Kedves Évi,
nahát, hogy először a Boros Tomi, aztán Te...A két "legszelídebb, csendesebb, leg, leg....pont Ti .
Ezt el sem hiszem

Nahát.
Miután elküldtem a beszámolót Janosznak, hajnalig húszszor megbántam, a felét feleslegesnek tartottam, a lényegről azt gondoltam, kimaradt...Például az, hogy Erik személyében egy cica utazott velünk fodrászösztönökkel megáldva, több irtó óra hosszán keresztül bájosan nyávogva, az, ahogy a fiúk egy perc alatt váltottak " profi" focistából játékos gyerekké, csak egy dolog maradt fix: a labda:-)
Ami még szerintem jó hatással volt rájuk: Viktor bácsi vagánysága. Amikor "MI várakoztattuk meg" a Valenciát
Tetszett nekik a 21 óra 12 percre elvárt lefekvés, a határozott, de soha nem durva irányítás.
Jól esik, hogy a fiúk még mindig örülnek, hogy velük utazunk, és nem vagyunk még "cikik":-(
(Remélem, él még a kötelező edzőtáboros jelenlétre való felkérés...)
Nagyon várom Marci írását, és igazából Csaba kezébe is belenyomnám a tollat, jó lenne minél több szemszögből látni az utunkat. És a "köszönöm" is hiányos volt, hiszen az Oscar-díjon elmondottak száma is kevés lenne:Neked a kávézásokért, Évinek a sütiért, sátorért; és mindenkinek a jó hangulatért. Csabának szokás szerint jár a külön köszönet a rengeteg szervezésért , a Milan-meccsért és hogy mindez így globálisan megvalósult.
Így talán kerekebb a sztori:-)
Abbahagyom, mielőtt Janosz letilt
Anikó