Cordial Cup 1012 Szlovénia,
Pénteken, az iskola után indultunk Szlovéniába 470 km-re Menges faluba. Végig nagyon jó idő és 4 autó óvta a fiúkat az utazás ideje alatt. Érkezési sorrend: Csaba, Isi, Jenő-Imi. A hely ahol laktunk, talán úgy tudnám legjobban szemléltetni, hogy hasonmása volt a régen a tévében látott feketeerdei klinikának.
Gyönyörű helyszín, álomszép pálya, csodálatos idő, fullos wellness részleg (a fiúk kipróbálták), sajnos általunk kihasználatlan lábtengó-teniszpálya.
Hamar vacsora és bújás az ágyba volt az első napi program.
Másnap időben keltünk, reggeliztünk, pályabejárás (elgondolkodtató hol tart Magyaroszágon a foci, mert itt vidéki faluban ,3 álomszép füves, 1 régebbi kivitelezésű műfüves, és egy melegítésre alkalmas műfüves kispályát találtunk. Utána Megtekintettük Ljubjanát Viktor bácsi navigálásával. Mindenki fagyizott, és kb. 2 óra múlva visszakeveredtünk a szállásunkra. Ebéd, csendespihenő, fogócska, edzés volt a további tennivaló. Sajnos egy ütközés miatt Krisznek megfájdult a mellkasa, mentőt hívtunk.

Szerencsére azonnal megnyugtattak, hogy az elsődleges vizsgálat alapján, nem lehet komolyabb baja, azonban a biztonság kedvéért elvitték a kórházba. Hála istennek, ott is minden lelet negatív lett, úgyhogy Csabáék este 10-re hazahozták. A szülők lent beszélgettek, a gyerekek már rég aludtak.
Harmadnap nagyon korai kelés, reggeli után indultunk a pályára. A tegnapi verőfényes napsütésnek nyoma sem volt. 15 perces váltásokban esett az eső, ömlött az eső, próbált sütni a nap.
Gloriett- NK Radomje 1-0. Azonnal lerohantuk ellenfelünket, kellett kb. 6-8 perc, hogy magukra találjanak a radomje-i srácok. Utána ki-ki meccset játszottunk. Tici 25 méterről jól vette észre, hogy baloldalt kóricál a kapus, rosszul kivitelezett emelése a kapufa külső felén landolt. A kapuskirúgást Lackó azonnal visszaküldte a hálóba. Szép gól.
FC Koper- Gloriett 0-0 Másodszorra egy sokkal gyengébb ellenfelet kaptunk. Sajnos a 15 perc nem volt elég, hogy a tördelő, labdát elrugdosó játékot a magunk sikerére fordítsuk.
Két könnyebb , majd a csoport második ellen nehezebb mérkőzést zsákoltuk.
Négy közé jutásért a Bravo Publikum ellen játszottunk. A szervezettebb csapat két alkalommal is veszélyeztette kapunkat. A ki-ki mérkőzés 0-0-val zárult. A tizenegyes párbajban alul maradtunk. Később ők nyerték meg a kupát.
Az ötödik helyért a Főnix csapata ellen kellett volna játszani. A két edző, egy tolmács segítségével, a szervezőkkel megbeszélték, hogy csapatcserével, két szlovén csapat ellen mérkőzhessünk.
MIndketten sikeresen vettük ezt az akadályt. Így a Főnix-szel megosztva 5. helyezést érjünk el. Szépségtapasz: egyetlen kapott gól nélkül értük el ezt az eredményt. Gratulálok mindkettőnknek. Mivel Csabáék ebédre meghívták a fiúkat, így este a szállásra visszaérve finom vacsora is várt minket. Fürdés, vacsora, gyors hazaindulás volt a sorrend. Éjfél körül érkeztünk haza. Remélem mindenki hasonló élményekkel lett gazdagabb, mint én.
Széljegyzet:
Brüsszelből kiindulva többen gondolták, hogy a szülők egymás megviccelésében is jeleskednek majd. Utólag minden képzeletet felülmúló szivatássorozatot kellett megélnünk

.
Viktorbá engem vont felelősségre, hogy nem végeztem el a rám kirótt feladatot. (persze semmilyen feladatot nem kaptam)
Este valahogy bevizesedett Zolibá, és az én ágyneműm. Valami úton kicserélődött a Jenő hálócuccaival.
Csaba cipője reggelre életre kelt, lemászott az ablakból, és elindult a parkoló felé.
Szobánkba nem tudtunk bemenni, mert Csaba lefoglalta a kulcsunkat.
Estére megint vizes lett a hálóruhám.
Viktorbá izzadva kereste fogkeféjét, és fogkrémét. Remélem a fogrémet kidobda.

Jenő a mai napig a saját Brut kölnijébe áztatott fogkefével mos fogat. Bocs, kint nem mertem elmondani.
Lába kelt Zolibá kistáskája.
Két pillanatra nem figyeltem, ennek az lett az eredménye, hogy első este sós-bors vizet ittam. Másnap teleömlött a kabátom ropival.
Tomori család kulcsát el akartam tulajdonítani, persze Jenő lebuktatott. Utólag is: KÖSZÖNÖÖÖÖM

Ja, és a slusszpoén: eltűnt az autóm. Egy komolyabb presszionálás után (úgy tettem mintha felhívtam volna a ljubjanai rendőrséget) került elő a verda.
A szobák vérszerződést kötöttek, hogy legalább szobán belül nem szivatják egymást.
Tudjátok: Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ugye mindenki egyetért?:)
Én soha nem éreztem ilyen jól magam. Remélem nektek is ilyen emlékezetes marad ez a 2 és fél nap.
Tarnóczy István