TÉRMETSZÉSES ÁTVONULÁS

1. VANDENBERG UFO

Az UFO akták: megnyílik az ismeretlen című, 2024-es amerikai dokumentumfilm sorozat 2. évadának 1. részében szó esik arról, hogy 2003-ban a kaliforniai Vandenberg légitámaszponton a Boeing és alvállalkozói dolgoztak, katonai űreszközöket tesztelve és rakétákat indítva. Egyik reggel a bázis ügyeletes személyzete UAP-t (Unidentified Aerial Phenomena: Azonosítatlan Légi Jelenség) észlelt a levegőben. Egy majdnem futballpálya méretű, vékony vörös szélű, fekete alsó lapú négyszög (lapos téglalap) közelítette meg a bázist az óceán felől, majd alacsonyan lebegett az egyik rakétaindító torony fölött, kb. 45 másodpercig. Aztán továbbrepült a hegyek felé és eltűnt.

Még aznap este, éjfél után egy nagy, fehér fénygömb jelent meg az óceán fölött és közeledett a bázis felé. Amikor elérte a partvonalat, eltűnt és megjelent a helyén egy nagy, fekete, lapos téglalap. Ami ugyanúgy nézett ki, mint a hajnali UAP, csak nem világított a pereme vörösen, inkább halvány fehéres színűnek tűnt. Nem volt hajtóműve, nem világított, nem adott ki hangot. A bázis biztonsági személyzetét eléggé felidegesítette és megrémisztette a jelenség, ezért biztonsági riasztást adtak ki. De mielőtt a bázis védelméért felelős vadászgépek felszállhattak volna, az objektum elszáguldott a part mentén és eltűnt. Az eseményről hivatalos rendőrségi feljegyzést készítettek és tanúvallomást tettek: Chaz King és Jeffrey Nuccetelli ügyeletes biztonsági tisztek. Ebben UFO-ként említik az objektumot. Mivel nem volt protokoll az incidensre nézve, minden információt továbbítottak a parancsnokságra. A következő eligazításon a felettes tisztek "engedély nélküli repülőgép leszállásnak" nevezték az eseményt, elbagatellizálva az egészet.

Húsz évvel később az esemény dokumentumait megvizsgálta az AARO (All-domain Anomaly Resolution Office: Teljes területre vonatkozó Anomália Feloldó Iroda) ügynökség, ami azzal szembesült, hogy a bázis nem őrzött meg semmilyen dokumentumot, biztonsági kamera felvételt, radar adatot a két rendkívüli eseményről. Mintha azoknak semmi jelentőségük nem lett volna. Egyedül Nuccetelli biztonsági tiszt rendőrségi feljegyzése maradt meg róla. Így 2023-ban hivatalosan megállapították, hogy nincs semmi bizonyíték arra nézve, hogy az észlelt UAP földönkívüli technológiát képviselt volna.

Vajon mi történhetett valójában? Mert az nyilvánvaló, hogy nem természeti jelenségről és nem a földfelszíni emberiség által okozott jelenségről van szó. Tehát nem egy titkos katonai technológiai eszköz ment át kétszer is a Vandenberg bázis fölött (anélkül, hogy elfogták vagy lelőtték volna), amit az amerikai légierő vagy valamelyik másik ország hadserege fejlesztett ki. Ilyen típusú, lapos UAP-kat egyébként sokan, sokfelé észleltek már a világban, ennek ellenére az UFO kutatók valamiért nem sorolják be őket a különféle méretű és alakú ICŰ-k (Idegen Civilizáció Űrhajója) közé, amik leggyakoribb formái: csészealj, szivar (henger), háromszög, gömb, bumeráng.

Például St. Louisban 2014 szeptember 1-én este 9 óra 7 perckor átrohant a város fölött egy szürkésfehér téglalap, amit a Fox 2 tv csatorna véletlenül filmre vett élő adásban. Források erről:
1. https://www.ufosightingsdaily.com/2014/09/square-ufo-causes-lightning-storm-over.html
2. https://fox2now.com/news/trending/was-a-ufo-captured-during-a-st-louis-newscast-we-analyze-the-footage/

Két lehetséges magyarázat van az ilyen rendkívül lapos ICŰ-kre és az észlelések részletei arra utalnak, hogy mindkettő igaz lehet az egyes esetekben. Az alábbiakban ezeket ismertetem röviden.

2. ALAKVÁLTÁS

Alakváltó nanorobot rajból álló űrszonda: ami képes síkba kiterjeszteni magát, hogy minimalizálja az oldalsó profilméretét. Így nem látszik a radarokon, mert túl vékony hozzá. Ehhez a repülést biztosító hajtóműveknek, érzékelő műszereknek, számítógépeknek, adattárolóknak, kommunikációs eszközöknek és egyéb fontos berendezéseknek benne kell lenniük minden egyes nanorobotban, mert az űrszonda csak így képes lebegés közben átrendeződni folyékony vagy porfelhő halmazállapotú alakváltással. Gyakorlatilag bármilyen formát fölvehet, álcázva magát és megtévesztve a szemlélőit.

Tudunk már olyan UAP észlelésről (videófelvétel is van róla), amikor az alacsonyan repülő, kis méretű ICŰ-t rakétával találták el, mire a robbanástól csúnyán deformálódott, de nem esett szét és nem zuhant le, hanem pörögve továbbrepült és fokozatosan alakot váltva, visszarendeződött a korábbi formájába. Az irányítói megtehették volna, hogy kitérnek vele a rakéta elől vagy egyszerűen lelövik azt, de mivel az amerikai katonák megfigyelték a szondát, úgy döntöttek, szándékosan megmutatják nekik, hogy az ő járművüket nem lehet lelőni. Tehát ez egy technológiai bemutató és erődemonstráció volt a felszíni emberiség számára, amivel finoman jelezték: ne is próbálkozzunk erőszakkal a gépeik ellen, mert hiábavaló tüzet nyitni rájuk.

A Jemen partjainál 2024 október 30-án látott és Hellfire rakétával meglőtt UAP-ről készült videót az amerikai kongresszus vizsgálóbizottságának is bemutatták.
Források erről:
1. https://abc7.com/post/ufo-hearing-newly-released-video-appears-show-us-missile-bouncing-off-object/17784906/
2. https://www.youtube.com/watch?v=eYhViuizq-w

3. TÉRMETSZÉS

Ha egy ICŰ 4tD-s (térdimenziós) sajátteret kelt maga köré a térváltóművével és ebben elfordítja a 3tD-s hajótestét, majd redukálja a sajátterét 3tD-ssá, akkor térmetszésben fog létezni a mi univerzumunk 3tD-s csillagterével. Vagyis mi csak a 2tD-s síkmetszetét fogjuk látni, ami átlóg a kiterjedésünkön. Ezen síkmetszet elvileg üregesen átlátszó kéne, hogy legyen, amennyiben a jármű belső terén halad át. Csakhogy a Vandenberg bázis fölött látott UAP síklapja egy tömör, összefüggő négyzetnek tűnt, ami akkor fordulhat elő, ha teljes egészében a burkolat anyaga hatol át a mi terünkön. Lényegében belógatták nekünk az űrhajójuk egyik oldalát, demonstrációs céllal. Kifejezetten egy fejlett technológiákat tesztelő katonai bázisunk fölött, hogy az igazi szakértők, mérnökök és technikusok lássanak ilyesmit, akik remélhetőleg érteni fogják, mi történik?

Ezzel több fontos információt is elárultak nekünk az ICŰ irányítói. Megmutatták, hogy képesek a térváltásra és könnyedén elforgathatják 4tD-ben a 3tD-s űrhajójukat. És így is tudnak repülni a sajátterükben, precízen megmaradva a térmetszésben hozzánk képest. Anélkül, hogy a síkmetszet elmozdulna a hajójuk törzse mentén és emiatt a négyzet megváltoztatná az alakját, méretét, illetve belül lyukassá válna. Amihez olyan érzékelőkre van szükségük, amikkel jól látják a térmetszést és képesek kiegyenlíteni a Föld lokális téridő buborékának apró térremegéseit (4tD irányú hullámzását).

Egy síklapú térmetszés vastagsága (3tD-ben) gyakorlatilag nulla, ezért azt gondolnánk, hogy akármilyen anyagból készült az ICŰ burkolata, a benne lévő elemi részecskék közül mindig csak néhány jelenik meg aktuálisan ebben a síkban. Vagyis csupán itt-ott villan fel átmenetileg egy-egy fénykvantum egyik-másik tachionja, amikor az időhurokban körbeszáguldva épp metszi ezt az eszményi vékonyságú síkot. Tehát a beágyazási környezetéből nézve csak egy halovány, ködszerű derengést (kísértetet!) kéne észlelnünk belőle, ahogy ezen tachionok kibocsátanak felénk egy rövidke időhullám réteget, ami taszítóan hat a 3tD-ben két oldalról felé száguldó fénykvantumokra, láthatóvá téve az egyébként láthatatlan jelenséget. Tehát nem láthatnánk egy tömör, átlátszatlan, fekete lapot.

Ez vagy arra utal, hogy a burkolat valami egészen különleges, nagy sűrűségű anyagból készült vagy rendkívül forró volt, tele fénykvantumokkal, amik sűrűn kitöltötték az anyagi halmaz részecskéi közti térközöket. És ezt is látjuk a Vandenberg UFO beszámoló esetében: az éjszakai átvonulás előtt ugyanis a bázis személyzete egy fényesen világító, fehér fénygömböt látott a tenger fölött. Ez volt az ICŰ, bent a mi 3tD-s terünkben. A burkolatát erősen kivilágították, hogy az emberek biztosan felfigyeljenek rá. Aztán elforgatták a hajótestet 4tD-ben és a síklapjával odamanővereztek a bázis fölé. A nappali esetnél ugyanez történt, csak akkor valószínűleg senki nem vette észre a közeledő járművet még 3tD-s állapotában, ahogy világított a hajnali égen. Talán ezért ismételte meg a jármű pilótája később a manővert, hogy egészen biztosan lássák a földről, minél többen. És elgondolkodjanak rajta...

A négyzetlap oldalai (alul és felül) valójában nem feketék, hanem színtelenek és fényvisszaverő tulajdonságúak, tehát nem megy át rajta se a fény, se a levegő. Átlőni sem lehet rajta, bár nem tudunk róla, hogy bárki megpróbálta volna? Azért tűnik az alsó oldallapja sötétnek, mert véletlenszerűen szórja szét a ráeső fényt, ami a talajról kiindul, ezért a fénysugarak elvesztik a hullámhosszukat. Gyakorlatilag gyenge infravörös hősugárzást kéne észlelnünk ilyenkor, ahogy elrepül fölöttünk a síklapja. Felülről ránézve a Napfény miatt világosabb színtelennek kéne látnunk, amin a megfelelő szögből nézve megcsillanhat a Nap tükörképe.

A négyzetlap vékonyka oldalélei a hajnali eset során vörösen, az éjszakai eset során fehéresen világítottak. De nem azért, mert a gyakorlatilag nulla felületű élek visszaverték a 3tD-s környezet természetes fényét. Hanem, mert a világító burkolat kifelé, az űrbe sugározza a fényét a jármű sajátterében. Tehát belőle a fénykvantumok a síkmetszet széleinek irányába távoznak. Így előfordul, hogy egy-egy fotinó akkor halad át a térmetszésen, amikor az időhurka épp 2tD-ssá válik egy rövid pillanatra.

Normál körülmények között egy 3tD-s fotinó időhurka gömbszerű, mert benne az egymást kergető tachionok pályavonala egy térbeli görbét ír le a szívzóna körül. Ha képzeletbeli egyenesekkel összekötjük ezeket a tachion forráspontokat, akkor egy torzult kockaszerűséget kapunk, aminek hiányzik az egyik sarka (ahol épp nincs tachion). Az időhurok önkeltési folyamata során ez a torz kocka ütemesen és rugalmasan változtatja az alakját a tachionok mozgása miatt. És eközben egy eszményien rövidke pillanatra előfordulhat egyes önkeltési ciklusok során, hogy a tachionok pont egy 2tD-s síkra esnek, azaz kilapul a kocka nyolcágú fénycsillaggá. Ha eközben pont a térmetszésben tartózkodik, egy síkban vele, akkor akadálytalanul áteshet rajta a környező hullámtér taszításai miatt. Vagyis a fénykvantum kilapulva átcsúszik a résen az ICŰ sajátteréből a mi téridőnkbe. És itt fog újra kidomborodni torz kockává, majd továbbrepülni, amerre az itteni hullámtér taszítja. Ezért lehet látni az eszményien vékony peremét a síklapnak, mert átjön rajta az ICŰ fényének egy kis része.

Amit azért láttak a szemtanúk először vörösnek, mert valamilyen okból szabályos ütemben szaggatva jött át a fény az ICŰ sajátteréből. Majd azért látták másodjára fehéresnek, mert véletlenszerűen, nem ritmikusan pulzálva jött át a fény. Ez valószínűleg a Föld sajátterének térremegéseivel lehet összefüggésben, aminek hullámzása befolyásolja a térmetszés pozícióját, a síkra merőlegesen imbolyogtatva (rezegtetve) azt a burkolathoz képest. Ezt a mi terünkből nézve nem lehet észrevenni, mivel mi együtt remegünk a sajátterünkkel egész életünkben, ami számos stabilizált (térfeszített) térforrás sajátterének kompozitjából áll össze, amik közel kiegyenlítik egymás természetes térremegéseit.

És hogy honnan tudjuk mindezeket? Onnan, hogy Magyarországon a 90-es évek eleje óta folyik időfizikai alapkutatás, aminek kezdettől fontos részét képezi az UFO jelenségek vizsgálata is. Akkoriban jelentek meg a hazai médiában az első UFO észlelésekről szóló hírek, képek, videók, amik sokak figyelmét fölkeltették. De nagyon sok időbe és rengeteg munkánkba került, mire sikerült odáig eljutnunk a teremtésfilozófiai világmodellünk fejlesztésében, hogy érthetővé és magyarázhatóvá váljanak az ilyen parajelenségek. Most, hogy már értjük ezek fizikai alapjait, van rá esélyünk, hogy ennek segítségével saját tértechnológiákat fejlesszünk ki. És egyszer majd nekünk is legyenek ilyen dimenziójáró űrhajóink. Ami tegnap még sci-fi volt, ma már tudomány, holnap pedig gyakorlati alkalmazás lesz a számunkra. De ehhez még nagyon sok munkára lesz szükség.

Köszönjük az ICŰ-k pilótáinak, hogy szorgalmasan itt repkednek fölöttünk és évtizedek óta hagyják magukat megfigyelni, lefotózni és videóra venni. Nagyon sokat tanultunk a gépeik viselkedéséről és ennek alapján a fizikai valóság szerkezetéről. A kormányaink és az akadémiai tudományunk letagadhatja mindezt, a katonáink és titkosszolgáink titkolózhatnak előttünk, de a civil kutatás (a közösségi tudomány) nyilvánosan és megállíthatatlanul halad előre nélkülük is. És egyre több parajelenségről derítjük ki, milyen fizikai folyamatok állnak mögöttük?

Készült: 2025.11.26. - 30.

Vissza a tartalomhoz