A
csapat első 90 évének rövid története
Takidoki & Fire 2004.11.30. 20:15
Köszönetet mondunk Harót János
ügyvezető elnök úrnak segitségéért.
A "külvilág"
a századelőn
A 20.
század első évtizedében forrongott a világ: válságok,
háborúk és forradalmak robbantak ki Európában is és a
távoli földrészeken. Az Osztrák-Magyar Monarchia
félve, hogy elveszti hatalmi helyzetét a világban,
1908-ban annektálta Boszniát és Hercegovinát, amivel
azonban többoldalú tiltakozást és ellenségeskedést
váltott ki környezetében, főleg a Balkánon. Az ország
nagy belpolitikai változásokon ment keresztül, a
modernizáció alapvető társadalmi és életmódbeli
változásokhoz vezetett. Erőteljessé vált az országon
belüli elvándorlás és az urbanizáció, megfelelően a
hazai iparfejlődésnek. A társadalom kettészakadását -
úri és polgári csoportokra - a mezőgazdasági és ipari
kétkezű munkások számszerű növekedése kísérte. A polgári
fejlődést a gazdasági válság, munkanélküliség, nyomott
hangulat és politikai ellentétek kiéleződése jellemezte.
Az arisztokrácia és a polgárság hatalmi küzdelmeit egyre
többször "színezték" a munkás és szegényparaszti
mozgalmak. A szabadelvű kormányzást az úri rétegek felől
is, és a tömegek felől is támadások érték. De ebben a
nyugtalan légkörben is létezett a "kisemberek"
viszonylag békés hétköznapi világa, melyben a szabadidős
tevékenység is megjelent, mindenekelőtt a sport.
Az
erzsébetfalvai futball élet első évtizedei (1907-1944)
Erzsébetfalván alig harmincfőnyi lelkes ifjúsági csoport
alakította meg 1907 és 1908 folyamán az
Erzsébetfalvai Torna Clubof (ETC). A klub
színéül a sárga- fehér színpárt választották. A klub
alapítóköréhez (Klein Péter, Strumf Mátyás, Weitzner
Mór, Weisz Sándor) a település aktívabb polgárai és
munkásai csatlakoztak, akiket a labdarúgás szeretete
kötött össze. Az első mérkőzésekre a Klein l.D. cég
tulajdonában lévő Csillag utcai telken került sor. A
pályaavató mérkőzéseket 1908 őszén játszották le több
ifjúsági csapat (FLISE, KAC, TIC) ellen.
A
kezdet nagy sikerrel kecsegtetett: az 1909-10. évi
pestvidéki kerületi bajnokságban az ETC az első helyen
végzett. Két évvel később a II. osztályban a csapat alig
maradt el a feljutástól, a második helyre került, s ezt
követően 1916-19-ig tartósan a II. osztály élmezőnyében
játszott.
A
háború után újrainduló bajnokságban, az ún. Kárpáti
csoportban veretlenül szerepelt az ETC, de az első
osztályba kerülés a VII. kerületi SC-től elszenvedett
vereség (1 :0) miatt ekkor sem sikerült. Ez a hőn
áhított feljutás csak 1924-25-ben következett be.
A
település másik sportkörét az Erzsébetfalvai
Általános Önképző és Segélyező Egyesület fiatal
szociáldemokrata munkásai alakították meg 1909.
augusztus 17-én, Erzsébetfalvai Munkás Testedző
Kör (EMTK) néven. A megalakulásban nagy súllyal
esett latba a polgári sportegyesületekkel való versengés
gondolata, valamint az ifjú munkások nevelési szándéka
(a célkitűzések között szerepelt, hogy a munkás
ifjúságot a "kocsmai szórakoztatásoktól" elvonják és a
sportegyesületbe tömörítsék.. Egyesületi színnek a
fekete- fehér színösszetételt választották.
Felszereléseiket a beiratkozási- és tagdíjukból származó
bevételeikből vásárolták. Pályával nem rendelkeztek, s
így edzéseiket a mai SZTK-épülettel szemben lévő "János
grundon" tartották.. Az első mérkőzésre az
Erzsébetfalvai "Remény" Sport Club ellen az Attila
utca sarkán lévő üres telken került sor, amelyet 3:2-re
megnyertek (1909. szept. 2.). Az EMTK ellen a pályával
rendelkező csapatok álltak ki, mígnem Bandrexler
János szociáldemokrata községi képviselő anyagi
áldozatvállalása révén a Baross utca-Gyár utca sarkán
saját pályát alakítottak ki. Az EMTK 1910 őszén a
bajnokság III. osztályában indulhatott, ahol az
1910-ll-es évadban a tizedik helyen végzett. A bajnoki
mérkőzéseken kívül különféle díjmérkőzésekre is
vállalkozott a csapat.
A két
csapatot a nem szűnő pályagondok "társbérlővé" tették,
amikor a község vezetése azzal a megkötéssel határozta
el egy sportpálya kialakítását, ha az EMTK és az ETC azt
közösen használja. A pálya felépítéséhez szükséges
pénzösszeget 20 koronás részvények kibocsátásával
teremtették elő (képviselő testület, vállalatok és
magánszemélyek jegyeztek). Versenypálya Szövetség
alakult, amelynek vezetőségében a mindenkori főbíró
elnöki tisztet töltött be, a nyolc tagsági helyen a
csapatok 2-2, a részvényesek összesen 4 mandátummal
osztoztak. (Aránytalanságot okozott azonban, hogy a
részvényesek kizárólag az ETC - tagok köréből kerültek
ki.) Ez az "erőfölény" abban nyilvánult meg, hogy az
EMTK - nak az együtt rendezett mérkőzéseken többnyire
meg kellett elégednie az "előmérkőzési" besorolással.
1912 tavaszán tartották meg a pályaavatót, ekkor az EMTK
- ba már beolvadt a Munkás Testedző Egyesület (MTE)
labdarúgó szakosztálya és az Erzsébetfalvai "Remény"
is (1910). Az EMTK 1913-ban újabb klubot fogadott
be, mégpedig az Erzsébetfalvai FC- t. Az EMTK a
háború előtti években a IV. osztály középmezőnyében
foglalt helyet (6. és 9. hely), viszont a Pestkörnyéki
I. osztályban 1913-14-ben csak a 10. helyre futotta. Az
1914-es esztendővel - a háború kitörésévei - súlyos
törés következett be a csapat életében, többségüket
besorozták, sokan életüket vesztették a harcmezőkön.
Mégis, az első világháború idején is folytak a bajnoki,
illetve barátságos és kupamérkőzések. A Bandrexler
János és Csrepka János által újraszervezett
csapat szerepelt az Augusta serleg kupa "C" csoportjában
(1914), a Hadi Bajnokság III. osztályában (1915), s a
bajnokság II/B osztályában, ahol az 1916-17-es évadban
az 5. helyet, 1917 -18-ban pedig a 3. helyet szerezte
meg.
1918. tavaszán
- miközben történelmi
fordulatok
tették emlékezetessé az ország és a magyarság sorsát - a
Pflum György által
felajánlott
serlegért húsvéti kupát játszott a két rivális csapat az
EMTK és az ETC. Az emlékezetes összecsapás az EMTK 3-2
arányú győzelmével zárult. Az ország megmaradásáért
folyó katonai-politikai
külső és belső
harcok azonban szinte teljesen megbénították a normális
életet, így a sportot is. Az 1919 őszi újraszervezés is
csak nehezen haladt előre, súlyos anyagi gondokkal
találta magát szembe az új vezetés (Magyar Árpád
elnök, Malatinszky Bánkúti Gábor titkár és
Kakassy Gyula intéző).
A
húszas évek elején a magyar labdarúgás szervezeti
változásokon esett át, s ez érintette az erzsébeti
futballéletet is. Az EMTK a II. osztályú ún. Stobbe
- csoportban, illetve a bajnokság II. B osztályában
szerepelt váltakozó eredményességgel. Nagy próbatétel
volt a csapat számára, hogy az 1922 nyarán egyesített
II. osztályban megmaradhasson. A "sors szeszélye
folytán" éppen az ETC - vel hozta össze a sorsolás az
osztályozó mérkőzésre, és a siker most sem maradt el,
legyőzve az ETC -t az 1922-23-as idényben a II. osztály
6. helyén végeztek. Miközben a focisták "hozták a
formájukat", a Baross utcai pályát eladták alóluk, s az
egyesület visszaköltözött az Erzsébet utcai
sporttelepre.
Visszatekintve úgy tűnik, hogy a labdarúgás szerelmesei
és játékosai a szegényebb társadalmi rétegekből kerültek
ki. Nem véletlen az sem, hogy a hazai mezőnyön kívül is
(pl.: Németországban, Ausztriában) a munkások politikai
és érdekvédelmi szervezetei nyújtottak támogatást a
sportokhoz, egyebek közt a futballhoz. Így kerülhetett
sor 1923 őszén (aug. 19.) az EMTK első nemzetközi
mérkőzésére az ausztriai Neukirchenben. (A csapat
2: 1 arányban legyőzte a helyi "munkás válogatottat".)
Új
erőt merített a klub, 1924-ben, amikor a
Pesterzsébeti Ifjúsági Sport Club (PISC) 15-16 éves
játékosait átvette az EMTK, minden esetre a bajnokság 3.
helyén végzett a csapat a II. osztályban.
1925
őszén újabb külföldi túrát szerveztek a Német Munkás
Sport Szövetség meghívására. Valóságos "labdarúgó
gálára" került sor, amelyben a csapat nagy sikert
aratott: négy győzelmet ért el (a Chemitz, Talhein,
Zwikau, Plauen csapatai ellen), egy döntetlent a
Leipzig ellenében (a gólarány 16:1 volt). A német
túra anyagi mérlege is kedvező volt. Szembetűnő volt
viszont a német klubok és az EMTK anyagi és környezeti
ellátottsága közötti különbség. A német egyesületek
szervezettsége gazdag felszerelést, rendezett és
korszerű létesítményt, kultúrházat, figyelmes
vendéglátást biztosított a labdarúgás híveinek. Itthon,
az anyagi gondok miatt a csapat legelemibb ellátása is
veszélyben forgott (játékos mezek mosása, bírói díj
kifizetése, pályafenntartás, stb.).
A
klubot a helybeli Vasmunkás Szövetség szerény
támogatása segítette közvetlen pénzadományokkal és
közvetett jótékonysági rendezvényekkel (p1.: a
fabarakkban tartott táncmulatságokat, amelyek
bevételéből jutott a klubnak is).
1925-26-ban a felnőtt labdarúgó csapat "gödörbe" került,
csak a II. osztály 14. helyén végzett. Egykorú
megnyilatkozások szerint, ennek elsősorban a csapat
néhány tagjának "rossz szelleme" (ál amatörizmus
beszüremkedése) volt az oka. Ilyen előzmények után
utazott ki a csapat ismét Németországba. A végső mérleg
ekkor is jól alakult (3 győzelem, egy döntetlen, egy
vereség, gólarány 12:10), de az utolsó meccsen
elszenvedett vereség jelezte (Forst - ESMTK 6:1), hogy a
túráknak is megvan a maguk határa.
A
magyar labdarúgás történetének forduló éve 1926, amikor
megalakult a "Professzionista Labdarúgó Szövetség". Az
EMTK -ból kilenc játékos távozott, átigazolva más
klubokhoz, mint hivatásos játékos. A távozók helyére a
II. osztályú ifjúsági bajnokságot nyert csapat
legjobbjai léptek, s az újraszervezett csapat a BLSZ
II-ben a 9. helyet érte el. A vezetés ezt a
"csikócsapatot" is kivitte egy németországi túrára. Két
győzelem, egy vereség, két döntetlen eredmény (gólarány
11:10) igazolta, hogy a megfiatalított csapat jó
eséllyel indulhat a bajnokság II. osztályának amatőr
versenyében
(1927-28-ban a 6.
helyen, 1928-29-ben a 8. helyen végzett a csapat). Az
igazi sikert az 1929-30-as évadban érték el, amikor a
második helyre kerültek. A bajnoksággal egyidejűleg a
klub megnyerte az országos ILSZ bajnokságot és az
"Orphanides II vándordíj méret azonos
bronzlabdáját. Ezek a sikerek eredményezték, hogy a
felnőtt (első) csapat képviselhette az 1931-es bécsi
munkás olimpián a magyar labdarúgást. Az EMTK szereplése
jelképes értékű volt, hiszen a Magyarország -
Palesztina (3:1) mérkőzés után Németország
csapatával szemben súlyos vereséget szenvedett (9:0). A
bécsi arénából németországi turnéra utazott a csapat,
tíz nap alatt öt mérkőzést játszott. Két győzelem, két
vereség és egy döntetlen (gólarány 17:ll) volt az
eredménye, -
mint utóbb kiderült -
az utolsó
németországi
túrának. A
világpolitikai
helyzet változása megszakította az évenkénti
sportkapcsolatokat ezen a szinten. (Az osztrák
munkásválogatott ellen még sor került egy mérkőzésre
1932-ben. Az eredmény 4:4, félidő 0:3.)
Az
EMTK 1931-32-ben azzal "kárpótolta" magát, hogy a II.
osztály Kárpáti csoportjában az első lett, s így
felkerült az amatőr liga első osztályába. A hazai
élvonalban is helytállt a csapat, hiszen egy évvel
később a 2. helyen zárta a futball szezont. Az egyesület
fennállásának 25. évfordulóján (1934-35-ben) minden
erőfeszítés ellenére csak mérsékelt eredményeket tudott
felmutatni a csapat, az egyik ok, hogy a munkanélküli
játékosok egy része elhagyni kényszerült a csapatot.
A
következő években ezt az "elszivárgást" a Levente és más
egyletek felől érkező szívóhatás váltotta ki. A Klub
gyors ellehetetlenülése miatt 1938-ban az EMTK és a
Lampart F.C. elhatározták, hogy közösen rendezik meg
mérkőzéseiket (a bevételből 35% illette az EMTK -t).
1939-ben a Drasche Gubacs S. C. beolvadt az EMTK
-ba, s ezzel átmenetileg megerősödött a csapat. Ennek is
tulajdonítható, hogy az 1939-40-es évadban mind az öt
futballcsapat jól szerepelt: az első csapat a 2., a
második csapata4., az ifi I. pedig az első osztály 7.
helyén végzett.
1939-től kezdve zaklatott légkör vette körül a magyar
sportot. (Így például az ún. zsidótörvény miatt többen
távoztak a klub vezetőségéből, és három játékos is
kivált a játékosállományból (elmaradt a városi segély
folyósítása is). Mindenesetre az 1939/40-es évadot jól
zárta az EMTK: az első csapat a bajnokság 3., a második
csapat a 4, az ifi I. az első osztály 7. és az ifi II. a
3. helyen végzett, de a serdülők is kitettek magukért,
ők a 2. helyet szerezték meg. Ebben a szezonban az EMTK
és az ETC közösen, fele-fele arányban bonyolították le a
két csapat mérkőzéseit. A következő évadban már az NB
III. Mátra- vidéki kerületébe osztották be a csapatot. A
felmerülő nehézségek dacára a 6. helyen zárták az
1940-41-es szezont. Az 1941-42-es évad újabb meglepetést
hozott: ekkor a Dél-dunántúli kerületbe helyezték át az
első csapatot. Ez azt jelentette, hogy alkalmanként
200-300 kilométernyi távolságra utazott a gárda, ami
rendkívüli erőfeszítést követelt a klub minden tagjától.
A
helyzet az 1942-43-as bajnoki évben sem változott. Folyt
a háború, melyben Magyarország is hadviselő félként vett
részt. Az EMTK így is a tabella középmezőnyében végzett.
Időközben több átigazolás sújtotta az EMTK -t, a
"veszteséget" a saját nevelésű játékosok beállításával
sikerült pótolni. A világháború utolsó két évében már a
katonai behívók és a levente- kötelesek behívása is
nehezítette a Klub dolgát. 1943-44-ben még négy
csapattal indult az EMTK a bajnokságban, amely egyre
inkább szétesett (pl. közlekedési nehézségek adódtak).
1943-ban már 7 EMTK nevelésű játékos focizott az első
liga különböző klubjaiban, ami komoly "vérveszteségnek"
számított.
1944
derekán a klubnak nevet kellett változtatnia, mégpedig a
kirendelt miniszteri biztos akaratának engedelmeskedve.
Ekkor keresztelték át az EMTK -t Kossuth FC
névre. Az őszi fordulókat viszont a közeledő front, a
bombázások és légiriadók "verték" szét.
Az
erzsébeti sportélet 1945-től napjainkig
Labdarúgás
Ahogy az élet
más területein is, a sportéletben is új korszak
kezdődött a háború után. Az új vezetőség első tettei
közé tartozott a klub visszakeresztelése, ismét az EMTK
néven szerepeltek a csapatok. Az erzsébeti munkás
hagyományokra való tekintettel ekkor a Nemzeti Bajnokság
első osztályába sorolták be az EMTK -t, az ún. "nyári
bajnokság"
idejére
(május-augusztus). A mérkőzéseket gyorsított menetben
játszották a csapatok (egyebek közt az FTC,
Újpest, Csepel, Vasas, MTK). Ebben a "menetelésben" a 7.
helyen ért célba az erzsébeti labdarúgócsapat. Az ETC
a felszabadulást követően, mint önálló klub
megszűnt, tagjai előbb beolvadtak a soroksári csapatba
és Er-So MADISZ néven szerepeltek, majd
Erzsébeti Barátság néven újjáalakították az ETC
jogutódját (röviddel ezután ismét nevet váltottak:
Erzsébeti Építők, KASE, XX. kerületi Bástya,
végül
Erzsébeti Petőfi SC elnevezéssel szerepeltek) a
Budapest I. osztályban.
1945-46-ban az NBI -et két csoport alkotta, s az EMTK
a déli kerületbe került, mégpedig előkelő társaságba
(FTC, MTK, Csepel, Győri ETO, Szombathelyi
Haladás, Pécsi VSK, Dorogi AC, és mások). Ezt az
erőpróbát már nem tudta sikerrel megoldani a klub. Csak
a 12. helyet érték el, s kiestek az első osztályból.
Ekkortájt a második és ifjúsági csapatok fenntartása is
lehetetlenné vált. '46 őszén így a II. liga
közép-kerületében folytathatta az EMTK a
versenyzést (a feljutás egy döntetlen mérkőzés miatt
maradt el, 1947 tavaszán a csapat csak a 2. helyet
foglalta el a tabellán). Ez az év országos
botránnyal is szolgált a futball világában. A '47- es
tavaszi fordulókban a rivális Salgótarjáni Bányász TC
két bundagyanús mérkőzést játszott: az egyiken l8:0-ra
győzte le a másik salgótarjáni klubot, a másikon 23:l-re
nyert az érdi vasutasokkal szemben. Az EMTK óvása nyomán
hónapokig tartó huzavona kezdődött, majd az országos
labdarúgó tanács salamoni döntése alapján, mind az EMTK,
mind az SBTC bekerült az NB I-be. Azt a klub szegénysége
nem engedte meg, hogy játékosvásárlással erősítsék a
felnőtt csapatot, így az a bajnokság középmezőnyében
helyezkedett el. Az elégtelen anyagi feltételek miatt
nem sikerült a létesítmény (az öltözők, a lelátók és a
kerítés) felújítása sem.
Az NB 1 -es
szereplésnek kiemelkedő eseményei közé tartozott egy-egy
klasszis csapat vendégjátéka. Az EMTK-FTC mérkőzésre
tizenegy ezren voltak kíváncsiak (1948. márc. 7.). Míg a
döntetlennel végződött mérkőzés (2:2) a sporttörténet
fényes lapjaira illett, addig több balszerencsés, fájó
vereség - többek között a Vasastól -
a kiesők közé
sorolta vissza az EMTK -t. (A csapat az Elektromos, a
Szolnoki MÁV,
a DVSC és a Mogürt társaságában búcsúzott az NB 1 -től.)
Az 1948 őszi szezon végén az ifjúsági és kölyök csapatok
az első, illetve ötödik helyet érték el, ami jelezte,
hogy az erzsébeti futball szeretet eleven valóság.
Az
ETC-LAMPART-EMTK néven ismert "erzsébeti futball" 1925
és 1948 közötti "mérlege" sikeresnek bizonyult. Először
az ETC került föl az első osztályba, mégpedig úgy, hogy
öt csapatot bundázás miatt kizártak onnan. A LAMPART,
mint jogutód szintén egy évadot játszott az NB I-ben
(1941-42). Az EMTK három idényt ért meg az elsők között
(1945 tavasza: 7. hely, 1945- 46: 12. hely, 1947-48: 14.
hely). A csapatok ebben a periódusban 132 mérkőzésből 39
győzelmet szereztek, 19 döntetlent értek el és 74
vereséget szenvedtek el. Gólarányok: 206 adott, 328
kapott gól, s 97 pontot gyűjtöttek. A felnőtt csapatok
sikeresebb szerepléséhez szükséges források továbbra sem
állottak rendelkezésére a klubnak. Az ún. barátságos
mérkőzésekből nem lehetett előteremteni a szükséges
anyagi fedezetet. Az EMTK vezetői tárgyalásokat
folytattak a Központi Vas- és Fémmunkások
Szakszervezetének elnökségével az egyesület átvétele
ügyében, s megállapodás született arról, hogy a klub az
őszi szezontól Pesterzsébeti Vasas Testedző Kör
(PVTK) néven folytatja szereplését. A 40 éves küzdelmes
múlttal rendelkező EMTK ily módon megszűnt, s új korszak
vette kezdetét az erzsébeti sportpályán. 1949 tavaszán
meglepetésszerű segítséget is kapott a klub: az
Országos Sport Hivatal húszezer forintos segélyt
utalt ki a teniszpályák építésére. Az ötvenes évek első
felében a Pesterzsébeti Vasas az NB II. 3-5. helyén
szerepelt, Szépföldi József edző irányítása
alatt. 1951-ben az ifik ismét bizonyítottak, miután
megnyerték az I. osztályú bajnokságot. Az ETC jogutód
egyesület rövid idő alatt az egyik "házasságból" a
másikba menekült, mígnem 1954-ben szintén bekerült az NB
II -be (Pesterzsébeti Petőfi néven). Az ötvenes
évek környezeti feltételei sokban megnehezítették a
sport világát. Az '56-os eredmények és hatásai átmeneti
működési zavarokat okoztak. A klub azonban ekkor is
feltámadt. Így 1959-ben megépítették a füves pályát
(Gulyás Sándor és a pálya karbantartói első osztályú
gyepet varázsoltak az erzsébeti homokra Pintye György
szaktanácsai alapján).
Más sportok
A
Pesterzsébeti Vasas és a Pesterzsébeti Petőfi
egyesülése mégsem került napirendre. Erre a
sportpolitikai lépésre 1973-ban került sor. Az előbbit a
"tanácsi-szakszervezeti" keretek, az utóbbit a "
szövetkezeti" és "magán" mecenatúra tartja életben.
Mindkét klubban alakultak új szakosztályok az idők
folyamán.
A volt ETC -ben
működött a női és férfi kézilabda
szakosztály (OB II szinten), a női tornász
szakosztály, az ökölvívó szakosztály, valamint a
női és férfi atlétikai szakosztály. Az 1960-as
újabb átszervezéskor - ekkor kapja az egyesület az
Erzsébeti Spartacus nevet -
sakk
szakosztályt
is indítottak. A Spartacusban hozták létre a
női labdarúgó
szakosztályt is 1971-ben, s a hölgyek részt vettek az
első magyar női bajnokságban. (A Nyugati csoportban
induló tíz csapat között a negyedik helyen végeztek.
1975-ben megszűnt a női szakosztály.)
A
volt EMTK "vonalán" még a kezdet kezdetén
turistacsoport, torna- és nehézsúlyú birkózó
szakosztály alakult (1910-es évek). A hazai birkózás
sikeres embere Mángó István itt indult, -majd a
szakosztály megszűnése után (1939) tovább igazolt, s
többszörös magyar bajnokként fejezte be aktív
sportpályafutását 1954-ben. (Edzőként is megállta a
helyét, s csak a '70-es évek derekán vonult vissza a
Magyar Népköztársaság "Sport érdemérem" arany
fokozatának birtokában.)
Az
EMTK adott otthont az evezős szakosztálynak is,
bár komoly csapást jelentett, hogy a klub alispáni
rendelet folytán elvesztette a csónakházat. Sikeresnek
indult azonban a kézilabda sport (1947 nyara),
valamint a tenisz szakosztály (1948 októbere).
Az Erzsébeti
Spartacus Munkás Testedző Kör
Az 1973-as évben az
érdekelt felek - a kerület vezetése, a két klub,
valamint támogatóik -
az erők
egyesítése mellett döntöttek.
Ez a politika
arra irányult, hogy a főváros XX. kerületében egyetlen
versenysport egyesületet hozzanak létre, melyet a
kerületi tanács és a pesterzsébeti vállalatok és
intézmények tartanak fent. Az egyesület
új színt
kapott, a piros-fehér -t.
Az újjászervezett
kerületi sportéletben így a tömegsport mellett
különleges figyelmet fordítottak a versenysportokra is,
jóllehet a klub szakosztályainak támogatási rendszere
továbbra sem volt teljesen rendezett. (Mind e mellett
ekkor az alábbi "mecénási" kör szerveződött a klub köré:
ÉPFU, Délparti Vendéglátó Vállalat, Délparti ÁFÉSZ,
SPOLÓ, ÉGV, MIKÖV, Bútor- és Faáru 192, továbbá a XX.
kerületi KIOSZ, a Habselyem Kötöttárugyár, a KONTAKTA
Alkatrészgyár a későbbi évek során.) Csak ezen a
döntésen alapulhatott a motorcsónak verseny
szakosztály átvétele is 1975-ben a Budapesti
Spartacustól (a motorcsónak sportban Pesterzsébet "nagy
hatalma" lépett elő). A klub
emblémájának
központjában álló futball-labda cikkelyeire így méltán
kerültek
rá a különféle
sportágak jelképei is.
A
klub szinte minden lehetőséget megragadott, hogy a
labdarúgás területén felzárkózzon az ország
élmezőnyéhez. Az utánpótlás nevelése mindig is nagy
odaadással folyt Pesterzsébeten. Próbálkoztak
átigazolásokkal is, de csak részleges eredménnyel, s bár
kétszer is közel volt a felnőtt csapat az NB II -be
jutáshoz, az osztályozó mérkőzéseken alulmaradtak
ellenfeleikkel szemben (Dunakeszi-1978,
Jánoshalma-1979). Vigaszt jelentett, hogy a különböző
korosztályú utánpótlás- bajnokságokban több bajnoki
címet hoztak el a fiatalok ezekben az években. Az ál
profizmus körülményei között az erős forrásokkal
rendelkező klubok könnyebben érvényesültek. A '80-as
évek elején elhatározott racionalizálások az ESMTK -t
kedvezőtlenül érintették, az MLSZ ismételten szűkítette
az NB II. mezőnyét. A klub a területi bajnokság
mérkőzésein elért jó eredményekkel "kárpótolhatta"
szurkolóit.
Helyzetképek a
80. évforduló idejéből
Asztalitenisz
A
80-as évek elején indultak az asztaliteniszezők az ESMTK
- ban, s hat év leforgása alatt 11 csapat szerveződött
meg a különféle korcsoportokban. Az ESMTK -nál
dinasztiák jöttek létre a ping-pong világában (Hemádiék,
Pintérék, Kovácsék). A 93 fős szakosztály 2/3-a
utánpótlás korú gyermek volt. Áldozatosan dolgoztak: a
felnőtt női csapat az NB 1 -ben a 4. helyen állt, az
ETTU Kupában a legjobb nyolc közé került. Az ifjúsági
EB-n a leánycsapat a 3. volt. Az országos bajnokságon
felváltva hozták az érmeket a fiúk és a lányok. A
szakosztály sorra rendezte a kiemelt versenyeket. Hét
edző gondoskodott a fiatalok szakmai fejlődéséről
(többek közt Siry György, Hegedűs Csaba, dr.
Jakab László, Hernádi Józse! és Leel-Óssy
Zoltán). A klub sikerpárosa és vezéregyéniségei:
Siry Veronika és Bohus Erika voltak, akik a
Budapesti serdülő bajnokságon párosban ezüstérmet
szereztek1986-ban. 1992-ben a csapat átadásra került az
Erzsébeti Asztalitenisz Sport Egyesülethez.
Atlétika
A
sportolás királynője az atlétika, szintén a '80-as évek
közepén vonult be az ESMTK -ba. 35 versenyzővel
kezdődött meg a "munka" a futó szakágban a Vörösmarty
utcai testnevelés tagozatos iskola 140 méteres
futópályáján, Csabai Csaba vezetésével. Az
atlétika meghonosítása jól illeszkedett a több
szakosztállyal működő Klub életébe, hiszen valamennyi
sportágnak kedvező alapozást nyújtott. Ez a szakosztály
tudatosan vállalta a nevelő szerepet, hiszen a
tehetségek innen egyrészt átkerültek a Csepeli SC-hez,
az FTC-hez, vagy a Spartacushoz és a Honvédhoz Többen
"átnyergeltek" az ESMTK más szakosztályaiba. 1992-ben
részben megszűnt, részben átadásra került a fenti
egyesületekhez.
Cselgáncs
1981-ben hangzott el először a hívás: "Fiatalok, gyertek
cselgáncsozni az ESMTK -ba!" és 1987-ben már ötven
igazolt versenyzővel dolgozott a szakosztály Vincze
Dezső vezető edző és Szabó József edző keze
alatt (serdülő és ifjúsági korcsoportban). Tanfolyamukra
kb. 100 gyermek járt edzésekre a központba, s emellett
Dunaharasztiban is működött egy kihelyezett részlegük,
ahol Weinber Mihály tanította a cselgáncs
alapjait.
Ennek
a "divat-sport"-szakosztálynak is vállalnia kellett,
hogy a legjobbakat a nagy fővárosi szakosztályok felé
irányítja, ám ezen az úton is lehetett eredményt
felmutatni, itt helyben.1992-ben ez a sportág is
átadásra került a kerületi Erzsébeti Sport Club
(ESC) szervezetéhez.
Kerékpár
1985-ben a BMX -kerékpárok hazai megjelenésekor éledt
újra a kerékpározás az ESMTK -ban. Ezzel ismét eltűnt
egy fehér folt a sportág hazai térképéről. A versenyeken
egyre többször írták ki az ESMTK nevét a ranglistákon.
A BMX
-esek 25 fős csapata csak az előiskola volt, innenn
léptek feljebb a versenyszakosztályba, amely azonban
sporteszközhiányban szenvedett (24 kerékpárra olykor
50-60 jelölt is akadt). Kroó Emil edző helyzete
sem lehetett irigylésre méltó, pedig akkortájt még
előfordult, hogy egy vállalat reklámcélból kísérő autót
ajándékozott a csapat munkájához. (Barkas-Kerékpár
Team-ESMTK) Sőt megnyitották az Erzsébeti Spartacus
MTK "Csepel Kerékpár Márkaszervizt" is. 1992-ben a
Kispesti Szabadidő Sport Clubhoz került.
Kézilabda
Különös, hogy a '80-as évek közepén 110 ezer lelket
számláló Pesterzsébet-Soroksár hosszú évtizedekig nem
rendelkezett kézilabda szakosztállyal. Az 1985-ben
kialakított iskoláskorú leánycsapat tehát mindenképpen
"csúcsteljesítménynek" számít a Klub történetében.
Mintegy húsz leány kezdte el a kézilabdázást, főként a
Vörösmarty utcai sporttagozatos általános iskola nevelő
munkájára és diákjaira támaszkodva.
(Megszűnt 1992-ben).
Labdarúgás
1987
elején a Klub fennállásának 80. évében a felnőtt csapat
a Duna csoportban a harmadik helyen várta a tavaszi
fordulót. Az őszi eredmények szebb jövőt sejtettek (17
mérkőzésből 10-et győzelemmel zártak, 3-at döntetlennel,
s 4-et vereséggel).
Az
ESMTK mérkőzések szépszámú, lelkes közönség előtt
zajlottak le. Ekkor 180-an rúgták a focit a
szakosztályban (focisuli, serdülők, ifik és a
felnőttek). A serdülő korosztály 1986-ban első ízben
nyert nemzetközi tornát az ESMTK színeiben és
dicsőségére. Ekkor a cél az NB II -be jutás volt, nem is
alaptalanul. Ifj. Harót János vezetőedző a gondok
tudatában is bizakodóan nyilatkozott a tavaszi
fordulóról. A sikerek mellett azonban már gyülekeztek a
"fellegek" is, hiszen a szaporodó gazdasági nehézségek
miatt vállalni kellett a saját nevelésű játékosok
átengedését a környéki nagy csapatokhoz (Honvéd, Fradi,
Csepel), ahonnan cserébe a rutinos "rókák" érkeztek a
klubhoz. Olyan egyesség volt ez, amely átmeneti időre
minden érintett gondját megoldotta. Az ESMTK így készült
a "túlélésre". Talán ez a kiszolgáltatottság okozta,
hogy a focihoz is hozzá tapadt a "páternoszter" jelző,
azaz, hogy egyszer fent, egyszer lent szerepelt a
Nemzeti Bajnokságban.
Lovas
sport
A
díjugrató lovas sport szakosztály 1989 és 1992 között
működött, két lóval és egy versenyzővel, saját forrásból
gazdálkodva. E rövid idő alatt budapesti szintű
eredmények születtek.
Motorcsónak
Az egykori
Budapesti Spartacus egyik legeredményesebb
szakosztálya a motorcsónak volt az '50-es évek elején,
majd amikor "leépítették" őket, akkor az ESMTK -nál
találtak otthonra. A '80-as évek elejére már ígéretes
eredményeket értek el: a nyilvántartott magyar rekordok
közül hetet az ESMTK -ások tartottak, sőt az SE
kategóriában a világcsúcsot is beállította Fröhlich
József! Sokak szerint 1986-ban
értek a
"csúcsra", bár éppen akkor "vesztették" el két sikeres
versenyzőjüket: Ticska Lászlót és Kormos
Györgyöt. Ticska az O 500-ban állt rajthoz, s a
sportág versenyeiben mindig az élbolyban végzett (Világ
Kupa és Európa Kupa: 4. hely, Európa Bajnokság: 3. hely,
Országos bajnokság: 9. hely), de a Csepel Autóhoz
szerződött.
Kormos az O
350-es kategóriában maximális pontszámmal nyerte az
országos bajnokságot, a Világ Kupában 2. és 4. helyet
szerzett, a világbajnokságon egyéniben 2. lett,
csapatban viszont világelső. Indult az O 750-es
egyéniben is, ahol 2. helyen végzett (csapatban szintén
ezüstérmet szereztek). Közel ezt a szintet
képesek voltak
"hozni" a többiek is: Horváth Attila (O 500),
Csákó Ferenc és Baloghi József(O 850), Maár
József(O 250) és mások. Itt a "mi Dunánk" mellett ez
természetesnek volt mondható, persze kellettek már ekkor
is a támogatók. Egyelőre még akadt belőlük is olyan, aki
a peremkerületi ESMTK mögé állt. 1992-ben a szakosztály
átadásra került a KEM SC- hez.
Ökölvívás
1988-tól csupán utánpótlás szinten működött a
szakosztály a Nyír utca általános Iskolában
Krakovszky Tibor vezetésével. OB-i eredményeket is
felmutattak a 11- 16 éves korcsoportban. A versenyzők
1992-ben átkerültek a CONTES Ökölvívó Klubba.
Rally
Az
autós rally szakosztály 1990-ben szerveződött meg. A
három fős "istállóban" az egyéves fennállás ideje alatt
különösebb eredmények nem születtek, de így is
népszerűsítették az ESMTK –t.
Teke
Különös jelensége volt az ESMTK -nak a teke szakosztály,
mivel igazi saját pálya híján is évekig az NB 1- ben
szerepelt az erzsébeti gárda (a Gázművek aquincumi
pályáján működtek). S bár az utánpótlás nevelését későn
kezdték meg, a válságos évek után, a '80-as évek második
felében ismét az NB II felé indultak el.
Az ESMTK jelene -
csak a foci
A
labdarúgó szakosztály 1986-tól az NB II -be való
feljutást célként kitűző szakosztályvezetésből és
játékosállományból szerveződött. Elnök: Csóka Péter,
szakosztályvezető: Tánczos Tibor, vezető
edző: Harót János, valamint olyan híres
labdarúgók, mint Ebedli Zoltán, Tóth J. József ("
Jokka "), Krómer Árpád, Forintos József, Takács
László, Pogány László, Morgós Gábor és a tehetséges
fiatalok, mint Vaskó Tamás, Németh Zoltán, Balás
Sándor, Varga Gábor és mások.
Míg
1985/86-ban az NB III Duna csoport 9. helyén végzett a
felnőtt labdarúgó csapat, addig az 1986/87 -es szezonban
az előkelő második helyet szerezte meg a gárda. A csapat
1987/88-ban a negyedik volt és az 1988/89. év őszi
fordulójában már nagy előnnyel vezette a mezőnyt.
A
rendszerváltás bizonytalan átmeneti évei alatt, mint az
ország annyi más sportegyesülete, az ESMTK is válságos
helyzetbe került. A klub vezetésében is változások
álltak be. 1988. április 1-től új ügyvezető elnököt
kooptált az akkori elnökség Harót János
személyében, aki 1985. július l-től a labdarúgó
szakosztály vezető edzői tevékenységét látta el.
Az új vezetésre
hárult az egyesület működési körének leszűkítése, a
szakosztályok többségének - kivéve a labdarúgást -
megszüntetése. A korábbi másfél
évtizedben
feltámasztott szakági sportokat a '90-es évek elején
kialakult súlyos pénzügyi gondok miatt végleg fel
kellett számolnia a vezetésnek, illetve más klubokhoz
irányították át az érintett sportolókat. A szakosztályok
leépítéséből adódóan közel 1000 sportolótól és közel 60
jól felkészült szakembertől kellett megválnia a klubnak.
Így csak a labdarúgó
szakosztálynak
maradt létjogosultsága a további működésre, ez adódott a
hagyományokból, a lakosság igényéből, valamint a
sportlétesítmények adottságaiból.
1989-ben a novemberi közgyűlésen pedig új elnökséget
választottak. Tagjai: Kulcsár Imre társadalmi
elnök, Szunomár József társadalmi elnök, Harót
János ügyvezető elnök, Szutter Lénárd
ügyvezető elnök, Bédi János, Matura Mihály, Nagy
Róbert elnökségi tagok, valamint Merész Henrikné
a számvizsgáló bizottság elnöke. Erre a vezetésre
hárult a szakosztályok leépítésének népszerűtlen
feladata, és az új koncepciók kidolgozása. Célkitűzésük
az volt, hogy életben kell tartani e nagy múltú
sportegyesületet és a labdarúgó szakosztályon keresztül
országosan ismertté kell tenni.
1989
februárjában az ESMTK fuzionált az ÉPÍTŐK SC labdarúgó
szakosztályával, így szerzett jogot az NB II -es
szereplésre. Sajnos a bennmaradás nem sikerülhetett,
mivel az ÉPÍTŐK SC kevés pontot hozott magával az
egyesüléskor. 1989/90. évi bajnokságban ismét NB III
Duna csoportban játszott a
csapat, ismét
a második helyen végzett. Ekkor Csóka Péter
szakosztályelnök, Tánczos Tibor szakosztály
vezető, Viczkó Tamás vezető edző, Somogyvári
László edző, Rozner Győző technikai vezető
irányította a csapatot, amelynek tagjai a következők
voltak: Tóth II. József, Ebedli Zoltán, Tóth I.
József (" Jokka "), Forintos József, Pogány
László, Takács László, Balázs Tibor, Németh Zoltán,
Balás Sándor, Vaskó Tamás és mások. A sikeres szezon
végén azonban több játékos eltávozott, s a
szakvezetésben is személyi változások történtek. Új
felnőtt csapatot kellett építeni, új szakvezetéssel.
1990/91-es bajnoki évad meghozta a rég várt sikert. Az
NB III Duna csoport bajnoka az ESMTK lett és jogot
szerzett az NB II Nyugati csoportban való küzdelmekhez.
A siker kovácsai: Harót János ügyvezető elnök,
Szutter Lénárd ügyvezető elnök-helyettes, Csóka
Péter szakosztályvezető, Csirkovits László
manager, Dálnoki József vezető edző, Bédi
Lajos technikai vezető, Rozner Győző szakmai
vezető és "az arany csapat": Papp Tibor; Screttner
Árpád; Gabnai Gusztáv; Balás Sándor; Balázs Tibor;
Balogh Attila; Lippai Sándor; Varga Gábor; Kiss János;
Szabó Zoltán; Sólyom László; Kiss Zoltán; Fricsi Attila;
Molnár Tibor; Budák Zoltán; Vaskó Tamás; Fitz Ödön.
Ettől
kezdve négy éven át az igen súlyos, mondhatnánk
kilátástalan pénzügyi nehézségek ellenére, az ország
legjobb 48 csapata kötött szerepelt az ESMTK, országos
hírnevet szerezve Pesterzsébetnek. Hétről-hétre több
ezer embernek adott a csapat szórakozási lehetőséget,
erősítve a lokálpatrióta érzelmeket. Egyidejűleg
1993-ban a Magyar Kupa küzdelemben eljutott a legjobb
nyolc csapat közé és csak az NB I -es Siófok állította
meg a sikersorozatot. (Ekkor a vezető edző Ebedli
Ferenc volt. A két mérkőzés 2:1 arányú összesítéssel
zárult a Siófok javára.)
Az NB
II -es szereplés idején az egyesület működési
feltételeit és sportszakmai munkáját sem a támogatók,
sem az önkormányzat nem tudták biztosítani, ezért a
klubvezetés kénytelen volt ezen idő alatt meghatározó
játékosokat "értékesíteni" a fennmaradás érdekében, ami
azzal járt, hogy egyre lejjebb süllyedt a
játékosállomány színvonala. Döntően e két okból 1995
-ben a csapat kiesett az NB II -ből. Gyógyírként hatott
az NB III -ba való visszakerülés idején, hogy a XX.
kerületi önkormányzat segítségével újjáépült a
faszerkezetes tribün. 1995. március 29-én az ESMTK-FTC
között avató mérkőzésre került sor, közel 1000 szurkoló
jelenlétében (az eredmény 1:1 arányú döntetlen volt).
1995
márciusában közgyűlést tartott az ESMTK és új elnökséget
választott, akik célul tűzték ki az egyesület
fennmaradását, folyamatos fejlesztését és a szükséges
sportpolitikai és pénzügyi támogatás megszervezését.
Az
elnökség tagjai: Harót János elnök, Karakas
János országgyűlési képviselő, Perlaki Jenő
polgármester, dr. Benkes Mihály kerületi küldött
a Fővárosi Közgyűlésben, Bédi János a MATERIÁL
Vegyipari Szövetkezet elnöke, Elek Zoltán az ELEX
Bt. ügyvezetője, dr. Appel György az Eurocartell
ügyvezető igazgatója, Tánczos Tibor a labdarúgó
szakosztály vezetője, Mészáros Péter az INTEGRIT
XX. Kft. ügyvezető igazgatója, díszelnök Kulcsár
Imre, és a számvizsgáló bizottság elnöke Merész
Henrikné. |