LELKI VESZÉLYEK
A különböző típusú és méretű lelkeket évmilliárdok óta olyanra tervezik és gyártják az ezzel foglalkozó istenek, hogy technikai és fizikai értelemben a lehető legellenállóbbak legyenek a különféle meghibásodásokkal, sérülésekkel szemben. De bármilyen strapabíróak is, a lelkek sem bírnak ki mindent. A teremtésben számos olyan veszélyes körülmény, extrém élethelyzet előfordulhat, ami megrongálhatja, károsíthatja, tönkreteheti vagy elpusztíthatja őket. Az alábbiakban ezeket igyekeztem felsorolni, a teljesség igénye nélkül, hisz még rengeteg mindent nem tudunk a lelkekről, az univerzumról és a teremtésben előforduló különféle veszélyekről. A témával kapcsolatban érdemes elolvasni a: Lélektani kutatások (2021, létfilozófia), valamint a: Lelkek építése, javítása (2023, létfilozófia) és a: Gravitációs rengések hatása a lelki érzékelésre (2024, létfilozófia) című írásokat.
1. VESZÉLYEK
A lelkeket veszélyeztető fizikai jelenségek, működési körülmények azok, amik megrongálhatják, üzemképtelenné tehetik vagy elpusztíthatják őket. Ezek közül a már ismertek a következők:
1.1. GRAVITÁCIÓS CSAPDÁK:
Minden nagy tömegű égitest gravitációs csapda, aminek felszínén a szökési sebesség nagyobb, mint egy lélek maximális emelőereje, amivel mozgatni tudja magát a térben. Ha erre lezuhan, odatapad a felszínéhez és nem tud többé felszállni róla. Szerkezetileg talán nem törik össze, illetve nem torzul el, de ezt sem lehet kizárni. A fő gond ekkor, hogy ha nem tud térváltással kifordulni onnan az őskáoszba valami okból, akkor örökre ott ragad. Az űrből lezuhanó gáz, por, mindenféle törmelékek fokozatosan betemetik. Ha fényben gazdag a környezet, akkor gyorsan túlhevül, megolvad és szó szerint elég, atomjaira hullik szét a szerkezete. Ilyen gravitációs csapdák a fehér törpe csillagok, neutroncsillagok, fekete lyukak.
A lélek maximális emelőereje az önsúlyától és a tolóerő generálásra felhasználható fénytartalmától függ. Az önsúly típusfüggő, hogy milyen atomokból, milyen belső szerkezetűre (üregesre) van kialakítva a lélek, illetve mekkora a mérete? Mert egy kétszer nagyobb átmérőjű lélek térfogata nyolcszor nagyobb, tehát azonos belső szerkezeti jellemzők esetén jóval nagyobb lesz a tömege. A tolóerő generálása egyrészt a lélekben körbepattogó fénykvantumok mennyiségétől függ, ami intenzív fotinó másolással és fényvisszatartással növelhető. Másrészt attól függ, hogy a fotinók mozgási sebességét mennyire lehet irányfüggő módon aszimmetrikussá tenni, mert ez határozza meg a komplex hullámterük taszítási vektorainak különbségeit a haladási és érkezési irányokban. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Tolóerő (2024, űrhajózás) című írást.
1.2. ELÉGÉS:
A legtöbb lélek szén atomokból van felépítve, tehát lényegében egy mesterséges nanogyémánt porszem az egész. A gyémánt oxigén jelenlétében könnyen elég szén-dioxiddá (kékes lánggal), 720-800 Celsius fokos tartományban. Földi légkörben 850-1000 fokon gyullad meg. 1700 fokon oxigénmentes közegben is "elég". Ilyenkor elektromos áram (villámcsapás) hatására nitrogén gázban grafittá alakul át és porrá törik. Vagyis a túlzott hőhatásnak kitettség súlyosan károsítja a lélek burkolatát, belső szerkezetét, gyakorlatilag megolvasztja és elgőzölögteti az egészet. Erre mondjuk azt, hogy elégett a lelke a pokol tüzében. Az égési folyamat előidézhető nagy energiájú lézersugárral (vagy koncentrált fényszál besugárzással) is, illetve azzal, ha egy csillaghoz túl közel kerül az illető. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Spontán égés (2021, létfilozófia) című írást.
Egyes lélek fajták burkolata rendelkezik egy fényvisszaverő pajzsréteggel, ami lehetővé teszi egyrészt a benne tárolt fény visszatartását, másrészt a külső fénysugárzásoknak való ellenállást, de a torlódási frontokat ez sem állítja meg. Tehát a lélekbe belecsapódó fotinók komplex hullámterei akadálytalanul átmennek rajta és megdobálják, megtaszigálják az atomjait alkotó részecskéket, valamint a fényszálait alkotó fotinókat. Erre mondjuk azt, hogy "megrázó" élmény. Mindez lényegében hőzajként és információs zajként jelentkezik, mert felülírja a fényszálban tárolt emlékeket, tönkretéve az élményfilmet. Ha ez meghalad egy kritikus mértéket, működésképtelenné válik a szellem, mert csak értelmezhetetlen zagyvaságok maradnak benne. Az ilyeneket hívjuk értelmi sérülteknek vagy szellemi fogyatékosoknak.
1.3. BERAGADÁS:
Az alacsonyabb sűrűségű, puhább anyagokon (gázok, folyadékok, szerves anyagok) képesek a lelkek közvetlenül, nyers erővel áthatolni. Ezért tudunk belerepülni a fejünkbe, illetve kiröppenni onnan, mert a porszemnyi, gyémánt keménységű lélek félretolja maga előtt az atomokat, molekulákat, híg sejteket. A sűrűbb, keményebb anyagokban (sziklák, fémek, üvegek) viszont akkora lehet a közeg ellenállása, hogy szó szerint beleragad a lélek. Lelassul, majd elakad benne és ha kifogy a mozgatásra használt fényből, nem tud megmozdulni, amíg újra nem töltődik. Térváltással innen ki lehet jönni, viszont ha a lelket övező védőpajzs nem határolja el rendesen a burkolat szén atomjait a környezettől, előfordulhat, hogy megfelelő körülmények között kémiai kötések jönnek létre a közeg anyagaival. Azaz rárakódik, ráépül egy csomó fölösleges atom, amiktől nehezebbé válik, szó szerint megköt az anyagban az illető és kvázi örökre ott ragad. Erre mondjuk azt, hogy megkérgesedett a lelke, illetve rákövesedtek a bűnei.
Feltételezhető, hogy a folyékony ragasztó anyagok (pl.: cián-akrilátok) ugyanerre képesek. Ezért érdemes a szilárd tárgyakba nem belehatolni, inkább meg kell kerülni vagy térváltással átugrani őket. Nyilvánvalóan vannak olyan anyagok is, amikbe bele sem lehet hatolni lélekkel, annyira kemények, mint a gyémánt, korund, topáz, bór-nitrid, smaragd, stb. Ezekről simán visszapattan az illető, talán még benyomni sem tudja a felületüket, maximális tolóerővel se. Valószínűleg a legtöbb acél ötvözet és nehézfém is ilyen.
Mindezek miatt mesterséges lélekcsapdák, lélekbörtönök is építhetők, ahol foglyul ejthetők az óvatlanabb lelkek. Lehetséges, hogy istenek ezen a módon fékezik meg a túl sok gondot okozó teremtményeiket, hosszabb-rövidebb időre kivonva őket a forgalomból, amíg lecsillapszanak vagy átprogramozásra nem kerülnek. A misztikusok és okkultisták közt például régóta terjedő pletyka, hogy Kheposz fáraó lelkét (aki egy arkangyal és a magyarság lélekcsoport felügyelőjének reinkarnációja volt) a Naprendszert felügyelő istenek büntetésül bezárták a később róla elnevezett Nagy Piramisba valahová, amiért megpróbálta az ősi szerkezetet restaurálni és újra üzembe helyezni (amit Atlantisz pusztulása előtt építettek az istenek a bolygó megmentése érdekében), hogy megváltoztassa vele a Föld forgását, keringési pályáját. Állítólag csak a teremtési korszak végén, a következő ítéletnapkor szabadul majd. Továbbá arról is tudunk, hogy a fejlettebb idegen civilizációk olyan erőtér pajzsokkal védik az űrhajóikat, űrállomásaikat, felszíni támaszpontjaikat, amiken szintén nem lehet lélekkel áthatolni. Ha ezt még térzavarással is kombinálják, hogy megakadályozzák a térugrásokat, akkor távol tarthatják maguktól a parafelderítőket, hívatlan kíváncsiskodókat, ellenséges kémeket, szabotőr lelkeket, stb.
Ehhez a témához tartozik, hogy a lelkek véletlenül vagy szándékosan megrongálhatják a puhább anyagokat azáltal, hogy átmennek rajtuk. Ha például egy lélek szeretne testet ölteni, de azt látja, hogy a szülei óvszert (vagy pesszáriumot) használnak közösüléskor, próbálva megakadályozni a megtermékenyítést (mert ők nem akarnak gyereket), akkor megteheti, hogy néhányszor átmegy az óvszer rugalmas anyagán, mikroszopikus lyukakat ütve rajta. Amiken már átférnek a spermiumok. Mire a párocska észbe kap, már van egy hívatlan vendég az életükben. De ezen a módon a műanyag csomagolóanyagok is kilyukaszthatók, ami azért izgalmas, mert lehetne olyan kísérletet végezni, hogy megkérünk egy kísértetet, menjen át egy ásványvizes palack anyagán, az előre bejelölt helyen. Ha ott szivárogni kezd belőle a víz, akkor a kísérlet sikeres volt. Ez egy könnyű módszer a nagy szkeptikusok gondolkodóba ejtésére. Mert ezt aztán tényleg nem könnyű kimagyarázni. Mellesleg pedig: a lyuk mikroszkópos vizsgálatával precízen meghatározható a lélek hatáskeresztmetszete (átmérője, profilja).
1.4. ELVESZÉS:
A szabadon röpködő lelkek gyorsan, nagy távolságokra eljuthatnak. Ha teret is képesek váltani, bármelyik párhuzamos téresszenciába, szeparált univerzumba átmehetnek. Így könnyen eltévedhetnek, ha nem tudják megjegyezni az általuk megtett útvonalat. A csillagterekben viszonylag könnyű tájékozódni, mert rengeteg csillag található bennük, amik világító támpontokként szolgálnak, segítve a navigációt. Hisz mindnek egyedi a mérete, színe, fényessége, fényváltozása, távolsága és iránya. Az őskáoszban viszont sötét van és hideg. Vannak ugyan támpontok (okforrások, térforrások), de ezek irányát, távolságát meghatározni jóval nehezebb. Ha túl messzire eltávolodik a lélek a csillagterektől térugrás közben, s elveszíti a navigációs irányadatait, odakint annyira eltávolodhat az őskáoszban, hogy végül nem talál vissza, csak bolyong a feneketlen mélységben. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Tisztítótűz (2021, létfilozófia) című írást.
Mivel nincsenek külső vonatkoztatási pontjai, az idő telését sem tudja mihez viszonyítani. A csillagterekben a környező dolgok mozgási, változási sebessége ad támpontot az eltelt időtartam megbecsléséhez. Az őskáoszban viszont a lélek csak a belső órájához tudja viszonyítani az eltelt időt, ami alapesetben fénysebességgel ketyeg. Ha megváltozik a körbepattogó fényszál mozgási sebessége (a belső közeg fékező hatása miatt, ami szükséges a térbeli mozgatóerőhöz), akkor a szubjektív sajátidő észlelése is megváltozik. Miközben a csillagtéri univerzumban eltelik 1 másodperc, a külső ütemadók nélkül maradó lélek belső órája úgy felpöröghet, hogy számára ez 1000 másodpercnek tűnik. Ha a belső órájának adatait is elveszíti valami okból, akkor már csak az élményfilmjének felidézési sebességéhez tudja viszonyítani az időt, ami viszont akár másodpercenként is teljes egészében lepereghet a tudata számára (hisz a fényszál fénysebességgel pattog körbe benne). Tehát minden tényleges másodpercben újra átél több évtizednyi életeseményt (ez is időhurok, csak másképp). Ezt hívjuk örök kárhozatnak.
1.5. RÉSZECSKESUGÁRZÁSOK:
A csillagterek és a szórványterek tele vannak minden irányba röpködő, különféle anyagi részecskékkel. Ezek többnyire: protonok, elektronok, neutronok, de bőven vannak köztük hidrogén atomok és molekulák, hélium atomok, hélium atommagok, egyéb nehezebb atomok és molekulák is, amik a csillagokból, bolygókból, holdakból, üstökösökből, gázfelhőkből szóródnak szanaszét és a korábbi ütközéseik, valamint a gravitációs terek eredői határozzák meg a mozgási irányukat és sebességüket. Egy emberi lélek átmérője ezeknek kb. 10-15 ezerszerese, tehát kifejezetten óriási hozzájuk képest. Mégis, a térben gyorsan mozogva minden ütközés ezekkel a részecskékkel elég kellemetlen élmény, mivel a relatív sebesség különbség sokszorosa lehet egy puskagolyóénak. Amikor hiperszonikus (vagy kozmikus) sebességgel belevág egy elemi részecske egy lélekbe, az erőtérpajzsa általában visszaveri azt. De a torlódási frontja akkor is átmegy rajta és megrázza a lélek belsejét. Ami egyben impulzusnyomaték átadást is jelent, tehát megtaszítja picit a lelket, befolyásolva a mozgásirányát. Sok ilyen ütközés eléggé döcögőssé, kellemetlenné és pontatlanná tudja tenni a térbeli mozgást, ezért az űrben grasszáló lelkek általában inkább térugrásokkal közlekednek és minél sűrűbb a közeg (a világűr sugárzási szintje, gáztartalma), annál lassabban mozognak benne.
Baj akkor történik, ha bármilyen okból meghibásodik vagy kikapcsol az erőtérpajzs, esetleg muszáj kinyitni, például a hulladékfény kieresztése miatt. Ilyenkor a lélekbe belecsapódó részecskék simán átmennek a gyémántrács szerkezeten és egyrészt károkat okoznak benne, például kiütve egyes atommagokat, elektronokat a helyükről, másrészt szétzilálják a fényszálak fotinó nyalábjait, rontva az információ tartalmukat. De megrongálhatják a különféle belső alkatrészeket is, a fényprocesszort, a pajzsgenerátorokat, az időszálas átjátszókat, a fénylassító metaanyagi közeget, stb. Ezen hibák (közismertebb nevükön: lelki sérülések) jó része kritikus abból a szempontból, hogy önállóan képtelenség kijavítani. Tehát csak lélekgyárban javítható. Ahová viszont el is kéne jutni valahogy. Az ilyen lelki sérültekre mondjuk azt, hogy lököttek, ütődöttek, szélütöttek (megütötte őket az idő mindenen átfújó szele).
1.6. ÜTKÖZÉSEK:
A lélek méretével összevethető (hasonló) nagyságú, illetve annál nagyobb méretű, tömegű, sűrűségű, nagy keménységű tárgyakkal (porszemekkel, kavicsokkal) való nagy sebességű ütközések extrém gyorsulást jelentenek a lélek számára, amikor visszapattan róluk. Ha ez túllépi a biztonságos értéket, különféle szerkezeti sérüléseket, torzulásokat, töréseket, működési hibákat okozhat. A lelkek ugyan képesek észlelni a feléjük közeledő nagyobb tárgyakat, de nagy relatív sebesség különbség esetén kritikus mértékben lecsökkenhet az észleléstől a becsapódásig eltelő idő. Ha nem figyel az illető, azaz nem elég éber és nem gondolkodik teljes sebességgel, nem tud kitérni előle. Magának a kitérésnek is van egy időtartama, a szándék megszületésétől a tolóerő generálásán keresztül a kellő irányú és nagyságú elmozdulás kivitelezéséig. Ha az észlelési idő ennél kevesebb, az ütközés elkerülhetetlen.
Az erőtérpajzs a működési tulajdonságaitól függően lehet vékony és kemény vagy vastag és puha, esetleg mindkettő, egymásba ágyazva. Ekkor a közeledő tárgyak előbb fokozatosan lassulnak le a vastag taszítómezőben, majd kritikus közelségbe érve keményen eltaszítódnak a vékony taszítómezőben. Ez csökkenti valamelyest az impulzusnyomaték átadás eredményeként keletkező gyorsulást. De a nagy tömegű és kemény felületű tárgyak ekkor is gyakorlatilag fékeződés nélkül csapódnak neki a lélek védőpajzsának, amit jobb elkerülni. Az erőtérpajzsok fizikájáról és a keltésükhöz szükséges technológiáról később lesznek publikációk.
1.7. TÚLMELEGEDÉS:
A lélekben körbepattogó fényszál nyalábokból különböző okokból, folyamatosan vagy bizonyos körülmények hatására kiszóródnak a fotinók és ide-oda pattogni kezdenek az atomrács szerkezetben. Ez hőzajt jelent, mert növeli az atomok gerjesztettségi szintjét, tehát gyakorlatilag melegíti a lelket. A fényszóródás ismert okai közé tartozik: 1. A fényszálak áthaladása egymáson (fénymetszés), amikor a fotinók kiütik egymást a nyalábból a torlódási frontjaikkal, olyan közel haladnak el egymáshoz. 2. A túl nagy gyorsulás, amikor a lélek hirtelen elmozdul valamerre, miközben a benne, két tükör közt repülő fotinók tovább haladnak, tőle függetlenül egyenes irányban. Ha a nyaláb eltérülése nagyobb a megengedett értéknél, a visszatérítő és újrafókuszáló rendszer nem tudja helyes irányba terelni a fénykvantumokat, amik rossz irányba pattannak vissza a tükörről vagy teljesen elvétik azt. 3. A lélekcellák üreges belsejében szabadon röpködő elemi részecskék: elektronok, protonok, neutronok, hidrogén és hélium atomok szintén eltérítik a rajtuk áthaladó fotinókat. Ezek lehetnek belül keltettek (a fényteremtő egységben képződnek spontán, mellékesen) vagy kívülről beszivárgottak.
Ha a lélek burkolata teljesen le van zárva tükrökkel, hogy a fény és a részecskék ne tudjanak kijutni belőle (ne hűljön ki) vagy belehatolni (ne süljön meg), akkor egy idő után a szerkezet elkezd túlmelegedni a benne felhalmozódó hulladékhő miatt. A benne megrekedő gázok pedig egyre sűrűbb belső "légkört" képezve tovább fokozzák a fényszóródást, növelve a túlmelegedést. Ha valamiért (technikai hiba vagy a vezérléshez való hozzáférés hiánya miatt) a lélek nem tudja megnyitni a burkolatát, hogy kieressze magából a fölösleget, akkor végül megolvadhat a szerkezete. A saját belső hője miatt elég. Lehetséges, hogy az indián varázslók által emlegetett "belülről izzó tűz" valójában ezt a jelenséget takarja. És erre mondjuk azt, hogy: ereszd ki magadból a gőzt, illetve hűtsd le magad.
A problémára nem jelent megoldást, ha a lélek leállítja a belső fényteremtő rendszerét, mivel a fényszóródást ez nem befolyásolja. Utánpótlás nélkül viszont a fényszálak fokozatosan elveszítik a fotinóikat, s velük együtt a lélek számára hozzáférhető formában tárolt információ tartalmukat, azaz elbutul, amnéziás lesz az illető. A hőzaj viszont megmarad benne. Erre mondjuk azt, hogy forrófejű (gondolkodás, információ nélkül próbál cselekedni). Az is lehet, hogy egyes lélek fajtákban nem lehet teljesen kikapcsolni a fényteremtést (szerkezeti, technológiai okokból), csak a mértékét lehet bizonyos korlátok közt szabályozni.
1.8. FÉNYVESZTÉS:
A túlmelegedés ellentéte a kihűlés vagy lefagyás, amikor a lélek fényvesztése meghaladja a fénytermelő képességét, mert valami okból nem tudja magában visszatartani a fotinókat vagy nem tud eleget teremteni. Ha túl sok interfész nyíláson (optikai kapun) keresztül megszökik belőle a fény, mert nem képes átmenetileg lezárni ezeket (tükrök generálásával), akkor egy hideg környezetben (mélyűrben) gyorsan halálra fagyhat. Elveszti az információ tartalmát és leáll. Nem tud gondolkodni, műveleteket végezni (mozogni, teret váltani, kommunikálni, módosítani a működési paraméterein), segítséget kérni a lélek felügyelőjétől. Végül egy tehetetlenül sodródó nanogyémánt porszemmé válik, ami belevész az univerzum anyagának kavargásába és hosszú idő elteltével megsemmisülhet (elég, elaprózódik).
Nem tudjuk, hogy az istenek által megteremtett számtalan léleknek, fajtájuktól függően, mekkora hányada végzi így vagy úgy (túlmelegedve vagy kihűlve), adott idő alatt, egy adott teremtési körzetben (naprendszerben)? Ezek nagy részét valószínűleg nem gyűjtik be, mert egyszerűbb újat gyártani és az élmény fényszáláról készített biztonsági másolatból helyreállítani az illetőt, mint odakint keresgélni a tönkrement lelkét egy bolygó felszínén vagy a kozmoszban. Így az univerzumok idővel megtelnek lélek hulladékkal. Ez jellegében hasonló, mint a mikroműanyag szennyezés: mindenhol kimutatható és nehéz tőle megszabadulni.
Az ókori Indiában az orvosok úgy vélték, hogy a gyémántpor életelixírként felhasználható gyógyításra. A gazdagabb uralkodókat ezzel próbálták kezelni, amit különféle szerves kivonatokkal és más drágakövek porával kevertek össze, hogy erősítsék az immunrendszert, fokozzák az életerőt, de mérgezések ellen is használták. Csak azt nem tudták, hogy ez teljességgel hatástalan (a gyémánt kémiailag inaktív) és akár súlyos belső sérüléseket is okozhat, mivel rendkívül kemény anyagról van szó, ami kilyukasztja, szétroncsolja a hozzá képest puha sejteket.
A meteorológiában gyémántpornak nevezett légköri jégkristály képződésnek semmi köze a gyémántokhoz és a lelkekhez, ami alapvetően vízjégből áll, a szemcsék belsejében különböző anyagú kondenzációs magokkal. A Földre érkező meteoritokban viszont rengeteg nanométeres nagyságú gyémántkristály található, a teljes szén mennyiségének mintegy 3%-a. Ami arra utal, hogy a kozmoszban igen sok lehet belőlük. Ez főleg bolygók szétrobbanásakor (nagyobb meteor becsapódáskor kiszóródva) vagy szupernóva robbanások során képződik a szénből, nagy nyomáson, ahogy a Föld kérgében és köpenyében is rengeteg gyémánt található, aminek egy kis része felszínre kerül a vulkáni tevékenység következtében. A gyémánt szilánkok a beléjük csapódó fotinók hatására infravörösben sugározni kezdenek a szén atomok legerjedése közben, a 3,4-3,5 és 6-10 mikrométeres tartományban. Érdemes volna megvizsgálni a földi anyagokban és a meteoritokban talált nagyobb, mikrométeres gyémánt porszemcséket mikroszkóp alatt. Lehet, hogy találnánk köztük ilyen holt lelkeket?
1.9. TÜKÖRHIBÁK:
A lélekben működő, fotinókat visszaverő tükrök nem anyagból (valamilyen fémből, például ezüstből) vannak, hanem nanogenerátorok által fejlesztett erőtérpajzsokról van szó, amik a kívánt helyre vetíthetők és ezért gyorsan (emanációs sebességgel) be-ki kapcsolhatók. Mivel az erőtérpajzsok olyan hullámtéri interferenciák, amik taszítási vektorai kifelé mutatnak belőlük, ellökve a beléjük csapódó fotinókat (és anyagi részecskéket), belül teljesen üresek, tehát igazi, abszolút vákuum van bennük. Ezért nincs tömegük, sem tömegtehetetlenségük. Azt még nem tudjuk, hogy kell ilyen pajzsgenerátorokat tervezni és építeni, pláne nanométeres nagyságrendben, de a működésük fizikai alapjaival már tisztában vagyunk. Innentől csak idő kérdése a technológia kifejlesztése különböző méretekben (akár bolygóvédelmi pajzsként is).
Valószínű, hogy a lelkekben működő tükrök egy része rögzített állásszögű (csak továbbítja a fényszálat), mások viszont állíthatóak (útvonal kapcsoló). Lehetnek köztük két vagy több állásszögűek, amik különböző irányokba képesek visszaverni a fotinókat, attól függően, hogy tárolni vagy kifelé továbbítani vagy befelé engedni vagy a központi feldolgozó egységbe feldolgozásra továbbítani kell őket. Ha egy tükör kikapcsol, átereszti a helyén a fényt, ami megszökhet a lélekből (fényvesztés). Ha egy tükör beragad (generátorhiba), csak egyféle irányba tudja továbbítani a fényt, ami így hozzáférhetetlenné teheti annak információ tartalmát. Például: nem lehet tárolni, továbbítani vagy feldolgozni a fényszálat.
A tükrök használhatók fény egyenirányításra is, bár ehhez szaggatott (állandó hullámhosszú) fénysugárra van szükség, tehát a nagy fotinó sűrűségű, egyenletes fotinó eloszlású (fehér) fényszálakat nem lehet vele egyenirányítani. A külső környezetből érkező szaggatott fénysugarak viszont visszaverhetők vele úgy, hogy közben belülről a hulladékfény el tudjon távozni a lélekből. A fényszaggatásról és a fény egyenirányításáról később lesznek külön publikációk.
A misztikusok, okkultisták, sámánok és parafenomének évezredek óta tudják, hogy a lelkek világító porszemek. Egyesek azt is tudják, hogy a különböző fajtájú, eltérő csoportba tartozó, illetve eltérő szellemi fejlettségű lelkek különböző színű fénnyel világítanak, alkalmanként különböző fényerősséggel, illetve képesek megváltoztatni a színüket. Azt viszont - egészen mostanáig - senki sem tudta (nem értette) a Földön, hogy miért és hogyan? Pedig a válasz egyszerű. A lélekben pattogó fehér fényszálban egyenletes a fotinók hosszirányú távolsága egymástól. Ezért nincs a fényszálnak színe, mert nincs hullámhossza. A burkolati interfész kapukon kisugárzott fényszálakat (és hulladékfényt) azonban fényszaggatással, tehát a tükrök ütemes be-ki kapcsolgatásával szakaszokra lehet bontani. Ilyenkor a fényszál fotinóinak egy része visszapattan a tükörről és bent marad a lélekben, egy valamekkora, másik része viszont átjut rajta, amikor épp ki van kapcsolva. A ki-be kapcsolási ütem (villogás) határozza meg a kijutó fénysugár színét, ami felhasználható azonosításhoz, állapotjelzéshez, kommunikációhoz. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Színtan (2024, létfilozófia) című írást.
1.10. TÁMADÁSOK:
A fejlettebb tudással rendelkező értelmes lények (lelkek, fénylények, géplények) tudják, hogyan működnek a lelkek fizikailag, technikailag, informetriailag, ennélfogva a sebezhető pontjaikat is ismerik. Ezért kifejleszthetnek olyan technológiákat, eszközöket, fegyvereket, amikkel manipulálhatók, megrongálhatók, elfoghatók, megsemmisíthetők a lelkek. Az ilyen tevékenységeket nevezzük: lelki bűnöknek. Manipulációnak számít az élmény fényszál tartalmának módosítása (adatok törlése, újak hozzáadása, a személyiség megváltoztatása, átprogramozása), valamint a lélek vezérlő operációs rendszer beállításainak illetéktelen módosítása is. Ehhez alapesetben csak a lélek felügyelő rendszergazdák férnek hozzá, akik felelősek a rájuk bízott felhasználók megfelelő működésének biztosításáért. De mindenre, mindig nem tudnak odafigyelni. Így folyton vannak olyanok, akik megkísérlik áthágni az istenek által felállított szabályokat és korlátozásokat. Mivel az értelmes lények legfontosabb tulajdonsága a szabad akarat, aminek egyik következménye a szabályok megszegése, az akadályok megkerülése, a különféle célok és előnyök elérése érdekében.
A lelkek elfogása és bebörtönzése vagy különböző dolgokra kényszerítése (alkudozás, megvásárlás, lélek kereskedelem, zsarolás, megtévesztés, rabszolgásítás, stb.) meglehetősen elterjedt gyakorlat minden univerzumban, de főleg a 3tD-s alvilági csillagterek teremtéseiben virágzik. Nem véletlenül van olyan rossz híre a holtak birodalmának szerte az egész teremtésben. Ez ellen a helytartó istenek ősidők óta hiába harcolnak. Főleg, mert előfordul, hogy ők maguk is elkövetnek ilyesmiket, amennyiben más módon nem képesek úrrá lenni a felügyeletük alá tartozó lelkes lényeken. De főleg az olyan istenek (sátánok, ördögök), félistenek és halandók művelnek ilyesmiket, akik nem tudnak lelkeket gyártani maguknak vagy gyártatni a hozzájuk legközelebbi, működő lélekgyárral (valamiért nem adnak nekik újoncokat). A meglévő lélek populációjuk veszteségeinek ellensúlyozására ilyenkor minden eszközt bevetnek, hogy máshonnan lelkeket csábítsanak, csaljanak, vegyenek, raboljanak maguknak. Mert enélkül elnéptelenedik a teremtésük és végül a megmaradt lelkek is lelépnek a természetes migrációnak (népszerűbb helyekre vándorlásnak) köszönhetően. Erre mondjuk azt, hogy: elvitte az ördög vagy eladta a lelkét az ördögnek, Sátánnak.
Elvileg a holt lelkek begyűjtése és újrahasznosítása (kijavítása, fénnyel feltöltése, új szellemmel ellátása) nem bűncselekmény, tehát ezen a módon legálisan is hozzá lehet jutni nagy mennyiségű, új életre keltett lélekhez, akiket: zombiknak (élőhalottak) hívunk. De a begyűjtés nagy munkával jár, mert óriási területeket kell átfésülni a gyémánt porszemek után egy bolygó felszínén vagy az űrben, ráadásul ezek nagy része javíthatatlan roncs. Ezért nem terjedt el a zombi lelkek tömeges használata az alvilágban. Mert nem éri meg selejtes lelkeket gyűjteni, amikor bűnös módon sokkal könnyebben, gyorsabban, olcsóbban lehet ép lelkekhez jutni számtalan teremtésben.
A lélekölő technológiáknak több fajtája van, attól függően, hogy csak a benne működő fényszálat teszi tönkre (szellemölés) vagy ténylegesen szétrombolja a nanogyémánt szerkezetet? Mivel a nagy gyorsulás (fékeződés) károsíthatja (szétszórhatja) a fényszálat, kellően gyors "ütésekkel" amnéziássá tehető az illető. Erre mondjuk azt, hogy a lelket is kiverték vagy kiölték belőle (de valójában a szelleméről van szó). Ennek legegyszerűbb módja, ha nagy sebességgel nekilövünk egy kemény tárgyat, ami nagyobb a léleknél. De ezt felgyorsítani és pontosan célba juttatni komoly technikai kihívás, hisz a célpont általában észleli a támadást és egyszerűen félreáll a lövedék útjából. Ellenben, ha egy tükörként viselkedő erőtér pajzsot mozgatunk a keltő generátor átállításával, az akár fénysebességre is gyorsítható, mivel a hullámtéri interferenciának nincs anyagtartalma, tehát nincs tömege, sem tömegtehetetlensége. Ennek hátránya, hogy minden mást is taszít, a lélek környezetében lévő összes anyagi részecskét és fénykvantumot, így azok feltorlódnak a pajzs előtt és "puha" párnaként csillapítják a célpontnak ütközést, csökkentve a lelket érő gyorsulást. Űrvákuumban a párna hatás nem jelentkezik. Azt viszont még nem tudjuk, mekkora hatótávolságig lehet egy pajzsréteget hirtelen kitolni a forrásától anélkül, hogy erejét vesztené, azaz megszűnne a taszító hatása?
A lélek nanogyémántjának porrá rombolása leginkább hő és fényhatással történhet. Itt is ugyanaz a probléma, hogy kellő ideig kell hatnia a célpontra, akinek így van ideje félreugrani a koncentrált sugárnyaláb elől vagy térváltással kimenekül a téresszenciából. Egy csapdába ejtett lelket persze kényelmesen szét lehet lőni, de annak meg mi értelme lenne? Egyszerűbb kitörölni és új személyiséget beletöltve átprogramozni. Elvégre a lopott számítógépet sem azért lopják el, hogy utána egy kalapáccsal szétverjék.
Egy másik megoldás, ha hirtelen bekapcsolunk egy erőtérpajzsot oda, ahol a lélek tartózkodik. Ha a pajzsréteg vékonyabb, mint a lélek átmérője, ugyanakkor tükör erősségű, elvileg ketté is vághatja a nanogyémántot, akár egy precíziós kés. De még ha nem is képes felszeletelni a lelket, akkor is tönkreteszi, mert a tükör a belsejében is ott van és szétvágja a körbepattogó fényszálakat, szétszórva őket. Azt viszont nem tudjuk, mennyi egy pajzsgenerátor bekapcsolási ideje? Milyen gyorsan lehet technikailag kialakítani a pajzsréteget? Ha ez rövidebb idő, mint ami alatt az illető észlelni képes a hatást és félre tud ugrani előle, akkor komoly pusztítást lehet vele végezni.
2. MEGOLDÁSOK
A lelkeket veszélyeztető fizikai jelenségek, működési körülmények elkerülésének, javításának módszerei közül a legfontosabbak a következők:
2.1. MÁSOLATOK:
Egy lélek adatvesztésének számos oka lehet. A gyakoribb fizikai okok a fényszál fotinóinak kiszóródása és elszegényedése vagy a tárolótérben olvasásra hozzáférhetetlenné válása (elzáródása). A gyakoribb logikai okok a tárolt információk elzajosodása (külső hatásra), véletlen vagy szándékos kitörlése. Ezek ellen nyújt védelmet a folyamatos vagy adott időközönként végzett biztonsági másolat készítés (redundancia) az élmény fényszál tartalmáról. Ennek során a lélek vezérlő operációs rendszer a jelen tapasztalataival folyamatosan bűvülő élmény fényszálat átvezeti egy, a lélekbe telepített (adott helyre beépített) időszálas átjátszó egységen, ami lemásolja az információ tartalmát és szálirányú modulációkká redukálva továbbítja a belőle kivezető időszálakon a párjához. Az ilyen átjátszók csak néhány atomból állnak, vagyis kényelmesen elférnek egyetlen lélekcellában. Azt nem tudjuk, hogy az egyes lélek fajtákban hány ilyen átjátszó egység telepítésére van lehetőség, azaz mennyi az erre a célra használható foglalatok száma?
Az átjátszó egység párja, ahová az időszálai vezetnek, egy isteni támaszponton működő adatbankban található, ahol egy külön, csak adattárolásra használt lélekbe sugározza át az információkat, annak fényszálába írva őket. A másolathoz a felhasználó (eredeti példány) nem fér hozzá biztonsági okokból, csak a lélekfelügyelő rendszergazdák, akik hiba észlelésekor ebből helyre tudják állítani a felhasználó által elvesztett adatokat. A Naprendszerben (a parafelderítőktől kapott információk szerint) ez az isteni támaszpont a Jupiter bolygó belsejében működik, olyan mélyen elmerülve a gázóriásban, ahová nem lehet csak úgy lejutni űrhajóval, illetve a meteorbecsapódásoktól is védve van. A támaszpont valószínűleg egy mozgásképes űrhajó fedélzetén található, aminek mérete egyes feltételezések szerint vetekedhet a Földével (leletrónium nagyságrendű). Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Leletrónium (2024, létfilozófia) című írást.
A fényszál másolat egyben az élményhamisítások ellen is védelmet nyújt. Tehát ha valaki szándékosan módosítja vagy kitörli egyes emlékeit (például az elkövetett bűneit, hogy ne tudják értük felelősségre vonni), majd a kitörlésről szóló emlékeit is, akkor a másolat tartalmazni fogja a törölt emléket és a módosítás emlékét is. Így a lélekbírók helyesen tudják megítélni a felhasználó tetteit (nem lehet becsapni őket). A biztonsági másolat készítésének kötelezővé tétele egy fontos lépés volt az igazságosabb teremtés kialakítása érdekében, mivel a régmúltban túl sok lélek élt vissza, túl sokszor a lelki tudásával, meghamisítva a saját emlékeit és ezáltal az életéről készített számvetését is. Ami téves eredményekre vezette a tapasztalatokat összegző isteneket, akik az egyes teremtések kialakításáért és továbbfejlesztéséért felelnek.
Azt már legalább fél évszázada tudjuk, hogy egyes földönkívüli űrhajósok az elrabolt földi emberek lelkéből törlik az elrablásuk során szerzett emlékeiket, különböző okokból (hogy rejtve maradjon a tevékenységük előttünk). Ezek az élmények a biztonsági másolatban szintén megmaradnak, ezért lehet hipnózisban hozzáférni (ami csak olvasási jogot ad) és felidézni az eseményt. De az előző életek emlékei és a jövendő életekre vonatkozó tervek és extrapolált szimulációk is előhívhatók hipnózisban a háttér tárolóból. Nem véletlenül van olyan nagy csönd a földi tudomány részéről az ilyen tapasztalatokkal kapcsolatban, mert ezt aztán sehogy se lehet kimagyarázni, így csak hallgatni tudnak róla a nagy szkeptikusok, mintha az egész jelenségkör nem is létezne.
2.2. HATÁRZÁRAK:
Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a legtöbb veszély a világűrben, illetve odakint a csillagközi mélyűrben fenyegeti a szabadon kóborló lelkeket. Lehet biztonságosan is közlekedni odakint, de annak módszereit egyrészt külön meg kell tanulni, másrészt megfelelő kialakítású lélekre van szükség hozzá, ami bírja a strapát. Az átlagos emberi lelkek közül azok vannak a legnagyobb biztonságban, akik egy biológiai testben élnek, mivel a szerves sejttömeg (agyvelő, koponyacsont, bőr, szőr, aura) jó hatásfokkal árnyékolja a lelket (a vér víztartalma még a neutronokat is megfogja) és rugalmas ütközéstompítóként működik. Ami még akkor is hasznos, ha a test összetörik vagy szétplaccsan egy becsapódáskor, mert legalább csillapította a lelket érő gyorsulást, megvédve azt, ami a legfontosabb egy emberben.
A veszélyek csökkentése miatt a helytartó istenek igyekeznek különféle védőpajzsokkal, határolórendszerekkel elszigetelni az általuk felügyelt teremtéseket. Ezek egyrészt csillapítják a kozmikus sugárzást, eltérítik a meteorokat, űrtörmelékeket és nagyobb aszteroidákat (nem mindet!), másrészt akadályozzák az idegen lelkek bejutását, illetve a bentlakó lelkek kijutását. A parafelderítők beszámolóiból tudjuk, hogy a Földnek van egy saját lélek visszatartó védelmi rendszere (a légkör határánál), amin csak azok tudnak átjutni, akik megfelelő szintű tudással, tapasztalattal, valamint isteni engedéllyel rendelkeznek. Ezért nem képesek sokan a testen kívüli élményük során kiugrani a világűrbe és ellátogatni a Naprendszer bolygóira.
Ezen kívül a Naprendszernek is van egy saját lélek visszatartó védelmi rendszere (a helioszférában), amin csak a magasabb szintű tudással, tapasztalattal és engedéllyel rendelkező lelkek bírnak átmenni (ők tényleg nagyon kevesen vannak). Mindkét rendszert külön határőr angyalok (pontosabban: ördögök, mivel ez egy pokol bugyor az alvilági univerzumban) védik, akiket régen cerberusoknak hívtak (magyarul: körbe-rossz). Az ő feladatuk megakadályozni az illegális lélek migrációt, engedély nélküli határ átlépéseket, illetve visszahozni a szökevényeket vagy kitoloncolni a behatolókat és elvenni a kedvüket a további próbálkozásoktól.
Bár a Naprendszer egy pokol bugyor, ahol az ördögök a dögöket őrzik (ezek a "holtak", akik mi vagyunk, noha élőnek képzeljük magunkat), mégsem teljesen zárt rendszer. Mindig van lélek migráció, csak ellenőrzött, szabályozott módon. Az egymással diplomáciai kapcsolatban álló helytartó istenek egymás közt megbeszélik, hogy mikor, ki, hány és milyen fajtájú, képességű lelket küld át a másik rendszerébe élni, illetve fogad be adott időre, a helyi szükségleteknek megfelelően. Amikor egy felügyelt civilizáció felfutóban van és egyre több testbe lehet reinkarnálódni, több lelket engednek be különböző rendszerekből. Amikor lehanyatlik (összeomlik, elpusztul), kiengedik a népességet, hogy lehetőségük legyen máshol újjászületni. Ne kelljen évezredekig vagy évmilliókig itt várniuk arra, hogy elmúljon a jégkorszak és újra kifejlődjön az élővilág, ami már el tud tartani egy emberi népességet. Ha pedig végleg elpusztul egy lakható bolygó, a teljes népességet átköltöztetik egy másik, megfelelőnek ítélt bolygóra a közelben.
Ezen kívül az egyes isteni űrállomásokat és felszín alatti támaszpontokat is lélek visszatartó védőpajzsok övezik biztonsági okokból. Ugyanígy a fejlettebb (csillagközi) civilizációk is ilyen védőpajzsokkal védik az űrhajóikat, támaszpontjaikat, városaikat a parafelderítő lelkektől. Ezért nem olyan egyszerű "kémkedni" utánuk és adatokat gyűjteni róluk. Ők ellenben folyton idejárnak hozzánk leskelődni, mert mi még nem rendelkezünk ilyen technológiával és vajmi keveset tudunk a parafelderítésről (hozzájuk képest).
A jobban védett helyekre még térugrással sem lehet behatolni. Egyrészt, mert térzavarással védik őket, akadályozva az adott téresszenciába való befordulást. Másrészt, mert a pajzson belüli térséget folyamatosan monitorozzák nagy felbontású műszerekkel és azonnal észlelik az ott megjelenő lelkeket, nyomon követve a mozgásukat. Ha valaki engedély nélkül ugrik be oda, a szokatlan (gyanús) mozgási mintázata és az előre nem engedélyezett (nyilvántartott) ténykedése azonnal lebuktatja, s máris kiküldik érte a fogdmegeket. És még örülhet, ha csak kiteszik a szűrét a védett övezetből és nem sittelik le hosszabb időre.
2.3. LELKÉMEK:
Bár a bilokáció két helyen levést jelent, ez a gyakorlatban mégsem azt jelenti, hogy egy lélek két helyen tartózkodik egyszerre. Hanem azt, hogy két helyre tud figyelni egyszerre, két lelket használva hozzá. Az egyikben tartózkodik a szelleme ténylegesen, a másikat távjelenléti szolgáltatással távirányítja egy időszálas átjátszón keresztül, ami valós idejű, széles sávú kommunikációt biztosít és hozzáférést a túloldalon működő lélek egyes rendszereihez (érzékelés, kommunikáció, mozgásvezérlés, stb.).
Az istenek rutinszerűen használnak távirányított lelkeket távolfelderítésre. Ezek lényegében önálló személyiséggel és akarattal nem rendelkező nanodrónok, célirányosan felszerelt lelki robotok, amik teljesen élethű megjelenési élményt biztosítanak a felhasználójuknak (ezt nevezhetjük kihelyezett valóságnak). Mintha valóban ott lenne az illető, úgy tud velük érzékelni és mozogni, anélkül, hogy ténylegesen oda kéne mennie. Így ha bármi baj éri a lelkémet (elfogják, megsérül, megsemmisül), a kormányosának nem esik baja. Csak megszakad az adás. Az isteni felderítő drónokkal kapcsolatban érdemes elolvasni: Az Isten szeme (2024, ezoterika) című írást.
Lelkémnek nem csak ilyen drón robotok használhatók, hanem szinte bármelyik lélek alkalmas rá, amiben van egy telepített, szabadon hozzáférhető időszálas átjátszó. Viszont csak a lélek felügyelő istenek férnek hozzá a teremtményeikhez ilyen módon, "belülről". Ilyenkor átmenetileg felfüggesztésre kerül az illető szellemének futása és a helyét az irányítója veszi át egy időre. Ezt nevezzük: megszállottságnak és így "működnek" a sámánok, próféták, isteni megtestesülések, médiumok is. A távirányítás történhet időosztással is, hogy űgy tűnjön, egyszerre ketten vagy többen vannak jelen a médiumban.
Ahhoz sok gyakorlás kell, hogy valaki profin tudjon irányítani egy lelkémet, miközben a saját lelkének érzékleteire is figyelnie kell. Ezért szoktak a médiumok ülni vagy feküdni munka közben, hogy ne kelljen a testükkel is törődniük. Az utcán közlekedve balesetveszélyes egyszerre két helyen lenni, ugyanúgy, ahogy a mobiltelefonozó járókelők, biciklisek és autósok is hajlamosak nem oda figyelni, ahová kéne és ezzel balesetet okoznak. Elvileg, kellő hozzáértéssel több, különböző helyen lévő lelkém is távirányítható egyszerre, bár erre még nem láttunk példákat (nem tudunk ilyen esetről).
A nanodrón lelkém többnyire nem magántulajdon, tehát nem az illető saját eszköze. Hanem úgy kapta, ideiglenesen, bizonyos feltételekkel, adott célokra a lélek felügyelő istenektől. Ezért van az, hogy akinek tegnap még ment a bilokáció, ma már nem képes rá. Mert ennek a paraképességnek is fizikai és technikai korlátai vannak. Ez nem azonos a távolbalátással (lelki érzékelés), sem az isteni mindentudásból való élmény letöltéssel (filmnézés), illetve az isteni szervereken futtatott élmény szimulációkban való részvétellel (virtuális valóság). De mivel ezek mind nagyon hasonlóak az élethűségüket illetően, kell némi idő, amíg megtanulja az ember megkülönböztetni őket.
Ha kapsz ilyen hozzáférést, lehetőleg vigyázz a lelkémedre. Ne manőverezd bele veszélyes helyzetekbe, ha nem feltétlenül muszáj. Amikor nem használod, helyezd biztonságos pozícióba (parkolóhelyre), ahol nem érheti baj és ahonnan később folytathatod a távirányítását. Ha közösségi lelkémet használsz, tehát nem te vagy az egyetlen felhasználója, aki hozzáfér a vezérléséhez, ne csodálkozz rajta, hogy időnként teljesen máshol találod az eszközt, mint ahol hagytad. És az se lepjen meg, ha átmenetileg nem tudod használni, mert valaki más már lefoglalta. Ha saját lelkémed van, megoszthatod a hozzáférését másokkal (akikben megbízol és értenek az irányításához) az isteni kommunikációs hálózaton keresztül (közvetett távirányítás: amikor az irányító és a drón közt nincs külön időszálas átjátszó). Amikor nem használod, célszerű visszaröptetni magadhoz, bele a fejedbe és csatlakoztatni a lelkedhez, egyfajta függelékként, amennyiben a lelkém mérete és felszíni kialakítása ezt megengedi. Vannak nagy méretű (sokféle eszközzel felszerelt) lelkémek is, amik nagyobbak egy emberi léleknél, illetve vannak sokkal kisebbek is (egyszerűbb típusok). Valószínűleg léteznek olyan lélek fajták is, akik nem a burkolatukra dokkoltatják rá a lelkémüket, hanem külön hangár (szentély) van kialakítva a belsejükben, ahová beugorhat az eszköz.
A lelkém használata harci helyzetben életmentő lehet. Ha háborús helyzetbe kerülsz vagy valamilyen katasztrófa sújtotta területen próbálsz túlélni, ezzel felderítheted magad előtt, illetve körülötted a tájat és felmérheted a lehetőségeidet, észlelheted a különböző akadályokat, veszélyeket. De ne feledd: ha te látsz másokat, akkor ők is láthatnak téged. Ha az ellenségnek is vannak lelkémei, megtámadhatják a drónodat és tönkre tehetik, illetve visszakövethetik hozzád. A fejlett technológia nem teszi könnyebbé az életed, inkább csak bonyolultabbá.
2.4. MENNYEI HARSONÁK:
A Bibliában több helyen szerepelnek leírások az Isten, illetve a különféle angyalok által használt trombitákról, harsonákról, amikkel különféle jelzéseket adnak le, adott helyzetekben, az emberek és más lények számára. Egészen mostanáig senki sem tudta, mik lehetnek ezek valójában, hisz az ősi leírások meglehetősen vázlatosak és leegyszerűsítőek voltak. Íme néhány példa ezekre az Újszövetségben:
Máté evangyélioma: 24/31.
"És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig."
Pál I. levele a Korinthusbeliekhez: 15/52.
"Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk."
Pál I. levele a Thessalonikabeliekhez: 4/16-17.
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk."
János Jelenésekről: 10/7.
"Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak."
Az idézettekkel kapcsolatban érdemes tudni a következőket:
1. A Biblia magyarázók szerint a kegyelem lehetősége a hetedik trombitaszó elhangzásakor lezárul, utána már nem lesz lehetséges megtérni senkinek. Csak akik addig tették, azok lesznek itt az Úr eljöveteléig.
2. A gyülekezet elragadtatása az az esemény, amelyben az Isten eltávolítja az összes hívőt a Földről annak érdekében, hogy az Ő igazságos ítélete kiáradhasson a Földre a nagy nyomorúság idején. Az elragadtatás folyamata során Isten fel fogja támasztani az összes hívőt, akik meghaltak, megdicsőült testet ad nekik és elviszi őket a Földről azon hívőkkel együtt, akik még élnek és akik akkor szintén megdicsőült testet fognak kapni. Tehát az elragadtatás az a dicső esemény, amely után mindnyájunknak vágyakozni kellene. Végre szabadok leszünk a bűntől. Isten jelenlétében leszünk örökre.
Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/KonyvekKonyve-a-konyvek-konyve-2/az-ujszovetseg-EF0/janos-jelenesei-1475/a-het-harsonaszo-1491/
Az évtizedek óta folyó lélektani kutatások során elkerülhetetlen volt, hogy végül eljussunk ennek, a sokak által vitatott jelenségnek a megértéséhez is. Az isteni harsonák egy lélek tájékoztató és riadóztató rendszer részei, amiket globális (az egész Föld bolygót vagy az egész Naprendszert érintő) parancs, például: vészhelyzet kihirdetése esetén hozhat működésbe a Naprendszert irányító helytartó isten. Ilyen súlyos (elháríthatatlan) veszélyforrások: egy közeledő fekete lyuk vagy idegen csillag, kóborló gázóriás, a Tejútrendszer magjában lévő óriás fekete lyuk gammasugár kitörésének nyalábja, egy közeli szupernóva robbanás lökéshulláma, a súlyosabb térháborgások vagy egy fejlett idegen civilizáció támadása. Amik nem csak a biológiai testben élő embereket (és a földi ökoszisztémát) veszélyeztetik, hanem a lelkekre is közvetlen veszélyt jelentenek. És a nagyságrendjük miatt meghaladják a helytartó isteni hierarchia katasztrófa elhárító képességeit vagy olyan gyorsan következnek be, hogy nem marad idő az észleléstől számítva az elhárításukra.
A mennyei harsonák valószínűleg olyan vészjelző berendezések, amik egyrészt akusztikusan, másrészt fénnyel, harmadrészt gravitációs hullámok kisugárzásával működnek. Olyan jelzéseket bocsátanak ki, amiket az összes fajtájú lélek operációs rendszere azonnal, könnyen felismer, nagy távolságból is és a modulációjuk miatt nem téveszthetők össze másfajta eredetű, jelentésű jelzésekkel. A harsonákat olyan űrhajók vagy távirányított drónok szállítják, amik térugrással gyorsan célba juttathatók (a különböző rejtett, isteni támaszpontokról indítva) és lefedhető velük a Föld egész felszíne. Sőt, az is lehet, hogy minden bolygóra és holdra jut belőlük, de még a Naprendszer belső területeire is, egész a helioszféráig, hogy a teljes térbeli kiterjedést lefedjék. Így az űrben bóklászó lelkek és az atlantiszi civilizáció leszármazottai által működtetett űrbázisok is elérhetők velük. Hisz a Naprendszerben jelenleg három különböző fejlettségű civilizáció működik: az istenek, az atlantisziak és a földfelszíniek.
Az isteni, emberi, állati, növényi és egyéb típusú lelkek mind tartalmaznak parancsokat arra nézve, mit kell tenniük, ha észlelik az adott jelentésű isteni jelzést. A felhasználók (feltudati személyiségek) erről általában semmit sem tudnak, megbújik a lelkük egy rejtett tárolózónájában, sok már fontos információval együtt. De aktiváláskor hirtelen mindenkinek eszébe fog jutni minden és érteni fogja, mit, miért és hogyan kell tennie? A Biblia szerint hét angyal rendelkezik hét harsonával, ami arra utalhat, hogy hét különféle jelentésű jelzés bocsátható ki a rendszerrel, a körülmények függvényében. Azt még nem tudjuk, pontosan mik ezek, de sejtéseink azért vannak róla. Egy lehetséges példa erre:
1. Gyülekező minden növényi lélek számára.
2. Gyülekező minden állati lélek számára.
3. Gyülekező minden emberi lélek számára.
4. Gyülekező minden isteni lélek számára.
5. Gyülekező minden kiválasztott lélek számára (fajtájától függetlenül). Ezek azok, akik korábban valamiért kiemelt státuszt kaptak a helytartótól.
6. Gyülekező minden lélek számára. Ezt a teremtési korszak végét lezáró ítéletnapkor szokás kiadni.
7. Gyülekező és kiürítés minden lélek számára. Ezt a Naprendszert fenyegető általános veszély esetén szokás kiadni.
8. Riadó lefújása. Az előző parancs visszavonása, mert morgató próba volt vagy működési hiba történt vagy szabotázs vagy félreértés történt.
A hét (plusz egy) jelzés három biten kódolható, ezért a harsona jelzések modulációja logikusan lehet:
1. Hosszú és rövid impulzusokból álló három tagú sorozat.
vagy:
2. Mély és magas frekvenciájú impulzusokból álló három tagú sorozat.
A hosszú és rövid időtartam itt természetesen a lelkek működési sebességéhez viszonyítva értendő, nem emberileg, vagyis a testben élők számára iszonyúan gyors vibrációt jelent. A mély és magas frekvencia ugyanígy a lelkek észlelési korlátaihoz van igazítva, nem a biológiai testek sokkal lassúbb érzékszerveihez.
Az elragadtatás tehát valójában egy gyülekezésre felszólító jelzés, amit többnyire ítéletnapkor (az aktuális teremtési korszak végén) vagy kiürítéskor (mindenkinek azonnal el kell hagynia a Naprendszert) szoktak kiadni. Ehhez előre ki vannak jelölve földrajzi tájegységenként a gyülekezési pontok, ahol lélek szállító űrhajók (isteni UFO-k) várják az odaröppenő lelkeket, nyilvántartásba véve őket. Majd a begyűjtési határidő lejártával a személyzetük (angyalok) szó szerint elragadja a felvett utasokat, azaz magukkal viszik a körzetükből az összes lelket az előre megadott célállomásra, ahol a flotta gyülekezik, mielőtt elhagyná a Naprendszert.
Indulás előtt a begyűjtési nyilvántartásokat összevetik az Élet Könyvével, ami a Naprendszerben törvényesen (az istenek engedélyével) tartózkodó összes lélek azonosítóit és legutolsó ismert helyzetét tartalmazza. Így meghatározhatják, kik hiányoznak a fedélzetről és ezek hol találhatók? Hibák ugyanis mindig előfordulnak. Lehet, hogy egyes lelkek árnyékolt helyen tartózkodnak a riadójelzés felhangzásakor (barlangban, bányában, tengeralattjárón, atombunkerben, mélyűrben) és nem észlelik azt. Lehet, hogy észlelik, de nem tudnak engedelmeskedni, mert oda vannak ragadva valahová (beleszorultak egy szilárd anyagba). Lehet, hogy nem észlelik, mert meghibásodott a lelkük érzékelő rendszere és süketek a jelzésekre. Lehet, hogy megsérült a vészhelyzeti parancstáruk és nem tudják, mit kéne csinálniuk ilyenkor?
Ha a helytartó nem akarja elveszíteni ezeket a hátramaradó lelkeket, kénytelen lélekvadász angyalokat kiküldeni értük, akik a megadott határidőn belül megtalálják és begyűjtik őket (ha tudják), majd csatlakoznak a gyülekezethez. Akik ebből is kimaradnak, azok a halál fiai lesznek, tehát jó eséllyel odavesznek és a lelkük később (ha az időszálas átjátszóikon keresztül megbizonyosodtak a pusztulásukról) törlésre kerül az Élet Könyvéből. Őket hívjuk: elveszett lelkeknek.
Ha a veszély elmúlt és a Naprendszer, illetve a Föld nem pusztult el teljesen, akkor az isteni lélekszállító flotta visszatérhet, hogy újrakezdjék az életet (a raktárakból elővegyék a tartalék növényi magvakat, állati embriókat, emberi testeket). De úgy is dönthetnek, hogy végleg elköltöznek innen és átmennek egy másik, sértetlen naprendszerbe a galaxisban, ami alkalmas a letelepedésre. Mivel ezek mind térugró űrhajók, szükség esetén odakint az őskáoszban várják meg, amíg lecsillapodik a téridőben tomboló katasztrófa vagy elugrálnak előle egy megadott, távoli várakozási ponthoz. A fedélzetükön szállított lelkek addig altatásba kerülnek, azaz felfüggesztik a működésüket (hogy ne idegeskedjenek), így akár évezredek is eltelhetnek, ezt nem fogják észrevenni.
Nem minden teremtésben létezik isteni protokoll és vészhelyzet kezelési eljárásrend a kozmikus katasztrófák esetére, aminek célja a legértékesebb dolgok: a lelkek és a bennük tárolt tapasztalatok megmentése, biztonságba helyezése. Nem minden teremtésben azonosak a vészhelyzeti szabályok. Az illegális behatolókra, akik engedély nélkül tartózkodnak az adott teremtésben, értelemszerűen ez nem vonatkozik. Így nekik önállóan kell menteniük az irhájukat vagy felkéredzkedhetnek valamelyik lélekszállító űrhajóra, aminek általában letartóztatás és kitoloncolás a vége.
A gyakorlatban egy ilyen kiürítési jelzés úgy néz ki, hogy az égen mindenfelé megjelennek a fényesen kivilágított isteni űrjárművek, megszólalnak a mennyei harsonák, mire minden ember és állat holtan esik össze, ott ahol van. Mivel a lelkük lecsatlakozik a testükről (lásd a: Harmadik szem (2023, létfilozófia) című írásban) és kiugorva belőle, elindul a hozzá legközelebbi gyülekezési pontra (egy kivilágítva lebegő űrhajóhoz). De a növények is meghalnak, mert azoknak is van lelkük. Egyedül a lélektelen biorobotokat nem érinti ez a dolog (baktériumok, vírusok, egysejtűek, amőbák, egyes rovarfajok). A Földön kószáló kísértetek lelkei is mind távoznak, ahogy a földi másvilágokban tartózkodók is.
A kiürítés történhet egyszerre vagy akár szakaszosan is, ha valamiért nincs elég szállító kapacitás a teljes népesség kimentésére. Ilyenkor az istenek valamilyen szempontok szerint rangsorolják a lelkeket (ők a kiválasztottak), hogy kik a számukra legértékesebbek (jók, ártatlanok, hívők, tudók) és először csak őket vonják ki a teremtésből, a többiek (rosszak, bűnösök, hitetlenek, tudatlanok) maradnak a helyükön. És nyilván frászt kapnak rémületükben, amikor azt látják, hogy mindenfelé a bolygón üvöltenek a mennyei harsonák és egy csomó ember, meg állat holtan esik össze, ők meg nem. Az emberiség köztudata és telekommunikációs hálózatai pedig megtelnek a történéssel kapcsolatos tájékoztatókkal, beszámolókkal és üzenetváltásokkal. Az ekkor még élők joggal félhetnek attól, hogy hátrahagyják őket a közelgő végpusztulás martalékául. Az ilyen események általában gyorsan véget vetnek az ateizmusnak és a rosszalkodásnak világszerte. Ilyenkor hirtelen mindenki megtér és "nagyon hívő" lesz, a legmegátalkodottabb és legbolondabb fanatikusokat kivéve.
A Bibliában emlegetett "megdicsőült test", amit a feltámasztott hívők kapnak az Istentől, valószínűleg egy lelki test lehet, amivel kapcsolatban érdemes elolvasni a: Lelki testek (2024, létfilozófia) című írást.
Készült: 2025.01.20. - 02.18.
Vissza a tartalomhoz