NEUTRINÓK

A neutrinók könnyű elemi részecskének gondolt, gyenge fizikai jelenségek, amik megjelennek egyes atommagok és részecskék bomlása során. Nincs elektromos töltésük és gyakorlatilag simán (ütközés nélkül) átmennek bármilyen anyagi halmazon, így rendkívül nehéz észlelni őket. Becslések szerint a tömegük egy hidrogénatom egymilliárdod része körül lehet. Több fajtájuk is van, amik ismeretlen okokból képesek átalakulni egymásba (ezt neutrinóoszcillációnak hívják). Számos forrásukat különböztetik meg és sok kísérletet végeznek ma is a kutatásuk érdekében, mivel elvileg alkalmasak lehetnének arra, hogy a kozmosz távoli tartományaiból vagy az égitestek belsejéből közvetítsenek a számunkra információkat. Sokféle detektort építettek már a kimutatásukra, amik többnyire nagyok és drágák, az elért eredményeik viszont minimum kétségesek. Ezért az alábbiakban röviden összefoglaltam az alternatív magyarázatukat.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Neutr%C3%ADn%C3%B3

1. MÉRETEK

Az időfizikai világmodell fejlesztése során évtizedekig az volt a vélekedés, hogy a neutrinók olyan pici, neutronszerű részecskék, amik sokkal kisebbek, mint a normál neutronok, de lényegüket tekintve hasonló a belső szerkezetük. Mintha ezek egy fraktális szerkezet kisebb alkotóelemei lennének, amik valahogyan létrejönnek és finom porszemekként kitöltik a téridőt, mindenfelé röpködve. Aztán ahogy sikerült kidolgoznunk az anyagi részecskék szerkezeti modelljét és egyre többet tudtunk meg az időhurkok fizikai tulajdonságairól, kiderült, hogy ez nem így van.

Mivel nem lehet a szerinó és fotinó időhurkoknál kisebb (vagy nagyobb) időhurkokat létrehozni se ezekből, se egy okforrásból. Ezek átmérőjét ugyanis az időgeometria szabályai határozzák meg, ami független az időgömb szerkezetétől (folytonos vagy szaggatott), viszont függ az emanáció kiterjedési sebességétől. De mivel jelen ismereteink szerint csak egy okforrásból, egy alkalommal jött létre, egyetlen első rangú időhurok, ennek minden másolata az ő fizikai tulajdonságait örökölte az egész teremtésben. Tehát nincsenek másfajta méretű időhurkok. Illetve az ismert méretű időhurkokból nem keletkezhetnek másfajta méretű időhurkok. Vagyis a neutronokból, protonokból, elektronokból és a különféle instabil részecske elfajulásokból (pl.: müon) nem jöhetnek létre neutrinók.

Az elméleti lehetőségét viszont nem zárhatjuk ki annak, hogy a távoli, ismeretlen jövőben a teremtési tartományunk metszésbe kerül egy vagy több olyan másik teremtési tartománnyal, amik időhurkai egy másik okforrásból jöttek létre, aminek eltérő sebességű a miénkéhez viszonyítva az emanációja. A két teremtés keveredésének következményei nagyon nehezen kiszámíthatók, főleg jelentős méretkülönbségek esetén. Ezzel kapcsolatban tessék elolvasni az: Emanáció (2023, létfilozófia) és az Időforrások (2026, létfilozófia) című írásokat.

2. PROBLÉMÁK

Ha egy neutrinó tömege egy hidrogénatom (proton és elektron) egymilliárdod része, ami nagyjából 16.500 fotinó időhurokból áll (ez összesen nagyjából 115.500 időforrást jelent), akkor a neutrinónak tízezerszer kisebb tömegűnek kell lennie, mint egy időforrásnak. Aminek ugye nincs tömege, bár a tömegegyenértéke osztással kiszámolható. Tehát itt valami nagyon nem stimmel a számokkal és az egész standard modellel, bár ez nem meglepő, hisz ezernyi baj van az egész, rosszul kitalált részecskefizikai modellel (ezért indult el az időfizika fejlesztése).

További súlyos probléma, hogy a neutrinók kb. akadálytalanul áthaladnak a különféle anyagi halmazokon. Állítólag egy fényév vastagságú ólomfalon a felük simán áthalad, ami egy abszurd képtelenség. Hisz a létezés csak és kizárólag időforrásokból áll, amiket taszítanak az időhullámok. Nem ütköztethetők egymással, de jól taszíthatók a hullámterekkel. Ha tehát valami időforrásokból álló ponthalmaz, akkor az garantáltan nem megy át hatástalanul a sűrű anyagokon, mintha ott se lennének.

Nyilvánvaló tehát, hogy a neutrinók nem ponthalmazok, hanem másféle fizikai jelenségek. Kizárásos alapon csakis az időhullámok egymáson való áthaladása közben kialakuló hulláminterferencia mintázatok lehetnek, amik az időforrásoktól adott irányokban, adott távolságokra, adott mozgásviszonyok esetén, adott pillanatokban megjelennek, adott módon mozognak, viselkednek (hatást gyakorolnak mindazon időhurkokra, amiken áthaladnak), majd nyomtalanul szétoszlanak.

A neutrinóoszcilláció jelensége egyértelműen erre utal. Mivel a neutrinók egymásba való oda-vissza átalakulása nem figyelhető meg a normális, valós, nagyobb részecskéknél. A proton-elektron egyesülése neutronná, illetve a neutron elbomlása protonra és elektronra nem ilyesmi, hisz ezek szerkezetileg nem változnak meg közben. Az elektron akkor is 9 fotinóból áll, amikor a proton belsejében tartózkodva, együtt egy neutront alkotnak. A töltés, mint fizikai különbség a neutron és proton között szintén nem jelent érdemi szerkezetváltozást, csak a hulláminterferenciáik megváltozását. Az elektromos töltés az időfizikában nem egy önálló fizikai kölcsönhatás, hanem a részecskék komplex hullámtereinek egymásra hatásából következő eredő esemény, atomi méretekben.

Az, hogy a neutrinók háromféle fajtájúak (elektron: kicsi, tau: közepes, müon: nagy tömegű), illetve mindegyiknek van antipárja is, ami ellenkező irányba csavarodik, nem arra utal, hogy ezek különféle módokon keletkező, különféle szerkezetű részecskék. Hanem arra, hogy a hulláminterferencia mintázatok a különféle ismert részecskékre különböző mértékben hatnak a különböző reakciók (ütközések, bomlások, egyesülések) során. Hiszen a neutrinók gyakorlatilag megfoghatatlan fantomjelenségek. Senki sem gyűjtött még össze belőlük egy tartályra valót, se még egy porszemnyit sem. Annak ellenére, hogy állítólag bődületes mennyiségű van belőlük mindig, mindenfelé a kozmoszban. Ha időhurkokból álló részecskék lennének, simán be lehetne őket fogni akkor is, ha nincs töltésük és vizsgálni lehetne őket egy tömegben.

További furcsaság, hogy ha ezek olyanok, mint a neutronok, csak kisebb méretben, akkor miért nem lehet őket gerjeszteni fénnyel? Miért nem sugároznak ki magukból fényt, miközben legerjednek? Miért nem bomlanak szét protinóra és elektrinóra? Mert ilyeneket még nem észleltünk, sőt, az elméleti modellek sem számolnak velük. Még az élettartamukat sem ismerjük. És ami a legfontosabb: miért nem tapadnak össze atommagokká, anyagokká, égitestekké?

3. LEHETŐSÉGEK

De az igazi, végleges döfést a neutrinó elméletnek az fogja adni, amikor majd kiderül a távoli jövőben, hogy a fekete lyukakból is érkezik neutrinó sugárzás. Mivel onnan ezek sem szökhetnének meg, ha részecskék lennének. A gravitációs interferencia mintázatok viszont simán átmennek az eseményhorizonton is, mintha ott se lenne. Ehhez persze előbb közel kéne menni egy fekete lyukhoz és telepíteni mellé egy detektort, de ettől még messze vagyunk.

És itt fölmerül a kérdés: Hogy lehetne egyértelműen bizonyítani, hogy a neutrinók nem részecskék, hanem csak térbeli mintázatok ezek komplex időhullámtereiben? Például ha tudnánk készíteni egy olyan dobozt, ami abszolúte zárt minden anyagi részecske és fénykvantum számára, amik 100%-ban visszapattannak a falairól, a belerakott neutrinó detektornak egyértelműen jeleznie kéne ezt. Erre az alapkutatások jelenlegi állásánál két lehetőség is kínálkozik.

Az egyik transzcendens erőtérpajzsok használata. Azt már értjük, elméletben hogy működnek ezek a gravitációs hulláminterferencia mintázatok, amik a részecskék THZ-ihoz hasonlóan minden időforrás rendszert visszavernek, gyorsabban eltaszítva őket, mint amilyen gyorsan bele tudnak csapódni. És az erőtérpajzs generátorok műszaki megvalósításával kapcsolatban is vannak elgondolásaink (amiket egyelőre nem fogunk publikálni, amíg nem tudunk róluk sokkal többet). De a jelenlegi tempóban haladva, az elérhető erőforrásokkal ennek megvalósítása még nagyon messze van tőlünk.

A másik a nagy sűrűségű fényrácsok használata. Azt már értjük, elméletben hogy épülnek fel ezek a fotinó láncokból készített síklapok, amiken se az anyagi részecskék, se a monád fotinók nem tudnak átmenni. De a műszaki megvalósításukat még nem ismerjük, annyira precíziós fénytechnológiáról van szó, ami messze meghaladja az emberiség jelenlegi technológiai színvonalát.

Mindkét technológia közös jellemzője, hogy az időhullámok ezeken is ugyanúgy áthatolnak, mint bármi máson, hisz azokat nem lehet semmilyen módon leárnyékolni. Ebből következik, hogy a nálunk sokkal fejlettebb civilizációk és az istenek már nyilván tudják a válaszokat a kérdéseinkre. És ne feledjük: az ősi tanításokban sehol sem esik szó másfajta időhurkokról és részecskékről. Amik egy másfajta istentől, originális létezőtől származnának. Minden kozmológia szerint csak egyetlen legfőbb Isten létezik az idők kezdete óta, akinek egységes teremtése van. Ez nem jelenti azt, hogy ez a tény örökre így is marad. Csak azt, hogy jelenleg így van. Majd több milliárd vagy több száz billió év múlva meglátjuk, ez még mindig igaz-e?

Készült: 2026.06.02. - 04.

Vissza a tartalomhoz