OLDALIRÁNYÚ SODRÁS

Az időhullámok sugárirányban taszítják az időforrásokat. Ha a hullámréteg pozitív, a taszítás vektora kifelé mutat a gömbhullám origójából. Ha negatív; befelé mutat. Az időhurkok tachionikus spirálgömbi hullámterei pozitív és negatív rétegekből állnak, amik folyton metszik egymást. Egy jobbra csavarodó szerinó vagy fotinó időhurok pozitív időrétegeinek gömbhullámai bentről kifelé terjedve jobbos menetemelkedésű spirált alkotnak. A negatív időrétegek balos menetemelkedésű spirált alkotnak. Ez minden térdimenziószinten így van és független a tachionok keringési sebességétől (elsődleges csavarodás), a másodlagos és harmadlagos csavarodástól, az időhurok átmérőjétől és haladási sebességétől. Ezért minden időforrás (időhurok) ebben a komplex hullámtérben ütemesen hol kifelé, hol befelé taszítódik, azaz nagy sebességgel rezeg, ide-oda rázkódik (amerre a vektorok lökik), ami egyben fékezi a bármilyen irányú haladását is és lekorlátozza a maximális haladási sebességét. Az elmúlt évtizedekben már sokat foglalkoztunk az időgömbök, időhurkok és időspirálok szerkezeti jellemzőivel. Most ideje megismerkednünk az oldalirányú sodrás jelenségével, ami a régebbi publikációkban tangenciális vagy érintőirányú sodrás néven szerepel.

Az alábbi (2009-ből származó) rajzhoz hozzáadtam két egymásra merőleges fekete egyenest, amik az időhurok origójában metszik egymást. Ahol az egyenesek átmennek egy pozitív (világoskék) rétegen, ott a taszítási vektor dőlésszögének megfelelő csúcsszögű, lila háromszöget rajzoltam hozzájuk. Ahol az egyenesek átmennek egy negatív (sárga) rétegen, ott narancssárga háromszöget rajzoltam. A lila háromszögek ezen csúcsai befelé mutatnak az origóra, a narancssárga háromszögek csúcsai kifelé mutatnak, értelemszerűen.

A rajzon jól látszik, hogy az origóból kinézve az egyenesek mentén, a vektorok nem sugárirányban taszigálják az elért időforrásokat, hanem szinte mindenhol valamilyen mértékben oldalirányba. És a taszítás mértéke sehol sem egyforma, hanem aszimmetrikus. Bal felé kicsit jobban igyekszik eltolni az időforrásokat, mint jobbra. Nagyobb szögekben és hosszabb időn át sodor balra, mint jobbra, minden távolságban. Mert a jobbos csavarodású, pozitív időrétegek a nagyobb vastagságukkal dominálnak a balos csavarodású, negatív időrétegekkel szemben. Ez minden térbeli irányban így van, minden térdimenziószinten és független a tachionok keringési sebességétől (elsődleges csavarodás), a másodlagos és harmadlagos csavarodástól, az időhurok átmérőjétől és haladási sebességétől. Értelemszerűen a balos csavarodású antiszerinók és antifotinók spirálgömbi hullámtereinek oldalirányú sodrása ennek a tükörképe, tehát azok jobbra igyekeznek eltologatni az időforrásokat.

Ennek rengeteg fontos következménye van a teremtés szerkezeti tulajdonságaira és mozgásaira nézve. A téridő hullámtere nem csupán ide-oda rázogatja a benne lévő időhurkokat, hanem magához képest oldalirányba próbálja elmozgatni őket, amivel lassan, de biztosan arra kényszerít mindent, hogy keringeni kezdjen körülötte. A csillagászok, fizikusok képtelenek voltak megmagyarázni, hogy mitől forog minden anyagi részecske? Miért forognak és keringenek egymás körül a különböző méretű égitestek, a galaxisok, galaxishalmazok? Sőt, lényegében az egész univerzum kering a távoli Világtengely útvonala körül, ami mentén a térforrása végighalad.

Mi mozgatja az egész látható világegyetemet? Honnan származik ez az óriási mozgási energia? És miért aszimmetrikus? A Naprendszer bolygóinak és holdjainak többsége az északi pólus irányából nézve balra forog és balra kering. Van néhány kivétel, de ezek kozmikus katasztrófáknak, ütközéseknek és befogásoknak a következményei. A galaxisok többsége is balra csavarodik. Ez a hatás olyan erős, hogy az anyagi részecskék még abszolút nulla fokon (azt ezred fokokra megközelítve) sem hajlandók megállni, hanem igazi örökmozgók módjára pörögnek. Ha erőszakkal megállítjuk őket, egy idő után újra felpörögnek. Mi okozza ezt? Most már tudjuk és értjük.

Ez a mozgási energia folyamatosan keletkezik, termelődik pusztán azáltal, hogy az időhurkok léteznek és kiárad belőlük a spirálgömbi hullámterük. És mindenhol hat, ahová elér ez a hullámtér, minden időhurok időforrásaira, amin csak átmegy. Tehát egy kvázi végtelenségig tartó folyamatról van szó, amit megfelelő módszerekkel hasznosítani lehet. Egyes szabadenergia kicsatoló berendezések megoldásai ezen energia kinyerésére szolgálnak.

A következő években sokat foglalkozunk majd az oldalirányú sodrás fizikai következményeivel, különböző témák kapcsán. Mert szinte minden fizikai jelenség megértéséhez szükség van rá, annyira alapvető és általános hatásról van szó.

Készült: 2026.03.13. - 06.09.

Vissza a tartalomhoz