E-É
Egyenes: Az 1D-s végtelen kiterjedés neve. Ha van egy végpontja, akkor félegyenes, ha pedig véges, akkor szakasz a neve. Az egyenes kiterjedése az él vagy szél, határa pontulat vagy pontszín vagy végpont, egységnyi kiterjedése a távolság. Lásd még: Időszál, Időtopológia, Pontulat, Végpont.
Egyhegyűség: Az a tudati állapot, mikor a megvilágosodott lélek (vagy fénylény) a szemlélőpontját a két Teremtő okforrás valamelyikére helyezi át az Életfán keresztül, vagyis a csúcspontból szemléli a teremtést. Lásd még: Csúcspont, Megvilágosodás, Teremtő, Életfa.
Ehun: Az idősemmi egy része, a Nagy Anya tachion múltterének toronyzónája. Lásd még: Ahun, Teremtő, Tachion, Idősemmi.
Ekvitemporiális: Egyidejű. Az eseményhorizont réteg gömbszerű felszíne által reprezentált időpillanat. Lásd még: Eseményhorizont, Idő.
Elemek: A teremtést alkotó, eleminek tekinthető létrendszerek csoportja (hindu: mahabhuta). A misztikában ez az öt elem: Víz, Tűz, Levegő, Föld, Éter. A teremtésfilozófiában ez a hét elem a keletkezésük sorrendjében: Víz, Tűz, Levegő, Éter, Fény, Lélek, Föld. A Fény (fényidő) formailag hasonló a Levegőhöz (téridő), a Lélek pedig a Földhöz (barion, anyag), ezért nem szerepelnek külön az öt elem tanban, a logikai összevonás miatt. Az Éter annyiban kilóg a sorból, hogy nem egy időforrást vagy időforrásrendszert jelent, hanem az egész teremtés hullámterét (világéter). Az egyes tanokban alternatívaként szereplő Fém és Fa jelentheti a Levegőt, Fényt, Lelket vagy Földet egyaránt, illetve a Fa utalhat az Életfára (időszál) vagy az Éterre. A bizonytalanság oka az információ elzajosodása, hogy akik kidolgozták az alternatív rendszert, már nem voltak beavatottak a teremtés törvényeibe. Lásd még: Víz, Tűz, Levegő, Föld, Éter, Fény, Lélek, Életfa.
Elementál: A lélek által generált és az asztráltestről leszakadt, kvázi önálló részecske rendszer, korlátozott intelligenciával, vagyis mágikus teremtmény. Lásd még: Asztráltest.
Eleven: Az Isten egyik ezoterikus neve, ami közismerten élettelit, mozgékonyat jelent. Angolul: 11 (ejtsd: i-lé-van), mert az Isten a 11. létező, a tíz okforrás után. Lásd még: Isten.
Elvárt pontossági korlát: Az etalonidőhöz viszonyított és törvényben megszabott maximális időcsúszás mértéke (plusz-mínusz irányban), amelynél kisebb csúszást kell elérnie az űrhajó fedélzeti idejének ahhoz, hogy landolhasson (dokkolhasson) a céljánál. Ezt célszerű a technikai pontossági korlátnál nagyobbra szabni, ugyanakkor a technika fejlődésével minél lejjebb szorítani, hogy csökkenjen az idővisszhangosodás az időszálas kommunikációs rendszerben. Lásd még: Etalonidő, Időcsúszás, Idővisszhangosodás.
Emanáció: Kiáradás (mint folyamat), egy időforrás vagy forrásrendszer létezésének n dimenziós gömbszerű kiáradása a végtelenbe. A sebessége egységnyi és állandó, E-vel jelöljük. Lásd még: RV, Idő.
Emanika: A gravitációs hullámok észlelésével, mérésével, felhasználásával és kutatásával kapcsolatos műszaki tudományág (a tulajdonképpeni tértechnológia, az emanáció és technika szavak összevonásából). Lásd még: Gravitációs hullám.
Energiakvantum: Egyszerű időhurok, aminek két fajtája van: a 3D-s oktaéder szerkezetű szerinó és a 4D-s hiperoktaéder (vagy 3D-s kocka) szerkezetű fotinó. Lásd még: Időhurok, Szerinó, Fotinó.
Ensológia: A létezés tulajdonságaival, törvényeivel és működésével foglalkozó filozófiai tudományág (hasonlóan az ontológiához és metafizikához). Lásd még: Létező.
EPG: Erőtér Pajzs Generátor. Transzcendens időhullámok megfelelően modulált interferenciáiból felépülő taszítómezők keltésére szolgáló berendezés. A pajzs erőssége, vastagsága, formája és mérete, valamint a generátortól való távolsága bizonyos határok közt szabályozható. Lásd: Időhullám, Erőtérpajzs.
EP-szál: Elektron-proton időszál, ami a részecskepárt összeköti. Lásd még: Időszál, Anyag.
Erőtérpajzs: Olyan makro méretű transzcendens időinterferencia, ami szerkezetében és tulajdonságaiban hasonló a THZ-hoz (folyamatosan keletkezik a forrásától egy adott távolságban és szűnik meg). A generátora beállításától (műszaki paramétereitől) függő mértékben valamekkora erővel taszítja a nekiütköző időforrásokat (energiakvantumokat és részecskéket). Belsejében légritka tér vagy részecskementes vákuum van, ha pedig a fényt sem engedi át, akkor tükörként viselkedik. Az időhullámok akadálytalanul áthatolnak az erőtérpajzsokon. Lásd még: Gravitációs hullám, Időinterferencia, THZ, MGG.
Eseményhorizont: Múltszféra, az eseménytér egy gömbhéjszerű rétege, aminek felszínén az időforrás egyazon pillanata figyelhető meg (egyidejűség). A réteg vastagsága egy szemlélő számára a forrás forgásának és mozgásának függvénye. Lásd még: Idő, Eseménytér, Időforrás, Ekvitemporiális.
Eseményidő: Múltidő (megnyilvánulás, ami kiáradt), egy időforrás (okforrás) gömbszerű kiáradásának hullámtere az őskáoszban, ami ősidőt kelt. Lásd még: Idő, Időhullám, Eseményhorizont, Eseménytér, Ősidő, Idősemmi.
Eseménytér: Múlttér (megnyilvánulás, ami kiáradt), egy időforrásrendszer (időhurok) spirálgömbszerű kiáradásának hullámtere, ami lehet alfatér vagy bétatér. Lásd még: Idő, Időhullám, Eseményhorizont, Eseményidő.
Etalonidő: Hívjuk világidőnek (régi elnevezés), alapidőnek (egyszerűbb elnevezés) vagy otthoni időnek (űrhajós elnevezés) is. Egy bolygó (civilizáció) alapmértéknek, egyezményes viszonyítási pontnak választott sajátidő telési sebessége, a használt időszámításnak megfelelően kifejezve (a Földön ez: év, hó, nap, óra, perc, másodperc). A térugrást végző űrhajók fedélzeti idejét az etalonidőhöz viszonyítják az időcsúszás meghatározásakor. Az etalonidőt mérő berendezést szigorúan ellenőrzött körülmények között kell tartani, zajvédett környezetben, hogy a sajátidejének sebességingadozása minél kisebb legyen. A több bolygóra kiterjedő civilizációk minden csillagrendszerben lokális etalonidőt használnak, amiket csillagközi pontos idő transzponderek segítségével kváziszinkronizálnak a központ otthoni idejéhez. Lásd még: Sajátidő, Időcsúszás.
Ezüstszál: A leleon részecskesorozat tagjait összekapcsoló időszál köteg, régi nevén életvonal. Ide tartozik a lélek részecske szentélyét és feltudatát összekapcsoló időszál köteg, valamint a lelket a felettes létezőjéhez kapcsoló időszál köteg és a lelket a leszármazott részecskéihez kapcsoló időszál köteg is. Ezüstszál húzódik isteni és isteni lélek között, isteni és emberi lélek között, isteni és állati vagy növényi lélek között, emberi és emberi lélek között, emberi és állati vagy növényi lélek között. A rendszer pontos szerkezetét még nem ismerjük. Lásd még: Életvonal, Időszál.
Égboltozat:
A
bennünket körbevevő ég
(téridő) gömbszerű, transzcendens hullámtere.
Lásd még: Térbúra, Terembúra.Égig érő fa vagy Égig érő paszuly: Az Életfa azon tulajdonsága, hogy időszálai az égbe nyúlnak, fel egészen a két Teremtőig. Lásd még: Életfa.
Égindulás: Az a folyamat, amikor a Naprendszer helytartója (a Napisten) a hullámtere segítségével elforgatja a 4D-ben a 3D-s téridőt, benne minden teremtményével (bolygók, holdak, stb.). Ennek hatására az égbolton látható csillagok mind elmozdulnak, különböző sebességgel és irányokba. A csillagképek a felismerhetetlenségig megváltoznak, egyes csillagok nyomtalanul eltűnnek, mások hirtelen megjelennek látszólag a semmiből. Lásd még: Napisten, Földindulás.
Égitest: Ide tartoznak a világszigetek mellett az 1000 kilométernél kisebb anyagi halmazok is, egészen a porszemnyi méretig (milliméteres nagyság). Az ennél kisebb anyagi halmazokat porszemeknek, molekuláknak, atomoknak nevezzük, amik nem szilárdan összefüggő űrbeli halmazai a porfelhők és ködök. Lásd még: Világsziget.
Égszakadás: Olyan kozmikus katasztrófa, mikor a 3D-s Naprendszer téridejét a túltértől elválasztó szeparátorok valamelyike valahol átszakad (az űrben, kisebb vagy nagyobb tartományban), és emiatt téranomáliák keletkeznek. A 4D-s túltérből bejutó fény ekkor vakító, szupernóva robbanásra emlékeztető jelenséget produkál, bevilágítva a bolygórendszert. Égszakadást okozhat egy olyan égitest, aminek pályája a 4D-ben metszi a 3D-s altereket (a sumérok Nibiru vagy Marduk néven emlegették) vagy egy rosszul sikerült térmanipulációs tudományos kísérlet is. Lásd még: Égindulás, Földindulás, Szeparátor, Téranomália.
Életfa:
A
teremtés elemeit (a teremtményeket a
Teremtőkkel)
összekapcsoló időszálak egy dimenziós
univerzuma, amin belül
megkülönböztetünk többféle
ágazatot (fényfát, lélekfát
és anyagfát).
Lásd még: Időszál.Élet Könyve: Az Isten nyilvántartása a teremtményeiről a Beszélő Fény Krónikán belül, benne minden csomópont lelőhelyének számával az Életfán, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb fontos (személyes) adatokkal. A misztikusok szerint a földi kivonata maga a Biblia eredeti, héber karakterekből álló ószövetségi változata, ami egy bonyolult módon kódolt szöveg, hozzáférési kulcs az akashához. Lásd még: Beszélő Fény Krónika, Lelőhely.
Élettér: Az a téresszencia univerzum, amiben az adott teremtmény keletkezett és amelynek tachion forrására időszálasan fel van fűzve. Lásd még: Téresszencia, Holttér.
Élettéri ág: Az Életfán azon időszál ágazat az élettéren belül, amelyre az adott teremtmény fel van fűzve. Lásd még: Ágazat, Életfa, Időszál.
Életvonal: A lélek részecskék élvonalának, illetve ezüstszálának régi neve. Lásd még: Ezüstszál, Élvonal.
Élő anyag: Olyan anyagi (és szubanyagi) részecske, illetve ezek halmaza, amik az adott teremtmény számára az élettéri ágra vannak felfűzve, ezért biokémiailag hasznosíthatók (anyagcsere révén beépíthetők) az informetriai tulajdonságaik miatt. Lásd még: Élő ág, Élettéri ág, Anyag.
Élő ág: Az Életfán azon időszál ágazat, amelyre az adott teremtmény fel van fűzve. Vagy azonos az élettéri ággal vagy annak egy része, ezt még nem tudjuk. Lásd még: Élettéri ág, Életfa.
Élvonal: Az a felettes létezőhöz kapcsolódó, megtartó tulajdonságú időszál, ami életben tartja a rá felfűzött létezőket, tehát a megszakadása a teljes leszármazási rendszer pusztulásával jár. Lásd még: Életfa, Időszál.
Énok: A Teremtő Atya egyik régi ezoterikus neve, jelentése: Én vagyok az okforrás, a teremtés kiinduló oka. Lásd még: Teremtő, Okforrás.
Érkezési divergencia: A tércsúszás mértéke. Az a távolság, ami a belépési tartomány geometriai középpontja (a legvalószínűbb, előre számított belépési pont) és a tényleges, fizikai belépési pont között van. Lásd még: Térugrás, Tércsúszás.
Éter: A misztikában a világ transzcendens lényege, valójában a teremtés teljes időhullámtere. Lásd még: Világéter.
ÉVI: Érkezés Várható Ideje. Az űrhajó célba érkezésének ideje a fedélzeti idő szerint megadva. Lásd még: Sajátidő, Fedélzeti idő.
Vissza a szótár tartalmához