Gyöngyös

[janosz]

Az AC. Villám edzője így ír Gyöngyösről:


" ELŐDÖNTŐ GYÖNGYÖSÖN...
dÉ 2011.01.24. 00:03

Elődöntőig menetelt az U12-es csapat Gyöngyösön...

"A túlzott akarásnak nyögés a vége" - Ezekkel a szavakkal is nyithatom a vasárnapi U12-es torna beszámolóját, hiszen rengeteg tanulsággal szolgált a csapat teljesítménye, hozzáállása, viselkedése - felém mindenképpen. Rossz szavakat, negatív jelzőket nem fogok intézni a játékosok felé, hiszen mégiscsak sikerült bejutni egy igen erős torna elődöntőjébe, ami nagy szó, főleg annak fényében, hogy megelőztük a Kazincbarcika, a Gyöngyös és a Dunaújváros együtteseit is.


Tulajdonképpen mindenki időben érkezett a GYÖNGYÖSI VÁROSI SPORTCSARNOKBA, az ország egyik legmodernebb, legszebb futsal arénájába, ahol néhány nappal ezelőtt még a Magyarország - Finnország válogatott futsal mérkőzést rendezték, 2,300 néző előtt.

Az öltözködés után ugye érkezett volna menetrendszerűen egy nyitó megbeszélés a játékosokkal, ami elvileg úgy zajlik, hogy a gyerekek elcsendesednek, végig hallgatják, amit az edző elgondolt: elvárásokat a tornával kapcsolatosan, alap felállási formákat, egyes taktikai elemeket, posztokat stb... Nos, már ekkor éreztem, hogy a gyerekek nincsenek teljesen ott fejben, ahol kellene. A nevetgélések és bekiabálások miatt jóformán nem tudtam elmondani a lényeget, csak cím szavakban. Már akkor közöltem a srácokkal, hogy ebből még baj lesz, mert a nem figyelés visszaüthet az első mérkőzéseken.

És, bár a Goldballtól - a torna későbbi győztesétől - 2-1 arányban vereséget szenvedtünk, nem tanultunk a hibából. A második mérkőzés előtt hasonlóan fegyelmezetlenek voltak a gyerekek az öltözőben, ahogyan a harmadik találkozónál is érdekes volt a képlet...

Sajnos ezen a napon a gyerkőcök nem voltak rendben fejben, valahol az Óperenciás tengereken is túl járhattak, ahol valószínűleg vanília fagylaltot nyalogatva figyelték a tengeri szörfösöket, vitorlásokat. Ez rányomta a bélyegét a szereplésre is, de emiatt egyáltalán nem szeretnék elmarasztalni senkit.

Ebben a mezőnyben titkon reménykedtem csak az elődöntőben, bár sejtésem szerint a szülőknek minimális elvárása volt a gyerekekkel, csapattal szemben, hogy a négy közé jussanak.

Sejtésem valóra vált, amikor megpillantottam a sorsolást, mert biztos voltam benne, hogy a legerősebb ellenfél vár ránk az első meccsen, a leggyengébb pedig az utolsón. Nem csalódtam tehát a megérzésekben...

Alapjában nem kezdtünk rosszul a Goldball ellen, tartottuk a labdát, de hiába játszottunk 5x2-es kapura, lövésekre nem vállalkoztunk. Aztán, ahogy lenni szokott, megkaptuk az első gólt. Semmi extra nem történt, egy viszonylag könnyed labdára nem léptek ki a védők, majd Cega sem tudott már mit kezdeni a sarokba poroszkáló labdával. Ez nagyon megfogta a srácokat, néhány pillanattal később pedig máris 0-2 volt az eredmény. Bár a Goldball megnyerte később a tornát, ezen a mérkőzésen nem mutattak semmi különöset, Horváth Kevinnel azonban nem tudtuk tartani a lépést: tudtuk, hogy balra cselez, tudtuk, hogy jól lő, hiszen ismerjük régóta. Minden labdaérintése veszélyt hordozott magában: bátran cselezett, lövésekre vállalkozott, nem ijedt meg senkitől. Eközben mi már tele gatyával próbálkoztunk mezőnyben, a lövések továbbra sem érkeztek, vagy jócskán célt tévesztettek. Báti Norbi hozott vissza bennünket a mérkőzésbe, amikor egy jobb oldalról leadott lövése a kapuban landolt (1-2), sajnos azonban ezt nem követték további találatok. Abból, amit kértem, szinte semmi nem valósult meg, de nem idegeskedtem, nem ordítottam idegességemben, annak ellenére, hogy az alap elgondolásomat meg kellett volna értenie mindenkinek.

A Gyöngyösi FBSK zöld csapata volt a második ellenfél, akik a Dinamo Star 3-1-es legyőzésével hangoltak ellenünk. Egy dologban voltam csak biztos a mérkőzés előtt: a letámadás a legnagyobb fegyverük, ezért miután biztossá vált, hogy mi kezdjük a derbit, kiabáltam befelé a kezdést illetően, amit a későbbi 7 másodperc történései semmissé tettek. Elképesztő gólt kaptunk, nem is értettem, hogyan fordulhatott elő. A következő 18 percben talán három próbálkozásunk volt a lövéseket illetően, de rossz megoldásokat válaszottunk. Amikor már úgy tűnt, elszenvedjük második vereségünket, drámai utolsó 4 másodpercnek lehetett szemtanúja a közönség: 17:49-nél még szögletet végzett el a hazai csapat, az eredmény 1-0 volt. 17:54-nél kipattant a labda valakiről, a játékszert egyből játszottuk a már futásban lévő Cséka Christopherhez, aki három másodpercnyi labdavezetés után, 17:59-kor szerezte az egyenlítő gólt, a kapus lábai között elgurítva. Amikor a labda hálót ért, már szólt a gong...

A mutatott játékkal ezúttal sem voltam elégedett, az eredmény pedig a legkevésbé sem izgatott.

Harmadik találkozónkat a Dinamo Star SE ellen vívtuk, akik legyőzték 4-2-re a Goldballt. Őszintén megvallva, kicsit tartottam az ellenféltől, mert ugyan játékban semmit nem mutattak, lelkesedésük, küzdeni akarásuk vezette győzelemre Őket Rónai Szabolcs legénysége ellen, ez pedig hatalmas fegyver.

És lám... Mi történt az elején?!!! Egy szabadrúgás nyomán a sorfal nem állt össze, majd máris 1-0-ra vezetett a narancs színű együttes. Azt hittem, lefordulok a székről, pedig történetesen álltam a kispad mellett... És izzadtam... Azt gondoltam, ilyenek csak a mesékben vannak, tehát ezek szerint mi beleillünk a mesébe is...

Nem sokkal később szabadrúgást végezhettünk el a saját térfelünkről, a labda mögé pedig O3 állt. Gratulálnom kell neki, mert óriási góllal egyenlített. Gratulálnom kell neki, mert visszahozta a reményt a társainak. Gratulálnom kell neki, mert bátor volt és volt mersze... Azonban vannak árny oldalai is ennek a momentumnak, amivel felesleges foglalkozni a mondás miatt: "a gólt nem kell megmagyarázni..." Mi is ez az oldal? A gyerekeknek tudni kell...

Talán 70-80 másodperc telt el Balázs gólja után, amikor Lackó kapott labdát a saját térfelén, majd egy sikeresen megvívott párharc után az ellenfél térfelére lépett, kicsit balra tolta a bőr gömböt, majd lövésre szánta el magát. A labda olyan ívet írt le a levegőben, mintha valakinek a fejére akarna esni, ráadásul erőtlen is volt, DE...

LACKÓ LŐTT, AZ EREDMÉNY PEDIG MÁRIS 2-1 IDE!!!!!! Ha máskor nem, ekkor érezhették a gyerekek: IGENIS LŐNI KELL...

És innentől kezdve futó szalagon érkeztek a helyzetek, sorban lőttük a gólokat, 7-1-ig meg sem álltunk.

Ezzel a győzelemmel biztossá vált, hogy a csoport második helyén sikerült az elődöntőbe lőni magunkat, ahol a másik csoport győztesével találkoztunk. Annak a csoportnak a győztesével, amely kvartettben a számomra legmeggyőzőbben teljesítő alakulat, a Kazincbarcika csupán a harmadik helyen tudott végezni, 6 ponttal.

Mivel a mi játékunk egyik mérkőzésen sem közelítette meg azt, amit valójában tudunk, rettegtem a Gloriett SE elleni derbitől, mert izmos, jó felépítésű játékosok alkotják a keretüket, ráadásul borzasztóan durván is játszottak a csoport mérkőzéseken. A technikás, látványos, gyors passzos játékkal legyőzhető lett volna Prisztai Viktor társasága, mi azonban nem tudtuk felvenni a ritmust. A gyerekek ekkor már sajnos gondolkozásban, gyorsaságban és játékban sem tudtak egyenrangú partnerek lenni.

Csak reménykedni tudtam, hogy a bronz mérkőzésre összeszedjük magunkat és még egy utolsót durrantunk. Egy ilyen helyosztó kimenetele ugyanis mindig kizárólag az abban a 18 percben mutatott formán múlik, amikor éppen zajlik. Nem számít, ki az ellenfél, mit mutatott addig... A meccsre aztán hiába pihent volna rá néhány játékos, egyesek ismét nem vették komolyan azon kérésemet, hogy nyugodjanak meg és helyben üljenek végig 20-30 percet. Ezt az időt beszélgetésekkel kellett volna múlatni, hogy fejben is elfelejtsük az addigi gyengébb szereplést és csak az adott feladatra koncentráljunk. Nem jött össze, majd a mérkőzés előtti megbeszélés ismét kudarcot vallott.

Az 5-0-s vereség nem ennek volt köszönhető, hiszen az már a délelőtt folyamán látszott, hogy nem vagyunk csúcs formában. A gyöngyösiek másik csapata hazai környezetben tízszeres erőbedobással küzdött, hogy megmentse a város becsületét. Elszántak voltak, égett a tűz a szemükben, tudták, nem kaphatnak ki. Nem is kaptak... Mi annál inkább...

Összegezve a mai napot, a mutatott játék és a teljesítmény miatt nem vagyok annyira elkenődve, sokkal inkább bosszant az, hogy a játékosok 11-12 évesen, több éves foci múlt mellett sem nem tudják, hogyan kell viselkedni az öltözőben (tisztelet a kivételeknek...), vagy éppen az, hogy egyáltalán nem próbálják megvalósítani azt, amit kérek tőlük.

ÉS BOSSZÚSAK VAGYUNK, MERT "CSAK" HARMADIK HELYÉRT JÁTSZOTTUNK EGY ILYEN MEZŐNYBEN??? Nem kellene leszegnünk a fejünket... Én magam úgy elfáradtam a torna végére, hogy a hazafelé tartó 45 perces út is fájdalmas volt, ráadásul nem játszottam 5-6 mérkőzést, mint a gyerkőcök... Akik még csak 11-12 évesek..."

Janosz

[Csaba]

Szia Janosz!


Már olvastam korábban, de megint megmosolyogtat. Az edző kicsit vakon van, de nehéz megmagyarázni egy ekkora vereséget, aminek még az eredményét sem írta fel.

Egyébként jól esnek az "izmos" bókok a srácokra, ilyet még úgysem mondott senki....nyilván ő ismerik a gyerekeinket. Sokféle jelzőt rájuk lehet akasztani (ezt is senki nem tiltja, sőt jól esik:D ), de hogy izmosak lennének....az sajnos a legnagyobb bánatunkra nem fedi a valóságot. A durva szó használata viszont bántó, mert a legnagyobb sérülést mégis izmos Imi szenvedte el a dunaújvárosi derbi utolsó perceiben ....

Cs