényt ver vissza a jármű, mint amennyi megvilágítja. Ez az utasok számára is fényesebbé teszi a külvilágot, mintha a pajzs egy éjjellátó fényerősítő lenne. Az erőtérpajzs beállítható úgy is, hogy a fényt is visszaverje. Ekkor a lézersugárnak is ellenáll és a jármű helyett csak egy tükörszerűen fénylő felületet (gömböt) látunk.
Vannak olyan ICŰ-k, amik lopakodó tulajdonságúak, ezért nem látszanak a radarokon, de a meghajtórendszerük sugárzása akkor is nyomot hagy a környezeten. A világűrben és a távoli bolygók, holdak, aszteroidák felszínén ez nem jelent gondot, mert ott úgyis jelentős a kozmikus sugárzás. A földi élővilágot viszont nem kéne ilyesmikkel terhelni. Ezért mielőbb meg kell találnunk a módját annak, hogy környezetbarát HTH-kat fejlesszünk ki magunknak.
Készült: 2023.05.28. - 2025.04.21.
Vissza a tartalomhoz