VISSZAFORDÍTHATATLANSÁG

A XX. századi fizikában a szimmetriák központi szerepet játszottak igen sokáig. Ezekre a matematikai absztrakciókra alapozták azt a feltételezést, hogy a valóságban a fizikai törvények egy transzformáció (térbeli eltolás, időbeli eltolás, térbeli tükrözés) során változatlanok maradnak. Tehát ezen alapult az energiamegmaradás és az impulzusmegmaradás törvénye is, amik azóta mind megdőltek, bár (a tapasztalataim szerint) sokan még mindig nem tudnak vagy nem akarnak tudomást venni erről. A részecskefizikában ilyen szimmetriák voltak a: paritás (P: térbeli tükrözés), töltéstükrözés (C: ellenkező előjelűre cserélés), időtükrözés (T: visszafordíthatóság). A P-szimmetria a Wu-kísérlet során 1957-ben megdőlt, majd a C-szimmetria a Lederman-kísérlet során ugyanígy járt. Később a CP-szimmetria együttes sérülését is kimutatták 1964-ben (Cronin és Fitch). Tehát a természet nagyon is különbséget tesz a bal és jobb irányok közt, vagyis alapvetően aszimmetrikus. A CPT-tétel: a térbeli, időbeli és töltésbeli együttes tükrözés szimmetriája hivatalosan még nem dőlt meg, mert akkor a Standard Modell nevű nagy ostobasághalmaz is végleg megdőlne, amit már így is csak nagyon sok belemagyarázással és túlbonyolítással (mindenféle matematikai trükkökkel) sikerült megmenteni a teljes összeomlástól. De már régóta dolgoznak ezen is az okosabb fizikusok és vannak erre mutató eredményeik. Az egyik ilyen az időkristályok viselkedése, amik szerkezete időben ismétlődik, méghozzá energiaveszteség nélkül, ami "kvantummechanikai okokból" nem sérti a termodinamika törvényeit.

Források:
1. https://elo.hu/cp-szimmetria-az-elmelet-lenyege-es-megdolese/
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6lt%C3%A9st%C3%BCkr%C3%B6z%C3%A9s
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Id%C5%91t%C3%BCkr%C3%B6z%C3%A9s
4. https://raketa.hu/hamarosan-idokristalyokkal-fogunk-fizetni

Az alábbiakban röviden és közérthetően összefoglaltam, hogy az időfizikai világmodell szerint miért nem lehetséges az időtükrözés, azaz miért nem fordíthatók meg szimmetrikus módon a fizikai folyamatok az időben visszafelé lejátszva. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idő, mint fizikai folyamat (a létezők közti kölcsönhatások sorrendje) sem fordítható meg. Nem mozoghat hátrafelé. Ez még akkor is igaz, ha a futótűz tachionok forráspontjai látszólag a jövőjükbe rohannak (kifelé a múltjukból) és a negatív időrétegeikben fordítva látszik telni a kibocsátó forráspont sajátideje. De a forráspontjuk fizikailag akkor is előrefelé halad a sajátidejében és semmilyen módon nem haladhat ehhez képest "visszafelé". Vagyis az idő szigorúan egyirányú folyamat. Az időutazás pedig (abban a formában, ahogy azt a sci-fikben elképzelik) nem lehetséges.

Az időfizika legfontosabb kijelentéseinek egyike évtizedek óta az aszimmetria tétel, ami szerint a létezésben minden térbeli hely és időbeli pillanat egyedi és megismételhetetlen, ami lehetővé teszi az egyes pontok megkülönböztetését egymástól az eltérő mozgási jellemzőik (információ tartalmuk) alapján. Ennek közérthető megfogalmazása ősidők óta a "nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" mondás, valamint az a felismerés, miszerint nincs két egyforma hópehely. Ezt a pontokat érő fizikai hatások összeadódása okozza, ami minden pontban eltérő irányú és nagyságú eredő elmozdulásokat okoz. Aminek modellezésével a kaotikus dinamika és a káoszelmélet foglalkozik. A pontok térbeli és időbeli mozgása tehát attraktorszerű: önmagát nem ismétlő (önmagába nem visszazáródó) pályagörbe mentén történik a végtelenségig.

A kaotikus attraktorok mentén történő mozgások fontos tulajdonsága, hogy a kezdőfeltételek piciny megváltozása már néhány lépés (időegység) után egyre nagyobb eltéréseket okoz a mozgáspályákban. Sok lépés után pedig teljesen más eredményre vezet. A kezdőfeltételeket a fizikai környezet hatásai együttesen határozzák meg bármely vizsgálható időpillanatban, amiket sosem ismerhetünk meg teljes pontossággal, mivel az egész univerzum összes alkotóeleme gyakorol valamilyen hatást rájuk. Ennek egy része mérhető nagyságú, a többi mérhetetlenül kicsiny, de nem nulla. Ráadásul ezek a hatások folyamatosan jelen vannak a mérés teljes időtartama alatt (leárnyékolhatatlanok) és folyamatosan változik az eredőjük iránya és nagysága, ismeretlen mértékben. Ezért kiszámíthatatlanul bonyolult (kaotikus) a fizikai rendszerek (pontok, ponthalmazok) mozgása, skálafüggetlen módon (minden mérettartományban) az univerzumban. Nem csak a fénykvantumok, elemi részecskék, atomok, molekulák, sejtek, soksejtű élőlények, de a bolygók, csillagok, galaxisok is kaotikus mozgást végeznek, amit csak korlátozott pontossággal lehet kiszámítani, modellezni. Ezért mindegyikből csak egy van és folyton változik a kinézetük.

Tegyük fel, hogy sikerülne valahogy időtükrözést végrehajtanunk egy fizikai ponton vagy egy bármekkora ponthalmazon (bárhol, bármikor) az univerzumban. Tehát elindítanánk visszafelé az időben, hogy megnézzük, a mozgása (a fizikai kölcsönhatások, amik mozgatják) visszafelé is pontosan ugyanúgy játszódik-e le, mint előrefelé haladva? Logikus, hogy a válasz kizárásos alapon csakis a: nem lehet. Mivel a körülötte lévő többi pont (az egész univerzum) továbbra is előrefelé haladna a kísérlet közben és gyakorolna hatást a vizsgált halmazra a maga egyedi és megismételhetetlen módján. Tehát a visszafelé lejátszódó fizikai folyamatok teljesen máshogy játszódnának le a kaotikus környezeti hatások miatt, mint ahogy előrefelé lejátszódtak korábban. Ami egyszer megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni. Az események nem maradnak invariánsak (változatlanok) az idő visszafordítása során. Ezért a CPT-szimmetria fenntarthatatlan, vagyis a Standard Modell alapjaiban hibás és elvetendő.

Azt gondolnánk, hogy egy kivétel mégis akad ez alól. Ha a teljes univerzumot egyszerre megfordítanánk az időben és visszafelé mozgatnánk minden pontját, akkor nem lenne semmi, ami ebbe a mozgásba belezavarna, tehát minden ugyanúgy játszódna le. Viszont ez esetben értelmét veszti a "visszafordítás" fogalma, mert mihez képest visszafelé? Ha nincs semmi, ami előrefelé menne, viszonyítási pontként?

Ráadásul fizikailag az egész univerzum minden pontjának időben egyszerre történő visszafordítása még ha lehetséges lenne is, akkor se működne, mert csak az időforrásokat (jelenpontokat) tudnánk visszafordítani. Az általuk korábban már kibocsátott időhullámokat (a múltjuk eseményhorizontjait) nem, amik magukon hordozzák a kibocsátó forráspontjuk időbeli mozgásirányát, kiterjedve a végtelenségig. Tehát ezen időhullámok továbbra is előrefelé haladnának és ennek megfelelően taszítanák az általuk elért, időben már visszafelé haladó időforrásokat. Ami garantálná, hogy azok ne úgy mozogjanak, ahogy előrefelé haladva mozogtak. Vagyis ekkor is egész más lenne a végeredmény.

Az idő egyirányúsága és visszafordíthatatlansága tehát egy olyan alapvető tulajdonsága a létezésnek, ami még az Öreg Istenre nézve is kötelező érvényű és megmásíthatatlan. Kizárásos alapon nem lehet másmilyen, ezért döntően meghatározza az egész létezés és teremtés kinézetét, szerkezetét, működését. Az idők kezdetétől a végéig.

Készült: 2025.09.10. - 11.

Vissza a tartalomhoz